Comments (0)

By Gondozó, 2015. March 7 23:42

Ez a kis cikk nem arról szól, hogyan lehet építeni egy olyan látványos gépet, mely képes jól repülni, hanem inkább azokról, kik reménytelenül “szerelmesek” a repülésbe és az alkotás szépségébe.

Készségek és jellemvonások

Amikor azt mondom, hogy modellező vagyok, az emberek többsége az mondja, hogy “én nekem ehhez nem lenne türelmem”. A következő mondat, hogy “túl sok a szabadidőm” és végül, “ennyit dolgozni, hogy utána összetörjön?”.  Sajnos, a modellezést sokan félreértik, és gyakran ezen emberek saját modellezési kudarca, esetleg a kis repülőgéppel rohangáló gyerek emlékképe áll a félreértés mögött. Azonban a “vérbeli” modellezők fényévekre vannak attól a színtől, amit a hétköznapi ember lát a modellezés mögött. Ennek tisztázására, ugyan teljesség igénye nélkül, de megpróbálom összefoglalni azokat az ismereteket, és tulajdonságokat, melyek nélkülözhetetlenek a jó modell tervezéséhez, megépítéséhez (vagy legalábbis lista készül arról, milyen munkatevékenységben leljük örömünket). Mivel a világ változik, ez az írás sem Szentírás. :)

 Személyiségbélyegek

Figyelmesség és precizitás
Kreativitás és találékonyság
Fegyelmezettség
Következetesség
Intelligencia
Racionális gondolkodásmód
Problémamegoldó képesség
Térbeli és tudásbeli orientálóképesség

Szakértelem

Aerodinamika
Fizika
Elektronika
Matematikai modellezés
Tervezésismeret
Műszaki rajz
Szerkezettan
Gépészmérnöki ismeretek
Anyagismeret
Fa-, műanyag-, fém-megmunkálási ismeretek
Diagnosztika és hibajavítás
Grafika
Kompozit gyártástechnológia
Projektmenedzsment
Logisztika és anyagmegóvás
Kommunikáció

Lényegében, a multidiszciplináris ismeretvágy hajtja a modellezőt, az alkotás nyers ereje. Lehet, hogy nem tűnik logikusnak az, hogy hajlandóak vagyunk kiadni többszázezer forintot szerszámokra, hogy építsünk egy olyan gépet, amely a boltban is megvásárolható lenne ebből az összegből, azonban a repülés és az alkotás romantikája magával viszi a modellező szívet. Valahogy a vásárolt gép sohasem tökéletes; és minél többet építünk, annál jobb az eredmény, annál több örömöt okoz az építés. Ebből a körből nincs kiszállás, anélkül, hogy az ember lelkének egy kis darabja ne vesszen el. Azon sem kell csodálkozni, ha valaki elmormog valamit a gépének címezve, mert a modellező gépe a személyiségének a tárgyi megtestesítése, és lényegében saját-maga tudását, figyelmét, szorgalmát szidja vagy éppen dicséri a szavával.

Legyen szó sugárhajtású gépről, vagy egy kis vitorlázóról, rengeteg utánajárás, munka és ismeret lapul meg mögötte. Tapasztalattól és személyes képességektől függően, vannak jól és még jobban sikerül modellek, de a szorgalmas kitartó munka minden esetben megérdemel, egy dicsérő szót.

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2015. March 5 13:13

Nem vagyok egy nagy műhelyvédelmi szakértő, inkább a szubjektív gondolataimat teszem közzé, nem pedig a szabványoknak megfelelő, pontokban összeszedett felsorolást. A lényeg, hogy a munka el legyen végezve, a munkát végző személyek és a környezetük épek és egészségesek maradjanak. Modern kifejezéssel élve, legfontosabb a teljesítmény és a fenntarthatóság. Kérlek, ne gondold, hogy ha nem ismered a szabályokat, akkor azok nem vonatkoznak rád. Ezen szabályok nem azért léteznek, mert papírra/monitorra lettek vetve, hanem a józan ész, a megfigyelés és az előrelátás ismerte fel és gyűjtötte össze. Meg hát mit ér a munkánk gyümölcse, élvezete nélkül. Kezdjük pár alaptétellel:

• Veszélyes anyagokat, eszközöket tároljuk megfelelően, különösen, ha vendégeket is fogadunk műhelyünkben.
• Szerszámainkat csak a gyártó által meghatározott tűrési tartományon belül üzemeltessük mind anyag, mint üzemeltetési körülmények tekintetében.
• Munkahelyünk, és a munkaterünk legyen stabil és biztonságos.
• Ne hagyjuk az éles, szúró tárgyainkat szanaszét heverni. Ne hagyjuk a tárgyakat a földön heverni. Használaton kívül tároljuk megfelelően.
• Tápkábelek szigetelése legyen tökéletes, kábelek futása legyen biztonságos (különösen a földön).
• Tartsuk kellő távolságban a munkagépektől, munkafelülettől bolygónk azon lényeit, melyek vonzzák a bajt: macska, hiperaktív személy.
• “Játékaink” vonzzák az embereket, különösen a gyerekeket. Mutassuk be büszkeségeinket műhelyen kívül, reptessünk kijelölt helyen, ugyanis a modellrepülőgép nem játék.

Aki ezt az oldalt olvassa, már valahol elhivatott, vagy legalábbis egy nagyon komoly döntés előtt áll, hogy beköltözik-e a modellezés műfaja az életébe vagy nem. Aki már előrehaladott állapotban van, az jól tudja, hogy a modellépítés sok rutint igényel, azonban a megváltozott munkapépesség újratanulást igényel. Bár az emberi szervezet hatalmas alkalmazkodási potenciállal rendelkezik, előzzük meg az alkalmazkodás kényszerült helyzetét.

Legfontosabb munkaeszközök védelméről

Ahányszor bemegyünk a műhelybe, mindig előkerülnek olyan munkaeszközök, melyek nélkül egy modell nem készült volna el, mi több, más tárgy sem. Ezek az eszközök a legfontosabbak, és nyilvánvaló, hogy minden munkavégzés során ezek eltérő szintű veszélyeknek vannak kitéve. Bár ezen eszközök rendelkeznek bizonyos mértékben önjavító képességgel, mégis nagyon érzékenyek és törékenyek. Gondolom, egyértelmű, hogy ezek a szerveink és végtagjaink.

A kreativitás talán legfontosabb szerve az agy. Bár tény, hogy érzékszervek nélkül nem sok feldolgozandó információhoz jutna. Ez a megtapasztalás és a felfedezés eszköze, és bármennyire okos és tapasztalt az illető, az agyának meg sok-ezer rejtvényt kell megoldania. Védjük hát az idegrendszerünket megfelelő gázmaszkkal a káros vegyi anyagok gőzeivel szemben. Egyes modellkategóriáknál a sisak sem elhanyagolható.

A szemünk fényét se hanyagoljuk el. Igaz ugyan, hogy látássérült emberek is képesek csodálatos dolgok véghezvitelére, azonban tiszta látásra támaszkodva sokkal egyszerűbb.

Kezünk sértetlen megléte még nem garancia arra, hogy ez így is marad. Ujjunk egy részének elvesztése már komoly problémákat okozhat a mindennapi tevékenységekbe, különösen akkor, ha a sérülés érinti a tapintó felületet. A teljes vagy részleges regenerálódás pedig hónapokra elhúzódhat. Különös odafigyelést igényelnek azon munkálatok, melyeket motorizált szerszámokkal végzünk – csak egy pillanat, és nincs többé visszaút!

A személyes kedvencem veszélyforrás terén a légcsavar. Nem megfelelő műszaki állapotú légcsavar üzemeltetése, működő motor nem megfelelő megközelítése vagy a szabályzó esetleg üzemeltető személyzet hibájából adódó sérülések és károk jelentősek is lehetnek, és ugyan ritkán, de akad halálos kimenetelű eset is a modellezés történetében. Sorolhatnám még a többi szervet is, de inkább rátérek arra, hogyan célszerű szervezni a védelmet.

Személyi védelem eszközei.

Egyes eszközök, még ha nem is gondolnánk rá, de igen hasznosak tudnak lenni a műhelyben, amikor sürgősen szükség van rájuk.

• tiszta víz – talán a legalapvetőbb anyag, mely olcsó és elérhető, ezért néha megfeledkezünk róla. Vegyi szennyezés esetén vegyszer eltávolításának első lépése a felület leöblítése lehet. A tartály legyen könnyen nyitható és viszonylag öblös töltő nyílással.
• doboz – lehet vásárolt vagy egyénileg készített, a lényeg a tartalma: steril gyorskötöző pólya, ragtapasz, tiszta olló, jóddal impregnált párna, vágható sebtapasz, fájdalomcsillapító, szappan, ammónia vizes oldata.
• védőszemüveg – alapeszköz, mely szemünk védelmét szolgálja és alkalmazása motorizált szerszámok használatánál kötelező. De jó szolgálatot tehet motoros repülőgépek üzemeltetésénél is.
• tűzoltó készülék – vegyük figyelembe, hogy általunk használt anyagok, vegyszerek gyúlékonyak, ezért egy kisebb baleset miatt ne szenvedjünk nagy károkat. Talán a porral töltött verzió a legalkalmasabb számunkra, mivel hártyát képezve éghető felületen megfolytja a tüzet. Beszerzése előtt készítsünk egy listát a tárolt vegyszerekről, alapanyagokról és kérdezzük ki egy szakértő véleményét.
• hallásvédelem – ezek lehetnek gumis szivacsdugók, passzív illetve aktív fültokok. Elektromos kéziszerszámok nem okoznak különös problémát, hiszen biztonságos tartományon belül üzemelnek, azonban egy dekopír-, vagy körfűrész, közeli kompresszor hangja már halláskárosító lehet.
• szellőztetés – nagyon fontos, különösen, ha illékony anyagokkal dolgozunk. A levegőben kis koncentrációban, vagy a lassan, de folyamatosan dúsuló lehet, nem fogjuk érezni, azonban a károsító hatása a légutakra érvényesül. Nagyon fontos tudni, hogy az érzékszerveink alkalmazkodnak, és bizonyos kitettség után kialakul a tolerancia (nem a vegyszerrel szemben, csak nem tudjuk kiszimatolni). Óvjuk légútjainkat a káros hatásoktól megelőzéssel.

Vegyi védelem

Material Safety Data Sheet (MSDS) – anyagok biztonsági adatlapja, mely, ha nincs csatolva a vegyszerhez/anyaghoz, térítésmentesen lekérhető az értékesítőtől, gyártótól.

Gumikesztyű – kevésbé agresszív anyagokhoz vékony gumikesztyű, savhoz és könnyedén felszívódó erősen mérgező anyagokhoz vegyvédelmi kesztyű ajánlott. Ezek egyrészt megóvják a modellező bőrét vegyi égéstől, másrészt a mérgezéstől. Ne legyünk restek használni őket. Vékony kesztyűk 100 darabos kiszerelésben kaphatóak patikákban. Letapadás ellen használjunk talkumot vagy vegyünk textil belsejű kesztyűt.

Pormaszkok pár száz forintos tételnek minősülnek. Használatuk megakadályozza a porszemcsék bejutását a tüdőbe. Különösen ajánlott allergiás tünetek és asztmás rohamok megelőzésére. Mielőtt megvennénk a maszkot, figyelmesen olvassuk el a használati utasítást és legyünk különösen figyelmesek a felhasználandó területet illetően. Ha nincs egyértelműen leírva, mekkora szemcséket szűr ki, illetve impregnálták-e vegyi anyagok kiszűrése érdekében, ne vegyük meg a terméket.

Egy aktívszénporos gázmaszk nem csak a portól, a permettől de bizonyos mérgező gázoktól is megvéd. Ezeket általában festékboltokban tudjuk beszerezni a legkönnyebben. A cserélhető szűrőbetét nagy előnyt jelent, mert a maszk éveken át szolgálni fogja az egészségünket, feltéve, hogy rendszeresen cseréljük a szűrőbetéteket (gyártó ajánlásait ne vegyük félvállról). Egyes vegyszerek szűrése nem hatékony, ezért légtartályos maszkot igényelnek, mely ellátja felhasználóját levegővel. Ilyenkor külön légtartály is szükséges, de remélem, ilyen anyagokkal senki nem dolgozik a kis műhelyében.

Egy apró megjegyzés – ha maszkot viselünk, és érezzük a vegyszer szagát, akkor a maszk nem nyújt kellő védelmet a vegyszer ellen, azonban, ha nem érezzük, az még nem jelenti azt, hogy kellő mértékben védve vagyunk!

 A repülőmodellek repítésének biztonsági szabályzatáról egy korábbi cikkben már ejtettünk szót. A legfontosabb pontja a biztonságos reptetésnek az, ha nehézségeink akadnak, tegyük félre a büszkeségünket és alázattal forduljunk a modellező társainkhoz segítségért a közös biztonság érdekében.

