Comments (0)

By Gondozó, 2015. January 24 14:16

Elkészült a vitorlázó, az egyméteres elektromos gépeket már untam, így elkezdtem keresni azt a gépet, amelyik mutatós, lehet vontatásra használni és nem túl bonyolult egy kevésbé ügyes modellezőnek sem. Végül egy igazi sikertörténettel rendelkező gépnél, az U-2 ragadtam le, amelyet az 1926-28-as években fejlesztettek a híres orosz tervező, Nyikolaj Nyikolajevics Polikarpov felügyelete alatt az Avro 504 (U-1) oktató repülőgép kiváltása céljából, és később, 1945-ben a Po-2 nevet kapta tervezője tiszteletére. Minden repülőgép-tervező úgy tervezi meg a gépét, hogy az a legjobban teljesítse repülési feladatait. Minél jobbat alkot a tervező, annál tovább gyártják a típust. Mivel a repüléstechnika gyorsan fejlődik, ezért egy 10 évet megélt típus már jónak számít. A PO-2 35 évével a legjobbak közé tartozik.

A típus első példánya 1928. január 7-én repült először és 1929-1953 között több mint 40 000 példány került le a “szalagról”. Ezzel a biplánok között az első, összetettben pedig a második, csak a Cessna 172 Skyhawk előzte meg több mint 43 000 legyártott példányszámával. Emellett 1959-ig Lengyelországban is gyártották CSS-13 néven, licenc alapján. Eredetileg kiképzőgépnek tervezték, de kiváló repülőtulajdonságai és az M-11 100LE motor kiterjesztették felhasználási területét, így készültek belőle utas- és sebesültszállító, felderítő, futár,  mezőgazdasági, hidroplán, limuzin és egyéb változatok. A NATO taxonómiájában “Mule” név alatt került besorolásba.

A második világháború kezdetén ezeket a gépeket 7,62mm golyószóróval szerelték fel, és 50-120 kg bombát is képesek voltak magukkal vinni. 1943-ra a típus terhelhetőségét 500 kilogrammra növelték. Gyakran használták éjjeli bombázásra, egy éjszaka alatt akár 5-7 bevetést is végeztek velük. A “Нaltsnähmaschine” (varrógépek) sok fejfájást okoztak ellenségeiknek. Gyakran az ”éjszakai boszorkányok”, – a “varrógépek” női pilótái – repültek, és kisméretű bombákkal, gránátokkal zavarták meg az alattuk állomásozó ellenséges táborok békéjét (3 év alatt több, mint 24 000 bevetés). A kis magasságból végzett bombázások során a primitív célzó berendezés ellenére tetemes károkat tudtak okozni. Ezek voltak az első bombázó rajok. A tényleges pusztításnál azonban jelentősebb volt pszichikai hatásuk, ugyanis gyors, nesztelen éjjeli támadásaikkal (kikapcsolt motorral vitorláztak be a célterületre) lehetetlenné tették a német földi csapatok éjszakai pihenését.

A sztálingrádi csatában a németek rejtett kereső fényszórókat és Flak 37 légvédelmi ütegeket kezdtek használni a potenciális célpontok körül. Ehhez alkalmazkodva az oroszok hármasával kezdtek repülni. Míg az első kettő magára vonta a fényszórók figyelmét, addig a kissé lemaradt harmadik átrepült a sötét folton. Nadya Popova szerint működött a csel. :) Meggyűlt a bajuk a Messerschmitt pilótáknak is ezekkel a kis magasságon, kis sebességgel repülő, fordulékony, növényzetben bujkáló gépekkel (a Me-109 átesési sebessége 190km/h, ami a Po-2 maximális sebességénél magasabb). Vaskereszt kitüntetéssel illették azon pilótákat, akiknek sikerült lelőni egy Po-2 gépet. Előnyükként említendő még, hogy láthatatlanok voltak a német radarok és motorjuk kis teljesítménye miatt az infravörös érzékelők számára is.

Magyarországon 1946-tól volt használatban ez a típus, előbb mint légi-taxi, később mint katonai futár és gyakorlógép. Az ötvenes évek közepétől már a sportrepülésben szolgált vitorlázó vontató és ejtőernyős ugrató gépként. Ezeknek a gépeknek a zöme lengyel gyártmányú volt. 1968-ig voltak használatban ezek a remek gépek, bár, a korszerűbb típusok kiszorították őket feladatkörükből, még ma is több repülőképes példány létezik a Po-2-ből a nagyvilágban. Nem kis büszkeséggel a hazai Goldtimer Alapítvány is birtokol és üzemeltet egyet (HA-PAO), a Budaörsi reptéren.

Szárnyfesztáv: 11,40m
Szárnyfelület: 33,15m²
Géphossz: 8,17m
Keréknyomtáv: 1,65m
Szárny állásszöge: 2°
Szárny V-állása: 2°
Repsúly: 940kg
Üres súly: 635-770kg
Utazósebesség: 110km/h
Max. sebesség felszínen: 155km/h
Max. sebesség 3 km magasságban: 120km/h
Reptávolság: 400km

Letölthető tervrajzok

Mi biztosította, tehát, a típus olyan hosszú pályafutását? Első sorban a szerkezet egyszerűsége, és ebből adódóan alacsony előállítási, karbantartási és üzemeltetési költsége. A rövid kifutási és leszállási út miatt a katonaság is szívesen használta, ugyanis felszálláshoz elegendő volt egy focipályánál alig hosszabb füves rét. És végül, de nem utolsó sorban, kiváló stabilitása és irányíthatósága minden repülési módban tették közkedveltté mind a polgári, mind a katonai pilóták körében. Mivel a gép elnézte a kezdőpilóták durva hibáit is, ezért a második világháborús pilóták szinte kivétel nélkül a PO-2 típusú gépeken kapták az alapkiképzést.

Szerkezete mai szemmel nézve egyszerűbb már nem is lehetne: az U-2 törzsét fenyőlécből és furnérból építették vászonnal bevonva.

Szárnyfelei 16 darab  TsAGI-541 (8.1%) profilú [ЦАГИ-541, ОСС-ЦКБ №2] bordából készültek két hossztartóval. A szerkezet belső feszítését 4-5mm vastag acélhuzalokkal oldották meg. A szárny kilépőélét alumínium csíkkal fedték, mely összekapcsolta és védte a bordák legsérülékenyebb részét. A csűrők közvetlenül a hátsó hossztartóhoz lettek rögzítve három lágy acélból készült zsanérral. Végül, az egész szerkezetet vászonnal borították és feszítő lakkal impregnálták. A szárnydobozt eleinte acélcsövekből készítették, áramvonalas faburkolattal kiegészítve. Későbbiekben, ezeket csepp keresztmetszetű dural csövekkel helyettesítették.

A törzs farokrészének keretét fenyőlécekből és feszítőhuzalokból alakították ki levehető furnér fedéllel a könnyebb átvizsgálás céljából. Ezen a részen kapott helyet a “csomagtér” is. A motortartó konzolt a korai években 4mm duralból és acélcsövekből készült, 1931-től pedig hegesztett acélcsőszerkezettel váltották ki.

További képek

Repülési videók:

 Ennyi szép kép után egy modellező nem tudja megállni, hogy ne építsen egyet.

Átnézve az eredeti U-2 műszaki leírását és kézhez véve egy 1973-ban Franz Meier-által tervezett 1:6 arányú modell tervrajzát (RCM Plan #530) elkezdtem szerkeszteni a saját 1:5 arányú 3D modellemet, mely későbbiekben CNC vágott alkatrészek gyártását is elősegíti későbbiekben. Pár órányi oktató videó átnézése után telepítésre került az AutoCAD próbaverziója. Az első 12 óra lényegében csak az eszközökkel való ismerkedéssel telt. Próbálgattam összehozni a körvonalakat, helyükre tenni a tengelyeket, illetve elkezdtem megrajzolni az egyes alkatrészeket. Harmadik nekifutás után már én is tudtam, mit akarok. Az igazat megvallva, a modell méretét egy 1946-ban gyártott babakocsi kerekének a nyomtávja adta meg, mert sehol máshol nem sikerült sehol máshol találni a ferde ízlésemnek megfelelő kereket, – azaz egy igazi “gombhoz kabátot” projekt kezdődött el.

Tervező munka. Miután sikeresen megszerkesztettem a már meglevő alkatrészeket (kerék, tengely, pár alátét, abroncs :)), elejét vette a lassú, de annál tanulságosabb munka a megfelelő anyagok és technikák felkutatása és kiválasztása terén. Egy darabig “pálcikás” gépet akartam építeni, de közelebbről megismerkedve egy-két előregyártott készlettel, paradigmaváltást szenvedett a tudatom és 3mm rétegelt nyírfalemezre tettem a voksomat. Alapvető igényem az új dolgok megismerésére az anyagválasztás terén is megmutatkozott. Az eredeti balsafa–fenyő helyett (a fenyő ragasztás a gyanta miatt amúgy is gyengül évek múltán), az anyagok szélesebb spektrumát kívántam használni, – ezt részben az erőteljesebb benzinmotor is indokolta. Végül a gép zöme 3mm rétegelt lemezből készül, egyes ívek megerősítése juharfával történik, a kritikus elemek pedig 50g üveg- és szén-szövetet kapnak.

3D modell. Az AutoCAD hasznos társnak bizonyult. Téli utazásaim során egymás után szerkesztettem az alkatrészeket, néha újra és újra: előbb a motortartó, a pilótafülke, a törzs hátsó része, a farokrész, a felfüggesztés, a szárny, a centroplán. Mire a gép alkatrészeinek nagy része a helyükre került, már virágzott a cseresznye. De utólag belegondolva, korszerű számítástechnika nélkül messzemenően nem tartanék itt, és ami nagyon fontos – anyagpazarlást sem végeztem!

Előkészületek. Megmutattam a rajzot ismerős modellezőknek, jöttek jó ötletek, és kevésbé jók, egyes modulok cserére vagy átalakításra kerültek. Kezd igazi terv kinézete lenni! Következő lépés: az anyagok beszerzése és megmunkálásuk gyakorlása. Elkezdtem kísérletezni bronzzal, alumíniummal, üvegszövettel, epoxigyantákkal, adalék anyagokkal, készítettem laminátokat (lemezt, csövet), beüzemeltem a vákuumos laminálót, történt pár törésteszt, – lényegében behatároltam objektíven a képességeimet, és amit még nem tudtam egyedül megoldani, annak utánajártam, ki tud segíteni a probléma megoldásában.

