Comments (0)

By anduur, 2020. September 2 14:54

Bátran mondhatom, hogy repülőmániás vagyok. Hosszan kellene kutatni az emlékeim között, hogy találjak olyan repülő alkalmatosságot, ami akár csak egy kicsit is ne villanyozott volna fel. Amikor a szándék, lehetőség szerencsés együttállásának köszönhetően alkalmam adódik közel kerülni, kipróbálni ember alkotta repülőeszközt igyekszem élni vele.
Így találkoztam egy októberi reggelen Istvánnal a budaörsi repülőtéren, aki Foxtrot Aircraft Services Kft. pilótája és -ahogy megismertem- lelkes gyrokopter rajongó. Hogy mi is ez a propelleres gurulós fotelre emlékeztető szerkezet, amit autogyro, vagy gyroplán néven is emlegetnek? Maga az autgyro görög eredetű kifejezés, a jelentése “önmagát-forgató”. Olyan forgószárnyas repülőgép, ami a szükséges felhajtóerőt szabadon forgó rotorlapátokkal termeli. Az előrehaladást egy független motorhajtású propeller biztosítja. Bár külsőleg némiképp hasonlít egy helikopterre, alapvető különbség, hogy az autogyro rotorjának forgását a levegő ellenállása biztosítja, ahogy előre halad. Vannak típusok, amiknél a motor különböző áttételeken keresztül bekapcsolható a rotor forgatásába, ezt azonban jellemzően felszállás előtt csak a lapátok felpörgetésére használják a kisebb felszállóút és alacsonyabb gurulósebesség érdekében.

Az szerkezetet Juan de la Cierva, spanyol származású, civil pilóta és repülőmérnök álmodta meg. Majd 4 éves fejlesztés után 1923-ban a negyedik, C.4-es prototípusa levegőbe emelkedett. Cievra 1936 Decemberében egy légi utasszállító szerencsétlenségben életét vesztette, ám haláláig dolgozott a rotorlapátok hatékonyságának javításán, munkája nagyban segítette a modern forgószárnyas repülőeszközök kifejlesztését is.
Akit mélyebben érdekel a gyrokopteres repülés háttere, számos fórumon és kiadványban tájékozódhat. Jelenlegi cikkemben a Magni Gyro M24 Orion típusával szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani.

Az M24 egyike a gyár által készített ötféle sportcélú gyrokopternek. Két utasa egymás mellett foglal helyet  egy zárt, buborékszerű szénszálas kabinban. A jó kilátást hatalmas szélvédő és még nagyobb oldal ablakok biztosítják. Kétlapátos rotorral rendelkezik és az előrehaladáshoz szükséges energiát egy három propellerlapátos, 114 lóerős Rotax hajtómű biztosítja. A géptest a stabilizátorokkal mindössze 4,33 méter hosszú és aurópában 450 kg maximum felszállósúllyal emelkedhet a levegőbe.

Jól látszik a hatalmas átlátszó ajtó

Az Orion a legkisebb repülőgép, amivel eddig szerencsém volt felszállni, de méretei ellenére tartogatott pár meglepetést. Amellett, hogy ilyen kicsi gépben még eddig nem ültem, forgószárnyas szüzességemet ekkor vesztettem el.

A gép ellenőrzését és indítását követően a motor(olaj) melegítésével töltöttünk kis időt és az alapvető műszereket néztük át és gurultunk ki saját motorunk segítségével a 09. pályára. A gyrokopter irányítását valahol a merevszárnyú repülőgép és a helikopter keverékeként lehet elképzelni. A sebességét alapvetően -ebben az esetben- toló légcsavarra adott teljesítménnyel, a gázkarral szabályozhatjuk. Az oldalkormányt és az orrfutót a pedálokkal vezéreljük. A botkormány ebben az esetben a rotor állásszögét szabályozza és ebben rejlik számomra az irányításának legnagyobb különbsége már repülőgépekhez képest. Míg a merevszárnyú repülőgép botkormányát előre-hátra mozgatva a gép bólintó mozgást véges a gyrokopter inkább csak magasságos nyer, vagy lead. Számottevő dőlés normál utazósebességen nem tapasztalható. Hasonlóan viselkedik a botkormányt oldalra mozdítva. Ez a gép nem kezd orsózó mozgásba, inkább egy kissé megdőlve oldalra kitér – irányváltoztatáshoz a pedálok ugyanarra való belépése szükséges.

Hozzám képest is aprócska gép

Miután megkaptuk az irányító engedélyét a pálya végén várakozva a még álló rotor felpörgetése következett. Ennél a típusnál egy kisgyermek alkarjához hasonló vastagságú bowdennel lehet ideiglenesen összekapcsolni a motort a lapátokkal. A kabinból hallgatva az eddig viszonylag csendes gép hangja egy óriási búgócsigához vált hasonlatossá, ahogy a rotor felpörgött, majd gázt adva a hajtómotor és propeller egyenletes zúgása simította ki a lüktető zajt és megindultunk előre. Ekkor ért az első igazi meglepetés. Agyunk és testünk emlékszik milyen érzés várhatunk bizonyos helyzetekben és mozdulatok közben. Mivel eddig még csak merevszárnyú repülőgépen repültem a tudatalatti elvárásom a kifutópályán az volt, hogy hátulról elkezd tolni a gép és kis pozitív terheléssel elemelkedünk. Ehhez képest mintegy 50-60 méter után az ülések alól érkezett meg a nyomás. Olyan érzés, mint amikor kisgyermekként egy óriás felnőtt felkapja a nyuszimotort velünk együtt. És a buborék csak emelkedik és emelkedik. Minden kiegyensúlyozottan komótosan történt. Nyoma sem volt más kisgépen tapasztalható agilitásnak, örvények keltette imbolygásnak. Ez annak is köszönhető, hogy a gyrokopter mérete és egyszerűsége ellenére az egyik legstabilabb légijárműnek mondható. A gyorsan forgó rotor giroszkópként stabilizálja a gépet. István elmondása szerint 25-30 csomós szélben is kényelmesen lehet vele repülni, és mint én is megtapasztaltam (vagyis épp nem tapasztaltam) a turbulenciának ellenáll, elrejti az utazók elől. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, hogy mivel a rotorlapátok nagyon gyorsan forognak (felhajtóerő maximumnál mintegy 600km/h-val) egy akár 60km-h széllökés is csak ennek töredékét jelenti rajtuk.

Alapvető műszerek és navigáció. Pazar kilátás

Felszállás után visszafordulva és a repteret megkerülve Solymárt vettük célba. 110 km/h utazósebességet kellett tartanom. Eleinte próbáltam kisgépes finom mozdulatokkal kezelni a botkormányt, de gyorsan át kellett állni egy egészen más stílusú vezetésre. Bár kis tapasztalatom van, nem modellrepülőkkel kapcsolatban, amikor akár egy öreg Zlin-526 botkormányát picit is megmozdítva azonnal érezni a gép elmozdulását, nem is beszélve egy Pitts S2 agilitásáról itt abban a pillanatban nem történik semmi. Pár gondolattal később megindul a kívánt irányba szép komótosan. A “fejünk fölött pörgő giroszkópnak” köszönhetően a gép ellenáll. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor fizikaórán a megpörgetett biciklikereket csak nehezen tudtuk elfogatni a tengelyével merőleges irányokban.

A gyönyörű Budai Tájvédelmi körzet fölött, Nagykovácsi és Remeteszőlős között repültünk át Hidegkút majd Solymár felé. Az oldalablak maga a fülke ajtaja. Egy nagy átlátszó felület a bokánktól a fejünk tetejéig. Lenézve a jobbomon olyan folt, mintha a levegőben ülnék, de nem fújt szél körülöttem. Az M24 Orion remek lehetőséget ad, ha viszonylag izgalommentesen, mégis gyorsan eljutni szükség esetén A-ból B-be, kihasználva a rövid fel- és leszállóutakat, de jó választás, ha csak a tájban gyönyörködnénk madártávlatból.
Hazafelé István még egy meglepetést tartogatott. Lekapcsolta a motort. Aki informáltabb a repülés témakörében tudhatja, hogy bizony a helikopterek is tudnak úgynevezett auto-rotációban “vitorlázni”. Mivel a gyrokopter eleve erre a koncepcióra épül, amíg van megfelelő sebességünk a rotorlapátok biztosítani fogják a felhajtóerőt.  Leállított motorral kissé előretolt botkormánnyal a magasságvesztéssel megadhatjuk a gépnek a szükséges sebességet így egész szépen siklásban lehet tartani. Átesésre nem hajlamosak ezek a gépek, kényelmesen manőverezhetőek még az 50-60 km/h sebességtartományban is. A kis 114 lovas Rotax motor körülbelül 15-18 liter üzemanyagot éget el óránként. Visszakapcsolva és magasságot nyerve hamar elénk tárult ismét az M1 bevezető majd kis párhuzamos repülés után maga a reptér. Leszálláskor már nem volt olyan meglepő a gép vertikális mozgása, egy falevél könnyedségével értünk földet. Ezúton is köszönöm a lehetőséget Kocsis István pilótának, nagyszerű élmény volt.

Megérkezve a magyar légtér két büszkeségét is láthattuk

A repülésről sűrített videónkat az alábbi linken érheted el:
https://www.youtube.com/watch?v=Ljr7w-uS5lk

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2019. October 30 07:29

Ha jobban belegondolunk, valahol, minden alkatrész nagyon egyszerű formából indul ki: téglatest vagy lemez, rúd vagy henger, háromszögidom, golyó esetleg más előregyártott formából (meg akkor is, ha öntvény készül). Későbbiekben kivágással, hajlítással, nyújtással olvasztással és egyesítéssel csodálatos szerkezeteket alkotunk belőlük. Az egyesítés folyamatához, viszont szükségünk lesz olyan anyagokra/elemekre, melyek a különálló alkatrészeket ideiglenesen vagy állandóan egybe tartják. Mivel az anyagok tulajdonságai eltérnek és gyakran nem csak azonos, hanem eltérő anyagokat is össze kell illeszteni, ezért kötőelemek világa igen tágas.

A repülőmodellek építésnél és javításnál legelterjedtebb kötési mód a ragasztás. Ezen technika lehetőségeinek kibányászása érdekében pár alapszabályt és háttérfolyamatot meg szükséges megismerni. Nagy előnye a ragasztásnak, hogy az összeerősítendő felületeket nem gyengítik a csavarok, szegecsek részére különben készítendő furatok. Az erők átvitelében az egész ragasztott felület részt vesz. Nincs hegesztés vagy forrasztás okozta hődeformáció, anyaglágyulás, oxidáció.  A ragasztás kötési szilárdsága az előírt technológia betartása esetén igen nagy. Amikor ragasztásról beszélünk, akkor egy réteg ragasztóanyag felvitelét értjük két vagy több elem közé. Kötés alatt a hígító elpárolgásán keresztül vagy kémiai reakció lévén a ragasztó réteg szilárdulását értjük. A kötés szilárdságát, lényegében, két tényező együttes hatása határozza meg: adhézió – a ragasztandó anyag és a ragasztó közötti kapcsolat és annak ereje (tapadás ereje). Természetesen, ez annál erősebb, minél kisebb a távolság az anyag és a ragasztó között. Ez meghatározza a ragasztást megelőző előkészítési munkálatokat is. A másik tényező, a kohézió (ragasztó belső összetartó ereje), mely a ragasztó természetétől, kötési feltételektől és időtől függ. Belátható, hogy a kohézió értéke magának a ragasztónak a jellemzője –minél magasabb az érték, annál erősebb a ragasztó, – azonban túlzásba sem érdemes esni, mert mi értelme egy drága erős ragasztónak, ha maga az anyag törik el. Itt is, mint mindenhol máshol, érvényesülnie kell a mértékletesség elvének.

Ragasztandó anyagok előkészítése, általában, a felület érdesítésben és szennyeződésmentesítésében kimerül (beleértve ide a zsírt, az olajat és a vizet…). Egyes aktív anyagok esetében, gondoskodni kell az oxidációval szembeni védelemről is. Ehhez speciális felületkezelő vagy védőgázos megoldások állnak rendelkezésre a ráérősebb modellezők számára.