Follow

Comments (1)

By Gondozó, 2015. March 1 19:04

A balsafa (Ochroma pyramidale, szinonimája O. lagopus) egy gyorsan és magasra növő, Mályvafélék családjába tartozó fafajta, melynek kifejlett egyedei a 30 méteres magasságot is elérhetik (5 év alatt eléri a ipari vágási méretet). Repülő magjának és annak köszönhetően, hogy korral a növény levelei egyre kisebbek lesznek, ezáltal a napfény útját szabadon hagyva nem nyomja el a lassabban növő növényeket, igazi úttörője és védőnövénye a dzsungelnek. Főként Dél-Amerika trópusi esőerdeinek északi részétől Mexikó déli részéig őshonos, de sikeresen adaptálták Indiában, azonban Ecuador adja a modellezési célokra alkalmas export anyag nagy részét. Örökzöld, illetve száraz időszakban lombhullató. Ha a szárazság elhúzódik, a fatörzs átmérője kisebb lesz. A neve a spanyol balsa (ejtsd balsza, jelentése tutaj) szóból ered.
Szár metszetét vizsgálva megfigyelhető, hogy a növény sejtjei nagyok és tele vannak vízzel, miközben a sejtfaluk igen vékony – szilárd-anyag tartalma mindössze 40%, – ezért a faanyag nagyon puha, könnyű, nyílt erezetű és keresztirányban törékeny – enyhe széllökéstől könnyedén törik, ami meghatározza a termesztés helyét is. Száraz testsűrűsége 0,09–0,4 g/cm³, átlagos testsűrűsége 0,15 g/cm³ (alig egyharmada a legtöbb keményfáénak, de még így is csak a 3-4. legkönnyebb fafajta, de a többi nagyon gyenge szerkezetű). Ezek a tulajdonságok teszik ideálisan alkalmazható anyaggá a modellépítésben, valamint úszóképes eszközök gyártásában (mentőmellény, tutaj, kapásjelző stb.). Kis testsűrűsége miatt nagyon rugalmas, a belőle épített rácsos tartószerkezetek teherbírása meglehetősen magas. Ebből a fából készült például a második világháborúban tervezett és alkalmazott de Havilland Mosquito sárkányszerkezete is (más könnyű-fákkal kombinálva). Gyakran alkalmazzák maganyagként modern kompozit szerkezetekhez. Például a Chevrolet Corvette Z06 mennyezeti szendvicspaneljében két karbonszálas lap közé ragasztva vagy turbinák légcsavarjaiban laminálva megtalálhatjuk. A statikai tesztelésre épített fa modellhidak is ebből az anyagból készülnek. Porózus szerkezete miatt zaj- és vibráció-elnyelő réteg kialakítására is alkalmazható. 1920-as évek óta fő repülőmodellezési alapanyagnak minősül világszerte.

Műszaki jellemzők

A balsafa a modellezésben is közkedvelt: könnyű, rugalmas és erős, azonban természetes anyagról lévén szó, azonos méretű alapanyagok között jelentős lehet az eltérés, még ugyanazon rönkből származó metszetek között is. Ahogy a többi fa esetében is, a balsafa is nagyobbrészt cellulózból (lineáris szerkezetű, rugalmas poliszacharid, ~50%), hemicellulózból (elágazó rugalmas rövidebblancú poliszaharid, ~18%) és ligninből (barna, amorf térhálós nagy szilárdságú biopolimer, mely kötő mátrixot képez cellulóz rostok számára, ~25%) áll.

Sűrűség  : 0:10-00:13 g / cc
Szakítószilárdság  : 20-40 N / mm²
Nyomószilárdság  : 5-15 N / mm²
Hajlító szilárdság  : 15-23 N / mm²
Nyírószilárdság  :   —-
Keménység n.Brinell :
H BNI = 4-7 N / mm²
HB⊥ = 2-3 N / mm²

Műszaki jellemző értékei u ≅12% és 15% nedvességtartalmú fára értendőek.

Hogyan válasszunk balsa faalapanyagot?

A balsafa sűrűsége, ahogy az már említésre került, tág határok között mozog, ami egyúttal jó mértéke a faanyag szilárdságának is – minél barnább, annál magasabb lignin tartalom, keményebb és erősebb a fa, de egyúttal törékenyebb is.

• A puha balsát (0,05-0,15 g/cm³) körmünkkel könnyedén be tudjuk nyomni. A közepes keménységű balsát már nehezebb (0,15-0,2 g/cm³). Efelett már kemény balsáról beszélünk. Természetesen, vihetünk magunkkal finom digitális mérleget is, mely sokat segít a sűrűség pontos meghatározásában. (1mm vastag standard 10x100cm lap térfogata 100cm³, vagyis 15g-ig könnyű, 15-20g között közepes, 20g fölött már nehéznek minősíthető a balsa faanyag).
• A sűrűség mellet nagyon fontos, hogy homogén és egészséges-e (szálasan törik-e)? A pudvás balsát teherhordó szerkezeti anyagként nem szabad felhasználni. A lokális foltokat a legjobban egy sötét szobában fény forrással szemben tudjuk megvizsgálni. A puhább rész több fény ereszt át, a keményebb rész sűrűbb, ezért sötétebb lesz. Ezeket érdemes bejelölni az alapanyagon, és megfelelő alkatrész gyártására felhasználni. Sajnos, ez a módszer max. 0,8mm balsa vastagságig alkalmazható, illetve ha nappal szembe nézzük, rétegelt lemezekre is használható 4mm-ig.
• A kiválasztott faanyag szilárdságának megítéléséhez figyelembe kell venni azt, hogy milyen metszetű anyaggal dolgozunk, ugyanis az eltérő rostszálak (hossz-menti vagy vertikális és sugár-menti vagy radiális) iránya jelentősen megváltoztatja az anyag tulajdonságait és ezért a felhasználási területet is. A növekedési gyűrűkre érintő- (A-grain) metszeten hosszú párhuzamos sötét évgyűrű-csíkok láthatóak a fa világos alapon (leghomogénebb metszet). Hosszirányú hajlékonysága miatt kiválóan alkalmazható csövek gyártására, erősen ívelt felületek borítására. Ha tovább akarjuk növelni a lemez hajlékonyságát, áztassuk vízbe pár órára és forró felületen hajlítsuk. Ne használjuk ezen metszet alapanyagát tartószerkezetek, vezérsíkok gyártásához.
  A tükör-metszet (C-grain) adja a merev, rágalmas alapanyagot mely egyúttal törékeny, könnyen hasad és nehezen csiszolható. Kiválóan alkalmazható kitámasztó, távtartó alkatrészek gyártásához, melyeket nem akarunk hajlítgatni, de jól ellenállnak a nyomásnak (belső kitámasztó pillérek, bordák illetve ultrakönnyű gépek szerkezeti elemekhez). Ránézésre szétmosottabb, enyhén hullámzó, pikkelyes kinézetű a látható sugárirányú csatornák miatt. Mikroszkóp alatt olyan, mintha természetes rétegelt lemez lenne.
  Az átlag-metszése (B-grain) a rönk sugarára 30-45º szögben történik és ötvözi bizonyos fokig a fára jellemző átlagolt hajlékonyságát és ellenállóképességét. Sajnos, a fa növekedésének függvényében egyik része kicsit a tükör-metszet fog húzni, míg a másik vége az érintő-metszet felé, vagy fordítva. Belátható, hogy ez a metszet a leguniverzálisabb. Lehetőleg kerüljük a tiszta tükör- illetve érintő-metszet alapanyagok használatát, kivéve, ha nyomós okunk van rá. Ugyanez vonatkozik az olyan átlag-metszet alapanyagra, mely csavarodott fából lett kivágva és ezért a gyűrűk irányszöge jelentősen változik az alapanyag hossza mentén.
  Fűrész áru osztályozását tekintve, belátható, hogy egy léc lehet A-B vagy B-B metszetű, csapok rudak nincsenek osztályozva, deszkát, furnért a nagyobb felület szerint osztályozzák.

• Az anyag vastagsága sem mindegy. A borítást, fedő felületeket általában 0,5-1,5 mm-es lapokból, lécekből készítjük. 1,5-2,5 mm vastag lapokból törzs- és szárny-bordák készülnek, míg a vastagabb, 3-5 mm-es anyagból készülnek a nagyobb gépek szárnybordái, vezérsíkok, kormányfelületek. 6-8 mm-es anyagból általában tömör alkatrészek, ívelt formák, szárnyvégek készülnek. Átmeneti ívelt helyek megformázásához általában puha balsa-tömböt használunk.

A faanyag rost-menti terhelhetősége nem függ a metszés típusától. Kerüljük a szál-átvágást mert szilárdság szempontjából jelentősen gyengébb! Vékony lécek esetén a rostok párhuzamossága nagyon fontos. Azon a ponton, ahol a szálak kikanyarodnak a faanyagból, a léc könnyedén törik. Hosszú lécek igénye esetén, érdemes megfelelő minőségű kisebb részekből összeragasztani azt.

Laminálással jelentősen megváltoztathatjuk a balsafa lemezek tulajdonságait, attól függően, hogy más fa- vagy hab-lemezekkel ragasztjuk össze. Természetesen, a rétegelt lemezeknél is fontos, hogy milyen metszetű anyagot használunk és a szárnyíranyák hogyan váltják egymást. Ragasztásnál, lakkozásnál a faanyag porózus szerkezete miatt előzőleg cella-zárni szükséges a fát sűrű lakkpermettel vagy gittel, hogy ne szívjon magába sok folyadékot (lakk, festék, ragasztó). Keresztirányban azonban nagyon nehezen impregnálható. Többórás áztatás után is csak 2-3 milliméter mélyre hatol be az impregnálószer.

Balsafa szilárdsági mutatói más faanyagokhoz képest

Faj            Tömeg      Merevség   Hajlítás   Préselés
Balsafa        0,13         72         70          75
Balsafa        0,16         100        100        100
Balsafa        0,22         156        161        149
Lucfenyő       0,45         230        260        289
Duglászfenyő   0,48         241        291        341
Hikorifa       0,80         379        638        514
Tölgyfa        0,46         295        430        366
Hársfa         0,41         261        288        288
Fekete dió     0,59         301        506        512

Referenciának 0,16g/cm³ sűrűségű balsafa mutatóit vették (ezek adták a 100. értéket). Az érték/tömeg aránya jól ábrázolja, hogy mely fa adja a legjobb fajlagos ellenállást.

Összefoglalva: mindig tartsuk szem előtt a faanyag felhasználási területét amikor balsát válogatunk. A legkönnyebb fát a legkevésbé terhelt, inkább csak formatartásra használjuk: orrész, szárnyvég stb. A sűrűbb és merevebb alapanyagot pedig tartó szerkezeti elemekhez használjuk fel, mint bordák, hossztartók, bakok.  Egymással szemben álló alkatrészek lehetőleg azonos anyagból készüljenek, így az elcsavarás valószínűsége minimális lesz.

Fa előkészítése

Mielőtt elkezdenénk használni a fát, hagyjuk pihenni pára napik. Így a fa felveszi a műhely páratartalmát és az eltérő nedvesség okozta vetemedések eltűnnek.  Ragasztásnál illetve festésnél a hígító szintén okozhat vetemedést. Azért teljes száradásig tartsuk a faszerkezetet rögzítve/lepréselve.

Mivel a balsafa puha, így elfogadott tény, hogy könnyű vele dolgozni, de ez egyúttal problémák forrása is lehet – egy óvatlan mozdulat, és kezdhetjük a csinosítást előröl. Balsafát könnyű vágni, formázni, azonban nehéz tükörsima felületre csiszolni. Másik hiányossága a fának, hogy évgyűrűk mentén könnyedén reped, ezért a rostok végeit érdemes eldolgozni egy epoxi-mikroballon gittel. Ezután már finomra csiszolható a felület.

Ha egyenes gerincet szeretnénk balsából, érdemes az meglevő balsa lécet kettévágni, az egyik felét hosszmentén megfordítani, és a másik feléhez ragasztani. Így a azonos rostok egymás ellen dolgoznak páratartalom változása esetén. Belépőél csiszolásánál hosszú egyenes csiszolófát használok, vagy ideiglenes ragasztóval az asztalfelületre ragasztóm a csiszolóvásznat. Faalkatrészek csiszolásánál különösen ügyeljünk a szálirányra, lehetőleg ne csiszoljuk a száliránnyal szemben, és ez halmozottan igaz a vékony alkatrészekre.

Ne dobjuk ki a “hulladékokat”. Minden egy négyzetcentiméternél nagyobb, vagy két centiméternél hosszabb maradék még jól jön (ha másra nem, lehet tömítőpasztát készíteni belőle). Tárolását egy átlátszó önzáródó átlátszó edény, zacskó tökéletesen elvégzi, csak legyen rajta szellőző nyílás.

Follow

Comments Off on Hogyan kerül a minta a fára?