Alkatrészgyártás. Ahogy fejben összeállt, hogy mely alkatrész hogyan készül, leadtam a rendelést a főbb alkatrészek CNC vágására, csoportosítottam az anyagokat és előkészítettem a munkaterepet az “alkotáshoz”. Elsőként a széncső gyártásnak estem neki. Már nagyon érdekelt, hogy mennyi anyagot kell majd elpazarolnom, mire valami használhatót kapok. Meglepetésemre harmadik próbálkozásra már igényeimnek megfelelő minőséget tudtam elérni. Íme a recept, hogyan csináltam én.
SZÉNCSŐ: az új gépezethez egy 7mm belső átmérőjű csőre van szükségem 22cm hosszúsággal és max. 1mm falvastagsággal. Öreg de nem vén modellező barátom mondta, hogy az egy milliméter kicsit túlzás, így maradtam a 2-3 réteg uni-direkciós (UD-szén) szövet és 1-2 réteg 25g üvegszövet konstrukciós tervnél. Első lépésként találnom kellett egy csövet, melynek átmérője hajszálnyit kisebb, mint 7mm. Az én esetemben ez egy 25 cm hosszú alumínium rúd lett. Alaposan lecsiszoltam, felpolíroztam. Ahhoz, hogy a laminát ne tapadjon hozzá a fémhez, próbálkoztam először csak formaleválasztóval, de próbálkozásaimat nem koronázta siker, így végül bevetettem a nehéztüzérséget, – elhoztam a konyhából a sütőpapírt :). Kis fedéssel feltekertem az alumínium rúdra és átfedés mentén ragasztatom önmagához. Száradás után ellenőriztem, hogy a papírcső szabadon mozog-e a rúdon. Ezután a papírt formaleválasztóval bekentem (amúgy jó a Pronto és más viasztartalmú bútorápoló is). Száradás után megint meggyőződünk arról, hogy a papírcső szabadon mozog, nincs aláfolyás. És ha a “minőség-ellenőrzés” sikeresen zárult, lehet keverni a gyantát és szabni a szöveteket: πD+20%×25 cm üvegszövet, és ugyanolyan hosszú, de πD széles UD-szén egymásra fektetve át lett itatva lamináló gyantával, fölösleg felitatva régi textil anyagával. Mehet rá hengeresen a rúdra és utána módszeresen el kell egyengetni, kiszorítani a fölösleges gyantát/levegőt (a munkát kesztyűben illik végezni az alkotó elemek mérgező mivolta miatt). Ezután 50-75%-al hosszabb csíkot vágunk mindkét anyagból, lehet keskenyebb, átitatjuk gyantával és spirálisan tekerjük fel a rúdra, úgy, hogy a külső réteg üvegszövet legyen. Amint alaposan eligazítottuk a szövetet, jöhet a formaleválasztóval bekent, kiszárított celofán csík, szintén spirálisan feltekerve. Ügyeljünk a celofánréteg feszességére. Részben ez fogja meghatározni a felületünk egyenletességét. Ezután a “kreálmányunkat” betesszük egy 12mm zugsorcsőbe, és közepétől indítva, hőlégfúvóval zsugorítjuk, folyamatos forgatás mellett. A hő hatására a gyanta viszkozitása csökken, kicsit tágul, a cső pedig kiszorítja a fölösleget és az esetleges buborékokat. Én ezután görgőzni szoktam a zsugorcsövezett laminátot egy kemény fafelületen egy kisebb deszkalappal, továbbegyenlítve az anyagok eloszlását a cső alatt. Ezután jön egy 24 órás pihenő és/vagy 60-70°C kemencében való sütögetés. Ezzel a módszerrel tized-milliméteres falvastagságot kaptam. A törésteszt során a cső torzulása 80 kg terhelésnél követezett be, de nem roppant szét, inkább úgy viselkedett, mint a papírcső: helyenként kifehéredett, és lassan elkezdett kilapulni.
FÉMALKATRÉSZEK. Mivel a fémmegmunkálás nem erős oldalam, kicsit utána kellett járnom a témát. Próbálkoztam acéllal, alumíniummal, de végül a bronznál álltam meg. Könnyen forrasztható, viszonylag könnyen megmunkálható, emellett kellő merevséggel rendelkezik; azonban a gép elég nagy, így a megfelelőséget a tesztrepülések, pontosabban, a tesztleszállások igazolják majd.

Az alkatrészek tervezését AutoCAD-dal végeztem és lemezekre való bontásuk után a körvonalak tükörképét rávittem a bronzlemezekre (műnyomó papír, lézernyomtató, levasalás, vágás/faragás/hajlítás). A megformázott lemezek csiszolásnak, polírozásnak és zsírmentesítésnek lettek alávetve, mielőtt kémiai ónozást kaptak. Ez elősegíti a lemezek forrasztását és megvédi őket az oxidációtól.  Bár igen “pepecselős” a művelet, szerintem megérte.

FAELEMEK. Miközben ismerkedtem az új anyagokkal, elkészültek a lézerrel vágott rétegelt lemez alkatrészek. Természetesen, ahogy hazahoztam, átvizsgáltam az elemeket, és nekiálltam “legózni”. Kellemes élmény keríti hatalmába az embert, amikor 3D-ben manifesztálódik a képzelete szülöttje. :) Gyerekkoromban is jobban szerettem fakockával játszani, csak most én tervezem meg a “kockákat” is :)

Gépmadár építése.

Talán most jönnek a legizgalmasabb pillanatok. Mindenre fény derül. Előjönnek az “úh, ezt elfelejtettem”, meg az “akkor ezt hogyan is gondoltam…”, és az “ah, ez így nem lesz jó”. Azonban nincs visszaút!
A TÖRZS építését a bordák felragasztásával kezdtem. Ebben a modellben az a jó, hogy van egy egyenes felülete, mely az egész törzset metszi, így referenciának használható. Ezért a bordákra nem kellettek távtartók és így kicsit spórolhattam időben, anyagban. A tűzfal körüli elemeket szén- illetve üveg-szövettel erősítettem. Ott sohasem árt egy kis extra erő. Későbbiekben a hossz-menti merevítők is megkapták a szénnel való erősítést. Nem jár annyi súlytöbbletel, mint amennyire megerősíti az elemet (juhar). A kisebb elemek is a helyükre kerültek. Lassan már kezd kirajzolódni a repülőtörzs formája a fúrótorony alatt. A futómű és a szárnyak rögzítése körül a törzs szintén meg lett erősítve szénszövettel laminált juharfával.

Az utolsó megmozdulások során a pilótafülke torziós burkolására és a géporr megformázására került sor. Eddig meg vagyok elégedve a munkámmal. A törzs súlya 800g alatt.
Ezután következett a számomra sok fejtörést okozó rész: A FELFÜGGESZTÉS. A tervezésnél, ahogy már említettem, egy antik babakocsi kereke adta meg a gép méretét, a kivitelezést azonban hátsó futóművel kezdtem. Ennek is egy, a “jó lesz még valamire” fiókban heverő alu-karbon nyílvessző adta meg az alapját. Annak a nyílhegyet befogadó menetes része az egész szerkezet rögzítésének problémáját alapvetően megoldotta, így csak pár apróság legyártása vált szükségessé. Hogy a dolgok jobban csússzanak, két darab fülezett perselyt készíttettem teflonból.

Az fő futómű elkészítése kissé kacifántosabb volt, ugyanis a tengelyt tartó persely fülei merőlegesek voltak egymáshoz, és megfelelő szögekbe kellett őket hajlítgatni, amit az ívelt formák akadályozták. Ezért munkálataim során eltérő technikákkal próbálkoztam. Az első egy 3D nyomtatott alkatrész volt, amelyet egy fizetett műhelyben sikerült kinyomtatnom. Tapasztalatnak jó volt, de szerkezeti elemnek haszontalan az így elkészült alkatrész, ugyanis a gyártási technológiából kifolyólag nem homogén az anyaga, porózus/levegős a szerkezete, ezért könnyen szétesik rétegekre. Ekkor jött a nagy ötlet: le kell gyártani a negatív formát és abba tölteni kétkomponensű gyantát üveg- és szén-szállal. Ha nem tolom el a kivitelezést, talán jó is lett volna, de végül úgy döntöttem, hogy a forrasztott fémnél maradok, mert nem tudtam kellően lecsökkenteni a gyantatartalmat a laminátban. Forrasztáshoz végül lágyacél és bronz lemezeket használtam. Ezen anyagok korábban is bizonyították használhatóságukat.

(Folyt. köv.)

Follow

Comments (1)

By Gondozó, 2014. December 1 20:28

Mikor jó minőségű tervrajzot keresünk következő modellünk építéséhez, gyakran találkozunk vektorgrafikai fájlokkal. Ezen állományok a pontok és színárnyalatok (rasztergrafikus állomány) helyett ívek képleteit és azok tulajdonságait tárolják. A referenciapontok között fekvő területek kitöltéséről ezen képletek gondoskodnak, ezért a vektorgrafikus rajzok bármilyen nagyítást elviselnek (józan határokon belül), ugyanis ilyenkor a keretrendszer újraszámolja és újrarajzolja a vonalakat.

Ilyen rajzokat több programmal is készíthetünk és olvashatunk, de számomra az AutoCAD bizonyult legkényelmesebbnek és elég rugalmasnak. Valamikor réges-régen ez a program egy vektorgrafikus digitalizáló programnak indult műszaki rajzok archiválásra, de mára egy komplex mérnöki tervező szoftverré nőtte ki magát. Ezért eleinte kicsit bonyolultnak tűnhet, de kis gyakorlással az alapok elsajátíthatóak, ami egy modellező számára bőven elegendő. Ezután már gyorsan tudunk tervrajzokat készíteni, szerkeszteni, nyomtatni. De nézzük, mivel is van dolgunk.

Első kérdésünk lehet talán az, hogy mikor is válhatnak hasznunkra az AutoCAD ismereteink? Teljesség igénye nélkül pár ötlet:

• Ha nem akarunk semmit sem tervezni/szerkeszteni…
• Nyomtatni szeretnénk egy műszaki rajzot AutoCad segítségével
• Fel szeretnénk darabolni egy A3-A0 rajzot A4 lapokra
• Módosítani szeretnénk egy tervrajzon
• Saját modellt szeretnénk tervezni

Röviden a fájlkiterjesztésekről: *.DWG, *.DXF – ha ezeket látjuk, 99,9% esélyünk van arra, hogy amit benne találunk, az egy vektorgrafikai rajz lesz. Az elsőt általában AutoCAD LT, és a magasabb verziójú AutoCAD rendszerek készítették, a másikat pedig AutoCAD korai verzióival vagy más programmal készítették. Vegyük figyelembe, hogy az újabb szoftververzióval készült rajzfájl nem minden esetben nyitható meg egy korábbi szoftververzióval. A régebbi, illetve nem Autodesk által készített programok számára a .DXF kiterjesztés jobb kompatibilitást biztosíthat.

Csak meg szeretnénk nézni a rajzot, esetleg kinyomtatnánk eredeti méretben.

Itt néhány előfeltétel következik: tegyük fel, hogy van egy PC-nk, melyre fel van telepítve az AutoCAD keretprogram (a próbaverzió 30 napig használható korlátozások nélkül), van egy rajzunk, és azt már meg is nyitottuk. És ha “jó” a rajz, bizony sok részletet rejt magában. Legelső funkció, amire szükségünk lesz, az a nagyítás/kicsinyítés, vagyis a Zoom funkció. Ha az alapértelmezett telepítő nem tette ki az ikonokat a főpanelra, akkor nekünk kell gondoskodni róla. És most nézzétek el nekem, de az angol verzión keresztül fogom bemutatni, mert általában az eredeti szoftver stabilabb, azonkívül az angol verzió parancsai használhatóak más nyelvű keretrendszerben is, és a nagyvilágban ezen a nyelven sokkal több információhoz juthatunk hozzá. Egyszóval, jelenleg az angol nyelvű verzió a nyerő. Ami a kezelőfelületet illeti, egyre jobban modernizálják, ami nekem ugyan nem tetszik, de ez a trend, és együtt kell élni vele. Azonban az átállást megkönnyíti a munkaterület beállítása, mely tartalmazza a “régi” nézetet is. A 2014 verzióban ez az opció a Gyors hozzáférés eszköztárban található (Quick Access Toolbar ->Workspace->AutoCAD Classic). Itt érdemes beállítani az automatikus munkaterület mentését, és létrehozni 1-2 saját eszköztár kombinációt.