Régebben kizárólag a hidegenyvet használták ragasztó anyagként. Ma már legfeljebb az egyszerűbb modellek papírbevonatának felragasztására használjuk. A háztartási boltokban kapható, fehér porszerű anyag (kazein). Vízzel elkeverve, jól eldolgozva, pépes anyagot kapunk, amelyet a bevonáshoz felhígítjuk, hogy ecsettel kenhető legyen. Hasonlóan képen alkalmazható még a Mozaik ragasztót és az Alkabort. Az oldószeres Aerofix még ma is kedvelt faragasztó a gyors száradása miatt. Ez acetonban feloldott celluloid származék 10…30 perc. Manapság, azonban a barkácsboltokban kapható Palma Fa és annak a gyors Palma Fa Expresz került a kedvencek közé.

Az utóbbi években azonban egyre jobban elterjedt a különböző műanyag alapú ragasztók alkalmazása. Ezeket általában nagyobb vegyi vállalatok állítják elő és eszenciájuk hétpecsétes titok (UHU, Ponal, Araltide, Teroson, Loctite). Fém illetve műanyag alkatrészek egymáshoz vagy fához ragasztásakor tudjuk legelőnyösebben alkalmazni. Egyes gyártok palettája igen széles ezért gyakran egy ragasztási mátrixot is közé tesznek segédletként a megfelelő termék kiválasztásához.

A nem oldószeres ragasztók általában két komponensűek. A ragasztók kikeverésekor az egyese alkotók előírt aránya szigorú betartása kötelező, különösen, ha kis mennyiségben készítünk elő ragasztót – a többletben levő anyag kötéskor szennyező anyagként szerepel majd a kötésben és csökkenti a kötés erejét. Egyes kétkomponensű ragasztók a levegőből kapják a 2. komponenst: pára, széndioxid (PUR).

Legolcsóbb, és leginkább hozzáférhető műanyag ragasztó az Epokitt. Leginkább fához és fémhez használjuk olyan helyeken, ahol a kötéssel szemben nincs nagyobb szilárdsági igényünk. Az epoxigyanták közül a kétalkotós, hidegen keményedő Araldit-ot használjuk. Az egyik az Araldit AW 106, amelyet a gyári katalógus sokoldalú felhasználásra ajánl (fém, kerámia, gumi, műanyagok, fa stb.). Rugalmas kötést ad, ebből következően igen ellenálló a dinamikus igénybevételekkel szemben (ütés, vibráció). Kötési ideje 25 °C-on 24 óra, de 100 °C-on kb. 20 perc. Az Araldit Rapid (Araldit AW 2101) mely szobahőmérsékleten 10… 15 perc múlva önhordó, és röviddel ezután terhelhető. A kötés mechanikai szilárdsága jó, jól ellenáll a víz, az olaj, a benzin és az oldószerek hatásainak. Ezek figyelembevételével a modellépítésben a szilárdsági szempontból kritikus helyek ragasztására, versenyeken pedig gyors javításhoz kiválóan alkalmas. Léteznek hallatlan gyorsan kötő, és nagy szilárdságú kötést adó egyalkotós ragasztók is. Ilyen a Loctite IS 12, melynek kötési ideje szemtelenül rövid: 15 másodpercen belül a ragasztott tárgy már elmozdítható, 10… 20 percen belül pedig rendeltetésszerűen használni lehet! Ezenkívül érdemes még megemlíteni a nagy kötési szilárdságot adó Uhu-plus és a Stabilit-express nevű ragasztókat.

A jó minőségű ragasztók kellemetlen tulajdonsága, hogy ruhánkhoz legalább olyan jól kötnek, mint a modellalkatrészekhez! Az oldószeres ragasztók még csak kimoshatóak. A komponensű ragasztók, ha még kötés előtt vízzel vagy acetonnal némileg tisztíthatóak, kikeményedés után már nem. Ajánlatos, tehát, ragasztás előtt elővenni a régi munkaköpenyt vagy a megunt ruhadarabjainkat.:)

————————————

Vas-, acél- és rézalkatrészek tartós kötését gyakran forrasztással oldjuk meg. A forrasztáshoz forrasztóónra, forrasztóvízre vagy forrasztózsírra van szükségünk. A repülőmodell-alkatrészek forrasztásához ne használjunk gyan-tás forrasztóónt, mert kötési szilárdsága viszonylag kicsi. A 35 . 50%-os forrasztóón megbízhatóbb kötést ad. A forrasztás menete a következő : A forrasztandó fém felületéről eltávolít-juk az esetleges szennyeződést és az oxidréteget. Bekenjük forrasztóvízzel vagy forrasztózsírral, és a forrasztópákán megömlött ónnal befuttatjuk a for-rasztandó felületet. Az összeforrasztandó lemezeket befuttatott oldalukkal egymásra helyezve, elegendő csupán a forró pákával kívülről melegíteni. A lemezek között az ón így is megolvad, és a kihűlés után biztos kötés jön létre. Azokat az alkatrészeket, amelyeket egymáshoz képest meghatározott hely-zetben akarunk összeforrasztani, előzőleg rögzíteni kell. Két acéldrótot pl. célszerű úgy összeforrasztani, hogy a szigetelő lakktól megtisztított vékony rézhuzallal előzőleg sűrűn áttekerjük (8. ábra). Alkalomadtán előfordul, hogy oldhatatlan kötést csak szegecskötéssel való-síthatunk meg. Általában alumínium szegecseket használunk, mivel alakítá-sukhoz kis erő kell, így deformáció nem keletkezhet. Amikor a repülőmodell-alkatrészeket csak egy időre, pl. a repülés időtar-tamára erősítjük össze, oldható kötéseket készítünk. E megoldás nagyon sok helyre kiterjedhet, kezdve a futómű, a motor, az üzemanyagtartály, időzítőóra stb. beerősítésétől a szárny felerősítéséig. Csavarkötés esetén a kisebb igénybe-vételnek kitett helyeken az M 2 és M 3 süllyesztett, lapos vagy félgömb fejű csavarokat használjuk. A 2,5 cm3-es motorokat pl. M 3-as csavarral erősít-jük fel, nagyobb motorokat azonban M 4-essel célszerű felfogni. A motoros modelleknél létrejövő vibráció miatt a csavaranya alá rugósalátétet teszünk, vagy ellenanyával biztosítjuk a meglazulás ellen. A repülőmodellek többségének szárnya, vízszintes csillapítófelülete lesze-relhető. Ezek felerősítését modellező gumifonállal végezzük. A feszes gumi biztosan tartja az alkatrészeket, nagyobb ütődés esetén azonban könnyen lepattan, és a szabaddá vált alkatrészek többnyire sérülés nélkül ússzák meg az esetet.
—————————————————————-

Teroson MS 939
Teroson 5055
Teroson EP 5055
Teroson PU 9225
Teroson SB S3000
Loctite 4090

Sziasztok én is Sokat probálkoztam a festéssel.Amire jutotam .
Vizes bázisu ragasztó , parketlak , + szinező paszta .
Hideg enyv : turó egy adag szalmiák szesz pár csepp viz higitónak.
Egy 7dcl jól zárható csavaros üvegbe félkiló félzsiros tehéntúró 2-3 cm3 szalmiák szesz ráöntése után 1-2 nap várakozás és kész a tiszta kazein enyv. Ezt szinező pasztával szineshetjűl mert méz szinü.
festés után formalinos rögzitéssel bakellitté alakul és oldhatatlan.
A turó tojás fehérjével is kiváltható

Előállítható házilag is, ha acetonban annyi celluloidot oldunk fel, hogy az oldat kb. méz-sűrűségű legyen. Célszerű az Aerofixet hosszú nyakú műanyag edénykébe tölteni (7. ábra), így ugyanis a kívánt helyre a szükséges mennyiséget vihet-jük fel, és a ragasztóval takarékosan tudunk bánni.

Follow

Comments (1)

By Gondozó, 2018. August 28 21:21

Multikopterek hatalmas területet foglaltak modellezés világából. Bár, személyesen a klasszikus modellezést preferálom – balsa, reszelő, ragasztó, ezt a területet sem szeretném hanyagolni. Lényegében legó-modellezésnek tekintem, de ha repül, és kellemes és hasznos időtöltést szolgál, elfogadom.

Multikopterek manapság előregyártott alkatrészekből épülnek fel: motorok, motorszabályzók (Electronic Speed Controller, ESC), repülésfelügyelő egység (Flight Controler, FC), test (általában üvegszál- vagy szénszál-kompozit), vevőegység (RX), akkumulátor (BAT) és pár kiegészítő elem: kamera, videó adó (vTX), szonár, LED. Az egész szerkezet agyát az FC képezi, és mivel igen magasan integrált számítástechnikai eszközről van szó, ennek az eszköznek az otthoni gyártása szinte lehetetlen, ezért számos gyártó cég versenybe szált a modellezők kegyeit keresve. Minden szenzor és kiegészítő eszköz ezen a miniatűr számítógépen keresztül kapcsolódik az egész rendszerhez. Belátható, hogy számos csatlakozási pont lesz rajta parányi területen, és mivel számos eszköz csatlakozik hozza, más-más igényt is támasztanak a központi egység felé történő kommunikáció iránt. Ezen kis jegyzeten keresztül próbálok egy kis segítséget nyújtani, hogyan is szükséges kezelni ezeket MatekSys termékein keresztül (nem a legjobb termékek, de megbízható minőséggel és jó dokumentációval szolgál).

Áramellátás. Ahogy említettem, minden út az FC-hez vezet, kivéve egyes mellékutakat. A régebbi modelleknél a fő akkumulátor feszültség mellett, mindig ott szerepelt az 4,8-6V tartomány (4x 1,2-1,5v) a szervók és rádióvevő egységek számára. Hasonló a helyzet most is, csak a BEC-ek (Battery Eliminator Circuit – elem helyettesítő áramkör) megjelenésével a szabvány inkább 5V, ritkábban 6V lett. Ez a feszültség teljesen megfelel a mostani mikroelektronikának, azonban helyenként szükség van 3,3V (kamera) illetve 10 vagy 12V-ra is (videóadó). Annak érdekében, hogy kevesebb hő és zajterhelés érje a logikai rendszert, általában PDB-nek (Power Distribution Board) nevezett lapkán vannak szerelve az átalakítók, illetve a csatlakozási felületek a motorszabályzók számára. A PDB-k fontos feladata még pillanatnyi fogyasztás mérése (A). Ilyen például a MatekSys FCHUB-6S terméke, mely 9-27V feszültségforrásból 5 és 10V feszültséget állít elő a rendszer számára, ill., 184A értékig mér pillanatnyi fogyasztást a bemenő ágon (fekete, piros – áramellátás, kék, sárga – kommunikációs jelek).

Magának az FC-nek 5V-ra van szüksége, és tartalmaz 3,3V feszültségátalakítót alacsony-feszültségű eszközei számára. Matek termékek sajátossága, hogy egymással szalagkábellel is összeköthetőek, azonban forrasztási pontok is ki vannak alakítva az alaplapon, ami kellő szabadságot ad végső kialakításhoz.

Természetesen léteznek AIO (All-In-One) verziók is. Ilyen pl., a MateSys FC F405-CTR vagy a F411-ONE. Az utóbbi, ráadásul, a rádióvevő egységet is tartalmazza. PDB hiányában, a repülésvezérlőnket BEC forrásból is táplálhatjuk, nem fog megharagudni. Egyes videóadókon szintén találhatunk 5V kimenetet, de teljesítménye alacsony, így csak kamerák ellátására elegendő csak. Összesítve: a rendszerünkben több feszültségforrást is használhatunk. Nagy áramokat (ESC, vTX) vezérlő egységekből származó feszültségforrások gyakran zajosak, érdemes szűrni kondenzátor ill., ferromágneses gyűrű alkalmazásával, személyesen UBEC használatát javasolnám, azonban ha PDBvel integrált FC-nk van, nincs más dolgunk, csak rákötjük az akkumulátor feszültségét ( vBAT, BAT+, BAT-) a megfelelő forrasztási pontokra.

Motorvezérlő (ESC). Ahogy az előző ábrákon is látszik, motorszabályzók lehetnek különállók, vagy 4in1 kivitelben, vagyis 4 ESC egy lapon szerelve. A közös bennük, hogy a tápfeszültséget az akkumulátorról kapják, a jelet pedig az FC-ről közvetlenül vagy a PDB-n keresztül s1-s6 tüskéken keresztül (quadkopter esetén s1-s4). Egyes ESC-k tartalmaznak BEC-et is, vagyis akár motorszabályzóról is táplálható az FC.

