Kezdjük talán pár alapegységgel és jelöléssel, melyeket kénytelenek leszünk használni, ha már elektromosság fizikájának vizeire eveztünk.

A tudomány mai állása szerint minden anyag atomokból áll, melyek protonokból, neutronokból álló mag, és körülette keringő elektronok alkotják (Ennél mélyebben ne menjünk bele).  Az atom minden elektronja negatív, minden egyes protonja pedig pozitív elektromos töltésű részecske, amelyeket elemi töltésnek is neveznek. Az atomokban egyenlő számú elektron és proton van, ezért a testek normál állapotban elektromosan semlegesnek vagy töltés nélkülinek nevezhető. Ha valamely elemi töltésből több van, akkor pozitív vagy negatív töltésről beszelünk. A szilárd testek töltéséért az elektronok hiánya (ekkor pozitív) vagy többlete felelős (ekkor negatív), mivel az atommagok kötöttek és csak az elektronok bizonyos hányada mozoghat szabadon.

A töltést Q-val jelölik, coulomb a mértékegysége ([C] 1 coulomb =6,24·10¹⁸ elemi), de a gyakorlatban – ennek valószínűleg történelmi és méréstechnikai okai vannak–, inkább az amperszekundumot ( 1A·s) használják. Mivel azonos töltésű részecskék taszítják egymást, ellenkező töltésűek pedig vonzzák egymást, ezért a töltött pólusok között feszültség alakul ki (U – [V] 1 Volt ). Azt a berendezést, amely a pozitív pólusból a negatívba viszi át az elektronokat generátornak nevezzük. A generátor a részecskéket csak munka végzése árán tudja  szétválasztani, ezért a generátorban az áram iránya feszültség irányával ellentétes.

Follow