By Gondozó, 2015. February 20 11:13

Aki már kinőtte az ARF, RTF repülőmodellek korszakát, és építésben is megméretteti képességeit igen hamar szembesül a kérdéssel, hogy hogyan tudja a tervrajzon szereplő alkatrészek kontúrjait minél pontosabban a faanyagra vinni. A kívánt alkatrész kiszerkesztése a fa inhomogén felületére igen körülményes lehet, és könnyen előfordulhat, hogy a szerkesztésből visszamaradó segédvonalak, körzőhelyek fogják elrondítani a kész munkadarabot. Vannak olyan többszörösen görbült vonalakkal határolt elemek is, amiket szinte lehetetlen pontosan kiszerkeszteni közvetlenül a fára. Ezen probléma megoldásában, mint sok minden másban a számítástechnika nyújt majd segítő kezet.

Ma már nem számít különlegességnek, ha valaki számítógép előtt ülve dolgozik, tanul –mint ahogy ezt a cikket is valószínűleg kijelzőről olvasod. A műszaki rajzokat is egyre gyakrabban szoftver segítségével készítik és számítógépen tárolják. A vektorgrafikus alkatrészrajzok nagyon pontosak, precízek és könnyedén nagyíthatóak vagy éppen kicsinyíthetőek. Már csak át kellene vinni a rajzokat az alapanyagra, hogy a vonalak menten pontos szabást tudjunk elvégezni. Természetesen, a kreatív modellezők több módszert is kidolgoztak már a szabásminták átviteléhez, azonban az előkészítő lépések azonosak:

A rajz előkészítése. A fára felvinni kívánt rajzot tisztítsuk meg a segéd és méretvonalaktól, hogy a rajz letisztult és egyértelmű legyen és ezután nyomtassuk ki lézernyomtatóval normál fénymásoló papírra (80 g/m2 papír). Arra ügyelni kell, hogy a rajz felvitele során az ábra tükörképe fog a fára kerülni, ezért a rajzot tükrözni kell nyomtatás előtt. Ha a rajzot kézzel készítettük analóg eszközökkel (toll, ceruza, filc), akkor azt le kell fénymásolni vagy szkennelni és úgy kinyomtatni. Célszerű több rajzot nyomtatni.

A fa-anyag előkészítése. A modellezésben használt fa általában puha és világos színű, amiken a rajzolat jól látszik (keményebb faanyagokon a rajzolat „élesebb” lesz, mint a puhábbakon). A fa felülete viszont „szőrös” szokott lenni és néhol a vágószerszám nyoma is látszik. Ezek a rajzolat elmosódását okozhatják, ezért a fa felületét elő kell készíteni – csiszolóblokkra feszített finom vászonnal át kell csiszolni. A faanyagot a szennyeződésektől is mentesíteni szükséges.

A rajz illesztése. Papírt a rajzos oldalával lefelé fektetjük a falapra. Sok alkatrésznél fontos a fa száliránya, így ezeknél ügyelni kell a szálirány-helyes felrakásra, de az sem baj, ha a rajzelemeket még a rajz kinyomtatása előtt megfelelően elhelyezzük a kinyomtatandó papírterületen. A lapot felrakhatjuk egyben is, de ki lehet vágni egyenként az alkatrészeket és így felvinni a rajzokat sorban (így utólag még tudjuk mozgatni, forgatni az elemeket). Mindkét esetben legyen jól lerögzítve a rajz a felülethez.

A rajz felvitele. Ezen a részen szétválik a módszer. A modellezők egy része a hígítós verziót preferálja, mások a vasalós verziót használjak és még egy csoport simán ráragassza a papírt a fára, de ők nem tükrözik a rajzot nyomtatás előtt.

• A rajzot oldószerrel át tudjuk vinni a fára. Erre a célra a legalkalmasabb a Nitrohigító, Cellonix-higító, vagy az Aceton. Ezek mind veszélyes anyagok, tömény gőzük egészségkárosodást okozhat, így csak jól szellőztetett helységben nyílt lángtól távol szabad használni őket. Szükség lesz még egy kis tálkára, amibe kiöntünk egy kevés hígítót (használat előtt győződjünk meg arról, hogy a hígító nem teszi-e tönkre a tálkát), és egy darab háztartási papír-törlőkendőre. A törlőkendő darabot összehajtogatjuk és belemártjuk az oldószerbe. Ha nagyon sokat szívna fel akkor kicsit nyomkodjuk ki, majd kezdjük el vele végigtapogatni a rajzot.
  Az oldószer hatására a papír „átlátszóvá” válik, és így látni fogjuk a rajz vonalait. Azt is meg lehet figyelni, hogy a vonalak picit „szétfolynak”, elvesztik éles kontúrjaikat. Ez annak a jele, hogy a papíron lévő festékréteg feloldódott, és a rajz átkerült a fára. Ha kezdene kiszáradni a papír-törlőkendő, akkor ismét mártsuk az oldószerbe. A rajzot ne dörzsöljük, és ne áztassuk el, mert ilyenkor csak elmosódott, használhatatlan eredményt kaphatunk, a legrosszabb esetben semmi nem fog látszani a falemezen. Egészségkarosító hatása miatt, másrészt, mert a hígító képes meggyengíteni a rétegelt lemez ragasztását,  ezt a módszert nem ajánlom.
• Sokkal könnyebb módszernek tartom a rávasalós módszert, ugyanis nem kivan veszelyes vegyszert, csak forró vasalót (ha csörög a telefon, ne tegyük a fülünkhöz). A módszer lényege, hogy a lézernyomtató műanyagport használ nyomtatáshoz, mely magas hőmérsékleten megolvad. Ilyenkor a papírt odanyomva a fához “rákeni” a műanyagot a fára. Nagyon tiszta, és kontrasztos képet kaphatunk, csak kell egy kis gyakorlás. Jó gyakorlatnak bizonyult, a nyomtató papír többszöri átgörgetése a nyomtatón (üres lap nyomtatása), hogy teljesen kiszáradjon a papír, így nem fog zsugorodni vasalásnál. Normál irodai papírnál jobban szerepelt a pauszpapír, de használhatunk lézernyomtatóhoz ajánlott vetítőfóliát is.
• Ha mégiscsak rá akarjuk ragasztani a papírt a fára, használjunk spray ragasztót, és várjuk meg míg félig megszárad, és csak ezután tegyük rá a papírt a fára, hogy a papír ne púposodjon, hullámozzon a hígító hatására (vasalóval rá is lehet segíteni, hogy a hígító mihamarabb elpárologjon). Azonban a legtisztább munkát a 3M Scotch Spray Mount adja, mely papírfelületre vékony rétegben terítve többszórós felragasztást és levételt tesz lehetővé, igény szerint, és nem hagy nyomot a fafelületen.

A kész rajz. Miután az oldószerezést befejeztük, kihűlt a papír, egy határozott mozdulattal távolítsuk el a papírt a fáról. Egy gyors, felfelé irányuló mozdulattal vegyük le a papírt a fáról. Oldalirányban nem mozoghat a papír mert különösen keményebb faanyagok esetén elkenődhet a rajz. Amíg a fa az oldószertől nyirkos előfordulhat, hogy halványan látszik a rajzolat, de általában a kiszáradás után jól láthatóvá válnak a vonalak. Amíg a fa ki nem szárad nem érdemes a megmunkálásába kezdeni, mert a nyirkos fát nem lehet szépen csiszolni, gyalulni. Ez a technika a balza-fenyő konstrukciójú modellek építését könnyíti meg. Hatékonyan alkalmazható élethű modelleknél, ahol több összetett alakú alkatrészt kell előrajzolni, elkészíteni. Kisméretű, és bonyolult alakú alkatrészeknél célszerű az adott elemből többet előrajzolni, mert ezek a kimunkálás során könnyen eltörhetnek, és ilyenkor jól jön egy tartalék előrajzolt darab.

Follow

Comments Off on Képes képtelen ötletek

By Gondozó, 2015. February 13 14:49

Mindig is a Csináld Magad mozgalom tagja voltam, és mindig is kerestem az alternatív utakat, már csak azért is, hogy jobban megismerjem a környezetem, az anyagot amivel dolgozok, vagy csak azért, hogy egy élménnyel gazdagodjak. Ezért kerestem, és különösen akkor lett intenzívé a keresés, mikor láttam, hogy egyes társaim koros létükre nem tudják, hogy kell kezelni egy fúrógépet. Végül ráleltem egy jókora gyűjteményre, és hogy a következő generáció is tudjon meríteni ötletet belőle biztonsági mentést végeztem.

Follow

Comments (2)

By Gondozó, 2015. February 9 08:55

A repülőmodellek legfontosabb építőanyagát, a könnyűfémek és a műanyagok mind nagyobb térhódítása ellenére, még mindig a különféle fafajták és faalapanyagok képezik. A “modern” alapanyagokhoz viszonyítva, tulajdonságuk a kompozit anyagokéhoz hasonlítható, azzal az eltéréssel, hogy a faalapanyagot a természet hozza létre, nekünk csak meg kell ismernünk a fafajtákban rejlő lehetőségeket és megfelelő területen alkalmazni előnyös tulajdonságaikat. Meg kell azonban említeni a leggyakoribb hibáját is a fának: a csavart növekedés – az ilyen alapanyából készített deszka/léc akar 5-10% -kal bizonyulhat gyengébbnek. További természetes hibája a fának az elgyantásodás. A gyantás részek gyengébbek és nehezen ragaszthatóak. Hő hatására a gyanta folyósodik, a kötés gyengülhet, vagy akár teljesen el is engedi a kötött elemeket. Ezenkívül a szakszerűtlen tárolás is okozhat minőségromlást. Kerüljük, tehát, a göcsös, vetemedett, repedezett, penészes vagy korhadt faanyagot.

A fa előnyös és hátrányos tulajdonságait feltétlenül figyelembe kell venni a repülőmodellek építésére alkalmazott anyagok kiválasztásakor. Egy modellrepülőgép elemei eltérő erőknek vannak kitéve, ezért a fa természet adta változékonyságát kellő ismeret birtokában és odafigyeléssel még előnyünkre is fordíthatjuk.

Feldolgozáskor, bármilyen irányba metsszük át a farönköt, a metszés módjára és adott faanyagra jellemző rajzolatot kapunk. Ugyanazon rönk különböző metszetekből kikerülő anyagának eltérőek a szilárdsági és rugalmassági mutatói, emiatt a felhasználási területük is más lehet.

Leggyakrabban három irányban szokták elmetszeni a fát, így kapjuk a sugár-, vagy más néven tükörmetszet (C-grain). Ez a metszet adja a merev, rugalmas alapanyagot mely egyúttal törékeny is. Kiválóan alkalmas olyan kitámasztó alkatrészek gyártására, melyeket nem akarunk hajlítgatni, de jól ellenállnak a nyomásnak (belső kitámasztó pillérek, bordák illetve ultrakönnyű gépek szerkezeti anyaga).

A növekedési gyűrűkre  érintőmetszet (A-grain) vékony és hajlékony lemezei kiválóan alkalmasak felületek borítására.

Az átlagmetszése (B-grain) a rönk sugarára 30-45º szögben történik. Ez ötvözi magában bizonyos fokig a fára jellemző átlagolt hajlékonyságot és ellenállóképességet.

Fűrész árú osztályozását tekintve, egy léc lehet A-C vagy B-B metszetű. Csapok, rudak nincsenek osztályozva, deszka és furnér a nagyobb felülete szerint kerül besorolásba.

Rost-menti terhelhetősége a faanyagnak nem függ a metszés típusától.

Az Európában honos fafajták közül a lucfenyőnek van a legnagyobb szerepe. Sűrűsége 0,42-0,5 g/cm³. Minőségileg a legmegfelelőbb a fehér színű, kissé fényes, alacsony gyantatartalmú, egyenes szálú (hidegebb tájról jött a legjobb).

Az erdeifenyő is jól használható, azonban ennek nagyobb a gyantatartalma. Ezt a fenyőfajtát főként repülőmodellek vázszerkezetének kialakításánál alkalmazzák, a váz hosszában futó tartólécekként. Mivel a tartólécekre jelentős erők hatnak, csak válogatott anyagot építsünk be!

Legkönnyebb hazai fafajták egyike a hárs, amelynek sűrűsége ~0,45 g/cm³. Anyaga puha, finom rostozatú, kitűnően vágható/forgácsolható, kevésbé hajlamos a repedésre, mint a fenyő. Magasabb páratartalomnál sajnos hajlamos a vetemedésre, ezért érdemes védőréteget alkalmazni – nagyszerűen lakkozható/fényezhető.

A nemesnyárnak közel azonosak a fizikai és a mechanikai tulajdonságai, mint a hársnak. Szövetszerkezete sok cellulózt tartalmaz, ezért nagyon rugalmas.

Gyakran alkalmazzak a juharfa léceit is a hossz-menti tartókhoz; mivel jól hajlítható gőzben, így ívelt idomok kialakítására is alkalmas. Juhar ugyan nehéz, de minimális az hőmozgása. Használatát érdemes megfontolni nagy hőingadozásnak kitett alkatrészek gyártásához.