Mai motor-szabályzok számos firmware-rel készülnek (SimonK, blHeli-preferált), és számos kommunikációs protokollt támogatnak (PWM, OneShot, MultiShot, DShot), ezért fontos tisztában lenni, hogy egy adott ESC pontosan milyen “nyelve(ke)t” beszél. FC beállításoknál még szükségünk lesz rá. Szépsége a BetaFlight firmware-nek, hogy ESC programozóként használható, így, ha frissíteni vagy állítani szeretnénk a motor-szabályzókon, nem szükséges szétszedni a modellünket, elég csak összekötni a számítógépünket az FC-vel. Innentől BLHeli Suite hozzáférést kap az ESC-khez.

Egy ESC-n általában 4 + 3 forrasztási pont található. A 3 nagy pad  a motorok csatlakozására szolgálnak. Itt megjegyezném, hogy bármely 2 vezeték felfecsérlése, motor forgásirányát vált. A másik oldalon 2 nagy forrasztó pad az áramellátás céljából van kialakítva, vagyis ide az akkumulátor feszültségét kötjük, általában PDB-ről. Középen két kisebb forraszpont a  vezérjeleknek van fenntartva. Ezeken kapja az ESC az utasításokat az FC-től (PWM).

4in1 kialakítás esetén ismétlődik a minta. Találunk rajta 4×3 forraszpontot motorjaink számára, illetve találunk rajta s1-s4, gnd forraszpontokat, vagy egy csatlakozót 5 vezetékkel bonthatóság érdekében. Legtöbb esetben van rajtuk árammérő egység is, és ezzel a vezetékek száma megnőhet 7-re. ezeken szolgáltatja az ESC a pillanatnyi áram és akkumulátor feszültség értékeket az FCnek (Curr, vBAT).

Egy fontos megjegyzés: minden FC-nek megvannak a saját elvárásai azzal kapcsolatosan, hogy mely motor hol helyezkedik el, és mely irányba forog. Ügyeljünk arra, hogy a megfelelő ESC-t megfelelő vezérjellel látjuk el, es a motor megfelelő irányba forog. Az első teszteket légcsavarok nélkül, és kis cellux-al a tengelyen végezzük el!

Rádióegység bekötése már kicsit kacifántos a sok kommunikációs protokoll (párhuzamos analóg: PWM, 1-1 vezeték csatornánként; soros analóg: PPM; soros digitális: S.BUS, I.BUS, Spektrum… ) miatt, ezért kezdjük mindig a használati útmutató letöltésével, annak tanulmányozásával, hogy megfelel-e a választott termék a követelményeinknek. Lássuk be, ez de még mindig nem űrtechnológia.
Analóg protokollok kikopni látszanak, az FC-ken általában külön csatlakozási felületet kapnak, míg a digitális soros jeleket UART (soros kommunikációs protokoll, [Rx,Tx,G,5v])interfészre kötjük (több is van az FCn 3-10), néha szabadon,néha dedikáltra. A bonyolítás ott folytatódik, a jel, amit az UART fogad normális, vagy invertált (jellemző F4 FC-kre). Spektrum vevők számára általában külön csatlakozót alakítanak ki vagy az RX mellett kialakítanak 3,3V feszültség forrást. (BetaFlight esetén az UART portnak meg kell mondjuk, hogy az serail, illetve a Receiver menüben, hogy milyen protokollon beszélünk majd vele, F4 FC esetén leeht, hogy aktiválnunk kell a Soft Serial megoldást, hogy boldoguljunk az invertált bemeneti jellel). Egyszerű ;).

Follow

Comments (1)

By Gondozó, 2018. August 27 13:43

Sok víz folyt le a Dunána, azóta, hogy szünetelem a modellezést, de a világ nem áll meg. Rengeted fejlődött a modellezők világa, különös tekintettel az elektronikára. Új protokollok, szabványok, és Open Source projektek. Az utóbbiak közül, talán a legnépszerűbb (természetesen OpenTX után :)) a BetaFlight. Mivel hatalmas tudást és ezáltal bonyolultságot a beállításokban hoz magával, készítek egy kis jegyzetet. Lehet másnak is hasznára lesz.

Hogy mi ez egyáltalán? Lényegében egy Cleanflight nevű multikopteres firmware fejlesztését szorgalmazó szabad-forrású projekt tesztága, mely mára önálló, de az eredetivel szoros kapcsolatban fejlődő projekté alakult. Valószínűleg a rengeteg újítás tette annyira vonzóvá, hogy 2017 januárjától #1-nek minősítette a Google Trends. Mivel bonyolult a szerkezet, így a beállítása sem lenne egyszerű Configurator nélkül. Ha meg valaki követni szeretné a fejlesztés minden szösszenetét, látogasson el a GitHub-ra. És hát milyen is lenne az, ha egy repülőgépnek nem lenne fekete doboza? A rögzített adatok elemzésében segít a BlackBox Viewer. És akinek ez sem el elég, más projektek is léteznek, melyek egyes s más aspektusait részesítik előnyben a BF-képes, de ugyanazon vasra telepíthetőek. Ilyen az eredeti CleanFlight és a INAV.
Szamos vezérlő gyártó szintén beszállt a versenybe, és jobbnál jobb eszközöket készítenek, eltérő konfigurációban, hogy élvezni tudjuk a technológia adta lehetőségeket.

Az én vasam egy MatekSys F4. vezérlő integrált barometrikus érzékelővel. Első lépésként letöltjük a BetaFlight Configurator utolsó verzióját (az én esetemben ez v10.4), telepítjük, rádugjuk az mikroUSB csatlakozóra a vezérlőt. Ha a vezérlő már be van építve, első dolgunk legyen a légcsavarok eltávolítása!

Első nehézségek már a Configurator telepítése után előjöhetnek, és sajnos, a leggyakrabban használt OS-nél, mert csak a Windows érintett a hibában, ugyanis az nem megfelelő meghajtó szoftvert tartalmazz az STM virtuális soros portjához. De sebaj, mert a szoftver első oldala minden olyan hivatkozást tartalmaz, melyek elirányítanak bennünket a megfelelő oldalakra (STM VCP driver, CP210x driver). Még mielőtt tovább megyünk a konfigurációhoz, szükségünk lesz meg egy kis probléma megoldására, ugyanis amikor frissíteni szeretnénk a Firmware-t megint meghajtószoftver problémába ütközünk. Ehhez kapcsoljuk BootLoader üzemmódba (BL). Ezt vagy gombnyomással (benyomott gomb mellett dugjuk rá az USB-re), vagy BL vagy DFU paranccsal tudjuk elért a CLI-be (Comman Line Interface). A művelet eredményességet az állapotjelző LED fog tanúskodni, pontosabban megszünteti pislogását. Az operációs rendszer új eszköz észlel, és nem megfelelő illesztőt telepít, ezt szükségeltetik kicserélni megfelelőre: ImpulseRC erre lett “kiképezve”. Ha valaki bővebb információt szeretne, elolvashatja a GitHub-on. Ezt követően már csak újra kell indítanunk az eszközt és csatlakozni hozza  Configurator-al, és a Firmware Flasher menüben megfelelő céleszköz meghatározása után feltölteni a  legújabb firmware-t. Ilyenkor a Configurátor automatikusan átkapcsolja az eszközt BL módba. Ajánlott ilyenkor az egész chip memóriát törölni és az eszközt alapbeállításokkal indítani, ugyanis változhatnak változó nevek, és képletek a háttérben, ami eredeti konfiguráció másolásánál még problémát okozhat. Ha kételkedünk a vezérlőnk típusában, csatlakozzunk az eszközhöz, és a CLI-ben adjuk meg a version parancsot.

Alapvető beállítások

Követretkező lépésben a minimális használható konfigurációt hozunk létre. A Configuratin>System configuration menüben állítsuk be a giroszkóp frissítési rátát és a PID ciklus sebességét. F4. generációjú mikrokontroller esetén (STM32F405) ez 8-8 kHz, F3 esetén 4-4 kHz. A lényeg, hogy figyeljük a processzor terhelését az Configurator állapotjelző tálcáján. A CPU Load értéke nem haladhatja meg az 50%-ot. Beállítjuk a rádióvevő egység kommunikációs protokollját (PWM, S.BUS etc.), és kiválasszuk a megfelelő funkciókat. A következőket tudom ajánlani alapnak: AIRMODE, OSD, ANTI_GRAVITY, DYNAMIC_FILTER. Ami még hátra van, az a motorszabályzók protokolljának a beállítása. Mai szabályzók már inkább a DSHOTXXX valamely verzióját használják, de akadnak régebbi kiadások is, ebben segít a szabályzónk specifikációja. Ha nincs csipogónk a gépen, érdekesség lehet még a Dshot Beacon Configuration, mely a motor rezegtetésével állítja elő hangot. Összesen 3 opció áll rendelkezésünkre: hangerő, csipogjon-e ha elveszíti a rádiójelet, ill., kapcsolható-e távirányító gombjával/kapcsolójával (set beeper_dshot_beacon_tone = 3).

Következő feladat a rádióvevő egység működésének, a csatornakiosztásnak az ellenőrzése. Ezt a Receiver menüben tudjuk megtenni. Ugyanitt tudjuk követni a bemeneti jelek alakulását, és az oszlop-diagramok segítségével pontosan beállíthatjuk a potmétereink közép és végállásainak kimenet értékét (a finomhangolást a távirányítón végezzük).

A Modes menüben tudjuk állítgatni a repülési módokat, vagyis egyes funkciók ki/be kapcsolását és vezércsatorna hozzárendelését. Távirányítónk programmixjeit használva elég összetett kombinációkat tudunk létrehozni mindössze 1 csatorna használatával, a lényeg, azonban, hogy ne bonyolítsuk túl, maradjon használható. Fontos tudni, hogy ha egy funkció aktiválva van a System Configuration menüben, de nem rendelünk hozza kapcsolót a Modes menüben, akkor az a funkció folyton aktív.

Amit ne hagyjunk ki, az a Failsafe megfelelő beállítását. A koncepció a következő: hagyjuk ezt a funkciót a repülésvezérlőre és teljesen kapcsoljuk ki a rádióvevőn. Ebben az esetben a vezérlő azonnal tudomást szerez a jelvesztességről, és a beállításainknak megfelelően vezérli a légi járművünket. Ráadásul 2 szint is beállítható: 1. szint – meghatározzuk, hogy mi az érvényes jel hossza, és ha a bemeneti jelszint nem felel meg, akkor az előző érvényes értéket használja, vagy egy előre megadottat. Mindkét megoldásnak vannak előnyei, hátrányai. Normális körülmények között ezt a szintet csak ideiglenes jelvesztesség kompenzálására használjuk, így meg lehet tartani az összes csatorna értékét. 2. szinten eldönthetjük, hogy a jelvesztesség kezdetétől mennyi ideig lehet a gépünk 1. szinten, és utána kapcsolja e teljesen a motorokat, vagy próbálja meg letenni finomabban. Egyik út sem tökéletes. (fél másodpercnél ne célszerű forgatni a légcsavarokat irányítás nélkül, a főlőt a jelvesztesség inkább állandónak, mintsem ideiglenesnek tekinthető)

Bár nem esszenciális, bekapcsolhatjuk a fekete-doboz funkciót is, ezt a Blackbox menüben tehetjük meg, állítsuk a mintavételezést 1.5kHz-re.

OSD beállítását mindenki saját ízlése szerint intézze. Egy trükköt szerének megosztani csak: ha végeztünk a beállítással, menyünk a parancssor menübe (CLI) és pötyögjük be a diff parancsot, ezzel minden, alapértéktől eltérő beállítás megjelenik. Keressük meg és másoljuk ki a set osd_ elejű bejegyzéseket és másoljuk át valami biztonságos helyre.

PID Tuning a repülővezérlőnk természetét befolyásoló beállítások. Intenzív viták folynak arról, mi a tökéletes, ért hagyjuk egyenlőre alaphelyzetben. Az RC Rate és a Super Rates álításával a vezérlőn tudjuk megoldani az távirányítóban ismert EXPO beállításokat. Finomhangolással még ráérünk bajlódni, inkább menjünk repíteni egyet, de… .