Nézetnavigáció

View/Zoom eszköztár gombjai segítségével nagyíthatjuk, kicsinyíthetjük a rajzunk nézetét. Ezek közül a következőket használom gyakran:
– Previous – vagyis visszatérés az előző nézethez,
– Window – nézetünk precíz négyzetablakos meghatározását teszi lehetővé,
– Scale – meghatározott értékű nagyítást/kicsinyítést tesz lehetővé,
– Object – a kijelölt objektum maximális teljes képét mutatja,
– All – a előre meghatározott rajzterület teljes képét adja,
– Extents – minden objektumot mutat.

Míg az első négy eszközt szerkesztés közben használjuk, addig az utolsó kettő inkább az ellenőrzés és a munkafolyamat lezárása előtt hasznos.

View/Orbit eszköztár a munkaterünk és így a tárgyunk forgatását teszi lehetővé. Ebben a menüben három eszközből választhatunk:
– Constrained Orbit – szabadkezű élforgatást két tengely körül,
– Free Orbit – szabadkezű 3D elforgatást engedélyez (érdemes kipróbálni),
– Continuous Orbit – folyamatos forgás 3D térben szabadon választható tengely körül.

View/3D Views ezen menüben szabványos vetületi és axonometrikus nézetekből választhatunk. Természetesen készíthetünk saját nevezett nézetet is, de ez kimeríti a “nagyon” alap ismereteket. :)

View/Visual Styles leggyakrabban alkalmazott megjelenítési stílusok gyűjteményét tartalmazza. Ezek az egyszerű drótvázas megjelenéstől a finoman renderelten és árnyékolton át művészi megjelenítést biztosító stílusig terjednek. A többparaméteres testreszabási lehetőség kellő rugalmasságot biztosít eltérő igények kielégítéséhez.

Ahogy látható, már a megjelenítés és annak a kezelése nagy eszközkészlettel rendelkezik, nem beszélve a kevésbé gyakran használt, vagy az egyéni igény szerint kialakított eszközökről. A nem látható eszköztárakat/palettákat bármely eszköztárra jobb egérgombbal kattintva helyi listából választhatjuk ki – az elvetemült rétegnek ajánlom a Tools -> Customize.. opció adta lehetőségeket. Nagyításból származó rajzhibák és pontatlanságok javítását, kijelző tisztítását a regen paranccsal végezhetjük.

 Rétegek körül forog az AutoCAD.

Előfordulhat, hogy az állomány megnyitása után nem látunk semmit, csak a hátteret. Vajon mért, sérült a fájl? Tudni kell, hogy a vektorgrafikus rajzok általában rétegekbe vannak szervezve, és ezeket ki-be lehet kapcsolgatni, vagyis, attól, hogy ott van, nem biztos, hogy látszik vagy nyomtatható. Általában egy réteg bizonyos tulajdonságú elemeket, vonaltípusokat és jelöléseket fogad magába. Ezeknek köszönhetően két kattintással le lehet venni a szerkezet borítását, vagy éppen segédvonalakat, méreteket. A rétegek szerkesztését a Format/Layer… menü alatt található ablakban lehet elvégezni.

Példánkban csak 3 réteg van bekapcsolva: “0”, “additional”, és a “Defpoints” – ezt a sárga kis izzó jelzi (ha az izzó kékes-szürke, a réteg nem kerül megjelenítésre). Tehát ha nem látunk semmit a megnyitott rajzon, az összes réteg bekapcsolásával nem hibázhatunk nagyot. Ha még ezután sem látunk semmit, célszerű ellenőrizni, hogy a vonalak színe nem egyezik-e a háttér színével valamely rétegben (ugyanaz a menü). A rétegeket néha fóliának nevezik, azonban ez egy kicsit megtévesztő lehet, ugyanis a hatásuk az egész rajztérre kihat. Még egy fontos megjegyzés: ha lefagyasztjuk a réteget, a keretrendszer nem számol azzal a réteggel – hasznos lehet, ha nagy fájllal dolgozunk. Ahogy látható, nem túl bonyolult a dolog, és egy kis gyakorlás után természetes lesz.

Nyomtatás AutoCAD rendszerben

Elsőként meg kell említeni, hogy az AutoCAD rajz készítése során mértékegységként nem centimétert, millimétert, colt használ, hanem rajzolási egységeket (drawing units), vagyis saját mértékrendszerrel rendelkezik. A rendszer számára a mértékegységek közömbösek, csak a viszonyítási rendszer fontos. A mértékegységek csak nyomtatásnál illetve más rajzba való beszúráskor kerülnek elő. Ez a viszonyítási rendszer egyszerűvé teszi a rajzok nagyítását, kicsinyítését, illetve mértékegységek konverzióját. A külső forrásból származó fájl lineáris mértékegységeit a Drawing Utilities->Units… menüben bármikor ellenőrizhetjük.

Ha beszúrunk valamilyen objektumot egyik fájlból a másikba, és “elmásznak” az arányok, érdemes ellenőrizni a rendszer igazítási szabályait. Ezt a Tools->Options…->User Preferences->Insertion scale mezőben állíthatjuk.

Nézzük csak, mit kell tennünk ahhoz, hogy mérethelyesen nyomtassunk ki egy rajzot: File->Plot… menü megnyitása után a következő ablak jelenik meg. A nyomtató beállítását kihagynám, hiszen az mindenkinél más és a folyamat is eltérhet. De ami nem tér el, az a következő:
A Plot style table (pen assignments) gomb alatti menüben meg tudjuk változtatni a nyomtatandó vonalak stílusát, színét és vastagságát. A Plot area->Window kiválasztásával újra megadható a nyomtatási terület.

És ami a legfontosabb, az a Plot scale címmel ellátott négyzetben található. Itt behabilitáljuk a nyomtatási arányokat, összhangba hozhatjuk a rajzolási egységeket (unit) a nyomtatási egységekkel (pl. mm). Ha beállítjuk a “1 mm = 10 units” opciót, akkor tízszeres kicsinyítést kapunk abban az esetben, ha a rajzot úgy készítettük, hogy egy rajzolási egység pont egy milliméter.

A rajzainkat digitális formában is megoszthatjuk. Ehhez általában a .DWF fájl a legalkalmasabb. Ezen fájlok megtekintését és, részben, szerkesztését az Autodesk Design Review segítségével tudjuk elvégezni (egyes fájltípusok konvertálásában a DWG TrueView nyújthat segítő kezet).

A3-A0 rajz nyomtatása A4. lapra

Gyakran nem rendelkezünk akkora nyomtatóval, vagy plotterrel, hogy a tervrajzot 1:1 arányban teljes méretében ki tudjuk nyomtatni. Ilyenkor bizony cselhez kell folyamodnunk, kisebb részekre bontva kinyomtatjuk, és utána összeragasztjuk. Ehhez pár dolgot tisztázni szükséges.

Egy üres fájl megnyitásakor 3 fület látunk a dokumentum alján: Model, Layout 1, Layout 2. A rajzot/modellt általában modelltérben szerkesztjük, és a papírtérben készítjük elő nyomtatáshoz. Egy elrendezési lapon a modellünk akár több területéről származó, nem összefüggő részletet is ábrázolhatunk, illetve a dokumentációhoz szűkséges keretet, logót adhatunk hozzá.

A legegyszerűbb módszer az, ha egy nyomtatási méretnek megfelelő rasztert állítunk be, és az összes lapot manuálisan nyomtatjuk, nyomtatasi ablak raszterhez való illesztésével. Kétségtelenül munkaigényes, azonban 10-15 oldalig még elfogadható módszer. Kicsit szofisztikáltabb módszer az, ha létrehozunk több rendezési lapot A4 nyomtatási méretben, és ezeket úgy pozicionáljuk, hogy a nyomtatasi területük összefüggő területet adjon. Ezután már csak le kell menteni egy prototípusfájlba. Amikor nyomtatni akarunk, átmásoljuk a nyomtatandó rajzot a létrehozott sablonba, és innentől már tudunk több oldalt is nyomtatni egy menetben. Azonban a leggyorsabb módszer az, ha AutoCAD-on készítünk egy 1:1 arányú .PDF kiterjesztésű fájlt, és azt Acrobat Reader vagy PDF Tiler segítségével kinyomtatjuk A4. lapokra (a program automatikusan elvégzi a darabolást a nyomtató beállításainak megfelelően).

Saját rajz készítése

Ahogy már említettem, a rajz szerkesztését általában a modelltérben végezzük. Csak pár főbb parancsot mutatnék be, melyek nélkülözhetetlenek egy rajz szerkesztéséhez. Első lépésként el kell döntenünk, hogy mekkora méretű rajzot szeretnénk készíteni, mik lesznek a rajz mértékegységei, mekkora lesz a rajz nagyítási aránya, mik lesznek a rajz- és a nyomtatási területünk határai.

Új rajz létrehozásakor egy Select template ablak fogad bennünket, mely előregyártott mintalapokhoz küld. Ezen fájlok kiterjesztése .DWT (lényegében egy .DWG fájl módosított kiterjesztéssel) hozzárendelt mértékrendszerrel. Kiindulópontnak ajánlom a gyárilag csatolt acadiso.dwt prototípusfájlt, melyhez metrikus mértékrendszer van hozzárendelve, de ha van egy megszokott kiindulópontunk (meghatározott rétegek, stílusok, elrendezési lapok), akkor érdemes saját prototípusfájlt készíteni, és beállítani alapértelmezettnek a Tools->Option->Files->Template Settings helyen. Ha nem vagyunk megelégedve a sablonfájllal, érdemes nézelődni a Tools->Option->Files menüben, ahol további beállításokat végezhetünk el (units, limits, grid, snap, linetype, dimension scale etc.). A vonalak definícióit a rendszer a .LIN kiterjesztésű fájlokban tárolja.