Keményebb fafajták közül a gyertyánt használják elsősorban (0,6-0,8 g/cm³). Ez fehér színű, finoman likacsos, rendkívül kemény nehezen megmunkálható, jól polírozható anyag. Leggyakrabban légcsavar, motorágy, futóműbak készül belőle. Azonban ezek készítésére a gőzölt bükk jobb választás lehet, mivel forgácsolhatóbb fafajta.

A repülőmodellezésben legelterjedtebb a Dél-Amerikában honos, könnyű, egyszerű eszközökkel megmunkálható fafajta – a balsafa, – hosszú rostú, porózus szerkezetének köszönhetően könnyű, rugalmas és erős. Mivel a növény gyorsan növő faj, érzékenyen reagál a környezeti változásokra ami a faanyag heterogenitásához vezet. Hosszú elemekhez különös gondossággal válogatott alapanyag szükséges.

A trópusi Afrikából származó könnyű, lágylombos abachi (obeche, wawa) is egyre gyakrabban kerül felhasználásra nagyobb igénybevételnek kitett alkatrészekhez; 0,35 g/cm³ sűrűségével gyarapítja a könnyű modellező alapanyagok sorát.

Az iparilag feldolgozott faanyagok közül leggyakoribb a rétegelt-lemez (RL), ami vékonyra hasított nyír-, juhar-, nyár- vagy bükk-lemezből készül. Három, öt, esetleg több réteget ragasztanak egymásra, mégpedig úgy, hogy a szomszédos lemezek száliránya egymásra merőleges legyen. A ragasztást nagy nyomás alatt végzik, hogy tömörödjön a fa; újabban műgyanta a ragasztóanyag. A modellezésben általában 1, 1,5, 2, 3, 4 és 5 mm vastag lemezeket használnak. Leggyakrabban a modell vázszerkezetének bordai készülnek belőle. 1500mm fesztávolságig elegendő a 2mm vastag rétegelt-lemez, 2500mm fesztávnál már a 3mm szükséges a törzsbordákhoz; a szárnybordákhoz valamivel vékonyabb:  2-2,5mm vastag rétegélt-lemez elegendő.

Rétegelt lemez súlya ugyan elég nagy, ezért a belőle készített alkatrészeket, ahol csak lehet, könnyítjük. Szilárdsági okokból minden alkatrészt úgy rajzoljuk elő a rétegelt-lemezen, hogy annak hosszabbik mérete a lemez külső rétegének szálirányával egyező legyen.

Puhább fafélékből készült rétegelt-lemez erősíti az alapanyag ellenálló-képességét, különösen a nyíró hatásokkal szemben. Legfőbb előnye, hogy a könnyítő kivágások készítésénél nem hasad, rétegződik szét a lemez (ami sajna a basalemezeknél szinte elkerülhetetlen). Súlytöbbletük így szinte elhanyagolható az azonos méretű szilfához képest, miközben megmunkálása a fának sokkal biztonságosabb.

A kemény 5-7-9-11 réteges (Aircraft Quality, állítólag “vízhatlan”) lemezeket főleg a nagy igénybevételű részeknél használjuk fel (tőbordák, szárny-, motor-hordozó törzsbordák). Ezek ragasztásához már kizárólag csak 30 perces vagy hosszabb száradási idővel rendelkező epoxy alkalmas.

Anyagbeszerzésnél figyeljünk a rétegelt lemez minőségére, mivel a nedves alapanyag száradáskor erős vetemedik, különösen ha nyárból, juharból készült. KIZÁRÓLAG “nedvességmentes”, teljesen lapos (pihentetett) lemezeket vásároljunk!

Rétegelt lemezt készíthetünk saját kezűleg is. Ehhez használjunk jó minőségi faragasztót. Ha még jobban meg akarjuk erősíteni a rétegelt lemezt, tehetünk a farétegek közé üvegszövetet vagy szénszálas szövete epoxy gyantával ragasztva, laminálva. Ez ugyan megemeli a költségeket, de egy versenymodell extrém terheléseihez szükség lehet nagyobb teherbírású alkatrészekre is.

A szívósabb “műfából”, és annak egyik változatából, a bakelizált műfából készülnek a légcsavarok. A műfa ugyancsak vékonyra hasított keményfarétegek egymásra ragasztásával készül, vastagsága több centiméter is lehet. Előállításakor igen nagy nyomással préselik, így a fa erősen tömörödik. Megmunkálni többnyire csak csiszoló korongon lehet vagy jó minőségű fémreszelővel. A bakelittel átitatott műfát eredetileg villamosított vasútvonalakon, a sínek szigetelt hevederkötéseihez gyártották. Szilárdsága jóval nagyobb a közönséges műfáénál. Ha hozzá tudunk még jutni, jó hatásfokú, nagy szilárdságú légcsavart készíthetünk belőle.

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2015. January 24 14:16

Elkészült a vitorlázó, az egyméteres elektromos gépeket már untam, így elkezdtem keresni azt a gépet, amelyik mutatós, lehet vontatásra használni és nem túl bonyolult egy kevésbé ügyes modellezőnek sem. Végül egy igazi sikertörténettel rendelkező gépnél, az U-2 ragadtam le, amelyet az 1926-28-as években fejlesztettek a híres orosz tervező, Nyikolaj Nyikolajevics Polikarpov felügyelete alatt az Avro 504 (U-1) oktató repülőgép kiváltása céljából, és később, 1945-ben a Po-2 nevet kapta tervezője tiszteletére. Minden repülőgép-tervező úgy tervezi meg a gépét, hogy az a legjobban teljesítse repülési feladatait. Minél jobbat alkot a tervező, annál tovább gyártják a típust. Mivel a repüléstechnika gyorsan fejlődik, ezért egy 10 évet megélt típus már jónak számít. A PO-2 35 évével a legjobbak közé tartozik.

A típus első példánya 1928. január 7-én repült először és 1929-1953 között több mint 40 000 példány került le a “szalagról”. Ezzel a biplánok között az első, összetettben pedig a második, csak a Cessna 172 Skyhawk előzte meg több mint 43 000 legyártott példányszámával. Emellett 1959-ig Lengyelországban is gyártották CSS-13 néven, licenc alapján. Eredetileg kiképzőgépnek tervezték, de kiváló repülőtulajdonságai és az M-11 100LE motor kiterjesztették felhasználási területét, így készültek belőle utas- és sebesültszállító, felderítő, futár,  mezőgazdasági, hidroplán, limuzin és egyéb változatok. A NATO taxonómiájában “Mule” név alatt került besorolásba.

A második világháború kezdetén ezeket a gépeket 7,62mm golyószóróval szerelték fel, és 50-120 kg bombát is képesek voltak magukkal vinni. 1943-ra a típus terhelhetőségét 500 kilogrammra növelték. Gyakran használták éjjeli bombázásra, egy éjszaka alatt akár 5-7 bevetést is végeztek velük. A “Нaltsnähmaschine” (varrógépek) sok fejfájást okoztak ellenségeiknek. Gyakran az ”éjszakai boszorkányok”, – a “varrógépek” női pilótái – repültek, és kisméretű bombákkal, gránátokkal zavarták meg az alattuk állomásozó ellenséges táborok békéjét (3 év alatt több, mint 24 000 bevetés). A kis magasságból végzett bombázások során a primitív célzó berendezés ellenére tetemes károkat tudtak okozni. Ezek voltak az első bombázó rajok. A tényleges pusztításnál azonban jelentősebb volt pszichikai hatásuk, ugyanis gyors, nesztelen éjjeli támadásaikkal (kikapcsolt motorral vitorláztak be a célterületre) lehetetlenné tették a német földi csapatok éjszakai pihenését.

A sztálingrádi csatában a németek rejtett kereső fényszórókat és Flak 37 légvédelmi ütegeket kezdtek használni a potenciális célpontok körül. Ehhez alkalmazkodva az oroszok hármasával kezdtek repülni. Míg az első kettő magára vonta a fényszórók figyelmét, addig a kissé lemaradt harmadik átrepült a sötét folton. Nadya Popova szerint működött a csel. :) Meggyűlt a bajuk a Messerschmitt pilótáknak is ezekkel a kis magasságon, kis sebességgel repülő, fordulékony, növényzetben bujkáló gépekkel (a Me-109 átesési sebessége 190km/h, ami a Po-2 maximális sebességénél magasabb). Vaskereszt kitüntetéssel illették azon pilótákat, akiknek sikerült lelőni egy Po-2 gépet. Előnyükként említendő még, hogy láthatatlanok voltak a német radarok és motorjuk kis teljesítménye miatt az infravörös érzékelők számára is.

Magyarországon 1946-tól volt használatban ez a típus, előbb mint légi-taxi, később mint katonai futár és gyakorlógép. Az ötvenes évek közepétől már a sportrepülésben szolgált vitorlázó vontató és ejtőernyős ugrató gépként. Ezeknek a gépeknek a zöme lengyel gyártmányú volt. 1968-ig voltak használatban ezek a remek gépek, bár, a korszerűbb típusok kiszorították őket feladatkörükből, még ma is több repülőképes példány létezik a Po-2-ből a nagyvilágban. Nem kis büszkeséggel a hazai Goldtimer Alapítvány is birtokol és üzemeltet egyet (HA-PAO), a Budaörsi reptéren.

Szárnyfesztáv: 11,40m
Szárnyfelület: 33,15m²
Géphossz: 8,17m
Keréknyomtáv: 1,65m
Szárny állásszöge: 2°
Szárny V-állása: 2°
Repsúly: 940kg
Üres súly: 635-770kg
Utazósebesség: 110km/h
Max. sebesség felszínen: 155km/h
Max. sebesség 3 km magasságban: 120km/h
Reptávolság: 400km

Letölthető tervrajzok

Mi biztosította, tehát, a típus olyan hosszú pályafutását? Első sorban a szerkezet egyszerűsége, és ebből adódóan alacsony előállítási, karbantartási és üzemeltetési költsége. A rövid kifutási és leszállási út miatt a katonaság is szívesen használta, ugyanis felszálláshoz elegendő volt egy focipályánál alig hosszabb füves rét. És végül, de nem utolsó sorban, kiváló stabilitása és irányíthatósága minden repülési módban tették közkedveltté mind a polgári, mind a katonai pilóták körében. Mivel a gép elnézte a kezdőpilóták durva hibáit is, ezért a második világháborús pilóták szinte kivétel nélkül a PO-2 típusú gépeken kapták az alapkiképzést.

Szerkezete mai szemmel nézve egyszerűbb már nem is lehetne: az U-2 törzsét fenyőlécből és furnérból építették vászonnal bevonva.

Szárnyfelei 16 darab  TsAGI-541 (8.1%) profilú [ЦАГИ-541, ОСС-ЦКБ №2] bordából készültek két hossztartóval. A szerkezet belső feszítését 4-5mm vastag acélhuzalokkal oldották meg. A szárny kilépőélét alumínium csíkkal fedték, mely összekapcsolta és védte a bordák legsérülékenyebb részét. A csűrők közvetlenül a hátsó hossztartóhoz lettek rögzítve három lágy acélból készült zsanérral. Végül, az egész szerkezetet vászonnal borították és feszítő lakkal impregnálták. A szárnydobozt eleinte acélcsövekből készítették, áramvonalas faburkolattal kiegészítve. Későbbiekben, ezeket csepp keresztmetszetű dural csövekkel helyettesítették.

A törzs farokrészének keretét fenyőlécekből és feszítőhuzalokból alakították ki levehető furnér fedéllel a könnyebb átvizsgálás céljából. Ezen a részen kapott helyet a “csomagtér” is. A motortartó konzolt a korai években 4mm duralból és acélcsövekből készült, 1931-től pedig hegesztett acélcsőszerkezettel váltották ki.

További képek

Repülési videók:

 Ennyi szép kép után egy modellező nem tudja megállni, hogy ne építsen egyet.

Átnézve az eredeti U-2 műszaki leírását és kézhez véve egy 1973-ban Franz Meier-által tervezett 1:6 arányú modell tervrajzát (RCM Plan #530) elkezdtem szerkeszteni a saját 1:5 arányú 3D modellemet, mely későbbiekben CNC vágott alkatrészek gyártását is elősegíti későbbiekben. Pár órányi oktató videó átnézése után telepítésre került az AutoCAD próbaverziója. Az első 12 óra lényegében csak az eszközökkel való ismerkedéssel telt. Próbálgattam összehozni a körvonalakat, helyükre tenni a tengelyeket, illetve elkezdtem megrajzolni az egyes alkatrészeket. Harmadik nekifutás után már én is tudtam, mit akarok. Az igazat megvallva, a modell méretét egy 1946-ban gyártott babakocsi kerekének a nyomtávja adta meg, mert sehol máshol nem sikerült sehol máshol találni a ferde ízlésemnek megfelelő kereket, – azaz egy igazi “gombhoz kabátot” projekt kezdődött el.