Bár beállítottuk a Failsafe funkciót, teszteljük le légcsavarok nélkül, hozzárendelve egy csatornát, egy kapcsolót előbb az 1. utána a 2. szinthez. Biztonság mindenek felett!

Nos, akinek ez sem elég, érdemes megismerkedni a következő forrásokkal:

Tuning Tips for Betaflight 3.4

Plasmatree/PID-Analyzer

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2018. July 30 09:42

Már a csapból “drón” kifejezés is folyik, természetesen, semmi köze az igazi drónokhoz, de a média felkapta, és jól felfújta, az üzletek meg megpróbálnak ebből is jó hasznot húzni. Jelentem, ez így volt korábban is, mára sem változott semmi. :) Vagyis mégis.

Emlékszem még mennyit szenvedtünk az első multikopterekért, hogy működésre bírjuk őket, manapság meg, jóformán aprópénzért vehetünk WiFi-s 2MP (HD) kamerával szerelt játékgépet. Azonban ezeknek a késleltetése jelentős, és FPV repülésre nem alkalmasak biztonságos kereteken belül. Marad egyenlőre a jól bevált analóg technika. Marad egy vitathatatlan tény, hogy a jó képhez, jó fénygyűjtő eszköz kell, és az sem baj, ha a háttérben dolgozó elektronika minimális késleltetés ad. Az sem mindegy, hogy a földi egység segítségével akarjuk rögzíteni a mozgó képet, vagy már a fedélzeten, átviteli közeg által hozzáadott minőség romlás nélkül. Nem szándékom egy teljes áttekintést adni, nem is lehet, hiszen folyton fejlődik a világ, de pár példán át talán nyújthatok egy kis segítséget, ha igényt lenne rá

Amit legelőször látunk a kamerából, és szinte biztos, hogy azonnal bele is nézünk, az a lencse. Parány kameráknál általában mindössze egy lencse szokott lenni. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai: kevesebb fény vész el, azonban egy lencse jó ki eltolódást tud okozni a színekben, különösen a széleken, akromatikus aberrációt hozva létre. A lencsék általában védő réteggel is el vannak látva, mely keményebb, mint maga a lencse anyaga, esetleg még valami szűrő réteget is kap., pl., az infóra sugárzás kiszűrésére. Komolyabb fényképezőgép esetén az ár 75%át is képezheti.

A következő fontos eleme a kamerának az érzékelő. Ezekbből manapság CCD és CMOS technológia dominál az első javára, de a CMOS fiatalabb és dinamikusan fejlődik és előreláthatóan hamarosan átveszi a vezetést. A CCD érzékelőnek sok előnye van:

• Nagy érzékenység,
• kevés zaj,
• interline felépítés esetén elektronikus zár megvalósítható.

Sajnos, akad hátránya is:

• Bonyolult előállítás, emiatt drága,
• a kiolvasási elektronikának több kiolvasási csatorna esetén tökéletesen megegyezőnek kell lennie, egyébként sávosodás lép fel (banding),
• könnyen létre jöhet az ún. Blooming effektus,
• magas fogyasztás, emiatt nagyobb melegedés (és nagyobb termikus zaj).

A CMOS ugyan olcsóbb a magas integrálódás miatt és kevesebbet fogyaszt, azonban van pá kellemetlen tulajdonsága:

• Nagyobb zaj: a pixelek egyedi erősítőit nem lehet pontosan beállítani, ezért ezek extra zajt adnak a képhez (pix-pattern noise). Erre a problémára a Canon talált tökéletes megoldást hardver szinten (és lassan minden gyártó alkalmaz hasonló megoldásokat),
• interferencia érzékenység: a nagy számú aktív elem sokkal érzékenyebb a környezetből érkező elektromágneses zavarokra, mint a CCD,
• az aktív elemek csökkentik az érzékelő hatásos méretét (mint az Interline CCD-knél), de itt is segítséget nyújtanak a mikrolencsék,
• az elektronikus zár nem, vagy nehezen valósítható meg. Jól látható a CMOS érzékelőkkel készült videofelvételeken ennek a hatása: a kiolvasási sebesség miatt jól érzékelhetően elcsúszik a kép (nem azonos időpillanatban történik a teljes kép kiolvasása meg, mint a CCD-knél), és ha pl. egy mozgó autót fényképezünk, akkor az eredetileg kb. téglatest forma szétcsúszik paralelogrammává.
  

(Bayer interpolációról és egyebekről bővebben)

És ha már megvannak a fényinformációink, akkor a következhet rögzítés, módosítás (OSD), átvitel, és itt kezdődik az eszközvásárlásokban a bonyodalom, ugyanis manapság léteznek csak kamerák eltérő feszültség igényel, vannak olyanok, melyek hangot is rögzítenek. Vehetünk olyan kamerát, mely 20-50mW teljesítményű adót is tartalmaznak, mert csak FPV-zni akarunk, és nincs szükségünk nagy hatótávra. Bolondítja ezt a kérdést még a SmartAudio szabvány. Azonban, de ha úgy tartja kedvünk, már a fedélzeten rögzíthetjük 4K-ban a légi felvételt, jobb minőség érdekében.

Alapkészletem első tagját egy kicsiny jószág, mindössze 1.2g, képes hangos videó készítésére, eltérőókusztávolságú lencsével (70, 90, 100, 120, 170° FOV), PAL és NTSC szabványú  kivitelben is kapható. Érzékelője CMOS, 600TVL,  1/4″, 648 × 488. Mivel tápellátása 3,7-5V (50-70mA)közötti feszültséget igényel, ezért kiváló a kis, egycellás LiPo akkumulátorral üzemelt modellek számára. Kicsi, olcsó, hullámzó képet ad, de mit is akarunk 4 gombóc fagylalt áráért? Kevéssé többért lehet kapni hasonló kategóriájú kamerát 700 illetve 1000 képsorral, azonban utóbbinak nincs sok értelme 720 soros analóg standard esetén (PAL, NTSC), csak leterheljük az elektronikát fölösleges számolással és kb 30%-al növeli képátviteli késleltetést. [videó]

Analóg kamerák megfizethető csúcsát jelenleg a RunCam és a Foxeer termékei képviselik széles választékban. Kiváló színdinamikának és gyors adaptációs képességnek köszönhetően kedvelt tárasai lettek a modellezőknek. Cadex szorosan a nyomukban, és bármikor jöhet egy másik versenyző és felborzolja a kedélyeket. Azonban a tudni illik, hogy a mai technológiai hozzávetőlegesen 3-5ms min. késleltetést tud produkálni, a kijelző pedig, 25-100ms hozzáad.

Következő nehézségi szintet képviselnek All-in-One kamerák. Van is a dobozban egy JF – 01 Mini AIO FPV kamera. Kelemenesen parány, de kezelhető: 148° FOV, 1/3 colos CMOS érzékelő, 800 képsor, beépített 25mw 5.8GHz-es adó (40 csatorna között nyomógomb segítségével válogathatunk), lóhere antenna, 3,6-5,5V tápfeszültség tartomány (~400mA fogyasztás), és mind ez 5 grammba csomagolva (alu tokozás nélkül). Ez a teljesítmény bőven elegendő multirotoros barátainkhoz. [videó] Aki ennél jobb minőséget keres, annak tudom ajánlani az FX798 sorozatot vagy a Realacc TX48-ot.

Az én szemléletemben a következő szintet a videó rögzítésére alkalmas készülékek képviselik, de ahhoz, hogy FPVre is használhatók legyenek, szükségünk van AV kimenetre vagy digitális adatátviteli közegre (pl., WiFi). Tagadhatatlan tény, hogy videórögzítés terén, manapság HD/4K minőség az elfogadott minőség. Az én kedvencem a Mobius illetve utódja, Mobius Mini. [videó] Utóbbi tulajdonságaiból legfontosabbak: 1920 x 1440 x 30 fps, 1920 x 1080 x 60 fps, fotó 2688×1512, FOV 110° ill., 135° lencsétől függően, 300 mAh LiIon akkumulátor, mely 30 perc videóra elegendő, de támogatja a külső áramforrást is, – mindez 27g tömegbe sűrítve.

Follow

Comments (6)

By Gondozó, 2017. December 7 10:34

2015

Az FPV világ igen csábító a modellezők számára, és nem a legolcsóbb modellezési kategóriába tartozik. Azonban léteznek pénztárcabarát megoldások, de ezek igényelnek némi türelmet, ügyességet és extra munkát. De ez általában is igaz a modellezésre, és aki egyedül építi a modelljeit, ezzel tisztában is van.

Pár év eltelt azóta, hogy foglalkoztam a Trimersion szemüveg témájával, de megint jött a kisördög. Kerestem számomra kellemesebb megoldást, és “meglepő” módon, pont a DIY berkekben találtam erre és kicsit finomítottam rajta (véletlenül). Most már az én finnyás szememnek is megfelel az eredmény, és a kis lelkem is élvezi a látványt.

Az alap koncepció: vegyünk egy olcsó 3,5″ kijelzőt (a nagyon olcsók általában 480 x 272 felbontással rendelkeznek, a drágábbak 5″ és 800 x 480) , tegyük bele valami dobozba és föléje egy Fresnel-féle lencsét (A4, középről kivágva, recés oldal szem felé, kicsit ívelve), és kész is van. Ez a megoldás annyira népszerű lett, hogy későbbiekben a kínai gyártok is beszálltak némi haszon reményében. Egy szerényebb kétszemélyes vacsora arából meg is vehető a boltokban.

Az én tekintetem megakadt egy 3D szemüvegen akadt meg, melyet mobiltelefonokhoz terveztek. Semmi komoly technológia: telefon, lencse, fekete doboz. Sajnos, a keretben van egy választó sík, azt ki kell operálni, mert ha nem, nem működik a berendezéses; duplán látunk tőle. A lencsékkel is közelebb kell tenni, ugyanis a 3Dvel szemben, én egy képet szeretnek nézni. 20 perces szisztematikus anyagpusztítás után, már majdnem jó, de a perifériába még mindig van valami zavaró. Ahogy utólag kiderült, a szem-távolsághoz képest túl kicsi a lencse. Egy kis mérgelődés után jött az ötlet: “..hát van nekem műszerész szemüvegem cserélhető lencsével!” Belepróbáltam, és láss csodát! A kép tiszta, nem lóg be/ki semmi, és még a dioptria korrekció megoldott lencse cserével. Ezután már bátran merem véglegesíteni a módosításokat.

Kiszedtem az “öntapadós” tappancsokat, amelyek meg a telefont tartották volna, kiszedtem a régi lencséket. A korábbi lencsék mozgatására szolgaló kis nyílásokat kiszélesítettem, hogy be lehessen pattintani az új lencséket illetve fekete epoxigyantával eldolgoztam a hézagokat, lyukakat, ahol belóghat a fény és javítottam a doboz alkotó elemeinek illeszkedésén is. Türelmetlen voltam és belepróbáltam a Lumia 535 készülékemet (4″, quarterHD, IPS display) és kellemesen csalódtam. A kép 90%-ban kitöltötte a látóteremet, nagyjából olyan érzés, mint elülső 1/3-ból nézném a mozit. Kicsit vissza is veszek a lencséből. 3x bőven elegendő. Így lett a FOV kb. 90°. Nekem pont jó :). Ezután már csak az a kérdés, hogy milyen minőségre vágyunk. Sajnos a minőség a kép késleltetési mutatójára negatívan hat.

Okostelefon FPV-hez.