· Koordináta-rendszer

· Kijelölés

Fontos megemlíteni, hogy az AutoCAD számos kijelölési technikát támogat, és ezáltal nagy szabadságot, de a kezdőnek egy kis bőség zavarát hozza. Egérrel való kijelölési módszer a legintuitívebb kijelölési módszer napjainkban – ennek több módozatát is támogatja az AutoCAD. Egy objektumra kattintva az élek átváltanak szaggatottra, és előtűnnek a fogópontok. Ezeknél fogva tudjuk manipulálni a rajzelemeket. Csoportos kijelöléshez egymás után kattintunk az elemekre, vagy egér bal gomb használatával befoglaló négyzetet hozunk létre (balról jobbra – csak azok a rajzobjektumok jelölődnek ki, amelyek teljes egészében benne vannak a befoglaló ablakban) vagy metsző négyzetet (jobbról balra – azok a rajzobjektumok kerülnek kijelölésre, amelyek teljes egészében, vagy csak érintett a metsző ablak). A select parancsnak, mely háttérben indul, van pár hasznos opciója: WPolygon <wp>, mely segítségével egy tetszőleges zárt területet jelölhetünk ki a benne bezárt objektumokat, illetve a CPolygon <cp> – egy kijelölő metsző formát rajzolhatunk vele, és a Fence <f> opciója, mely egy tetszőleges törött vonal metszésével választja ki a rajzelemeket. [Shift] billentyű lenyomása után kijelölhetjük azokat az elemeket, melyek ne legyenek kiválasztva. A Last <l>opció az utoljára létrehozott elemet jelöli ki, míg a Previous <p> az előző kijelöléshez tér vissza.

· Parancsok

Az AutoCAD igen komoly múltra tekint vissza (1982), így nem véletlen, hogy még ma is a menüből való kiválasztáson és a gyorsbillentyűn kívül a rendszer támogatja a parancssori bevitelt teljes és rövidített formában (alias-ok a .PGP fájlban találhatóak, vagy módosíthatóak az Express->Tools->Command Alias Editor menüben). Az egyes parancsok opciói elérhetőek mind parancssoron keresztül, mind legördülő helyi menüből – az új verzióban már egérrel is választhatnak a parancssori opciók súgójából a Windowsos generáció gyermekei. Az AutoCAD rendszerben a tizedesvessző egy PONT, mert a vesszőnek elválasztó szerepet osztottak ki (X,Y,Z)! És még egy sajátosság: ha @ előjellel kezdjük az adatbevitelt, akkor nem abszolút, hanem relatív értékbevitelt végzünk. Nagy könnyítés a kezdők számára, hogy a  parancssor most már kezeli az elgépelt parancsokat, és rendelkezik szinonimakészlettel is. Ilyenkor a parancssori súgó kilistázza a legvalószínűbb lehetőségeket.

A legalapvetőbb parancsok a Draw és a Modify menükben találhatóak. Ezen funkciók alappillérjei a grafikus munkának, és ha valamelyikük használata nehézséget okoz, érdemes begyakorolni. Szinte magától értetődő, hogy ezen eszközök tárát szinte kötelező jelleggel a legkönnyebben elérhető helyre kell helyezni az asztalon, illetve parancssori parancsukat sem érdemes elfelejteni. Szinte minden parancs számos paraméterrel rendelkezik, ezért nem teljes, hanem inkább felsorolás jellegű leírást adok a legfontosabb parancsokról (ha nem magyar nyelvű a telepítés, attól még elfogadja az angol parancsot, csak alulvonás szükséges előtte, mint pl.: _line):

– point <po> – pontot tehetünk a modelltérben.
– line <l> – vonal/szakasz – egyenes vonal rajzolása két pont, vagy egy pont és egy vektor megadásával.
– rectang <rec> – téglalap/téglatest rajzolása éltöréssel, lekerekítéssel vagy anélkül.
– polygon <pol> – szabályos sokszögek rajzolását teszi lehetővé.
– circle <c> – kör rajzolása – számos opció áll rendelkezésre, érdemes mind kipróbálni (3P, 2P, Ttr, Ttt).
– arc <a> – körív rajzolása – ahogy a ‘nagyobb’ testvérénél, számost lehetőség adódik jellegzetes 3 paraméter megadásával.
– ellipse <el> – ellipszis rajzolásához szükséges parancs, – több paraméter lehetséges.
– mline <ml>
– spline <spl>
– polyline <pl> – vonallánc rajzolása, egyenes és körív rajzolása lehetséges egy láncban.
– xline <xl> – segédvonalat húz (végtelen).

Még mielőtt beleugranánk a szerkesztés örömteli munkájába, szeretném megemlíteni, hogy számos munkát megkönnyítő és pontosabbá tevő eszköz létezik a rendszerben. Ezeknek az eszközöknek a gombjai (és egyúttal az állapotjelzői) az állapotsorban helyezkednek el.

ORTHO – segít abban, hogy függőleges/vízszintes vonalakat húzzunk. Merőleges, párhuzamos vonalak szerkesztésénél igen hasznos. [F8] gombal tudjuk ki-be kapcsolgatni.
POLAR – hasonlít az előző beállításhoz, azonban a meghúzható vonalak szögét mi választjuk (5, 10, 18, 22.5, 30, 45°) vagy adjuk meg [F10].
GRID – segédháló, mely főtengelyekhez párhuzamosan elhelyezett pontokból és vonalakból áll a könnyebb tájékozódás végett. A rács sűrűsége igény szerint beállítható [F7].
SNAP – u.n. raszter mód; a kurzor vonzását kapcsolja be a segédháló elemeihez. Ilyenkor koordinátahelyesen tudjuk szerkeszteni rajzelemeinket, ami szabad-kézzel nem sikerülne csak parancssoron keresztül [F9].
OSNAP – tárgyraszter mód; vagyis a kurzor a megrajzolt elemek fogópontjaihoz vonzódik. [F3]A vonzási hatótávolság és a vonzási pontok típusai igény szerint beállíthatóak a Tools->Drafting Settings…->Object Snap fülön. Ugyanezen az ablakon megtaláljuk a POLAR, a GRID, a SNAP és számos más beállítást. Ha a vonzásterületen belül több fogópont is található, úgy a [Tab] billentyűvel válthatunk köztük.
DYNAMIC INPUT – az egyik legkedveltebb beviteli eszköz [F12], ugyanis valahol a parancssoros és a grafikus bevitel között helyezkedik el, mert grafikus rajzszerkesztés során lehetőséget ad pontos értékek megadására, illetve legördülő menüből választhatunk a lehetséges opciókból. Ez azt jelenti, hogy egy időben használhatjuk mindkét kezünket és mindkét beviteli eszközt. A adatbeviteli mezők között [Tab] billentyűvel válthatunk, a legördülő menüt pedig a navigációs gombokkal csalogathatjuk elő.

Alap rajzoló parancson kívül van még pár olyan módosító parancs, amelyek nélkül nehezebb lenne a grafikus élete:
– erase <e> – rajzelemek törlésére szolgál, de a [Del] billentyű segítségével is törölhetünk.
– undo <u> – nagyon fontos parancs, visszavonja az esetlegesen fölösleges módosítást/törlést.
– move <m> – rajzelem mozgatása kívánt helyre (<tk> – tracking).
– copy <cp>- rajzelem másolását végzi.
– rotate <ro> – rajzelem forgatását végzi, igény szerint másolással.
– offset <o>- előre meghatározott távolságra másolja/nagyítja a rajzelemet – párhuzamos vonalak megszerkesztésére tökéletes.
– mirror <mi> – rajzelemeket egy tengelyre tükrözi, amelyet két pont kijelölésével adhatunk meg.
– array <ar> – rajzelemek kiosztását végzi szabályos ismétlődéssel; a [Ctrl] billentyű lenyomásával a tömb egyes elemeit tudjuk szerkeszteni.
– extend <ex> – meghosszabbítás, a kijelölt objektumokat más objektumok határáig meghosszabbítja.
– trim <tr> – levágás parancsa, a meglévő rajzelemeket vágóélnek jelöljük ki, majd ezekkel más rajzelemek fölösleges részeit levágjuk. Egyszerre több vágóélet is kijelölhetünk, és ha közben a [Shift] gombot is nyomjuk, a következő parancs azonnal elérhető.
– chamfer <cha> – letörés; egyenes vonal, nyitott és zárt vonalláncok által alkotott sarkokat lehet ezzel a paranccsal kialakítani, illetve letörni.
– fillet <f> – lekerekítés, megfelelő egymást metsző két vonal előre beállított sugárral; utolsó kettő rendelkezik a Multiple <m> opcióval, mely több sarok lékerekítését/letörését teszi lehetővé egy menetben.
– stretch – rajzobjektum méretmódosítására szolgaló parancs, de nem “igazi” nyújtást végez, inkább a kijelölt pontokat együttesen mozgatja a megfelelő távolságra.
– scale – rajzelemek nagyítására/kicsinyítésére szolgál. Az nagyítási arányt megadhatjuk számszerűen vagy egy referencia méret megváltoztatásával.

És végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a Dimension eszköztárt, mely a méretezés eszközeit tartalmazza, és melyekkel pillanatok alatt meghatározhatjuk a távolságot, két szakasz által bezárt szöget vagy a lekerekítés sugarát.

Nos, talán ennyi elegendő ahhoz, hogy az olvasó egyedül is boldoguljon a továbbiakban, azonban hatékony munkavégzéshez gyakorlás szükséges.

Segédanyagok és eszközök

Bővebb ismeretek megszerzéséhez tudom ajánlani a következő forrásokat:

Autodesk Design Review
DWG TrueView

• Kiss Sándor – Számítógépes tervezői környezet:CAD szoftverek használatának alapjai
• Takács György – Demeter Péter: Autocad 2D, 3D alapjai
• Autodesk Education Community
• Autocad Tutorial
• AutoCAD ® 2008 For Dummies ® (Wiley Publishing, Inc. 2007)
• AutoCAD ® 2009 3D
• Autocad 1012 – Felhasználói útmutató
• Autocad 1012 – Testreszabási útmutató
• AutoCAD 2014 For Dummies
• Péter Primusz jóvoltából egy videósorozat, mely bemutatja az AutoCAD 2013 működését:
  1. AutoCAD 2013 SHOT – Bevezetés
  2. AutoCAD 2013 SHOT – Koordináta-rendszerek
  3. AutoCAD 2013 SHOT – Felhasználói felület
  4. AutoCAD 2013 SHOT – Fájlformátumok
  5. AutoCAD 2013 SHOT – Pont és pontstílus
  6. AutoCAD 2013 SHOT – Koordináta bevitel
  7. AutoCAD 2013 SHOT – Vonal rajzelem
  8. AutoCAD 2013 SHOT – Kijelölés és törlés (1)
  9. AutoCAD 2013 SHOT – Kijelölés és törlés (2)
  10. AutoCAD 2013 SHOT – Fogók és a használatuk
  11. AutoCAD 2013 SHOT – Raszter és Háló mód
  12. AutoCAD 2013 SHOT – Merőleges (Orto) mód
  13. AutoCAD 2013 SHOT – Poláris követés
  14. AutoCAD 2013 SHOT – Tárgyraszter
  15. AutoCAD 2013 SHOT – Tárgyraszter követés
  16. AutoCAD 2013 SHOT – Dinamikus adatbevitel
  17. AutoCAD 2013 SHOT – Gyorstulajdonságok
  18. AutoCAD 2013 SHOT – Vonallánc rajzolás alapok
  19. AutoCAD 2013 SHOT – Vonallánc rajzolás alparancsok
  20. AutoCAD 2013 SHOT – Téglalap rajzolás alapok
  21. AutoCAD 2013 SHOT – Téglalap rajzolás alparancsok
  22. AutoCAD 2013 SHOT – Kör rajzolás alapok
  23. AutoCAD 2013 SHOT – Kör rajzolás alparancsok
  24. AutoCAD 2013 SHOT – Körív rajzolás alapok
  25. AutoCAD 2013 SHOT – Körív rajzolás alparancsok
  26. AutoCAD 2013 SHOT – Ellipszis és Elliptikus ív rajzolás
  27. AutoCAD 2013 SHOT – Sokszög rajzolás
  28. AutoCAD 2013 SHOT – Spline görbe rajzolás
  29. AutoCAD 2013 SHOT – Szerkesztővonal és Sugár rajzelem
  30. AutoCAD 2013 SHOT – Gyűrű rajzolás
  31. AutoCAD 2013 SHOT – Színek és vonaltípusok
  32. AutoCAD 2013 SHOT – Fólia fogalma
  33. AutoCAD 2013 SHOT – Zoom eszközök
  34. AutoCAD 2013 SHOT – Mozgatás és Másolás
  35. AutoCAD 2013 SHOT – Párhuzamos és Merőleges szerkesztés
  36. AutoCAD 2013 SHOT – Tükrözés, Forgatás és Léptékezés parancsok
  37. AutoCAD 2013 SHOT – Letörés és Lekerekítés
  38. AutoCAD 2013 SHOT – Görbék simítása
  39. AutoCAD 2013 SHOT – Megtörés, Egyesítés és Szétvetés parancsok
  40. AutoCAD 2013 SHOT – Metsz és Elér parancs
  41. AutoCAD 2013 SHOT – Hosszabbít parancs
  42. AutoCAD 2013 SHOT – Felosztás és Beosztás
  43. AutoCAD 2013 SHOT – Négyszögletes kiosztás
  44. AutoCAD 2013 SHOT – Poláris kiosztás
  45. AutoCAD 2013 SHOT – Útvonalkiosztás
  46. AutoCAD 2013 SHOT – Egysoros szöveg
  47. AutoCAD 2013 SHOT – Bekezdéses szöveg
  48. AutoCAD 2013 SHOT – Szövegstílus
  49. AutoCAD 2013 SHOT – Távolság, sugár, szög, terület és pont mérés
  50. AutoCAD 2013 SHOT – Terület összeadás és kivonás
  51. AutoCAD 2013 SHOT – Sraffozás
  52. AutoCAD 2013 SHOT – Méretezési alapok
  53. AutoCAD 2013 SHOT – Méretezési stílusok
  54. AutoCAD 2013 SHOT – Méretszöveg kezelés
  55. AutoCAD 2013 SHOT – A blokk rajzelem
  56. AutoCAD 2013 SHOT – Attribútum
  57. AutoCAD 2013 SHOT – Dinamikus blokkok
  58. AutoCAD 2013 SHOT – Raszterkép beillesztése
  59. AutoCAD 2013 SHOT – Felhasználói koordináta-rendszer
  60. AutoCAD 2013 SHOT – Nyomtatás

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2014. August 19 00:10

Raspberry Pi B+

Avagy a Málna PC, ahogy az a magyar nyelvű berkekben el szokott hangzani egy olcsóbb számítógép, mely alig nagyobb egy hitelkártyánál, mégis gyorsabb, mint egy iPhone  (volt, amikor az RPi megjelent). Manapság ez már nem igaz, de az árkülönbség számottevő.

Szóval, a  Raspberry Pi egy bankkártya méretű számítógép, melyet az Egyesült Királyságban fejlesztett a Raspberry Pi alapítvány abból a célból, hogy ösztönözzék az alapvető számítógépes ismeretek tanulását iskolások részére. Jelenleg több verzió is létezik a piacon. A legutóbbi fejlesztés a B+ verzió, mely kompaktabb és a miniatürizáció elvarásainak jobban megfelel a korábbi verzióknál.

A verziók főbb műszaki specifikációi:

• Chip: SoC Broadcom BCM2835 ( CPU, GPU, DSP és SDRAM)
• CPU: 700 MHz ARM1176JZF-S core ( ARM11 család, megfelelő hűtéssel akár 1000MHz)
• GPU: Dual Core VideoCore IV, OpenGL ES 2.0,1080p30 h.264/MPEG-4 AVC dekóder
• SDRAM: 512MB „B” verziónál illetve 256MB az „A” verziónál
• Video és audió kimenetek: kompozit 3,5mm jack  (analóg PAL ill. NTSC) és HDMI (digitális)
• Adattárolás és programfuttatás: SD kártyáról (SD/MMC/SDIO kártya foglalat)
• 10/100-as Ethernet / internet csatlakozás (RJ45) csak a „B” verziónál
• 4db USB aljzat perifériákhoz (az „A” verziónál csak 1 db, „B” verziónál 2)
• Operációs rendszer: Linux ill., RISC OS

Kapcsolási rajz

Pár szó az utolsó kiadáshoz.

Végre megszületett az új készülék, ami a Raspberry Pi Model B+ nevet kapta. Nem véletlen a “+” jelölés, mivel az új 2014-es verzió a felhasználók visszajelzései nyomán alakult; sok kis pluszt ad a felhasználók részére, korábbi erényeinek csorbítása nélkül.

A Raspberry Pi B+ modell ugyanazt a BCM2835 alkalmazás processzort használja, mint a sima „B” verzió. Azonos programok futnak rajta és még mindig 512MB RAM-ot tartalmaz, de tovább javította ár/érték arányát:

• Több GPIO csatlakozás. A GPIO csatlakozó sor immáron 40 pólussal rendelkezik, de megőrizte kompatibilitását a tüskesor első 26 csatlakozási pontján a korábbi Raspberry Pi B modellel.
• Több USB port. Az új panel 4db USB 2.0 portot tartalmaz, nagyobb (2A) terhelhetőséggel és üzembiztosabban a korábbiaknál.
• Új micro SD foglalat. A régi SD kártya foglalatot felváltotta a sokkal szebb és jobb push-push micro SD változat.
• Alacsonyabb energiafogyasztás. A korábbi analóg feszültség szabályozót egy kapcsoló üzeműre cserélték, ezzel csökkenteni lehetett az energia fogyasztást 0,5 – 1W -al.
• Jobb hangminőség. Az új audió áramkör egy dedikált alacsony zajszintű tápegységet tartalmaz.
• Elegánsabb kivitel. Az USB csatlakozók a panel szélével egy szintbe kerültek, a kompozit videó kimenet az audió kimenettel együtt egy 4 pólusú 3,5mm-es jack csatlakozóra költözött, valamint 4db szimmetrikusan elhelyezkedő szerelő furatot kapott a készülék a praktikusabb rögzíthetőség érdekében.

Most viszont, beszélnünk kell a negatívumokról is, amikre az elmúlt egy hét folyamán már fény derült:

• Nem használhatóak a régi dobozok.
• Új firmware szükséges! Régi Raspbian vagy RaspBMC kártyánkat átrakva (persze csak akkor, ha az microSD volt SD adapterrel) meglepődve tapasztaljuk, hogy bizony az USB csatlakozók nem működnek. Apró, de mégis bosszúság, amit a firmware frissítés megold. Nagyobb a fájdalom, ha normál SD kártyánk volt, mert az már nem lesz csatlakoztatható.
• Nem kompatibilis a korábbi bővítő panelek nagy része! Sajnos a tervezés legnagyobb hibája, hogy ugyan a GPIO első 26 pólusa változatlan maradt, de kevés kivételtől eltekintve mechanikailag már nem csatlakoztathatóak a jól bevált bővítő panelek, illetve a 26- pólusú GPIO szalagkábel csatlakozó sem. Ez utóbbit ugyan lehet orvosolni a 27-28-as lábak kicsípésével (valószínűleg úgysem lesz rájuk szükségünk), de akkor ugrott a garanciánk!
• Új, drágább tápegység kell? Igen is, meg nem is. Ez attól függ, hogy szeretnénk-e használni az USB csatlakozók 1,5A-es többlet terhelhetőségét, mert ha igen, akkor 2,6A-es adapterre lenne szükség.
• Nincs teljesítmény növekedés!

Operációs rendszerek.

Számos operációs rendszer elérhető a kis komputerhez: közülük többsége Linux-ra épül, de léteznek egyéb fejlesztések is. Leggyorsabb (és ezért talán a legjobb) választásnak az Arch disztribúciónak nevezném, azonban telepítése után csak egy parancssort kapunk. A többit saját-kezűleg kell beállítanunk. Szigorúan csak tapasztalt Linux felhasználónak ajánlom. És pont ezért ez a rendszer a leggyorsabb és leghatékonyabb még a grafikus környezet félépítése után is.
Android – manapság már sokak által kedvelt, de ahogyan azt már tapasztaltuk, néha indokolatlanul lassul, instabil és bosszantó. Az 512MB memóriával rendelkező eszközökön valamennyivel stabilabb, de nem ajánlanám valamilyen szempontból kritikus alkalmazásokhoz.
Plan 9 magával hozza a grafikus interfészt, ami jelentősen növeli hatékonyságát a felhasználóval való kommunikáció terén, de kissé szokatlan és sok tanulást igényel a felhasználójától. Ebben azonban a jól megírt dokumentum halmaz segítséget nyújt a tanulni vágyóknak.
Raspbian indításkor szöveges menüt kínál fel és a felhasználók beállíthatják a rendszert, aktiválhatják az SSH-t és hozzáférhetnek a felhasználóbarát LXDE grafikus környezethez. Ezt a disztribúciót javasoljak minden kezdő felhasználónak, amit majd a RISC OS, és Arch követhet. Összesítve a következő sorrend állítható fel:

Raspbian – 5/5,
Risc OS – 4/5,
Plan 9 – ?/5
Android – ?/5
Arch – 2/5

Azonban ez a sorrend változhat, ha már több tapasztalatra tettünk szert. Ezenkívül léteznek még médiacenter disztribúciók, melyek a szórakoztatást célozzák meg. Ezeket nem említem részletesebben, mert nem kifejezetten alkalmasak a modellezési célokra, azonban léteznek és tökéletes szolgálatot nyújtanak a háztartásban (én ezeket egy külön kártyára telepítem :)). Jó szórakozást kívánok!

Kapcsolódó illetve javasolt weboldalak gyűjteménye

• Raspberry Pi hivatalos oldala
• A csodálatos Raspberry Pi világa
• Magyar RPI fórum
• Element14 raspberry-pi
• Raspberry HW információk
• Processzor infó
• Tudnivalók az SD kártyákról
• Raspberry Pi Model B+ 3.5mm Audio/Video Jack
• Firmware letöltés
• RPI SD kártya setup
• MagPI magazin

Korábbi cikkek az új verzióhoz kapcsolódóan

• PC World cikke az új verzióról
• Raspberry és az Android 4.0 Rpi-re
• Prohardware cikke

A Raspberry Pi-hoz többek között az alábbi kiegészítők kaphatók nálunk:

• Raspberry Pi Gertboard
• Raspberry Pi PiFace
• Raspberry Pi PiView
• Raspberry Pi ChipKIT Pi
• Raspberry Pi Embedded Pi
• Raspberry Pi PiRack
• Raspberry Pi Camera Board
• Raspberry Pi NoIR Camera Board
• Raspberry Pi Gertduino Board
• …

Follow

Comments (0)

By anduur, 2014. June 27 15:48

Időnként, mikor egy modellező szétnéz a műhelyében, vagy a műhelynek nevezett íróasztalon a hálószoba sarkában, ahol a felesége szemében egy hatalmas bigyó-, mütyür- és hulladékhegy tornyosul, beindulnak a szürkeállomány fogaskerekei, felvillanak képek és a gyönyörű kék égbolt előtt már látja is repülni a szerkezetet, amely más számára még felismerhetetlen alkotóelemekként hever szanaszét.