Tervező munka. Miután sikeresen megszerkesztettem a már meglevő alkatrészeket (kerék, tengely, pár alátét, abroncs :)), elejét vette a lassú, de annál tanulságosabb munka a megfelelő anyagok és technikák felkutatása és kiválasztása terén. Egy darabig “pálcikás” gépet akartam építeni, de közelebbről megismerkedve egy-két előregyártott készlettel, paradigmaváltást szenvedett a tudatom és 3mm rétegelt nyírfalemezre tettem a voksomat. Alapvető igényem az új dolgok megismerésére az anyagválasztás terén is megmutatkozott. Az eredeti balsafa–fenyő helyett (a fenyő ragasztás a gyanta miatt amúgy is gyengül évek múltán), az anyagok szélesebb spektrumát kívántam használni, – ezt részben az erőteljesebb benzinmotor is indokolta. Végül a gép zöme 3mm rétegelt lemezből készül, egyes ívek megerősítése juharfával történik, a kritikus elemek pedig 50g üveg- és szén-szövetet kapnak.

3D modell. Az AutoCAD hasznos társnak bizonyult. Téli utazásaim során egymás után szerkesztettem az alkatrészeket, néha újra és újra: előbb a motortartó, a pilótafülke, a törzs hátsó része, a farokrész, a felfüggesztés, a szárny, a centroplán. Mire a gép alkatrészeinek nagy része a helyükre került, már virágzott a cseresznye. De utólag belegondolva, korszerű számítástechnika nélkül messzemenően nem tartanék itt, és ami nagyon fontos – anyagpazarlást sem végeztem!

Előkészületek. Megmutattam a rajzot ismerős modellezőknek, jöttek jó ötletek, és kevésbé jók, egyes modulok cserére vagy átalakításra kerültek. Kezd igazi terv kinézete lenni! Következő lépés: az anyagok beszerzése és megmunkálásuk gyakorlása. Elkezdtem kísérletezni bronzzal, alumíniummal, üvegszövettel, epoxigyantákkal, adalék anyagokkal, készítettem laminátokat (lemezt, csövet), beüzemeltem a vákuumos laminálót, történt pár törésteszt, – lényegében behatároltam objektíven a képességeimet, és amit még nem tudtam egyedül megoldani, annak utánajártam, ki tud segíteni a probléma megoldásában.

Alkatrészgyártás. Ahogy fejben összeállt, hogy mely alkatrész hogyan készül, leadtam a rendelést a főbb alkatrészek CNC vágására, csoportosítottam az anyagokat és előkészítettem a munkaterepet az “alkotáshoz”. Elsőként a széncső gyártásnak estem neki. Már nagyon érdekelt, hogy mennyi anyagot kell majd elpazarolnom, mire valami használhatót kapok. Meglepetésemre harmadik próbálkozásra már igényeimnek megfelelő minőséget tudtam elérni. Íme a recept, hogyan csináltam én.
SZÉNCSŐ: az új gépezethez egy 7mm belső átmérőjű csőre van szükségem 22cm hosszúsággal és max. 1mm falvastagsággal. Öreg de nem vén modellező barátom mondta, hogy az egy milliméter kicsit túlzás, így maradtam a 2-3 réteg uni-direkciós (UD-szén) szövet és 1-2 réteg 25g üvegszövet konstrukciós tervnél. Első lépésként találnom kellett egy csövet, melynek átmérője hajszálnyit kisebb, mint 7mm. Az én esetemben ez egy 25 cm hosszú alumínium rúd lett. Alaposan lecsiszoltam, felpolíroztam. Ahhoz, hogy a laminát ne tapadjon hozzá a fémhez, próbálkoztam először csak formaleválasztóval, de próbálkozásaimat nem koronázta siker, így végül bevetettem a nehéztüzérséget, – elhoztam a konyhából a sütőpapírt :). Kis fedéssel feltekertem az alumínium rúdra és átfedés mentén ragasztatom önmagához. Száradás után ellenőriztem, hogy a papírcső szabadon mozog-e a rúdon. Ezután a papírt formaleválasztóval bekentem (amúgy jó a Pronto és más viasztartalmú bútorápoló is). Száradás után megint meggyőződünk arról, hogy a papírcső szabadon mozog, nincs aláfolyás. És ha a “minőség-ellenőrzés” sikeresen zárult, lehet keverni a gyantát és szabni a szöveteket: πD+20%×25 cm üvegszövet, és ugyanolyan hosszú, de πD széles UD-szén egymásra fektetve át lett itatva lamináló gyantával, fölösleg felitatva régi textil anyagával. Mehet rá hengeresen a rúdra és utána módszeresen el kell egyengetni, kiszorítani a fölösleges gyantát/levegőt (a munkát kesztyűben illik végezni az alkotó elemek mérgező mivolta miatt). Ezután 50-75%-al hosszabb csíkot vágunk mindkét anyagból, lehet keskenyebb, átitatjuk gyantával és spirálisan tekerjük fel a rúdra, úgy, hogy a külső réteg üvegszövet legyen. Amint alaposan eligazítottuk a szövetet, jöhet a formaleválasztóval bekent, kiszárított celofán csík, szintén spirálisan feltekerve. Ügyeljünk a celofánréteg feszességére. Részben ez fogja meghatározni a felületünk egyenletességét. Ezután a “kreálmányunkat” betesszük egy 12mm zugsorcsőbe, és közepétől indítva, hőlégfúvóval zsugorítjuk, folyamatos forgatás mellett. A hő hatására a gyanta viszkozitása csökken, kicsit tágul, a cső pedig kiszorítja a fölösleget és az esetleges buborékokat. Én ezután görgőzni szoktam a zsugorcsövezett laminátot egy kemény fafelületen egy kisebb deszkalappal, továbbegyenlítve az anyagok eloszlását a cső alatt. Ezután jön egy 24 órás pihenő és/vagy 60-70°C kemencében való sütögetés. Ezzel a módszerrel tized-milliméteres falvastagságot kaptam. A törésteszt során a cső torzulása 80 kg terhelésnél követezett be, de nem roppant szét, inkább úgy viselkedett, mint a papírcső: helyenként kifehéredett, és lassan elkezdett kilapulni.
FÉMALKATRÉSZEK. Mivel a fémmegmunkálás nem erős oldalam, kicsit utána kellett járnom a témát. Próbálkoztam acéllal, alumíniummal, de végül a bronznál álltam meg. Könnyen forrasztható, viszonylag könnyen megmunkálható, emellett kellő merevséggel rendelkezik; azonban a gép elég nagy, így a megfelelőséget a tesztrepülések, pontosabban, a tesztleszállások igazolják majd.

Az alkatrészek tervezését AutoCAD-dal végeztem és lemezekre való bontásuk után a körvonalak tükörképét rávittem a bronzlemezekre (műnyomó papír, lézernyomtató, levasalás, vágás/faragás/hajlítás). A megformázott lemezek csiszolásnak, polírozásnak és zsírmentesítésnek lettek alávetve, mielőtt kémiai ónozást kaptak. Ez elősegíti a lemezek forrasztását és megvédi őket az oxidációtól.  Bár igen “pepecselős” a művelet, szerintem megérte.

FAELEMEK. Miközben ismerkedtem az új anyagokkal, elkészültek a lézerrel vágott rétegelt lemez alkatrészek. Természetesen, ahogy hazahoztam, átvizsgáltam az elemeket, és nekiálltam “legózni”. Kellemes élmény keríti hatalmába az embert, amikor 3D-ben manifesztálódik a képzelete szülöttje. :) Gyerekkoromban is jobban szerettem fakockával játszani, csak most én tervezem meg a “kockákat” is :)

Gépmadár építése.

Talán most jönnek a legizgalmasabb pillanatok. Mindenre fény derül. Előjönnek az “úh, ezt elfelejtettem”, meg az “akkor ezt hogyan is gondoltam…”, és az “ah, ez így nem lesz jó”. Azonban nincs visszaút!
A TÖRZS építését a bordák felragasztásával kezdtem. Ebben a modellben az a jó, hogy van egy egyenes felülete, mely az egész törzset metszi, így referenciának használható. Ezért a bordákra nem kellettek távtartók és így kicsit spórolhattam időben, anyagban. A tűzfal körüli elemeket szén- illetve üveg-szövettel erősítettem. Ott sohasem árt egy kis extra erő. Későbbiekben a hossz-menti merevítők is megkapták a szénnel való erősítést. Nem jár annyi súlytöbbletel, mint amennyire megerősíti az elemet (juhar). A kisebb elemek is a helyükre kerültek. Lassan már kezd kirajzolódni a repülőtörzs formája a fúrótorony alatt. A futómű és a szárnyak rögzítése körül a törzs szintén meg lett erősítve szénszövettel laminált juharfával.

Az utolsó megmozdulások során a pilótafülke torziós burkolására és a géporr megformázására került sor. Eddig meg vagyok elégedve a munkámmal. A törzs súlya 800g alatt.
Ezután következett a számomra sok fejtörést okozó rész: A FELFÜGGESZTÉS. A tervezésnél, ahogy már említettem, egy antik babakocsi kereke adta meg a gép méretét, a kivitelezést azonban hátsó futóművel kezdtem. Ennek is egy, a “jó lesz még valamire” fiókban heverő alu-karbon nyílvessző adta meg az alapját. Annak a nyílhegyet befogadó menetes része az egész szerkezet rögzítésének problémáját alapvetően megoldotta, így csak pár apróság legyártása vált szükségessé. Hogy a dolgok jobban csússzanak, két darab fülezett perselyt készíttettem teflonból.

Az fő futómű elkészítése kissé kacifántosabb volt, ugyanis a tengelyt tartó persely fülei merőlegesek voltak egymáshoz, és megfelelő szögekbe kellett őket hajlítgatni, amit az ívelt formák akadályozták. Ezért munkálataim során eltérő technikákkal próbálkoztam. Az első egy 3D nyomtatott alkatrész volt, amelyet egy fizetett műhelyben sikerült kinyomtatnom. Tapasztalatnak jó volt, de szerkezeti elemnek haszontalan az így elkészült alkatrész, ugyanis a gyártási technológiából kifolyólag nem homogén az anyaga, porózus/levegős a szerkezete, ezért könnyen szétesik rétegekre. Ekkor jött a nagy ötlet: le kell gyártani a negatív formát és abba tölteni kétkomponensű gyantát üveg- és szén-szállal. Ha nem tolom el a kivitelezést, talán jó is lett volna, de végül úgy döntöttem, hogy a forrasztott fémnél maradok, mert nem tudtam kellően lecsökkenteni a gyantatartalmat a laminátban. Forrasztáshoz végül lágyacél és bronz lemezeket használtam. Ezen anyagok korábban is bizonyították használhatóságukat.

(Folyt. köv.)

Follow

Comments (1)

By Gondozó, 2014. December 1 20:28

Mikor jó minőségű tervrajzot keresünk következő modellünk építéséhez, gyakran találkozunk vektorgrafikai fájlokkal. Ezen állományok a pontok és színárnyalatok (rasztergrafikus állomány) helyett ívek képleteit és azok tulajdonságait tárolják. A referenciapontok között fekvő területek kitöltéséről ezen képletek gondoskodnak, ezért a vektorgrafikus rajzok bármilyen nagyítást elviselnek (józan határokon belül), ugyanis ilyenkor a keretrendszer újraszámolja és újrarajzolja a vonalakat.

Ilyen rajzokat több programmal is készíthetünk és olvashatunk, de számomra az AutoCAD bizonyult legkényelmesebbnek és elég rugalmasnak. Valamikor réges-régen ez a program egy vektorgrafikus digitalizáló programnak indult műszaki rajzok archiválásra, de mára egy komplex mérnöki tervező szoftverré nőtte ki magát. Ezért eleinte kicsit bonyolultnak tűnhet, de kis gyakorlással az alapok elsajátíthatóak, ami egy modellező számára bőven elegendő. Ezután már gyorsan tudunk tervrajzokat készíteni, szerkeszteni, nyomtatni. De nézzük, mivel is van dolgunk.

Első kérdésünk lehet talán az, hogy mikor is válhatnak hasznunkra az AutoCAD ismereteink? Teljesség igénye nélkül pár ötlet:

• Ha nem akarunk semmit sem tervezni/szerkeszteni…
• Nyomtatni szeretnénk egy műszaki rajzot AutoCad segítségével
• Fel szeretnénk darabolni egy A3-A0 rajzot A4 lapokra
• Módosítani szeretnénk egy tervrajzon
• Saját modellt szeretnénk tervezni

Röviden a fájlkiterjesztésekről: *.DWG, *.DXF – ha ezeket látjuk, 99,9% esélyünk van arra, hogy amit benne találunk, az egy vektorgrafikai rajz lesz. Az elsőt általában AutoCAD LT, és a magasabb verziójú AutoCAD rendszerek készítették, a másikat pedig AutoCAD korai verzióival vagy más programmal készítették. Vegyük figyelembe, hogy az újabb szoftververzióval készült rajzfájl nem minden esetben nyitható meg egy korábbi szoftververzióval. A régebbi, illetve nem Autodesk által készített programok számára a .DXF kiterjesztés jobb kompatibilitást biztosíthat.

Csak meg szeretnénk nézni a rajzot, esetleg kinyomtatnánk eredeti méretben.