A következő feladat: nagy felbontású kijelzőt szerezni 7″ alatt. Az alkatrészárak igen borsósak ebben a szegmensben. Mást kell kitalálni. Egy kis kutatás után úgy döntöttem, egy fél-HD vagy HD kijelzőjű telefon lesz az áldozat, úgyis rám-fér egy telefoncsere. De hogyan gyömöszöljem bele az analóg jelet? Ha létezik OTG USB kábel, adatokat tudok küldeni a telefonnak, akkor csak létezik olyan is, mellyel képeket/videó is tudok küldeni. Kis bogarászás után találtam pár megoldást. Ehhez szűkségünk lesz egy Laser BGC, FEBON100, UVC-XY (MINE VCAP2900), EZCAP.TV 281 vagy EasyCAP (STK1160, UTV007) digitalizáló eszközre. Igény szerint kibővíthetjük őket vezeték-nélküli modullal, és ezáltal direktbe fogadhatjuk a járművünk adását. A digitális jel az USB csatlakozón jelenik meg. Ezt a csatlakozót OTG kábel segítségével csatlakoztathatjuk a mobil eszközünkhöz (pl., Androidos mobil telefonhoz). OTG kábel helyett használhatunk egy másik vezeték-nélküli adót, mely összekapcsolható a mobileszközünkkel (pl., iPhone) Wi-Fi-n keresztül. Ha régebbi Android rendszer használunk, szükségünk lehet UsbWebカメラ szoftverre a kép megjelenítéséhez (vagya Camera FI). EasyCAP eszközhöz fizetős szoftverre is szükség lehet: EasyCap Viewer. Videókép rögzítéséhez használhatjuk az AZ Screen Recorder

Az én konfigurációm egy HD kijelzőjű Chuwi HI8 Super 7 colos tábla gép adja a kijelzőt. Ehhez OTG kábel segítségével egy UTV007 chipes EasyCAP digitalizáló lett csatlakoztatva. Kép megjelenítéséhez  EasyCap Viewer szoftvert használok. Mivel a szoftver elsődlegesen autók hátramenetét hivatott segíteni, ezért az FPV felhasználáshoz alapbeállításokat módosítani szükséges.

2017

Mára a WiFi alapú videóközlés igen elterjedt a bevezető/közép-kategóriás szektorban. A telefonok tudják a Full HD-t, ezért probléma is megoldódni látszik. Egyes FPVre szakosodott gyártók megfizethető OTG kompatibilis digitalizálókat dobtak a piacra (Eachine ROTG01 UVC), melyek akár Windows, akár Android alapú rendszere csatlakoztathatóak. Beépített szkennerük 150 csatornát képes megkülönböztetni 5,8GHz tartományban. Ennek eredménye képen, már nincs szükség külön kijelzőre, ha nem versenyző az illető. Használata könnyű, Windows rendszerek USB2WebCamera -ként ismerik fel, így munka után máris lehet menni ki a rétre ;). Megjelentek kétantennás, valós diverzitással rendelkező eszközök is, bár a tesztek nem igazolták az árukat középkategóriában. Mobilos videószemüvegek széleskörű promócióknak köszönhetően pedig jelentősen levitte az árakat (valahogy így került a Trimersion is az FPV világába).

Pozitív tulajdonsága még a ROTG01 UVC -nek, hogy van rajta analóg videó- és audio-kimenet, vagyis nem csak USB-én keresztül tudjuk használni, azonban analóg módban, sajnos, nem látjuk a frekvencia adatokat szkenneléskor, illetve csak akkor kapunk képet a kijelzőre, ha zárolt egy csatornát szabványos videó jellel.

Számos esetben a TV méretű megjelenítés kényelmesebb, ilyenkor kereshetünk egy leharcolt laptopot, és egy vezérlő hozzáadásával (pl. Universal LCD Controller Board TV Motherboard VGA/HDMI/AV/TV/USB Interface), hordozható TV-t készíthetünk belőle, vagy átköltöztethetjük a nagy-képernyős TV-nket az autó csomagtartójába és egy olcsó 75W inverterrel elláthatjuk 230V feszültséggel a járművünk akkumulátoráról.

Igényesebbek számára, természetesen, még mindig ott van a FatShark, DJI, FlyZone.

https://sites.google.com/site/lcd4hobby/5-lcd-as-pc-hdmi-av-tv-multidisplay
http://eu.banggood.com/Wholesale-Warehouse-V59-Universal-LCD-Controller-Driver-Board-PCVGAHDMITVUSB-Interface-wp-Uk-955022.html
http://www.ebay.co.uk/itm/271706539334?_trksid=p2060353.m2749.l2649&ssPageName=STRK%3AMEBIDX%3AIT
http://www.ebay.co.uk/itm/201085096820?_trksid=p2060353.m2749.l2649&ssPageName=STRK%3AMEBIDX%3AIT

Az V59 tud MKV-t lejátszani USB-ről

Craig 15″ TV 12v

HeadTracker
+wireless http://www.rcgroups.com/forums/showthread.php?t=1227871

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2016. May 26 19:44

Sokáig próbáltam ellenállni a csábításnak, hogy legyen egy saját multirotoros járművem, azonban úgy esett, hogy a sors szele befújt egy MultiWii SE Flight Controller v2.5 vezérlőt és négy 20A SimonK firmware-el töltött motorvezérlőt. Mint minden rendes műhelyben, nálam is akadt négy darab egyforma motor. Minden adott ahhoz, hogy egy új jármű kerüljön a hangárba.  Tartottunk egy rövid “meetinget”, ahogy divatos szóval említve az esti sörözést, és kiderült, hogy a társaságban másnak is furdalja az oldalát a kíváncsiság, úgy-hogy elindult a tervezés… . Mivel a társaság elég heterogén érdeklődési kört illetően, így két eltérő koncepció kezdett kikristályosodni: kell egy kis fürge jószág, mellyel lehet “szakítani”, és egy másik, mely inkább stabil, és fotózásra alkalmaznánk. Hogy ne vesszen össze a csapat, mindkettőt megépítjük, de kezdjük a nyugodtabb testvérrel.

Rendszer váza. Első váznak egy F450 klónt választottam. Nem azért mert nagyon jó, hanem inkább az előfordulási gyakorisága miatt. Első ránézésre nehéz, mint a sár, és ahogy hallottam, nagyon törékeny, azonban már a sarki fűszeresnél is lehet venni pótalkatrészt hozzá. Elsőre megteszi. Későbbiekben majd alakítjuk.

Repülésvezérlő. Mivel mi is hozott anyagból építkezünk, ezért a MultiWii SE vezérlővel ismerkedünk először. Fontosabb jellemzői:

súly: 9,3g
méret: 40×40×11,6mm
furattávolság: 35×35mm, 3,1mm furattal
• ATMega 328P MCU
• MPU6050C 6-tengelyes gyro/gyorsulásérzékelő (Motion Processing Unit)
• HMC5883L 3-tengelyes digitális magnetométer
• BMP085 digitális nyomásérzékelő
• PCA9306DP1 jelszint illesztő
Bemeneti jelek: 6 PWM jel
Kimeneti jelek: 4/6/8 PWM jel (motorvezérlés) kéttengelyes kamerastabilizátor támogatással
FTDI/UART port  firmware frissítéshez, Bluetooth modulhoz vagy LCD kijelzőhöz; I2C port szenzorokhoz, GPS-hez, kijelzőhöz. A vezérlővel következő modulok érkeznek: CN -06 GPS vevő, I2C-GPS NAV Modul,  Bluetooth adapter, CRIUS CO-16 OLED Display Modul.

Azonban mégis nyert a kíváncsiság és egy KK2.1.5 mini vezérlővel kezdjük az ismerkedést.

súly: 8.6g
méret: 36x36x11.5mm
furattávolság 30.5×30.5mm
Atmega644 PA MCU
MPU6050 InvenSense Inc.
Tápfeszültség: 4.8-6.0V
AVR interface: 6 ISP.
Bemeneti jelek: 5 PWM (1520us)
Kimeneti jelek: 4/6/8 PWM jel (motor-/szervó-vezérlés) kéttengelyes kamerastabilizátor támogatással
LCD méret: 24*18mm
4 miniatűr gomb (3.3*4.2mm)
Feszültség érzékelő.

Motor és légcsavar.
Erőműnek 4 darab 2208/8 BL motort szereltem a vázra (2600KV). Előző tapasztalatok alapján bőven elegendő húzóerőt termelnek 10×4,5″ esetén. Első tesztekhez azonban 6×3,8″ légcsavarokkal kezdem, hogy ne szokjon el a masina, természetesen, “frekvencia zavar” miatt ;)

KK2 vezérlő beállítása. Gyári használati útmutatóból, sajnos, nem nagyon lehet beállítani a kis okoskát, különösen ha először van szerencsénk a hasonló eszközhöz. Ezért el kezdtem kutakodni egy kicsit és találtam is egy kis videót mely utasításai alapján már egyértelműen el lehet indulni (Quadcopter build – KK2.0 initial setup – eluminerRC). Ennek értelmében a következő lépésekkel kezdjük:

• Távirányíró bekapcsolása, utána vevő egység és fedélzeti elektronika
• Gyári beállítások visszaállítása (Factory Reset)
• Gyorsulásérzékelők kalibrációja (ACC Calibration)
• Üzemmód-kapcsolása (Self-Level [AUX, yes, yes])
• Egyéb beállítások (Misc. Settings [Dampening: 0-30, Alarm 1/10 volts: 90-105 3S esetén])
• Motor konfiguráció betöltése (Load Motor Layout: Quadcoppter X), motorirányra odafigyelni!
• Vételi jel tesztelése (Receiver Test) mind az 5 csatornán
• Távirányító (sub)trimelése 0 értékek vételéig semleges állapotnál
• Helyes válaszirányok beállítása távirányítón (Revese, Invert)
• PI értékek szerkesztése (PI Editor: Roll 30, 100, 0, 20; Pitch 30, 100, 0, 20; Yaw 50, 20, 0, 10)
• Ön-kiegyenlítés beállításai (Self-Level Settings:PGain:70, PLimit:20)
• Motorvezérlők kalibrálása (áramtalanítjuk a fedélzeti elektronikát és a vevő egységet, a házkart felső végállásba helyezzük, a KK2 két szélső gombját benyomva tartva áram alá helyezzük a vevőt és a KK2 vezérlőt [beep-beep], ezután a gázkart alsó végállásba helyezzük [beep]. Ezután elengedhetjük a két benyomott gombot.)

Ezután már feltehetjük a légcsavarokat, ha lehet, kisebbet, mint amit végső konfigurációban használni szeretnénk, de az is megteszi, ha csak celluxot/ragasztó szalagot helyezünk a motor tengelyere, és megfigyeljük a motorok irányát, reakcióját eltolásra, élfordításra. A vezérelektronika további lehetőségeiről és beállításairól az azonos felépítésű korábbi vezérlő nem hivatalos felhasználói könyvében megtekinthetőek.

Follow

Comments (2)

By Gondozó, 2015. May 25 10:55

Sokat gondolkoztam azon, hogy vegyek-ne vegyek egy esztergagépet, de végül jött egy kihagyhatatlan ajánlat, így bővítettem a “játszóteremet” – hazacipeltem egy szerényebb kivitelű EMCO Compact 5 esztergagépet. Valamiért nem mindenki örült a szerzeményemnek, különösen a csendszerető szomszédom nem, de megnyugtattam, hogy csak akkor fogom használom a gépet, ha már alszik,  hogy ne zavarjam. Bár tény, hogy nem értek hozza, és azt sem tudom, mit fogok vele esztergálni, de rég bennem van az érzés, hogy kell :). Jelenleg lepucoltam, kifújtam a hulladékot belőle, és egy kis időre félretettem, mert előbb művelődnöm kell –  ez már nem játék. De segítenek a srácok a gyárból. És amíg ok ráérnek segíteni, én bújom az internetet, és találtam kis olvasnivaló: Dr. Szabó László: Forgácsolás, hegesztés és egy apró gyöngyszemet 1968-ból.

Első utam az új tapasztalat felé a használati útmutatóhoz vezetett. Bár nem minősül ipari gépnek a masinám, azonban bír “tépni”. Kicsit játszottam a sebesség beállítással. Egyszer-kétszer cseréltem fogaskereket, hogy abban is legyen valami tapasztalatom. Végül egy tapasztalt barátom átnézte a gépet, hozott pá kést, és kipróbáltuk is azokat. Így született a kezem alatt pár hengeres test.

Follow

Comments (1)

By Gondozó, 2015. May 7 09:11

A ledek napjainkban egyre elterjedtebbek.Ilyenek vannak szinte minden készülékben az öngyújtóktól kezdve az űrhajókig. A fénykibocsátó dióda vagy LED neve az angol Light Emitting Diode rövidítéséből származik. A dióda által kibocsátott fény színe a félvezető anyag összetételétől, ötvözőitől függ. A LED jellemzően egyszínű inkoherens keskeny spektrumú fényt bocsát ki. A fény spektruma az infravöröstől az ultraibolyáig terjedhet, de hozzáférhetőek már hideg meleg és természetes fehér fényű LED-ek is.