A legújabb repülőgép története egy éve kezdődött. Egy kedves kolléga megajándékozott egy 1,2 méteres üvegszál-hab kompozit szárnnyal. Sokáig állt a sarokban, amíg egy délután összeválogattam egy doboznyi maradék alkatrészt és némi faanyagot és hozzáláttam a tervezéshez. Fő célom a minél egyszerűbb, szabadon konfigurálható szerkezet volt, aminek feladata elsősorban egy kamera, és a hozzá kapcsolódó FPV adó repítése. Mivel szerettem volna többféle konfigurációban használni – kamerával, kamera nélkül, lassan, gyorsan stb – A szárny rögzítését mobilra terveztem. Így plusz súlyozás nélkül könnyedén beállítható az adott “rakománynak” megfelelő súlypont. Ugyanezt az elvet szerettem volna követni a vízszintes stabilizátornál is, így ezt teljes egészében mozgathatóra álmodtam meg, hogy a tetszőleges állásszöget (és trimmet) különösebb hozzáadott ellenállás nélkül be lehessen állítani. Mivel a szárny karakterisztikáját nem ismertem pontosan és a gép próbajelleggel épült “cicomázással”, burkolattal egyelőre nem foglalkoztam. Elsődleges cél a funkcionalitás volt.

Mivel a szárnyon  nem voltak csűrőlapok ezeket balsa-depron rétegelt megoldással készítettem, ami így végtelenül egyszerű, konnyű, és merev.

A törzs egy 3 méteres spiccbot első tagjából készült. Régebben vettem egy CO2 motoros géphez, mert olcsó alternatíva volt a modellboltokban kapható üvegszálas, illetve széncsövekhez képest. Ott a középső tagot használtam. Mivel a most felhasznált elem már festett, a gépet a bot után neveztem el Viking 300-nak:)

A bot vastagabbik vége egy menetes kupakban végződik. A menetbe kör keresztmetszetét négy részre osztva befűrészeltem úgy, hogy egy motortartó keresztet a kupak alá tudjak rögzíteni. A motor aljára egy külön kereszt került, így a motor állásszögét szintén tetszőlegesen tudom állítani, mert a két keresztet összetartó négy csavart szabadon lehet megfeszíteni. A gépet egy 2836-os 1200KV motor húzza, 9*6-os behajló légcsavarral.

A szárnyat két ponton rögzítettem. Barkácsáruházban találtam méretben megfelelő kábelcsatorna rögzítőt, amikkel könnyen megoldható volt a szárny változtatható beépítése. A két rögzítési pont közé készítettem el a farokszervók tartó konzolát, üveggel laminált rétegelt lemezből.

A stabilizátorokat egy egy 3mm-es balsalapból kikönnyítve készítettem és fóliaborítást kaptak. Egyszerű, nagyszerű és bizonyos határokon belül törhetetlen. A vízszintes formáját egy Mark Drela tervről kölcsönöztem a rögzítéséhez pedig vitorlázóktól lestem el az alapötletet és kicsit módosítva készítettem el. Egy, a lapon átmenő konzol kissé kiemeli a vezérsíkot a törzs vonalából és az egész szerkezetet a törzs csövében megfeszített rugó és a szervóhuzal tartja a helyén egy nútban olyan módon, hogy a stabilizátort lehajtott irányba húzza, a szervó pedig a rugó ellenében dolgozik. A rugós rögzítést két okból választottam. Egyrészt a próba kedvéért, másrészt, hogy a vékonykára tervezett könnyű szerkezet szabadon kibillenhessen, ha leszálláskor egy fűcsomó, vakondtúrás stb az útját állná. Mivel a gépet videózásra szeretném használni mindenféle szép hely környékén biztos vagyok benne, hogy nem fogom mindig a legideálisabb “kifutót” megtalálni.

Mint már említettem egyelőre nem volt célom, hogy különösebben szép repülőgépet építsek, bár nekem egy funkcionálisan jó szerkezetnek is megvan a maga szépsége. Az összes elemet, aminek nem szükséges állandó felfogatás oldható kötegelőkkel rögzítettem.

A műhelyben töltött órák után pedig elérkezett a próba napja. Kézből indítva simán siklik, a motor és légcsavar kombináció félgázon is szépen emeli. Középre állított vezérsíkokkal alig kellett trimmelni, a szárny körülbelül 2-2.5 fokos szögben áll. A készítőjét idézve a szárny “AS ahogysikerül” profillal készült és remekül teljesít. Lassan, gyorsan, motorral, motor nélkül.

Végezetül egy kis videó a berepülésről.

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2014. May 5 07:47

A töltőanyagokat leggyakrabban a termék olcsóbbá tétele miatt teszik a rendszerbe, de vannak kivételek. A kvarcliszt például kismértékben javítja a mechanikai tulajdonságokat és javítja a hővezető képességet. Az aluminium és szilícium alapú kaolinok a kopásállóságot is növelik. A mesterséges szilikátok és szilícium-dioxidok (pl. AEROSIL) tixotropizálnak (csökkentik a megfolyást).
A töltőanyagok alkalmazásának másik oka a zsugorodás mértékének csökkentése. A poliészter gyanták térhálósodás közben akár 6-8 %-ot is zsugorodhatnak, az epoxik pedig 0,3-3 %-ot. A zsugorodás mértéke annál kisebb, minél kevesebb az adott térfogatban a gyanta.
Töltőanyag kimérése és hozzáadása mindig a ragasztó komplexre értendő (gyanta + térhálósító). Jó eredményhez nélkülözhetetlen, hogy alaposan elkeverjük a gyantát a térhálósítóval, mielőtt töltőanyagokat adagolnánk hozzá. Sikerünk mértéke erősen függ a keverékünk homogenitásától. Ha adunk hozzá egy kevés festékanyagot, a pigment eloszlása elárulja a homogenitás mértékét.

(A szintaktikus habok olyan habok, amelyekben a habszerkezetet üreges mikrogömbök – mikroballonok – bekeverésével érik el.)

Habképző töltőanyagok

Whitecell: Fehér színű, hőre lágyuló kopolimerből készült mikroballon.
A whitecell nagyon alacsony látszólagos sűrűségű és kis sűrűségű felületképző töltőanyag. Nagyon kis részecskeméret, könnyű alkalmazhatóság (jó konzisztencia és terülő képesség, könnyen elsimítható) és könnyű csiszolhatóság jellemzi. Ideális hiperkönnyű szerkezetek kialakításához, laminátumok alatti élek és illesztések kitöltéséhez, de alkalmas festés előtti befejező réteg kialakításához is.
Glasscell 10/25: Fehér színű, üveg mikroballon.
Ultrakönnyű verziója a Glasscell 25, amely alkalmas festés előtti befejező réteg kialakításához, növeli a hab viszkozitását, javítja a puhafa ragaszthatóságát és a habok nyomásállóságát. Általában javítja a mechanikai tulajdonságokat, a vegyszerállóságot, és a nyomásállóságot, kiváló a sűrűség/nyomásállóság aránya.
Fenolos mikroballon: Barna színű, fenol mikroballon.
Ez a típus nem „száll” olyan könnyen és könnyebb elkeverni, mint a Whitcell-t. Szerkezeti alkalmazása: szintaktikus habok előállítása, ragasztás, barna színe miatt réskitöltő és élkitöltő keverék készíthető vele fa szerkezeti elemek toldásához. Festés előtti befejező réteg kialakításához is kiváló. Könnyű alkalmazhatóság – jó konzisztencia és terülő képesség, könnyen elsimítható, – könnyű csiszolhatóság jellemző rá;
Higroszkópos: Tartsuk gondosan lezárva a tárolóedényt, amikor nem használjuk.
Fillite: alumínium szilikát mikroballon
Könnyen elkeverhető, megfelelő szerszámkeménységet és -merevséget biztosít. Használhatóak: felületjavítás, hang- és hőszigetelés, térkitöltés. A legjobb mikroballon töltőanyag a nyomásállóság és a kémiai ellenállóképesség kialakításához. Gazdaságos!

Tixotropizáló adalék

Silicell / HDK / Aerosil: kolloid szilika
Tixotropizáló adalék (csökkenti a függőleges falakról való gyantafolyást). Epoxi rendszerhez adagolva növeli a viszkozitást ill. a kezdeti ragasztóképességet és a függőleges felületeken való megtapadást, továbbá nem engedi leülepedni a töltőanyagokat térhálósodás közben.

Higroszkópos: Tartsuk gondosan lezárva a tárolóedényt, amikor nem használjuk.

Készre kevert töltőanyagok

Mixfill 30: Csiszolható felületek kialakításához kifejlesztett töltőanyag. Mikroballonnal kombinált speciális, közepes szemcseméretű töltőanyag, amely kiválóan alkalmas csiszolható felületek kialakításához. Leggyakrabban az SR 1610 / SD 2613 rendszerhez használják, melynek oka, hogy az ajánlott keverési arány segítségével mindig reprodukálható konzisztenciájú kittet állíthatunk elő. Maximálisan 3 cm mély hibák kialakításához javasolt (spatulával). A befejező réteget célszerű egy finomabb szemcséjű töltőanyaggal előállított kittel elkészíteni, mint például a Mixfill 10, a Whitecell vagy a fenol mikroballon.
Mixfill 10: Csiszolható felületek kialakításához kifejlesztett töltőanyag.
Finomabb szemcseméretű, mint a Mixfill 30, könnyen csiszolható. Használjuk poliuretán vagy epoxi alapozó előtt. Pora nem ragad, és nem tömíti el a csiszolópapírt.
Wood Fill 250: sokoldalú és ellenálló töltőanyag.
Krémszínű porkeverék, amely gyantába keverve kiválóan alkalmazható fafelületekhez. Élek és illesztések kitöltéséhez használható nagyobb sűrűségű töltőanyag, amely jól tapad fához, és növeli annak tömörségét.
Wood Fill 130: sokoldalú, kis sűrűségű töltőanyag.
Fehér, kisebb sűrűségű töltőanyag, mely alkalmas illesztések összeragasztásához, rések, lyukak kitöltéséhez.
Fill’ Tool: Szürke, kemény töltőanyag szerszámgélhez.
Növeli az epoxi rendszerek felületi keménységet és kopásállóságát. Sötét színe segíti a laminátum egybefüggő kialakítását. A Fill’Tool adagolásával változik tixotrópia.
Fill’ Tool Alu: Töltőanyag alumíniummal töltött szerszám kialakításához.
A gyantával kevert alumíniumporos töltőanyag a szerszámgélre hordható fel. Alumínium granulátummal együtt öntve optimalizálhatók a hővezetési paraméterek.