Itt néhány előfeltétel következik: tegyük fel, hogy van egy PC-nk, melyre fel van telepítve az AutoCAD keretprogram (a próbaverzió 30 napig használható korlátozások nélkül), van egy rajzunk, és azt már meg is nyitottuk. És ha “jó” a rajz, bizony sok részletet rejt magában. Legelső funkció, amire szükségünk lesz, az a nagyítás/kicsinyítés, vagyis a Zoom funkció. Ha az alapértelmezett telepítő nem tette ki az ikonokat a főpanelra, akkor nekünk kell gondoskodni róla. És most nézzétek el nekem, de az angol verzión keresztül fogom bemutatni, mert általában az eredeti szoftver stabilabb, azonkívül az angol verzió parancsai használhatóak más nyelvű keretrendszerben is, és a nagyvilágban ezen a nyelven sokkal több információhoz juthatunk hozzá. Egyszóval, jelenleg az angol nyelvű verzió a nyerő. Ami a kezelőfelületet illeti, egyre jobban modernizálják, ami nekem ugyan nem tetszik, de ez a trend, és együtt kell élni vele. Azonban az átállást megkönnyíti a munkaterület beállítása, mely tartalmazza a “régi” nézetet is. A 2014 verzióban ez az opció a Gyors hozzáférés eszköztárban található (Quick Access Toolbar ->Workspace->AutoCAD Classic). Itt érdemes beállítani az automatikus munkaterület mentését, és létrehozni 1-2 saját eszköztár kombinációt.

Nézetnavigáció

View/Zoom eszköztár gombjai segítségével nagyíthatjuk, kicsinyíthetjük a rajzunk nézetét. Ezek közül a következőket használom gyakran:
– Previous – vagyis visszatérés az előző nézethez,
– Window – nézetünk precíz négyzetablakos meghatározását teszi lehetővé,
– Scale – meghatározott értékű nagyítást/kicsinyítést tesz lehetővé,
– Object – a kijelölt objektum maximális teljes képét mutatja,
– All – a előre meghatározott rajzterület teljes képét adja,
– Extents – minden objektumot mutat.

Míg az első négy eszközt szerkesztés közben használjuk, addig az utolsó kettő inkább az ellenőrzés és a munkafolyamat lezárása előtt hasznos.

View/Orbit eszköztár a munkaterünk és így a tárgyunk forgatását teszi lehetővé. Ebben a menüben három eszközből választhatunk:
– Constrained Orbit – szabadkezű élforgatást két tengely körül,
– Free Orbit – szabadkezű 3D elforgatást engedélyez (érdemes kipróbálni),
– Continuous Orbit – folyamatos forgás 3D térben szabadon választható tengely körül.

View/3D Views ezen menüben szabványos vetületi és axonometrikus nézetekből választhatunk. Természetesen készíthetünk saját nevezett nézetet is, de ez kimeríti a “nagyon” alap ismereteket. :)

View/Visual Styles leggyakrabban alkalmazott megjelenítési stílusok gyűjteményét tartalmazza. Ezek az egyszerű drótvázas megjelenéstől a finoman renderelten és árnyékolton át művészi megjelenítést biztosító stílusig terjednek. A többparaméteres testreszabási lehetőség kellő rugalmasságot biztosít eltérő igények kielégítéséhez.

Ahogy látható, már a megjelenítés és annak a kezelése nagy eszközkészlettel rendelkezik, nem beszélve a kevésbé gyakran használt, vagy az egyéni igény szerint kialakított eszközökről. A nem látható eszköztárakat/palettákat bármely eszköztárra jobb egérgombbal kattintva helyi listából választhatjuk ki – az elvetemült rétegnek ajánlom a Tools -> Customize.. opció adta lehetőségeket. Nagyításból származó rajzhibák és pontatlanságok javítását, kijelző tisztítását a regen paranccsal végezhetjük.

 Rétegek körül forog az AutoCAD.

Előfordulhat, hogy az állomány megnyitása után nem látunk semmit, csak a hátteret. Vajon mért, sérült a fájl? Tudni kell, hogy a vektorgrafikus rajzok általában rétegekbe vannak szervezve, és ezeket ki-be lehet kapcsolgatni, vagyis, attól, hogy ott van, nem biztos, hogy látszik vagy nyomtatható. Általában egy réteg bizonyos tulajdonságú elemeket, vonaltípusokat és jelöléseket fogad magába. Ezeknek köszönhetően két kattintással le lehet venni a szerkezet borítását, vagy éppen segédvonalakat, méreteket. A rétegek szerkesztését a Format/Layer… menü alatt található ablakban lehet elvégezni.

Példánkban csak 3 réteg van bekapcsolva: “0”, “additional”, és a “Defpoints” – ezt a sárga kis izzó jelzi (ha az izzó kékes-szürke, a réteg nem kerül megjelenítésre). Tehát ha nem látunk semmit a megnyitott rajzon, az összes réteg bekapcsolásával nem hibázhatunk nagyot. Ha még ezután sem látunk semmit, célszerű ellenőrizni, hogy a vonalak színe nem egyezik-e a háttér színével valamely rétegben (ugyanaz a menü). A rétegeket néha fóliának nevezik, azonban ez egy kicsit megtévesztő lehet, ugyanis a hatásuk az egész rajztérre kihat. Még egy fontos megjegyzés: ha lefagyasztjuk a réteget, a keretrendszer nem számol azzal a réteggel – hasznos lehet, ha nagy fájllal dolgozunk. Ahogy látható, nem túl bonyolult a dolog, és egy kis gyakorlás után természetes lesz.

Nyomtatás AutoCAD rendszerben

Elsőként meg kell említeni, hogy az AutoCAD rajz készítése során mértékegységként nem centimétert, millimétert, colt használ, hanem rajzolási egységeket (drawing units), vagyis saját mértékrendszerrel rendelkezik. A rendszer számára a mértékegységek közömbösek, csak a viszonyítási rendszer fontos. A mértékegységek csak nyomtatásnál illetve más rajzba való beszúráskor kerülnek elő. Ez a viszonyítási rendszer egyszerűvé teszi a rajzok nagyítását, kicsinyítését, illetve mértékegységek konverzióját. A külső forrásból származó fájl lineáris mértékegységeit a Drawing Utilities->Units… menüben bármikor ellenőrizhetjük.

Ha beszúrunk valamilyen objektumot egyik fájlból a másikba, és “elmásznak” az arányok, érdemes ellenőrizni a rendszer igazítási szabályait. Ezt a Tools->Options…->User Preferences->Insertion scale mezőben állíthatjuk.

Nézzük csak, mit kell tennünk ahhoz, hogy mérethelyesen nyomtassunk ki egy rajzot: File->Plot… menü megnyitása után a következő ablak jelenik meg. A nyomtató beállítását kihagynám, hiszen az mindenkinél más és a folyamat is eltérhet. De ami nem tér el, az a következő:
A Plot style table (pen assignments) gomb alatti menüben meg tudjuk változtatni a nyomtatandó vonalak stílusát, színét és vastagságát. A Plot area->Window kiválasztásával újra megadható a nyomtatási terület.

És ami a legfontosabb, az a Plot scale címmel ellátott négyzetben található. Itt behabilitáljuk a nyomtatási arányokat, összhangba hozhatjuk a rajzolási egységeket (unit) a nyomtatási egységekkel (pl. mm). Ha beállítjuk a “1 mm = 10 units” opciót, akkor tízszeres kicsinyítést kapunk abban az esetben, ha a rajzot úgy készítettük, hogy egy rajzolási egység pont egy milliméter.

A rajzainkat digitális formában is megoszthatjuk. Ehhez általában a .DWF fájl a legalkalmasabb. Ezen fájlok megtekintését és, részben, szerkesztését az Autodesk Design Review segítségével tudjuk elvégezni (egyes fájltípusok konvertálásában a DWG TrueView nyújthat segítő kezet).

A3-A0 rajz nyomtatása A4. lapra

Gyakran nem rendelkezünk akkora nyomtatóval, vagy plotterrel, hogy a tervrajzot 1:1 arányban teljes méretében ki tudjuk nyomtatni. Ilyenkor bizony cselhez kell folyamodnunk, kisebb részekre bontva kinyomtatjuk, és utána összeragasztjuk. Ehhez pár dolgot tisztázni szükséges.

Egy üres fájl megnyitásakor 3 fület látunk a dokumentum alján: Model, Layout 1, Layout 2. A rajzot/modellt általában modelltérben szerkesztjük, és a papírtérben készítjük elő nyomtatáshoz. Egy elrendezési lapon a modellünk akár több területéről származó, nem összefüggő részletet is ábrázolhatunk, illetve a dokumentációhoz szűkséges keretet, logót adhatunk hozzá.

A legegyszerűbb módszer az, ha egy nyomtatási méretnek megfelelő rasztert állítunk be, és az összes lapot manuálisan nyomtatjuk, nyomtatasi ablak raszterhez való illesztésével. Kétségtelenül munkaigényes, azonban 10-15 oldalig még elfogadható módszer. Kicsit szofisztikáltabb módszer az, ha létrehozunk több rendezési lapot A4 nyomtatási méretben, és ezeket úgy pozicionáljuk, hogy a nyomtatasi területük összefüggő területet adjon. Ezután már csak le kell menteni egy prototípusfájlba. Amikor nyomtatni akarunk, átmásoljuk a nyomtatandó rajzot a létrehozott sablonba, és innentől már tudunk több oldalt is nyomtatni egy menetben. Azonban a leggyorsabb módszer az, ha AutoCAD-on készítünk egy 1:1 arányú .PDF kiterjesztésű fájlt, és azt Acrobat Reader vagy PDF Tiler segítségével kinyomtatjuk A4. lapokra (a program automatikusan elvégzi a darabolást a nyomtató beállításainak megfelelően).

Saját rajz készítése

Ahogy már említettem, a rajz szerkesztését általában a modelltérben végezzük. Csak pár főbb parancsot mutatnék be, melyek nélkülözhetetlenek egy rajz szerkesztéséhez. Első lépésként el kell döntenünk, hogy mekkora méretű rajzot szeretnénk készíteni, mik lesznek a rajz mértékegységei, mekkora lesz a rajz nagyítási aránya, mik lesznek a rajz- és a nyomtatási területünk határai.

Új rajz létrehozásakor egy Select template ablak fogad bennünket, mely előregyártott mintalapokhoz küld. Ezen fájlok kiterjesztése .DWT (lényegében egy .DWG fájl módosított kiterjesztéssel) hozzárendelt mértékrendszerrel. Kiindulópontnak ajánlom a gyárilag csatolt acadiso.dwt prototípusfájlt, melyhez metrikus mértékrendszer van hozzárendelve, de ha van egy megszokott kiindulópontunk (meghatározott rétegek, stílusok, elrendezési lapok), akkor érdemes saját prototípusfájlt készíteni, és beállítani alapértelmezettnek a Tools->Option->Files->Template Settings helyen. Ha nem vagyunk megelégedve a sablonfájllal, érdemes nézelődni a Tools->Option->Files menüben, ahol további beállításokat végezhetünk el (units, limits, grid, snap, linetype, dimension scale etc.). A vonalak definícióit a rendszer a .LIN kiterjesztésű fájlokban tárolja.

· Koordináta-rendszer

· Kijelölés

Fontos megemlíteni, hogy az AutoCAD számos kijelölési technikát támogat, és ezáltal nagy szabadságot, de a kezdőnek egy kis bőség zavarát hozza. Egérrel való kijelölési módszer a legintuitívebb kijelölési módszer napjainkban – ennek több módozatát is támogatja az AutoCAD. Egy objektumra kattintva az élek átváltanak szaggatottra, és előtűnnek a fogópontok. Ezeknél fogva tudjuk manipulálni a rajzelemeket. Csoportos kijelöléshez egymás után kattintunk az elemekre, vagy egér bal gomb használatával befoglaló négyzetet hozunk létre (balról jobbra – csak azok a rajzobjektumok jelölődnek ki, amelyek teljes egészében benne vannak a befoglaló ablakban) vagy metsző négyzetet (jobbról balra – azok a rajzobjektumok kerülnek kijelölésre, amelyek teljes egészében, vagy csak érintett a metsző ablak). A select parancsnak, mely háttérben indul, van pár hasznos opciója: WPolygon <wp>, mely segítségével egy tetszőleges zárt területet jelölhetünk ki a benne bezárt objektumokat, illetve a CPolygon <cp> – egy kijelölő metsző formát rajzolhatunk vele, és a Fence <f> opciója, mely egy tetszőleges törött vonal metszésével választja ki a rajzelemeket. [Shift] billentyű lenyomása után kijelölhetjük azokat az elemeket, melyek ne legyenek kiválasztva. A Last <l>opció az utoljára létrehozott elemet jelöli ki, míg a Previous <p> az előző kijelöléshez tér vissza.