A fénykibocsátás úgy keletkezik, hogy a diódára adott áramforrás a dióda anyagában levő atomok elektronjait gerjeszti, amitől azok nagyobb energiaszintű elektronpályára lépnek, majd ezek miközben visszatérnek eredeti helyükre, fotonokat bocsátanak ki. Nyitóirányú áram esetén a PN átmeneten az elektronok a N rétegből a P-be, a lyukak a P rétegből az N-be diffundálnak. A diffúziós kisebbségi és többségi töltéshordozók között rekombinációs folyamat indul meg, melynek során a felszabaduló energia fotonok formájában kisugárzódik. Nagyobb feszültség hatására nagyobb a kisugárzott fotonok mennyisége, egészen egy bizonyos nyitóirányú áramértékig, ahonnan már nem számottevő a változás.

A LED előnye, hogy a kimeneti fény előállításához alacsony áramot és feszültséget igényel, így alacsony az üzemeltetési költsége. Nagy a kapcsolási sebessége, kis helyen elfér, ütésálló és hosszú az élettartama. A hirtelen kiégés helyett lassan használódik el. A kis villamos teljesítményből fakadóan hőtermelése kicsi, így a fényforrás, és a megvilágított felület távolsága minimalizálható, jelentősen csökkentve a fényveszteséget.  Hátránya az ára, de a gyártási technológiák fejlődésével és azok elterjedésével várhatóan jelentősen mérséklődik rövid időn belül. (Jelenleg egy 300W-os lámpát egy hasonló teljesítményű HPS árának duplájáért lehet megépíteni és nagyjából háromszorosáért megvenni készen).

Felfedezése

1900-as évek elején Henry Round, a Marconi Labs szakembere fedezte fel az Elektroluminancia jelenségét.

1955-ben Rubin Braunstein, az amerikai rádiózási vállaltnál készítette el az első kisérleti infravörös tartományban sugárzó LED diódát, aminek az alapanyaga gallium arzenid (GaAs) volt.

1961 ben az amerikai Texas Instruments vállaltnál, Bob Biard és Gary Pittman, tovább kísérletezett, gallium arzenit alapú infravörös (láthatatlan) tartományban fényt sugárzó diódákkal. Biard és Pittman felismerték munkájuk fontosságát, és szabadalmaztatták az infravörös LED-et.

1962 ben Nick Holonyak Jr. a General Electric Company szakembere kifejlesztette az első, látható tartományban sugárzó LED-et.

1972-ben. Holonyak korábbi tanítványa Dr. M. George Craford megalkotta az első gyakorlatban is használható sárga LED-et. Nem sokkal később a sárgánál 10 x fényesebb vörös és vörös-narancs LED-eket is piacra dobták.

1971 ben jelentett Nagy áttörést a kék LED felfedezése, amely első verzióban Jacques Pankove az RCA Laboratories szakembere nevéhez fűződik.

1993-ban A kék LED megdöbbentően nagy fényerő növekedést ért el Shuji Nakamura a Nichia Corporation kutatója munkásságának köszönhetően. Ettől kezdve napjainkig több nagyvállalat tökéletesített technikával gyárt LED chipeket, de az alapelvek 1993 óta nem változtak.

1999-ben a Philips Lumileds legyártotta az első folyamatos üzemű 1 wattos LED-et. Ez a LED mérete szerint sokkal nagyobb lett, mint hagyományos társai. Ezek a LED-ek már csak hűtőbordára szerelve használhatóak, és ezzel kezdetét vette a LED-ek világítási célú felhasználása.

 LEDek változatai

A ledekről annyit mindenképpen tudni érdemes, hogy félvezető diódák amiknek egy csoportja fény leadására képes. Az általunk alkalmazni kívánt ledek a millió féle kereskedelemben kapható ledek közül viszonylag nagy teljesítménnyel és fényleadással bírnak. Fényük színtől, típustól és gyártótól függően rendkívül eltérő, 10-120lm/W között mozog, eléggé el nem ítélhető módon a kék és piros ledek 10-60 lumen/W adnak le. Általánosan 100-130 fok között mozog a sugárzási szögük, de léteznek gyárilag fókuszált 15-45-90 fokos HPL-ek is a kis teljesítményű(1-5W) fajtákból. Ezt a sugárzási szöget előtétoptikákkal lehet szűkíteni igény esetén, azonban még így is csak 85% körül ad le eredeti fénymennyiségéből.

LEDek szerelése és meghajtása

Az első és legfontosabb tudnivaló a LEDek táplálásáról az, hogy a ledek elsősorban egyenárammal működnek ami azt jelenti, hogy a hálózati áramot először egyenárammá alakító tápra lesz szükségünk. Léteznek hálózati váltóáramról direkt működő ledek is, azonban jelenleg összehasonlíthatatlanul több egyenáramú led van a piacon. Ledek uzemeltetésé, emellet többféle módon is végezhetjük.

Gyári led tápok, melyek a hálózati váltóáramot egyenárammá alakítják és egy beépített kapcsolóüzemű áramgenerátorral a ledek meghajtó áramát adják. Léteznek szabályzható, kapcsolható vagy fix kivitelben. Elterjedtek a 350, 700 illetve 1000mA-es ledtápok, de léteznek ennél nagyobb áramerősséget leadni képes források is. Erősen korlátozott számú ledet tudunk használni róluk, viszont nagy előnyük az, hogy a ledek sorba forrasztásán kívül semmilyen többletmunkára vagy számításra nincs szükség a beüzemeléshez. A feszültséget szabályozva képesek automatikusan a rákapcsolt ledekhez szükséges nyitófeszültséget előállitani. Áruk 3000Ft-tól indul.

Általános áramgenerátorok. Ahhoz, hogy a ledünk ne menjen tönkre egyenáramra való kötés után fél percen belül, szükségünk lesz még egy áramerősséget szigorúan egyenletes szinten tartó áramgenerátorra is, ugyanis még a szabályzott feszültségű tápok is változtatják minimális mértékben leadott feszültségüket ami nagymértékű áramerősség-változással jár. Ledjeinkre ez végzetes hatással lehet.

Különböző egyszerű áramgenerátorok léteznek melyek közül a legegyszerűbb az LM317 IC. Működésének lényege, hogy két kimenő(out) lába(pin) közt 1,25V feszültségkülönbséget tart fenn, ezt kihasználva egy ellenállást beépítve a két láb közé állandó áramerősséget kapunk az ezzel sorba kötött körön belül mindenhol. Az LM317 40V feszültségig és 1,5A áramerősségig használható, azonban alacsony tápfeszültségnél nem előnyös használata ugyanis 3V feszültséget elnyel tápfeszültségünkből. Ha a tápfeszültséget nem használjuk ki teljesen akkor a fennmaradó feszültséget elfűti igen komoly hőmérséklet emelkedést okozva környezetében (előállítási költsége 200Ft alatt marad).

Egy másik rendkívül egyszerű áramgenerátor az NFET+NPN+2R. Ez mindösszesen 4db alkatrészt tartalmaz és nagy előnye az előzővel szemben, hogy magasabb feszültség és áramhasználatot enged: 60V és 20A-ig lehet használni, bízom benne senki nem próbálja meg a korlátait feszegetni. Feszültségigénye mindössze 0,5V, ami közkedvelté teszi az alacsony feszültségű alkalmazások kürében (24V alatt, összeszerelési költsége 300Ft alatt marad).

Mindkét áramgenerátorra érvényes az, hogy az IC-k elégtelen hűtése hőmegfutáshoz vezethet ami a ledjeinket ipari hulladékká minősíti. Ezt elkerülendő az IC-ket minden esetben saját hűtőbordával érdemes ellátni, ami 100Ft plusz költséget jelent a csalági kasszának darabonként.

(folyt.köv.)

Körök és alkatrészek méretezése

5mm-ES LED ÁRAMKÖR MÉRETEZÉSE

A LED-ek diódák, tehát csak az egyik irányban engedik át az áramot, csak egy polaritású feszültség hatására világítanak. Ez magyarul annyit tesz, hogy félvezetők és nem mindegy merre van a led anódja(+) és katódja(-). Ha felcserélve próbálod beszerelni nem fog világítani.

A ledek színüktől függően különböző nyitófeszültségűek, a piros, sárga és zöld 5mm-es ledek 1,8-2,2V közötti esést produkálnak, a kék és fehér ledek 3,2-4V közöttiek. Áramfelvételük 10 és 20mA közöttinek kell lenniük.
Példaként vegyünk egy piros és kék ledet, valamint egy laposelemet 4,5V-al. Ha a megfelelő lábat illesztjük az elem lábaihoz azt látjuk, hogy intenzíven világítanak. Ilyet többé ne tegyünk, igen hamar tönkre tesszük ezzel ledjeinket. Ahhoz, hogy tartósan tudjuk használni őket kicsit számolnunk kell, ugyanis a többletfeszültség és feszültségingadozás károsan hat a ledekre. A feladatunk az lenne, hogy a laposelem két pólusa közötti 4,5V feszültségkülönbséget megtarthassuk, vagyis a 4,5V feszültséget nullára csökkentsük. Elő a kék leddel, ha az előbb még nem halt meg! Számoljunk.

A kék leden 3,6V feszültség esik a 4,5-ből a led nyitásakor.

A kettő különbsége 0,9V amit egy többlet előtétellenállással arra hasznosítunk, hogy a körben folyó áram értékét beállítsuk. Hogyan? Ohm törvényével.

U=RxI

U:feszültség(V)

R:ellenállás(O,Ohm)

I:áramerősség(A,mA amper, miliamper ami az amper ezred része)

(4,5V-3,6V)=Rx0,02A

R=45ohm

Ilyen ellenállás nem szabványos méretű, ezért az ettől egyel nagyobb szabvány ellenállást fogjuk használni, ami a 47 ohm-os. A 47 ohmos ellenállás más áramerősséget produkál a ledben.

0,9V=47ohm x I

I=0,0191A

Ezt az eltérést szemmel nem lehet látni, azonban a további számításhoz még kell, ugyanis a boltban fel fogják tenni a kérdést:”Hány vattos legyen a 47 ohm-os ellenállás?”

P:teljesítmény(W,Watt)

P=UxI

P=0,9V x 0,0191A=0,018W A kérdésre a válasz: 1/4W-os. A biztonság kedvéért 1/2W-os jobb választás.

Vigyük haza ellenállásunkat, és építsük a led elé sorba kötve. Az ellenállásoknak nincs jelölt pólusuk, úgy kötöd őket ahogy sikerül.

Szépen világít kék fényünk, azonban mi egy pirosat is szeretnénk.

Ez ebben a körben már nem kaphat helyet hiszen az ellenállás csak 0,9V-ot dolgoz fel, ez pedig nem elég a piros led 1,8V-nyi nyitásához, ezért párhuzamosan fogjuk azt beépíteni a fenti ellenállás méretezést követve számára megfelelő előtétellenállással. Itt kívánom felhívni a figyelmet arra, hogy a piros led nyitófesze 4,5V/2 alatti, ezért két ledet is köthetünk sorba, így (4,5v-2×1,8V)=0,9V-ra kell méreteznünk az előtétellenállást.

Ha nem szeretnénk számológépet előhúzni itt egy link a ledek előtétellenállásának számításához soros és párhuzamos kapcsolás esetén.ledek előtétellenállása

Önmagáért beszél

Ha esetleg abban gondolkodik valaki, hogy ilyen 5mm-es ledekből építene lámpát mindenképpen NYÁKlemezre ültesse a ledeket a szerelhetőség végett.

http://ourworld.compuserve.com/homepages/Bill_Bowden/homepage.htm#menu

http://www.theledlight.com/ledcircuits.html

http://openbookproject.net//electricCircuits/Semi/index.html

LM317+R ÁRAMGENERÁTOR

LM317+R összeszerelve hűtőbordán

Ugyan az papíron

Gondolom a legtöbben a HPL-lámpa méretezésére és üzemeltetésére kíváncsiak, ezért kihagynám ill. másra hagynám az állandóáram-generátor és a feszültségszabályzó IC működési elvének pontos leírását már csak azért is, mert nem szakmám és biztos hogy még a hibáim is rosszul fogalmaznám meg.

