Aki már kinőtte az ARF, RTF repülőmodellek korszakát, és építésben is megméretteti képességeit igen hamar szembesül a kérdéssel, hogy hogyan tudja a tervrajzon szereplő alkatrészek kontúrjait minél pontosabban a faanyagra vinni. A kívánt alkatrész kiszerkesztése a fa inhomogén felületére igen körülményes lehet, és könnyen előfordulhat, hogy a szerkesztésből visszamaradó segédvonalak, körzőhelyek fogják elrondítani a kész munkadarabot. Vannak olyan többszörösen görbült vonalakkal határolt elemek is, amiket szinte lehetetlen pontosan kiszerkeszteni közvetlenül a fára. Ezen probléma megoldásában, mint sok minden másban a számítástechnika nyújt majd segítő kezet.

Ma már nem számít különlegességnek, ha valaki számítógép előtt ülve dolgozik, tanul –mint ahogy ezt a cikket is valószínűleg kijelzőről olvasod. A műszaki rajzokat is egyre gyakrabban szoftver segítségével készítik és számítógépen tárolják. A vektorgrafikus alkatrészrajzok nagyon pontosak, precízek és könnyedén nagyíthatóak vagy éppen kicsinyíthetőek. Már csak át kellene vinni a rajzokat az alapanyagra, hogy a vonalak menten pontos szabást tudjunk elvégezni. Természetesen, a kreatív modellezők több módszert is kidolgoztak már a szabásminták átviteléhez, azonban az előkészítő lépések azonosak:

A rajz előkészítése. A fára felvinni kívánt rajzot tisztítsuk meg a segéd és méretvonalaktól, hogy a rajz letisztult és egyértelmű legyen és ezután nyomtassuk ki lézernyomtatóval normál fénymásoló papírra (80 g/m2 papír). Arra ügyelni kell, hogy a rajz felvitele során az ábra tükörképe fog a fára kerülni, ezért a rajzot tükrözni kell nyomtatás előtt. Ha a rajzot kézzel készítettük analóg eszközökkel (toll, ceruza, filc), akkor azt le kell fénymásolni vagy szkennelni és úgy kinyomtatni. Célszerű több rajzot nyomtatni.

A fa-anyag előkészítése. A modellezésben használt fa általában puha és világos színű, amiken a rajzolat jól látszik (keményebb faanyagokon a rajzolat „élesebb” lesz, mint a puhábbakon). A fa felülete viszont „szőrös” szokott lenni és néhol a vágószerszám nyoma is látszik. Ezek a rajzolat elmosódását okozhatják, ezért a fa felületét elő kell készíteni – csiszolóblokkra feszített finom vászonnal át kell csiszolni. A faanyagot a szennyeződésektől is mentesíteni szükséges.

A rajz illesztése. Papírt a rajzos oldalával lefelé fektetjük a falapra. Sok alkatrésznél fontos a fa száliránya, így ezeknél ügyelni kell a szálirány-helyes felrakásra, de az sem baj, ha a rajzelemeket még a rajz kinyomtatása előtt megfelelően elhelyezzük a kinyomtatandó papírterületen. A lapot felrakhatjuk egyben is, de ki lehet vágni egyenként az alkatrészeket és így felvinni a rajzokat sorban (így utólag még tudjuk mozgatni, forgatni az elemeket). Mindkét esetben legyen jól lerögzítve a rajz a felülethez.

A rajz felvitele. Ezen a részen szétválik a módszer. A modellezők egy része a hígítós verziót preferálja, mások a vasalós verziót használjak és még egy csoport simán ráragassza a papírt a fára, de ők nem tükrözik a rajzot nyomtatás előtt.