· Parancsok

Az AutoCAD igen komoly múltra tekint vissza (1982), így nem véletlen, hogy még ma is a menüből való kiválasztáson és a gyorsbillentyűn kívül a rendszer támogatja a parancssori bevitelt teljes és rövidített formában (alias-ok a .PGP fájlban találhatóak, vagy módosíthatóak az Express->Tools->Command Alias Editor menüben). Az egyes parancsok opciói elérhetőek mind parancssoron keresztül, mind legördülő helyi menüből – az új verzióban már egérrel is választhatnak a parancssori opciók súgójából a Windowsos generáció gyermekei. Az AutoCAD rendszerben a tizedesvessző egy PONT, mert a vesszőnek elválasztó szerepet osztottak ki (X,Y,Z)! És még egy sajátosság: ha @ előjellel kezdjük az adatbevitelt, akkor nem abszolút, hanem relatív értékbevitelt végzünk. Nagy könnyítés a kezdők számára, hogy a  parancssor most már kezeli az elgépelt parancsokat, és rendelkezik szinonimakészlettel is. Ilyenkor a parancssori súgó kilistázza a legvalószínűbb lehetőségeket.

A legalapvetőbb parancsok a Draw és a Modify menükben találhatóak. Ezen funkciók alappillérjei a grafikus munkának, és ha valamelyikük használata nehézséget okoz, érdemes begyakorolni. Szinte magától értetődő, hogy ezen eszközök tárát szinte kötelező jelleggel a legkönnyebben elérhető helyre kell helyezni az asztalon, illetve parancssori parancsukat sem érdemes elfelejteni. Szinte minden parancs számos paraméterrel rendelkezik, ezért nem teljes, hanem inkább felsorolás jellegű leírást adok a legfontosabb parancsokról (ha nem magyar nyelvű a telepítés, attól még elfogadja az angol parancsot, csak alulvonás szükséges előtte, mint pl.: _line):

– point <po> – pontot tehetünk a modelltérben.
– line <l> – vonal/szakasz – egyenes vonal rajzolása két pont, vagy egy pont és egy vektor megadásával.
– rectang <rec> – téglalap/téglatest rajzolása éltöréssel, lekerekítéssel vagy anélkül.
– polygon <pol> – szabályos sokszögek rajzolását teszi lehetővé.
– circle <c> – kör rajzolása – számos opció áll rendelkezésre, érdemes mind kipróbálni (3P, 2P, Ttr, Ttt).
– arc <a> – körív rajzolása – ahogy a ‘nagyobb’ testvérénél, számost lehetőség adódik jellegzetes 3 paraméter megadásával.
– ellipse <el> – ellipszis rajzolásához szükséges parancs, – több paraméter lehetséges.
– mline <ml>
– spline <spl>
– polyline <pl> – vonallánc rajzolása, egyenes és körív rajzolása lehetséges egy láncban.
– xline <xl> – segédvonalat húz (végtelen).

Még mielőtt beleugranánk a szerkesztés örömteli munkájába, szeretném megemlíteni, hogy számos munkát megkönnyítő és pontosabbá tevő eszköz létezik a rendszerben. Ezeknek az eszközöknek a gombjai (és egyúttal az állapotjelzői) az állapotsorban helyezkednek el.

ORTHO – segít abban, hogy függőleges/vízszintes vonalakat húzzunk. Merőleges, párhuzamos vonalak szerkesztésénél igen hasznos. [F8] gombal tudjuk ki-be kapcsolgatni.
POLAR – hasonlít az előző beállításhoz, azonban a meghúzható vonalak szögét mi választjuk (5, 10, 18, 22.5, 30, 45°) vagy adjuk meg [F10].
GRID – segédháló, mely főtengelyekhez párhuzamosan elhelyezett pontokból és vonalakból áll a könnyebb tájékozódás végett. A rács sűrűsége igény szerint beállítható [F7].
SNAP – u.n. raszter mód; a kurzor vonzását kapcsolja be a segédháló elemeihez. Ilyenkor koordinátahelyesen tudjuk szerkeszteni rajzelemeinket, ami szabad-kézzel nem sikerülne csak parancssoron keresztül [F9].
OSNAP – tárgyraszter mód; vagyis a kurzor a megrajzolt elemek fogópontjaihoz vonzódik. [F3]A vonzási hatótávolság és a vonzási pontok típusai igény szerint beállíthatóak a Tools->Drafting Settings…->Object Snap fülön. Ugyanezen az ablakon megtaláljuk a POLAR, a GRID, a SNAP és számos más beállítást. Ha a vonzásterületen belül több fogópont is található, úgy a [Tab] billentyűvel válthatunk köztük.
DYNAMIC INPUT – az egyik legkedveltebb beviteli eszköz [F12], ugyanis valahol a parancssoros és a grafikus bevitel között helyezkedik el, mert grafikus rajzszerkesztés során lehetőséget ad pontos értékek megadására, illetve legördülő menüből választhatunk a lehetséges opciókból. Ez azt jelenti, hogy egy időben használhatjuk mindkét kezünket és mindkét beviteli eszközt. A adatbeviteli mezők között [Tab] billentyűvel válthatunk, a legördülő menüt pedig a navigációs gombokkal csalogathatjuk elő.

Alap rajzoló parancson kívül van még pár olyan módosító parancs, amelyek nélkül nehezebb lenne a grafikus élete:
– erase <e> – rajzelemek törlésére szolgál, de a [Del] billentyű segítségével is törölhetünk.
– undo <u> – nagyon fontos parancs, visszavonja az esetlegesen fölösleges módosítást/törlést.
– move <m> – rajzelem mozgatása kívánt helyre (<tk> – tracking).
– copy <cp>- rajzelem másolását végzi.
– rotate <ro> – rajzelem forgatását végzi, igény szerint másolással.
– offset <o>- előre meghatározott távolságra másolja/nagyítja a rajzelemet – párhuzamos vonalak megszerkesztésére tökéletes.
– mirror <mi> – rajzelemeket egy tengelyre tükrözi, amelyet két pont kijelölésével adhatunk meg.
– array <ar> – rajzelemek kiosztását végzi szabályos ismétlődéssel; a [Ctrl] billentyű lenyomásával a tömb egyes elemeit tudjuk szerkeszteni.
– extend <ex> – meghosszabbítás, a kijelölt objektumokat más objektumok határáig meghosszabbítja.
– trim <tr> – levágás parancsa, a meglévő rajzelemeket vágóélnek jelöljük ki, majd ezekkel más rajzelemek fölösleges részeit levágjuk. Egyszerre több vágóélet is kijelölhetünk, és ha közben a [Shift] gombot is nyomjuk, a következő parancs azonnal elérhető.
– chamfer <cha> – letörés; egyenes vonal, nyitott és zárt vonalláncok által alkotott sarkokat lehet ezzel a paranccsal kialakítani, illetve letörni.
– fillet <f> – lekerekítés, megfelelő egymást metsző két vonal előre beállított sugárral; utolsó kettő rendelkezik a Multiple <m> opcióval, mely több sarok lékerekítését/letörését teszi lehetővé egy menetben.
– stretch – rajzobjektum méretmódosítására szolgaló parancs, de nem “igazi” nyújtást végez, inkább a kijelölt pontokat együttesen mozgatja a megfelelő távolságra.
– scale – rajzelemek nagyítására/kicsinyítésére szolgál. Az nagyítási arányt megadhatjuk számszerűen vagy egy referencia méret megváltoztatásával.

És végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a Dimension eszköztárt, mely a méretezés eszközeit tartalmazza, és melyekkel pillanatok alatt meghatározhatjuk a távolságot, két szakasz által bezárt szöget vagy a lekerekítés sugarát.

Nos, talán ennyi elegendő ahhoz, hogy az olvasó egyedül is boldoguljon a továbbiakban, azonban hatékony munkavégzéshez gyakorlás szükséges.

Segédanyagok és eszközök

Bővebb ismeretek megszerzéséhez tudom ajánlani a következő forrásokat:

Autodesk Design Review
DWG TrueView

• Kiss Sándor – Számítógépes tervezői környezet:CAD szoftverek használatának alapjai
• Takács György – Demeter Péter: Autocad 2D, 3D alapjai
• Autodesk Education Community
• Autocad Tutorial
• AutoCAD ® 2008 For Dummies ® (Wiley Publishing, Inc. 2007)
• AutoCAD ® 2009 3D
• Autocad 1012 – Felhasználói útmutató
• Autocad 1012 – Testreszabási útmutató
• AutoCAD 2014 For Dummies
• Péter Primusz jóvoltából egy videósorozat, mely bemutatja az AutoCAD 2013 működését:
  1. AutoCAD 2013 SHOT – Bevezetés
  2. AutoCAD 2013 SHOT – Koordináta-rendszerek
  3. AutoCAD 2013 SHOT – Felhasználói felület
  4. AutoCAD 2013 SHOT – Fájlformátumok
  5. AutoCAD 2013 SHOT – Pont és pontstílus
  6. AutoCAD 2013 SHOT – Koordináta bevitel
  7. AutoCAD 2013 SHOT – Vonal rajzelem
  8. AutoCAD 2013 SHOT – Kijelölés és törlés (1)
  9. AutoCAD 2013 SHOT – Kijelölés és törlés (2)
  10. AutoCAD 2013 SHOT – Fogók és a használatuk
  11. AutoCAD 2013 SHOT – Raszter és Háló mód
  12. AutoCAD 2013 SHOT – Merőleges (Orto) mód
  13. AutoCAD 2013 SHOT – Poláris követés
  14. AutoCAD 2013 SHOT – Tárgyraszter
  15. AutoCAD 2013 SHOT – Tárgyraszter követés
  16. AutoCAD 2013 SHOT – Dinamikus adatbevitel
  17. AutoCAD 2013 SHOT – Gyorstulajdonságok
  18. AutoCAD 2013 SHOT – Vonallánc rajzolás alapok
  19. AutoCAD 2013 SHOT – Vonallánc rajzolás alparancsok
  20. AutoCAD 2013 SHOT – Téglalap rajzolás alapok
  21. AutoCAD 2013 SHOT – Téglalap rajzolás alparancsok
  22. AutoCAD 2013 SHOT – Kör rajzolás alapok
  23. AutoCAD 2013 SHOT – Kör rajzolás alparancsok
  24. AutoCAD 2013 SHOT – Körív rajzolás alapok
  25. AutoCAD 2013 SHOT – Körív rajzolás alparancsok
  26. AutoCAD 2013 SHOT – Ellipszis és Elliptikus ív rajzolás
  27. AutoCAD 2013 SHOT – Sokszög rajzolás
  28. AutoCAD 2013 SHOT – Spline görbe rajzolás
  29. AutoCAD 2013 SHOT – Szerkesztővonal és Sugár rajzelem
  30. AutoCAD 2013 SHOT – Gyűrű rajzolás
  31. AutoCAD 2013 SHOT – Színek és vonaltípusok
  32. AutoCAD 2013 SHOT – Fólia fogalma
  33. AutoCAD 2013 SHOT – Zoom eszközök
  34. AutoCAD 2013 SHOT – Mozgatás és Másolás
  35. AutoCAD 2013 SHOT – Párhuzamos és Merőleges szerkesztés
  36. AutoCAD 2013 SHOT – Tükrözés, Forgatás és Léptékezés parancsok
  37. AutoCAD 2013 SHOT – Letörés és Lekerekítés
  38. AutoCAD 2013 SHOT – Görbék simítása
  39. AutoCAD 2013 SHOT – Megtörés, Egyesítés és Szétvetés parancsok
  40. AutoCAD 2013 SHOT – Metsz és Elér parancs
  41. AutoCAD 2013 SHOT – Hosszabbít parancs
  42. AutoCAD 2013 SHOT – Felosztás és Beosztás
  43. AutoCAD 2013 SHOT – Négyszögletes kiosztás
  44. AutoCAD 2013 SHOT – Poláris kiosztás
  45. AutoCAD 2013 SHOT – Útvonalkiosztás
  46. AutoCAD 2013 SHOT – Egysoros szöveg
  47. AutoCAD 2013 SHOT – Bekezdéses szöveg
  48. AutoCAD 2013 SHOT – Szövegstílus
  49. AutoCAD 2013 SHOT – Távolság, sugár, szög, terület és pont mérés
  50. AutoCAD 2013 SHOT – Terület összeadás és kivonás
  51. AutoCAD 2013 SHOT – Sraffozás
  52. AutoCAD 2013 SHOT – Méretezési alapok
  53. AutoCAD 2013 SHOT – Méretezési stílusok
  54. AutoCAD 2013 SHOT – Méretszöveg kezelés
  55. AutoCAD 2013 SHOT – A blokk rajzelem
  56. AutoCAD 2013 SHOT – Attribútum
  57. AutoCAD 2013 SHOT – Dinamikus blokkok
  58. AutoCAD 2013 SHOT – Raszterkép beillesztése
  59. AutoCAD 2013 SHOT – Felhasználói koordináta-rendszer
  60. AutoCAD 2013 SHOT – Nyomtatás

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2014. August 19 00:10

Raspberry Pi B+

Avagy a Málna PC, ahogy az a magyar nyelvű berkekben el szokott hangzani egy olcsóbb számítógép, mely alig nagyobb egy hitelkártyánál, mégis gyorsabb, mint egy iPhone  (volt, amikor az RPi megjelent). Manapság ez már nem igaz, de az árkülönbség számottevő.