Én a legegyszerűbb feszültségstabilizátoros áramgenerátort építettem meg egy LM317T(TO220) szabályozható kimeneti feszültségű stabilizátor IC-vel -továbbiakban IC- és egy ellenállás segítségével a kis ledlámpámban. Léteznek ennél sokkal elegánsabb és jobb megoldások más szabályzó alkatrészekkel de egyszerűbb biztos nincs, ami szerintem egy elektronikában járatlan kertésznek fontos.

Az igény piros és kék ledekkel való fényelés minimális befektetés mellett, ezért egy átalakított pc tápot használtam egyenáramtápnak. A leadott legnagyobb feszültsége 12V ami kevés, de alacsony igények mellett elégnek is minősülhet ha meg tudunk békélni azzal a ténnyel, hogy minden kör elé építeni kell egy áramgenerátort. Magyarán ha 12V feszültségről dolgozunk 3 piros ledet köthetünk egy körre, 24V esetén pedig 8-at.

Nos ott tartunk, hogy van egy tápunk és nem tudjuk milyen ledet vásároljunk. Amennyiben még nem volt forrasztópáka a kezedben akkor a legolcsóbb UEC 3W-os csillaghűtőset. Ezt Budapesten a LOMEX-ben tettem, darabonként valahol br.520ft-ért. Méretezésnél a piros ledek nyitófeszültségét 2,5V a kékeket 3,6V-ra vettem, és mindkét ledet 700mA-el kívántam hajtani. A nyitófeszültségek számításhoz szükséges értékét amúgy a gyártó a meghajtó áram függvényében adja meg, fontos azt méretezés és szerelés előtt elolvasni.

Tehát van 12V-unk, és a piros ledek 2,5V-ot vesznek fel 700mA hajtás mellett.

Gondolhatnánk egy körön elfér 4db, a maradék 2V-ra meg nézünk valami ellenállást. Nem így van, itt lép képbe az IC. Az IC-nek az a szerepe, hogy kisimítsa a hullámzó 12V tápfeszültségünk és egyenletes beállított áramerősséget produkáljon. Ő ezért 3V feszültséget kér üzemi feszültség címén a 12V-ból.

Máris csak 9V maradt az eredeti 12V-ból, tehát csak 3db piros ledet tudunk egy körre építeni. Ennek az IC-nek az alkalmazásánál érdemes betartani azt a szabályt, hogy minél kevesebb többletfeszültségünk maradjon mert ezt az IC fogja elfűteni, magyarán ne próbáljunk tartós üzemnél 12V-ról egyetlen piros ledet hajtani.

Továbbá érdemes vásárolni egy multimétert kimérni a 12V pontos értékét. Az én ATX-em 12,38V-ot adott le. Esetünkben a többletfeszültség számítása így néz ki:

12,38V-(3×2,5V+3V)=1,88V

Ezt a feszültséget fűti el az IC.
Most már tudjuk a körünk feszültségesésének adatait, de még nincs egyenletes meghajtó áramunk. Annyit tudunk, hogy maximum 700mA-el hajthatóak ledjeink, ezért erre is méretezünk a körön belül. Az ugye mindenkinek megvan, hogy soros kapcsolásnál a körben futó áram erőssége állandó.

Mivel az IC a bal és a középső láb között mindig egyenletes 1,25V feszkülönbséget tart fent egy ellenállás közbeiktatásával és az Ohm törvény segítségével egyenletes áramerősséget nyerünk belőle. Ez a lényeg! Mivel a feszültségünk ismert és 700mA az álmunk már csak egy egyszerű R=U/I képlettel megkapjuk a közbeiktatandó ellenállás értékét 1,78Ohm-ra. A következő járatos ellenállásméret az 1,8ohm. Tisztelet MedChem-nek…

A valós áramunk ennek megfelelően 1,25V/1,8ohm=0,695mA
Az ellenállás teljesítménye 1,25V x 0,695mA=0,87W
Így a közbeiktatandó ellenállás 1,8ohm/1W Általánosan elfogadott az a nézet, hogy a számított ellenállásteljesítménytől egyel nagyobb ellenállást alkalmazunk.

Forrasszuk ezeket egymáshoz a képen látható módon.

Ezzel elkészült a lámpánk első köre. Ugyan ezt a számítási módot alkalmazzuk a kék ledeknél is, csak a ledek nyitófeszültségét 3,6V-ban, vagy a gyári adatoknak megfelelően módosítjuk.
Fontos tudni, hogy a ledek nyitófeszültségei a meghajtó áram függvényében változnak. Minden High power Led vásárlás és alkalmazás előtt át kell nézni a gyári datasheet-et.

Mivel az IC a kör többletfeszültségét elfűti nagyon forró lehet(a sajátom81C), fontos ezt is hűtőbordára szerelni. Ahol vásárolod érdemes kérni hozzá saját hűtőbordát, csavart, szigetelőhüvelyt és szigetelő ásványlapot, mivel az IC saját-hűtőzászlója a középső láb potenciáljával megegyező. Ha a ledek hűtőbordájára szerelnéd megfolyt forrasztóón vagy hibás szigetelésű csillag led esetén nem fog működni a fény. Ha hűtőcsillag nélküli SMD ledet használsz az aljukon található lemez valószínűleg az anóddal azonos potenciálú, így a többi ledet testeli. Szigetelendő.

http://users.telenet.be/davshomepage/current-source.htm
NFET+NPN+2R

Mivel az előző áramgenerátor 3V feszültséget levesz a tápfeszültségünkből alacsony tápfesz esetén ez nagyon hiányozhat. Erre orvosság ez az áramgenerátor ami csak 0,5V-ot igényel. Az elv hasonló csak a különbség annyi, hogy itt a lábak közti feszültségkülönbség csak 0,5V. Hasonlóan az előzőekhez itt is igyekeznünk kell a tápfeszültséget maximálisan lehasználni, ugyanis a maradék feszültséget a FET fogja elfűteni. Érdemes az IC-t hűtőbordára szerelni.

Az NFET működési elvét itt nem boncolgatnám, legyen elég bizonyításnak az, hogy miért is hazudnék pár évvel a nyugdíj előtt. A kör egyszerűbb 2 ellenállásos része csak 20V feszültségig üzemel mivel az NFET kapuja csak ennyit bír el. Még egy ellenállás vagy zéner dióda beiktatásával a kör feszültségviselése 60V-ra nől. Az egyszerűbb 2 ellenállásost 18V feszültségű laptop tápokhoz, a zénerest 24V-os tápra vagy trafókra javaslom 20 V fesz felett.

2 ellenállással 20V feszültségig‎

3 ellenállással 60V feszültségig

Szükséges alkatrészek a két ellenállásos verzióhoz:

egy NFET (Fairchild FQP50N06L) jele Q2

egy NPN tranzisztor (Fairchild 2N5088BU)jele Q1

egy 100kOhm/ 1/4W ellenállás jele R1

egy méretezett ellenállás amivel a körben folyó áramerősséget határozzuk meg

Ellenállás értéke 1000mA-re:

R3= 0,5V / 1A = 0,5 Ohm Járatos méret: 0,51 Ohm

R3 teljesítménye: (0,5V x 0,5V) / 0,5 Ohm = 0,5W A hőtűrés miatt 1W-os ellenállást használjunk

Összeszerelt állapotban. A közelebbi ellenállás az R1, a távolabbi az R3. Felül a tranzi, alul az NFET. Huzalok alulról: táp+, LED+, LED-, táp-

60V feszre zenerrel

Amennyiben tápunk meghaladja a 20V feszültséget a FET érdekében rövidre kell zárni egy zéner diódával a tranzisztor szélső lábait. A zener érték bármi lehet 20V alatt, válasszunk 5V körülit.

Pl: 1N4732A vagy 1N4733A
Forrás:

http://www.instructables.com

Link:

http://www.instructables.com/id/Circuits-for-using-High-Power-LED_s/?ALLSTEPS

http://www.instructables.com/id/Power-LED_s—simplest-light-with-constant-current/?ALLSTEPS

Gyakorlat

9W

Hűtőborda

Fontos tudni, hogy a led hűtőfelületének teljes felületen kell felfeküdnie jó hővezető anyagra, történetesen alumíniumra vagy rézre. Ebből adódóan ez a hordfelület semmi esetre sem lehet ívelt, a ledek a legkissebb felületeltérésre is hőgutával reagálnak még nagy mennyiségű hővezető paszta használata esetén is.

A ledeket én egy processzor hűtőbordájára szereltem ragasztással. Procihűtőt pc-bontóban nézz és 200ft-nál ne adj érte többet. Azért is jó a procihűtő mert nagy felületű hűtést biztosít és nincs olyan amorf alakja mint a legtöbb elektronikai hűtőknek, egy 46mm szélességű nyílásba a growboxon remekül fel tudnak feküdni.
Egy procihűtőn 3 led csillagostól kényelmesen elfért és nem melegedett 27c fölé, ez nyilván a sűrű bordázatnak köszönhető. Mivel a hővezető ragasztó többe kerül mint az egész cucc együtt ezért hővezető pasztát(150-500ft) kentem a csillag aljára, pillanatragasztót meg a sarkaira. Ezt a rögzítés kedvéért írom azoknak akik nem tárolnak állványfúrót a lakásban. Ha épp van kéznél ajánlatos csavarral rögzíteni, de a hővezető paszta itt sem maradhat el. Meg lehet oldani más ragasztóval is de arra figyelj, hogy 120C-t térfogatváltás nélkül elviseljen. Ilyen a legtöbb epoxi műgyanta is, de azoknak nem tudom milyen a hővezetésük, vékonyan kenve biztos jók.

Artic Alumina Adhesive

A legjobb megoldás azonban az Artic Silver/Alumina Adhesive hővezető műgyanta alkalmazása. Mindamellett hogy rögzíteni lehet vele kiválló hővezető és szigetelő is egyben. Ez elsősorban az anóddal közös hűtőfelületű ledeknél fontos. A szigetelést meg lehet oldani csillámpapírral vagy szilikonlappal, azonban a rögzítés ebben az esetben bonyolultabbá válhat.

Forrás: http://chfilpo.villamvadasz.hu/drupal/
Hűtőcsillag nélküli ledet az vegyen akinek van már pici gyakorlata forrasztásban, nem egyszerű egy 5mmx4mm-es led 0,5mm-es lábaira bármit ráforrasztani. Nem beszélve arról, hogy az ónmegfolyásból származó hibák nagyobb eséllyel fordulhatnak elő potenciálva a hűtőt. Persze ha saját nyákra szereled ez a hiba nem fordul elő… A hűtőcsillagos ledek mind műanyag lencsések, ezek viszonylag jól bírják a kézi forrasztást, azonban léteznek olyan ledek ahol a diódalap szabadon van, egy rossz mozdulat a pákával és vége.
Kellemes bütykölést mindenkinek.
Végezetül annyit hozzáfűznék, hogy elektronikában teljesen járatlan vagyok ezért minden a cikkben előforduló fogalmazási vagy szakmai hibáért elnézést kérek és kérném, hogy szerkesszétek át.

LEDek használata a növénytermesztésben

A ledek használata a beltéri növénytermesztésben intenzíven bővül, ennek az oka elsősorban a rendkívül hatékony de magas üzemeltetési költségű fémhalogén és nátriumlámpák kiváltásának szándéka. A HID-ek elsősorban direkt megvilágításra alkalmazhatók rövid távolságon hasznosítható fénymennyiségük miatt, a ledeket kiegészítésül is használják a természetes megvilágítás mellett.

A HID-ek kiváltása ledekre legtöbb esetben kudarccal végződik, ennek az oka legtöbbször félreértésekből adódik. Talán külföldi oldalakat bújva találkoztunk már csodát ígérő 100W-os ledlámpát melynek célja a 600W-os HPS kiváltása lenne, azonban a naplókban rendre lehúzzák hozamukat, komoly termesztők hallani sem akarnak ledes fényről. A led feladata nem az, hogy a nátriumlámpa fényáramát produkálja hanem a fotoszintézishez és más növényi életfolyamatokhoz a megfelelő és szükséges hullámhosszú fényt adja le, a kibocsátott fény minden lumene hasznosítható legyen a növény számára.