Egyéb töltőanyagok

Treecell: Cellulóz alapú mikroszálak.
Fehér pamut szerkezetű por. Alapvetően epoxi rendszerrel fához ajánlott (R5550, SR8450), mint szerkezeti adalékanyag. Kiváló vastagító képességű, és fa idomok töltőragasztásához ajánlott termék, alkalmas élek vagy illesztések kitöltéséhez. Silicell-lel kombinálva jól terülő még inkább tixotróp anyagot kapunk.
Grafit por: fekete, lemezes szerkezetű töltőanyag.
Alkalmazása: vegyszerálló, súrlódáscsökkentő, csúsztató, kopáscsökkentő, hősokk-álló, vibráció elnyelő, elektromos-(cca. 70 KOhm/mm), és hővezető.
Talkum: magnézium-hidrogén-szilikát
Zsíros tapintású, lágy, por alakú ásványőrlemény, melynek súrlódáscsökkentő hatása van illetve növeli a felület csiszolhatóságát.
Durva alumínium por 200-1000 mikron.
Alkalmas nagy térfogatú, jó hővezető képességű hőformázó (vákuumozás vagy sajtolás) szerszámok készítéséhez. A durvább és a finomabb alumínium őrlemény keveréke epoxi gyantával 1:1 térfogatos arányban keverve javítja a szerszám hővezető képességét és a nyomásállóságát, ellentétben egy egyszerű gyanta/mikroballon keverék alkalmazásával.
Al-Olt – Al(OH)₃: alumínium-hidroxid, vagy alumínium-trihidrát (ATH))
Alkalmazása: égésgátló adalékanyag. Komolyabb hő hatására előbb kristályvizet veszít, majd bomlik. Mindkét folyamat hőelvonással jár. A megfelelő égésgátló hatás eléréséhez legalább 30 %-ban kell alkalmazni. Csökkenti a poliészter gyanták zsugorodását.
Dolomit – ásványi anyag (CaMg(CO₃)₂).
Alkalmazása: különböző finomságú őrleményként a műanyagiparban, festékiparban, kozmetikumok gyártásában, nemes vakolatként, valamint a gumiiparban használják fel.
Korund – Al₂O₃
Alkalmazása: növeli a felületi keménységet, nehezen csiszolható. Szerszámgélek készítéséhez használják. A kész felület csak gyémánt, vagy vídia szerszámokkal munkálható meg.
Hegyikréta – amorf, puha fehér por, kittek, tapaszok töltőanyaga.
Molibdén-diszulfid – magas hőmérsékletnek is ellenálló kenőanyag. A mátrix felületén elkenődve javítja a csúszási tulajdonságokat.

Vákuumformázó szerszám készítésénél javasolt a 3:1 töltőanyag – gyanta tömegarány. A gyakorlatban a töltőanyagokat gyakran kombinálják egymással. A következő táblázat tartalmazza a minimális és maximális adagolási mennyiségeket és a maximális sűrűséget.

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2014. April 7 22:29

A rádiós átvitel. A rádiós összeköttetéshez szükséges egy adókészülék, aminek jeleit az átvivendő információnak megfelelően moduláljuk, továbbá egy vevőkészülék, ami az adó üzeneteit képes feldolgozni. Az adó által előállított elektromágneses hullámok terjedése révén lehet az üzenetet nagy távolságra vezeték nélkül továbbítani. Az elektromágneses hullámokat váltakozó elektromos és mágneses terek alkotják: az elektromos teret az elkülönített töltött részecskék hozzák létre, vagyis a feszültség és a távolság határozza meg, a mágneses erőteret a mozgó töltött részecskék hozzák létre. Az áram csak feszültség hatására folyhat, vagyis mágneses erőtérhez mindig tartozik elektromos erőtér is, – tehát az áram elektromágneses erőteret hoz létre.

Az elektromágneses hullámok polarizációja. Az elektromágneses hullám polarizációját az elektromos komponensének iránya határozza meg (feszültség kelti). Két fő polarizációs módot különböztetünk meg: a lineáris és az elliptikus vagy kör alakú polarizációt. Az elliptikus polarizáció esetében az elektromos komponens iránya körmozgást végez. A körforgás irányától függően beszélünk jobbra vagy balra forgó kör-polarizációról. A rövidhullámú tartományban az elliptikus, vagyis a kör alakú polarizációnak alig van jelentősége. Az igen nagy frekvenciák tartományában azonban fokozódó mértékben alkalmazzák, különösen az űrkutatás területén (pl. rádióasztronómia).
A lineáris polarizáció esetében az elektromos erővonalak egyenesen futnak, és a földfelszínhez képest egy bizonyos irányt vesznek fel. A földfelszínhez felvett irányuktól függően megkülönböztetjük a horizontális, vagyis vízszintes polarizációt (az elektromos erővonalak a földfelszínnel párhuzamosak) és a vertikális, vagyis függőleges polarizációt (az elektromos erővonalak a földfelszínre merőlegesek).

Az ionoszféra egyenlőtlenségei következtében a rövidhullámú tartományban igen gyakori a polarizáció-változás. Ennek következtében létrejövő fadding-jelenségeket polarizációs fadding-nek nevezzük. A terjedés útjában levő akadályok szintén polarizáció-módosuláshoz vezethetne. A vízszintesen felépített antennák általában vízszintesen polarizált hullámokat sugároznak ki, a függőlegesen elrendezett antennák pedig általában függőlegesen polarizált hullámokat. Bizonyos antennatípusoknál azonban a polarizáció az antenna irányából nem ismerhető fel azonnal (így pl. a résantennánál és a Quad-antennánál). Az elliptikus polarizáció meghatározásához szintén nincsenek egyszerű, általános érvényű szabályok.

Reflexió, refrakció és diffrakció. A reflexió (visszaverődés) lehet irányított, amely síkfelületen alakul ki, vagy szórt reflexió, amely egyenlőtlen felületeken keletkezik. Az irányított reflexiónál a visszavert sugár, a beeső sugár és a beesés pontjára emelt merőleges egy síkba esnek. A beesési szög és a visszaverődési szög a beesés pontjára emelt merőlegeshez képest egyforma. A reflexió mértéke (a reflexiós koefficiens) függ a visszaverő közeg permittivitásától (dielektromos tényezőjétől és permeabilitásától, más szóval áteresztő képességétől).

Az elektromágneses hullámok refrakciója (törés) különböző dielektromos tényezőjű közegek átmeneténél lép fel. Ennek a jelenségnek különösen az ultrarövid hullámok terjedésénél van jelentősége. Mivel az elektromágneses hullámok terjedési sebessége a közeg dielektromos tényezőjétől függ, így ha ez változik, a terjedési sebesség is változik. A sebesség változás következtében pedig irányváltozás lép fel; ez a refrakció. A légkör dielektromos tényezője függ a sűrűségtől és relatív nedvességtartalmától. A jelenség igen szemléletesen mutatható be egy optikai kísérlettel: ha egy botot ferdén egy vödör vízbe helyezünk, akkor a bot a vízfelszín síkjában meghajlani látszik (a fény is elektromágneses hullám).

Az elektromágneses hullámok diffrakciója (elhajlása) a terjedés útjában levő élek mentén alakul ki. Ennek köszönhető, hogy olyan területeken, amelyek hullámárnyékban vannak, mint pl. magasabb hegyek és épületek mögött, sokszor még elfogadható vétellehetőség tapasztalható. A diffrakció mértéke frekvenciafüggő: növekvő frekvenciával csökken.

Az atmoszféra. Az elektromágneses hullámok terjedésében jelentős szerepe van a Föld légkörének, az atmoszférának. Az atmoszféra mintegy 2000…3000 km magasságig terjed, és főleg nitrogénből, oxigénből, szén-dioxidból és vízgőzből áll. Az atmoszférát három fő rétegre szokás osztani:
A troposzféra. A Föld légkörének a földfelszíntől kb. 11 km magasságig terjedő szakaszát troposzférának nevezzük. Szokás még “időjárási rétegnek” is nevezni, minthogy az időjárást meghatározó meteorológiai folyamatok elsősorban itt zajlanak le. A troposzféra a légkör anyagának mintegy 75%-át tartalmazza. A troposzféra hőmérséklete a magassággal általában csökken: 1000 méterenként 6…8°C-kal. A hőmérséklet a legfelső rétegben, a tropopauzában a legkisebb, átlagosan -50 °C. A troposzféra és a sztratoszféra közötti átmeneti réteg, a tropopauza magassága ingadozó. Közép-Európa földrajzi szélességénél általában márciusban a legalacsonyabb, állagosan 9,7km, míg júliusban a legmagasabb: 11,1km. A troposzféra állapota az ultrarövid hullámok terjedését lényegesen befolyásolhatja.
A sztratoszféra. A Föld felszíne felett 11…80 km magasságban találjuk a sztratoszférát. Ebben a tartományban a szó általános értelmében vett időjárási jelenségek nem játszódnak le, és a réteget a vízgőz teljes hiánya jellemzi. Hőmérséklete mintegy 20 km magasságig állandónak tekinthető, e felett pedig egyenletesen növekszik, míg 50 km magasságban kb. 50 °C maximumot nem ér el. Ezt a növekvő hőmérsékletű tartományt ózon-zónának is nevezik, mivel ebben a magasságban a légkör ózon-koncentrációja viszonylag nagy. Ez az ózon-réteg a földi élet létének és fejlődésének fontos tényezője, minthogy a Nap ibolyántúli sugárzásának legnagyobb hányadát elnyeli.
50 km feletti magasságban a hőmérséklet-eloszlás ismét csökkenő jellegű, míg 80 km-nél – az ionoszférába való átmenetnél – ismét fordulópont található. A sztratoszféra hatását az ultrarövid hullámok terjedésére ez ideig nem sikerült kimutatni.
Az ionoszféra.  80 km feletti magasságban az ionoszféra található, amelynek felső határa hozzávetőleg 800 km-nél van; itt fokozatosan átmegy az interstelláris (csillagközi) térbe. Ezt az átmeneti tartományt exoszférának nevezik. Az ionoszférában igen sok elektromosan töltött részecske – ion és elektron – van. Ezek semleges gázmolekulákból ionizáció következtében jönnek létre. Mivel a gázsűrűség ilyen magasságon alacsony, ezért az ionizált állapot jelentős ideig fennmaradhat. A pozitív ionok és elektronok egymásra találását rekombinációnak hívják. Ionizációt itt elsősorban a napsugárzás okoz; az ultraibolya, korpuszkuláris sugárzás és a kozmikus sugárzás, továbbá a meteoritok zápora (több mint 100 meteorit/nap). Az elektromosan töltött részecskék jelenlétének következtében az atmoszféra felső rétege elektromosan vezetővé válik, és ilyenformán az elektromágneses hullámok bizonyos frekvenciatartományát képes visszaverni (reflektálni).

Kennelly és Heaviside már 1900-ban feltételeztek nagy magasságban egy ilyen elektromosan vezető réteget. Appleton és Barnett 1924-ben kísérleti úton kimutatták a Föld légkörének reflektáló tulajdonságát, s ezzel bizonyították Kennelly és Heaviside elméletét. Később a radar-elven alapuló mérésekkel sikerült kimutatni, hogy az atmoszférában nemcsak egy ilyen reflektáló tulajdonságú réteg található (Kennelly – Heaviside-réteg), hanem egy egész rétegrendszer.