Szóval, a  Raspberry Pi egy bankkártya méretű számítógép, melyet az Egyesült Királyságban fejlesztett a Raspberry Pi alapítvány abból a célból, hogy ösztönözzék az alapvető számítógépes ismeretek tanulását iskolások részére. Jelenleg több verzió is létezik a piacon. A legutóbbi fejlesztés a B+ verzió, mely kompaktabb és a miniatürizáció elvarásainak jobban megfelel a korábbi verzióknál.

A verziók főbb műszaki specifikációi:

• Chip: SoC Broadcom BCM2835 ( CPU, GPU, DSP és SDRAM)
• CPU: 700 MHz ARM1176JZF-S core ( ARM11 család, megfelelő hűtéssel akár 1000MHz)
• GPU: Dual Core VideoCore IV, OpenGL ES 2.0,1080p30 h.264/MPEG-4 AVC dekóder
• SDRAM: 512MB „B” verziónál illetve 256MB az „A” verziónál
• Video és audió kimenetek: kompozit 3,5mm jack  (analóg PAL ill. NTSC) és HDMI (digitális)
• Adattárolás és programfuttatás: SD kártyáról (SD/MMC/SDIO kártya foglalat)
• 10/100-as Ethernet / internet csatlakozás (RJ45) csak a „B” verziónál
• 4db USB aljzat perifériákhoz (az „A” verziónál csak 1 db, „B” verziónál 2)
• Operációs rendszer: Linux ill., RISC OS

Kapcsolási rajz

Pár szó az utolsó kiadáshoz.

Végre megszületett az új készülék, ami a Raspberry Pi Model B+ nevet kapta. Nem véletlen a “+” jelölés, mivel az új 2014-es verzió a felhasználók visszajelzései nyomán alakult; sok kis pluszt ad a felhasználók részére, korábbi erényeinek csorbítása nélkül.

A Raspberry Pi B+ modell ugyanazt a BCM2835 alkalmazás processzort használja, mint a sima „B” verzió. Azonos programok futnak rajta és még mindig 512MB RAM-ot tartalmaz, de tovább javította ár/érték arányát:

• Több GPIO csatlakozás. A GPIO csatlakozó sor immáron 40 pólussal rendelkezik, de megőrizte kompatibilitását a tüskesor első 26 csatlakozási pontján a korábbi Raspberry Pi B modellel.
• Több USB port. Az új panel 4db USB 2.0 portot tartalmaz, nagyobb (2A) terhelhetőséggel és üzembiztosabban a korábbiaknál.
• Új micro SD foglalat. A régi SD kártya foglalatot felváltotta a sokkal szebb és jobb push-push micro SD változat.
• Alacsonyabb energiafogyasztás. A korábbi analóg feszültség szabályozót egy kapcsoló üzeműre cserélték, ezzel csökkenteni lehetett az energia fogyasztást 0,5 – 1W -al.
• Jobb hangminőség. Az új audió áramkör egy dedikált alacsony zajszintű tápegységet tartalmaz.
• Elegánsabb kivitel. Az USB csatlakozók a panel szélével egy szintbe kerültek, a kompozit videó kimenet az audió kimenettel együtt egy 4 pólusú 3,5mm-es jack csatlakozóra költözött, valamint 4db szimmetrikusan elhelyezkedő szerelő furatot kapott a készülék a praktikusabb rögzíthetőség érdekében.

Most viszont, beszélnünk kell a negatívumokról is, amikre az elmúlt egy hét folyamán már fény derült:

• Nem használhatóak a régi dobozok.
• Új firmware szükséges! Régi Raspbian vagy RaspBMC kártyánkat átrakva (persze csak akkor, ha az microSD volt SD adapterrel) meglepődve tapasztaljuk, hogy bizony az USB csatlakozók nem működnek. Apró, de mégis bosszúság, amit a firmware frissítés megold. Nagyobb a fájdalom, ha normál SD kártyánk volt, mert az már nem lesz csatlakoztatható.
• Nem kompatibilis a korábbi bővítő panelek nagy része! Sajnos a tervezés legnagyobb hibája, hogy ugyan a GPIO első 26 pólusa változatlan maradt, de kevés kivételtől eltekintve mechanikailag már nem csatlakoztathatóak a jól bevált bővítő panelek, illetve a 26- pólusú GPIO szalagkábel csatlakozó sem. Ez utóbbit ugyan lehet orvosolni a 27-28-as lábak kicsípésével (valószínűleg úgysem lesz rájuk szükségünk), de akkor ugrott a garanciánk!
• Új, drágább tápegység kell? Igen is, meg nem is. Ez attól függ, hogy szeretnénk-e használni az USB csatlakozók 1,5A-es többlet terhelhetőségét, mert ha igen, akkor 2,6A-es adapterre lenne szükség.
• Nincs teljesítmény növekedés!

Operációs rendszerek.

Számos operációs rendszer elérhető a kis komputerhez: közülük többsége Linux-ra épül, de léteznek egyéb fejlesztések is. Leggyorsabb (és ezért talán a legjobb) választásnak az Arch disztribúciónak nevezném, azonban telepítése után csak egy parancssort kapunk. A többit saját-kezűleg kell beállítanunk. Szigorúan csak tapasztalt Linux felhasználónak ajánlom. És pont ezért ez a rendszer a leggyorsabb és leghatékonyabb még a grafikus környezet félépítése után is.
Android – manapság már sokak által kedvelt, de ahogyan azt már tapasztaltuk, néha indokolatlanul lassul, instabil és bosszantó. Az 512MB memóriával rendelkező eszközökön valamennyivel stabilabb, de nem ajánlanám valamilyen szempontból kritikus alkalmazásokhoz.
Plan 9 magával hozza a grafikus interfészt, ami jelentősen növeli hatékonyságát a felhasználóval való kommunikáció terén, de kissé szokatlan és sok tanulást igényel a felhasználójától. Ebben azonban a jól megírt dokumentum halmaz segítséget nyújt a tanulni vágyóknak.
Raspbian indításkor szöveges menüt kínál fel és a felhasználók beállíthatják a rendszert, aktiválhatják az SSH-t és hozzáférhetnek a felhasználóbarát LXDE grafikus környezethez. Ezt a disztribúciót javasoljak minden kezdő felhasználónak, amit majd a RISC OS, és Arch követhet. Összesítve a következő sorrend állítható fel:

Raspbian – 5/5,
Risc OS – 4/5,
Plan 9 – ?/5
Android – ?/5
Arch – 2/5

Azonban ez a sorrend változhat, ha már több tapasztalatra tettünk szert. Ezenkívül léteznek még médiacenter disztribúciók, melyek a szórakoztatást célozzák meg. Ezeket nem említem részletesebben, mert nem kifejezetten alkalmasak a modellezési célokra, azonban léteznek és tökéletes szolgálatot nyújtanak a háztartásban (én ezeket egy külön kártyára telepítem :)). Jó szórakozást kívánok!

Kapcsolódó illetve javasolt weboldalak gyűjteménye

• Raspberry Pi hivatalos oldala
• A csodálatos Raspberry Pi világa
• Magyar RPI fórum
• Element14 raspberry-pi
• Raspberry HW információk
• Processzor infó
• Tudnivalók az SD kártyákról
• Raspberry Pi Model B+ 3.5mm Audio/Video Jack
• Firmware letöltés
• RPI SD kártya setup
• MagPI magazin

Korábbi cikkek az új verzióhoz kapcsolódóan

• PC World cikke az új verzióról
• Raspberry és az Android 4.0 Rpi-re
• Prohardware cikke

A Raspberry Pi-hoz többek között az alábbi kiegészítők kaphatók nálunk:

• Raspberry Pi Gertboard
• Raspberry Pi PiFace
• Raspberry Pi PiView
• Raspberry Pi ChipKIT Pi
• Raspberry Pi Embedded Pi
• Raspberry Pi PiRack
• Raspberry Pi Camera Board
• Raspberry Pi NoIR Camera Board
• Raspberry Pi Gertduino Board
• …

Follow

Comments (0)

By anduur, 2014. June 27 15:48

Időnként, mikor egy modellező szétnéz a műhelyében, vagy a műhelynek nevezett íróasztalon a hálószoba sarkában, ahol a felesége szemében egy hatalmas bigyó-, mütyür- és hulladékhegy tornyosul, beindulnak a szürkeállomány fogaskerekei, felvillanak képek és a gyönyörű kék égbolt előtt már látja is repülni a szerkezetet, amely más számára még felismerhetetlen alkotóelemekként hever szanaszét.

A legújabb repülőgép története egy éve kezdődött. Egy kedves kolléga megajándékozott egy 1,2 méteres üvegszál-hab kompozit szárnnyal. Sokáig állt a sarokban, amíg egy délután összeválogattam egy doboznyi maradék alkatrészt és némi faanyagot és hozzáláttam a tervezéshez. Fő célom a minél egyszerűbb, szabadon konfigurálható szerkezet volt, aminek feladata elsősorban egy kamera, és a hozzá kapcsolódó FPV adó repítése. Mivel szerettem volna többféle konfigurációban használni – kamerával, kamera nélkül, lassan, gyorsan stb – A szárny rögzítését mobilra terveztem. Így plusz súlyozás nélkül könnyedén beállítható az adott “rakománynak” megfelelő súlypont. Ugyanezt az elvet szerettem volna követni a vízszintes stabilizátornál is, így ezt teljes egészében mozgathatóra álmodtam meg, hogy a tetszőleges állásszöget (és trimmet) különösebb hozzáadott ellenállás nélkül be lehessen állítani. Mivel a szárny karakterisztikáját nem ismertem pontosan és a gép próbajelleggel épült “cicomázással”, burkolattal egyelőre nem foglalkoztam. Elsődleges cél a funkcionalitás volt.

Mivel a szárnyon  nem voltak csűrőlapok ezeket balsa-depron rétegelt megoldással készítettem, ami így végtelenül egyszerű, konnyű, és merev.

A törzs egy 3 méteres spiccbot első tagjából készült. Régebben vettem egy CO2 motoros géphez, mert olcsó alternatíva volt a modellboltokban kapható üvegszálas, illetve széncsövekhez képest. Ott a középső tagot használtam. Mivel a most felhasznált elem már festett, a gépet a bot után neveztem el Viking 300-nak:)

A bot vastagabbik vége egy menetes kupakban végződik. A menetbe kör keresztmetszetét négy részre osztva befűrészeltem úgy, hogy egy motortartó keresztet a kupak alá tudjak rögzíteni. A motor aljára egy külön kereszt került, így a motor állásszögét szintén tetszőlegesen tudom állítani, mert a két keresztet összetartó négy csavart szabadon lehet megfeszíteni. A gépet egy 2836-os 1200KV motor húzza, 9*6-os behajló légcsavarral.

A szárnyat két ponton rögzítettem. Barkácsáruházban találtam méretben megfelelő kábelcsatorna rögzítőt, amikkel könnyen megoldható volt a szárny változtatható beépítése. A két rögzítési pont közé készítettem el a farokszervók tartó konzolát, üveggel laminált rétegelt lemezből.

A stabilizátorokat egy egy 3mm-es balsalapból kikönnyítve készítettem és fóliaborítást kaptak. Egyszerű, nagyszerű és bizonyos határokon belül törhetetlen. A vízszintes formáját egy Mark Drela tervről kölcsönöztem a rögzítéséhez pedig vitorlázóktól lestem el az alapötletet és kicsit módosítva készítettem el. Egy, a lapon átmenő konzol kissé kiemeli a vezérsíkot a törzs vonalából és az egész szerkezetet a törzs csövében megfeszített rugó és a szervóhuzal tartja a helyén egy nútban olyan módon, hogy a stabilizátort lehajtott irányba húzza, a szervó pedig a rugó ellenében dolgozik. A rugós rögzítést két okból választottam. Egyrészt a próba kedvéért, másrészt, hogy a vékonykára tervezett könnyű szerkezet szabadon kibillenhessen, ha leszálláskor egy fűcsomó, vakondtúrás stb az útját állná. Mivel a gépet videózásra szeretném használni mindenféle szép hely környékén biztos vagyok benne, hogy nem fogom mindig a legideálisabb “kifutót” megtalálni.

Mint már említettem egyelőre nem volt célom, hogy különösebben szép repülőgépet építsek, bár nekem egy funkcionálisan jó szerkezetnek is megvan a maga szépsége. Az összes elemet, aminek nem szükséges állandó felfogatás oldható kötegelőkkel rögzítettem.

A műhelyben töltött órák után pedig elérkezett a próba napja. Kézből indítva simán siklik, a motor és légcsavar kombináció félgázon is szépen emeli. Középre állított vezérsíkokkal alig kellett trimmelni, a szárny körülbelül 2-2.5 fokos szögben áll. A készítőjét idézve a szárny “AS ahogysikerül” profillal készült és remekül teljesít. Lassan, gyorsan, motorral, motor nélkül.

Végezetül egy kis videó a berepülésről.

Follow