• A rajzot oldószerrel át tudjuk vinni a fára. Erre a célra a legalkalmasabb a Nitrohigító, Cellonix-higító, vagy az Aceton. Ezek mind veszélyes anyagok, tömény gőzük egészségkárosodást okozhat, így csak jól szellőztetett helységben nyílt lángtól távol szabad használni őket. Szükség lesz még egy kis tálkára, amibe kiöntünk egy kevés hígítót (használat előtt győződjünk meg arról, hogy a hígító nem teszi-e tönkre a tálkát), és egy darab háztartási papír-törlőkendőre. A törlőkendő darabot összehajtogatjuk és belemártjuk az oldószerbe. Ha nagyon sokat szívna fel akkor kicsit nyomkodjuk ki, majd kezdjük el vele végigtapogatni a rajzot.
  Az oldószer hatására a papír „átlátszóvá” válik, és így látni fogjuk a rajz vonalait. Azt is meg lehet figyelni, hogy a vonalak picit „szétfolynak”, elvesztik éles kontúrjaikat. Ez annak a jele, hogy a papíron lévő festékréteg feloldódott, és a rajz átkerült a fára. Ha kezdene kiszáradni a papír-törlőkendő, akkor ismét mártsuk az oldószerbe. A rajzot ne dörzsöljük, és ne áztassuk el, mert ilyenkor csak elmosódott, használhatatlan eredményt kaphatunk, a legrosszabb esetben semmi nem fog látszani a falemezen. Egészségkarosító hatása miatt, másrészt, mert a hígító képes meggyengíteni a rétegelt lemez ragasztását,  ezt a módszert nem ajánlom.
• Sokkal könnyebb módszernek tartom a rávasalós módszert, ugyanis nem kivan veszelyes vegyszert, csak forró vasalót (ha csörög a telefon, ne tegyük a fülünkhöz). A módszer lényege, hogy a lézernyomtató műanyagport használ nyomtatáshoz, mely magas hőmérsékleten megolvad. Ilyenkor a papírt odanyomva a fához “rákeni” a műanyagot a fára. Nagyon tiszta, és kontrasztos képet kaphatunk, csak kell egy kis gyakorlás. Jó gyakorlatnak bizonyult, a nyomtató papír többszöri átgörgetése a nyomtatón (üres lap nyomtatása), hogy teljesen kiszáradjon a papír, így nem fog zsugorodni vasalásnál. Normál irodai papírnál jobban szerepelt a pauszpapír, de használhatunk lézernyomtatóhoz ajánlott vetítőfóliát is.
• Ha mégiscsak rá akarjuk ragasztani a papírt a fára, használjunk spray ragasztót, és várjuk meg míg félig megszárad, és csak ezután tegyük rá a papírt a fára, hogy a papír ne púposodjon, hullámozzon a hígító hatására (vasalóval rá is lehet segíteni, hogy a hígító mihamarabb elpárologjon). Azonban a legtisztább munkát a 3M Scotch Spray Mount adja, mely papírfelületre vékony rétegben terítve többszórós felragasztást és levételt tesz lehetővé, igény szerint, és nem hagy nyomot a fafelületen.

A kész rajz. Miután az oldószerezést befejeztük, kihűlt a papír, egy határozott mozdulattal távolítsuk el a papírt a fáról. Egy gyors, felfelé irányuló mozdulattal vegyük le a papírt a fáról. Oldalirányban nem mozoghat a papír mert különösen keményebb faanyagok esetén elkenődhet a rajz. Amíg a fa az oldószertől nyirkos előfordulhat, hogy halványan látszik a rajzolat, de általában a kiszáradás után jól láthatóvá válnak a vonalak. Amíg a fa ki nem szárad nem érdemes a megmunkálásába kezdeni, mert a nyirkos fát nem lehet szépen csiszolni, gyalulni. Ez a technika a balza-fenyő konstrukciójú modellek építését könnyíti meg. Hatékonyan alkalmazható élethű modelleknél, ahol több összetett alakú alkatrészt kell előrajzolni, elkészíteni. Kisméretű, és bonyolult alakú alkatrészeknél célszerű az adott elemből többet előrajzolni, mert ezek a kimunkálás során könnyen eltörhetnek, és ilyenkor jól jön egy tartalék előrajzolt darab.

Follow

Comments are closed