A “Super” HPS által leadott fény színe

A HID fény színe meg sem közelíti a növény által nagyrészt hasznosítható látható tartományú kék és piros színeket, azonban hatalmas fényintenzitása bőven lefedi a növény igényeit és a hasznosítatlan fénymennyiség sincs káros hatással.
PAR a Wiki szerint
A lényeg itt van, mivel a gyártók csak erősen korlátozott hullámhosszú ledeket adnak ki egyenlőre nincs lehetőség pontosan tervezett kísérletekre melyekkel egy amatőr botanikus megállapíthatná növénye számára ideális színeket, nem tudja senki a pontos színösszetételt a növények palánta, vegetatív és virágzási korában. Persze vannak egészen komolyan vehető próbálkozások, de mindaddig amíg a vásárló nem válogathat a 610-től 760-ig terjedő skálán a piros színű ledekből addig ez csak erősen úttörő vállalkozás lehet. Nyilvánvalóan ugyan ez érvényes a kék skálára is, az infravörös és az UV hasznának megállapítására pedig esély sincs belátható időn belül. A szerencsés amerikai led használók akik viszonylag könnyen hozzájutnak a mélyvörös ledekhez szinte egybehangzóan állítják csodás hatását, legtöbben 1:1 arányú piros:mélyvörös kombinációt ajánl a barkácsolni kedvelő lámpaépítőknek.

A fotoszintézis során a növény által használt fény

A piros színű ledeket a gyártók a 625-630nm hullámhosszon adják ki amelytől való eltérés minimális(10nm körüli), a környezeti hőmérséklet függvénye mely egy konstans hőmérsékletű boxban nem számottevő. Jelenleg csak az Edison és a Ledengin[1] ad ki nagyteljesítményű 660nm hullámhosszú ledet ami a fotoszintézisben dominánsan hasznosul. A kék szín kicsit talán nagyobb szórással jelentkezik a piacon, szinte minden gyártó ad ki 465nm körüli hullámhosszú ledeket, néhány gyártó(pl:Luxeon az új K2-vel) a 440nm királykékkel és a 480nm körüli ciánkékkel kedveskedik a rövid szárcsomók szerelmeseinek.
Azok a termesztők, akik nem sajnálják az időt, pénzt és növényeiket ledekkel megvilágítani a rövid hullámhossz tartományú piros és kék fényüket igyekeznek szélesíteni meleg és hideg fehér fénnyel, jelenleg ez egy jónak tűnő megoldás a piac hiányosságaira. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a fehér fény csak kiegészítés, tisztán fehér fényű ledekből álló lámpának nagyobb teljesítményűnek kellene lennie mint bármelyik HID. Ha meg azt is észrevesszük, hogy a fehér ledek kibocsátott hullámhossza köszönőviszonyban sincs a PAR görbével hamar lemondunk fehér ledek iránti igényünkről

Szárazföldi növények és zöldalgák pigment spektruma

A fényárammal kapcsolatos félreértésekre is ez adhat magyarázatot, komoly ledelő mély levegőt vesz és elszámol tízig ha csekély hozamát a minimális lumenre fogják társai. Ledes világításnál a fénymennyiség másodlagos, elsődleges a megfelelően kevert színek beállítása és az életfolyamatokhoz való igazítása. Ami idáig kiderült az az, hogy a kék fény a vegetációhoz szükséges és a szárcsomók hosszát befolyásolja, míg a piros fény a virágzásban jut főszerephez. Mivel mindkettőt hasznosítja a növény a fotoszintézisben mint a legfontosabb életfolyamatban érdemes mindkét színt az aratásig alkalmazni csak teljesen eltérő arányokban, míg egy vegetációs korát élő növénynek sok kékre van szüksége a virágzás idején ez háttérbe szorul a pirossal szemben.
Ezen túlmenően még nagyon sok furcsának tűnő próbálkozás is létezik a ledek előnyeinek vizsgálatára, ilyen a teljes nappali szakasz lekövetése a hajnali égbolt és az alkonyat színeinek modellezésétől a sötét éjszakai periódusban tovább világító piros fényekig, mely elmélet szerint a kék fény hiánya indítja be a virágképződést. Véleményem és sokunk véleménye szerint a ledeké a jövő, azonban amíg a piaci felhozatal a különböző hullámhosszok terén hiányosnak mondható addig azt kell mondanunk, hogy a jelen nem a ledeké.

A Procyon100 56db ledet használ 350mA-en hajtva. Az informatikai harvereknél gyorsabban avulnak el a régi technológiájú ledek.

Hasonló félreértésre ad okot a ledek névleges teljesítménye. Sok boldog tengerentúli sporttársunk előszeretettel vásárol névleges teljesítménnyel megadott kész lámpákat miközben nem veszik figyelembe, hogy mind a kék, mind a piros led valódi teljesítménye messze elmarad a névleges teljesítmény mögött, ráadásul azonos típusúak ergo szűk hullámhosszokon fényelnek. A Procyon100 egy 100W-os ledlámpának hazudott sikerdarab odaát mely valódi teljesítménye 50W körül mozoghat. Azért mert a Luxeon azt mondja az első szériás K2-re hogy 3W-os attól még 3,5V a nyitfesz és 350mA-el hajthatod tehát valójában 1W-os ledet használsz. Ha ledet veszel hajtsd ki! A gyártók által megadott áram legtöbbször 350, 700 és 1000mA, azonban a datasheet ismerete nélkül ne állj bele áramgenerátort építeni, a biztonságos maximumot hozd ki a ledekből ha már pénzt adtál értük, csúcsra járatva 3 év alatt kopnak 10%-ot.

Lámpaépítésnél törekedni kell a minél szélesebb kék és piros lefedésre. Kékeknél ne csak az általános kéket(470nm) hanem a királykéket(~450nm) is használjuk, pirosaknál a 625nm, 660nm, 700nm hullámhosszokat is fedjük. Ezen két alapszínt szélesíthetjük további fehér, sárga és narancssárga ledek hozzáadásával. Csak egy vélemény, de indulópontnak jó: a piros:kék:fehér:narancs/sárga 7:2:1:1 felé kellene tartania virágzás esetén. Vegetációnál a piros csökkenthető, a narancs és sárga ledek elhagyhatók.

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2015. April 7 11:12

Egypár műanyag és ARF gép után,  gondoltam, “újrakezdem” a modellezést. Ehhez egy viszonylag könnyen megépíthető vitorlázót kerestem. Egy kis kotorászás a tervrajz archívumokban, egy kis kutatás a fórumokon és végül a Frigyes Ernő (1967) által tervezett F1A (A/2) vitorlázó mellett tettem le a voksomat. Hogy a jó régi MHSZ fílinget gyarapítsam, gyűjtöttem magam körül pár diákot és kombináltam egy kis elméleti oktatással. Szerencsénkre, volt a közelbe egy tapasztalt modellező, ki időben felhívta figyelmünket a lehetséges építési problémákra illetve a fejlesztési lehetőségekre. Így már határozottan léptünk a modellépítés rögös útjára.

És eljött a nap, mikor elhoztam a tervrajz másolatát a klubból. Egy-egy bögre kávé/tea/kakaó mellett tanulmányoztuk a rajzok, meghatároztuk a szükséges eszközöket, anyagokat és mennyiségüket; mindezt egy szerszámősládába rakva létrehoztunk egy mozgó műhelyt. Ahogy csak volt valakinek egy kis ideje, helye, már reszelhette is a fát. De nézzük, mi kerül a ládába és melléje.

Anyagok: balsafa (2, 3, 10mm, 3mm kemény kilépőnek), rétegelt lemez 2-3mm, fenyőléc (2×3, 2×5, 3×8mm), acélhuzal 2-3mm, ólomsúly (3×50, 3×10g), alumínium lemez (0,5mm), réz- vagy nejlon-cső (1mm), sodrott acélhuzal (0,25mm), üvegszálas fonal (0,15mm), faragasztó, japánpapír, feszítő lakk, nitro hígító.
Eszközök: építő deszka (egyenes! fenyő deszka vagy bútorlap párhuzamos fenyőlécekkel, melyek bezárják a szárny be- illetve ki-lépők élek vonalait), fémvonalzó, tolómérő, fa-/fém- fűrész, lombfűrész, szike sok pengével (#11), kis gyalu, reszelő (négyzet, kör profillal), olló, kézi fúró hegyekkel (0,3-3mm), grill tű (4 db.), csiszoló vaszon és csiszolófa (40-60-80-120) és sok csipesz.

Előkészületek

Első lépésben a szárny és a magassági kormány profiljainak digitalizálását végeztük, illetve kinyomtattuk, hogy a korvonalakat követve létrehozzuk a balsa bordák sablonjait, illetve a szárny záró elemeit. A fenyő és a balsa falapanyagot letisztított, lecsiszoltuk. A borda alapanyagát képező lapokat 2mm ráhagyással kivágtuk, és a felfűzési pontokat előfúrtuk 0,9mm fúróhegyél. A fenyő elemeket 1-2 cm ráhagyással leszabtuk.

Ezután jöttek a csiszolás hosszú percei, órái. Valjuk be, a 75 szárnyborda és 20 csillapító borda megformázása időt és türelmet kíván.  Eközben a másik asztalon száradt a belépő él ragasztott faanyaga és a kilépőél gyalulása is befejeződött. Utána következett a bordák helyének bevágása a be- illetve ki-lépő éleken. Úgy pontosabb lesz, ha egyszerre jelöljük be a borda helyét minket fán, egymásra rakva az éleket.

Az összeszerelést a bordák és a kilépőél összeragasztásával kezdtük, mégpedig úgy, hogy a szárny felső oldala lent legyen, mert a profil felső része majdnem egyenes a ragasztás helyen. Már csak egy kicsit ügyeskedni kell, hogy a bordák, és a kilépőél kellően rögzítve maradjon, míg köt a ragasztó. A ragasztás után a bordák még mozognak, és ilyenkor nagyon sérülékeny a szerkezet. Bánjunk vele csínján.

Ezután jöhet a belépőél. Ehhez a szárnyat meg kell fordítani, a kilépőél végét az építő deszka egyik lécéhez igazítani, rögzíteni. Utána jöhet a belépőél. Egy-két bordát a helyere tehetjük. Ezen a ponton már érdemes ügyelni a kilépő illetve belépőél merőlegességere a bordákra nézve. Ha a belépőél is a helyén van, akkor rögzíthetjük és követezhet a bordák beragasztása a frontális hossztartóba, utána a főtartók és a segédtartók beragasztása a bordák nútjaiba. Igyekezzünk úgy ragasztani a hossztartókat, hogy szintben maradjon a profil ívével, ugyanis a csiszolás megváltoztathatja a profil ívét. Ehhez néha trükkös lészorítást kell alkalmazni. Használjunk sütőpapírt letapadást gátló rétegként h az építődeszkán.

Szárnyfülek és a magassági kormány gyártása hasonló módon történik, kivéve, hogy a lekerekített végek 10mm puha balsafából kerül kialakulásra csiszolás révén.

Vízszintes hordfelületek papírral való bevonása előtt az a belépő él megformázás következett. Ezt egy több mint 1m hosszú 120. csiszolóvászon segítségével végeztük, melyet az építődeszka hátsó oldalára ragasztottuk. Ez, egyrészt biztosította a csúszásmentességet, másrészt, az csiszolásnál az egész szárnyhosszon tudtunk dolgozni, ezzel megakadályozva a “lépcsők” kialakulását. A szárny és a magassági kormány bevonás előtt 130 illetve 11g volt, ami erős középkategóriának minősül. Azonban még korai az örvendezés.

A repülőgépmodell sárkányszerkezetének bevonása egy igen lényeges munkafolyamat: a modell ekkor nyeri el a végleges formáját. A mellett, hogy a borítás fontos szerepet játszik a szerkezet szilárdságának biztosításában sokszor nagyon szigorú esztétikai szempontoknak is meg kell felelnie. Kisebb repülőgépmodelleknél, különösképpen ha szigorú tömeghatárok vannak megszabva, még mindig általános a japánpapír használata bevonóanyagként. A japánpapír általában fehér, piszkosfehér színben kapható és úgy döntöttünk, hogy natúr színben hagyjuk, és csak a szárny alsó részét festjük (láthatóság növelése érdekében)  fekete színre airbrish segítségével. Színezéshez a Casati cég Arlecchino nevű színezőanyagot használtuk nitróban oldva. Természetesen, aztatási technikával is lehet színezni a papírt.

 (folyt.köv.)

Follow