Az ionoszféra elektronsűrűség-eloszlásának néhány maximuma van. 40 és 80 km közötti magasságban ezért több rétegre tagoljuk. Tulajdonképpen nem is beszélhetünk rétegekről, mivel a különböző elektronsűrűségű tartományok közötti átmenetek egymásba folynak. A réteges szerkezet elmélete azonban az elmúlt évtizedekben szilárd fogalommá vált, ezért használata továbbra is indokolt. Rétegek alakulása függ a naptól érkező energiától, ezért egyes rétegek csak nappal vannak jelen.

Napközben, nagyjából 50-90 km magasságban alakul ki a D-réteg. Az ionizáció fő forrása a D-régióban az UV-sugárzás, ami a nitrogén-monoxid (NO) molekulákra hat, majd az éjszaka folyamán eltűnik. Rekombináció ebben a rétegben gyorsan lezajlik. Fontos tulajdonsága, hogy elnyeli a rövidhullámú sugárzást – napviharok során gátolja az RH kommunikációt.
E felett helyezkedik el az E-réteg (a tulajdonképpeni Kennelly-Heaviside réteg), amelyben a maximális elektronsűrűség 110…130 km magasságban van. Főleg lágy röntgensugarak és UV-sugárzás hozza létre, amik az oxigénmolekulákra hatnak. Az E-régió legnagyobb sűrűsége kb. 100-szorosa a D-régió legnagyobb sűrűségének, mert a rekombináció itt jóval lassabb. A D-régióhoz hasonlóan az E-réteg is gyengül az éjszaka folyamán, illetve magasabbra tolódik. Van még egy másik, átmeneti forrása is az ionizációnak az E-régió magasságában, aminek létrejöttében szerepet játszik a semleges atmoszféra mozgása, az északi fény körüli elektromos mező és a légkörbe belépő meteorok, amik felizzanak, és az őket körülvevő semleges gázt ionizálják, ezzel a nyomvonalukon egy hosszú ionizációs csíkot hoznak létre. Az ilyen csíkokat szporadikus E-rétegnek nevezik (görögül szporadikus: szórványos, helyenként előforduló). Hatása néhány perctől néhány óráig tarthat. Mivel az így létrejövő réteg jól visszaveri a nagyfrekvenciás rádióhullámokat, ezért ilyenkor a megszokottnál jóval nagyobb távolságú összeköttetés is lehetséges.
A még feljebb fekvő F-réteg (Appleton-réteg) nyáron a nappali órákban F1 és F2 rétegekre hasad. Az ionizáció maximuma az F1 rétegnél 200…230 km magasságban van, míg az F2 rétegnél 300…400 km magasságban. Az ionizáció mértéke (elektronsűrűség) rétegről-rétegre növekszik és maximális értékét az F2 rétegen kb. 400 km magasságban éri el. E felett az ionizáció mértéke gyorsan csökken, míg végül teljesen megszűnik.

Minthogy az ionoszféra folytonos állapotváltozásoknak van kitéve, a vázolt elrendezés nem tekinthető egymáson elhelyezkedő rétegek merev rendszerének: az ionizáció mértéke folytonosan változik az év- és napszak, a naptevékenység, a földrajzi szélesség és még egyéb tényezők függvényében.

Elektromágneses hullám terjedése.  Az elektromágneses hullámok terjedésében jelentős szerepe van a földfelszín görbületének, a talaj eltérő konduktivitásának és legfőképpen atmoszférájának. Ha az adó- és vevőantenna a föld felszínén van, a rádióhullámok az adótól a vevőig két úton juthatnak el:

• – a troposzférán át a földfelszín mentén, mint felületi vagy talajhullámok
• – az ionoszférától visszaverődve, mint térhullámok.
  

A felületi hullámok a Föld görbületét követik, és terjedésük során a felszíni abszorpciós hatások következtében veszteséget szenvednek. Ez a veszteség a frekvenciával növekszik. Igen kis frekvenciák esetében (a leghosszabb hullámtartományban) a felületi hullám nagy távolságok áthidalását teszi lehetővé. A talaj elektromos vezetőképessége és a tereptárgyak (épületek, növényzet stb.) a felületi hullámok terjedését befolyásolják, a hatótávolságot azonban főleg a kisugárzott teljesítmény határozza meg.  A rövidhullámok felületi hatósugara csekély. Közepes teljesítményű amatőr adóval a 80 m-es sávban kb. 100 km-es felületi hullámú hatótávolsággal lehet számolni; azonos teljesítményű 10 m-es sávban dolgozó adónál ez a távolság kb. 15 km-re csökken. Az ultrarövid hullámok tartományában a nagyobb távolságok áthidalását felületi hullámokkal a troposzférában létrejövő hullám-elhajlás, -törés és -szóródás teszi lehetővé.

A legnagyobb földi távolságok áthidalását a rövidhullámok térbeli terjedése teszi lehetővé, amikor is a térhullámok az ionoszférától visszaverődnek. A rádióhullámok terjedési sebessége az ionoszférában valamivel nagyobb, mint a troposzférában, és lényegében az elektronkoncentráció és a frekvencia függvénye.  Az elektronkoncentráció növekedésével – adott frekvencián – a terjedési sebesség is növekszik. Ha a hullámhomlok nem merőlegesen, hanem 90°-nál kisebb szöggel lép be az ionoszférába, a hullámhomlok felső része “gyorsabb”, mint az alsó része. Az eltérő terjedési sebesség következtében a terjedési irány megtörik és elegendő nagy elektronkoncentráció esetén a hullám a Föld felé visszaverődik. A jelenséggel kapcsolatosan az alábbi összefüggések érvényesek:

• Minél nagyobb az üzemi frekvencia, annál nagyobb elektronkoncentráció szükséges a reflexió feltételeinek biztosítására.
• A térhullám visszaverődése a Föld felé annál könnyebben valósul meg, minél laposabban lép be az ionoszférába.

A reflexió sohasem veszteségmentes, ezért a visszavert térhullámoknál mindig kisebb-nagyobb járulékos csillapítással kell számolni. Az ionoszféra csillapítása frekvenciafüggő: a kisebb frekvenciák csillapítása nagyobb, mint a nagyobb frekvenciáké.

A térhullámok nagy távolságú terjedését azonban az árnyékolás akadályozhatja. Fedésről beszélünk akkor, amikor a hullámok már a viszonylag alacsony E-rétegről visszaverődnek, és így a magasabban elhelyezkedő F-rétegig el sem jutnak. Összefoglalóan megállapítható, hogy a térhullámok terjedése függ a felsőhatár frekvenciától (az a frekvencia, mely merőlegesen érkezve az ionoszférába meg visszaverődik), a csillapítástól és az árnyékolástól. Az áthidalható legnagyobb távolság – egyszeres visszaverődéssel az ionoszférától 4000…4500 km. Mivel azonban a rövidhullámok a talaj és az ionoszféra között többszörösen is visszaverődhetnek, a térhullámok többszörös “ugrással” a legnagyobb lehetséges földi távolságokat is áthidalhatják.

Azonban 5 m-nél kisebb (6oMHz-nél magasabb frekvenciájú) ultrarövid hullámoknál – normális körülmények között – még a leglaposabb belépési szögnél sem tapasztalható reflexió az ionoszféráról. Ezek a nagyfrekvenciás térhullámok az ionoszférán áthatolva a világegyetemben terjednek tova.

Az ultrarövid hullámok terjedése. Az ultrarövid hullámú elektromágneses rezgések hullámhossza 10 és 1 m között van, ami 30…300 MHz-nek felel meg.Terjedésük megközelíti a fényterjedési törvényszerűségeit. Ezért szokás kvázi-optikai (fényhez hasonló) terjedésről beszélni, noha valójában ténylegesen kvázi-optikai terjedésről csak a deci-, centi- és a milliméter-tartományban van szó. Az ultrarövid hullámok kiválóan alkalmasak olyan távolságok üzembiztos áthidalására, amelyek az elméleti optikai látóhatáron belül vannak, ugyanis biztonságos hatósugaruk kb. 15 %-kal meghaladja az optikai látóhatárt. Ezen a távolságon belül térerő-ingadozás gyakorlatilag nem lép fel, és már egészen kis adóteljesítménnyel is – az időjárási viszonyoktól és az ionoszféra állapotától függetlenül – üzembiztos összeköttetések létesíthetők. A hullámterjedés-kutatás legújabb eredményei alapján az ultrarövid hullámok elhajlása a Föld felszíne felé a levegőnek a magassággal csökkenő törésmutatójával hozható összefüggésbe. A törésmutató értékét a troposzféra vízgőz tartalma (nedvessége), nyomása és hőmérséklete határozzák meg.

Az ultrarövid hullámok hatósugara közelítő számítással:

ahol a 2 m-es hullám hatósugara km-ben; az adóantenna magassága m-ben és a vevőantenna magassága m-ben.

Az összefüggés a Földnek az ún. “négyharmad” sugarán alapszik, vagyis nem a tényleges 6370 km-es földsugárral számolunk, hanem az egyharmaddal megnövelt 8500 km-es értékkel. Az ultrarövid hullámú tartományban időszakosan olyan nagy-távolságú terjedések figyelhetők meg (1000 km felett), amelyek a közönséges horizonton túli terjedéssel nem magyarázhatók. A jelenségnek többféle oka lehet, azonban többnyire a troposzféra különleges állapotára vezethető vissza.

Troposzferikus nagytávolságú terjedés. A troposzféra hőmérséklete általában a magassággal csökken: 1000 m-enként 6…8°C-kal. A légtömegek mozgása és egyéb meteorológiai hatások következtében a hőmérsékleti és relatív nedvesség-eloszlási görbén ugrásszerű hirtelen változások is felléphetnek, ennek következtében a görbe a normálistól eltérhet. Az ilyen hőmérsékletugrás – más néven inverzió – a légsűrűség változását okozza: a meleg levegő sűrűsége kisebb, mint a hidegé. Az optikából ismeretes a fénytörés alapszabálya: ha a fénysugár valamely optikailag sűrűbb (nagyobb törésmutatójú) közegből egy kisebb sűrűségűbe (kisebb törésmutató) lép, az átlépési pontban emelt merőlegestől elfelé, míg az optikailag sűrűbb közegbe lépve a merőleges felé törik. Az ultrarövid hullámok a terjedési közeg sűrűségének változásakor a fényhez hasonló viselkedést tanúsítanak: a hullámhomlok az inverziórétegbe belépve a Föld felszíne felé törik. Az inverziós réteg általában viszonylag kis magasságban helyezkedik el. A talajmenti inverzió közvetlenül a talaj felszíne felett alakul ki, hatására viszonylag csak kis hatósugár-növekedés jelentkezik. A magassági inverzió néhány 1000 m magasságban képződik, és ez hozza létre a nagy távolságú terjedést. Mint látható, a közvetlen terjedéssel csak azok a hullámok érik az ellenállomás antennáját (I. vevő), amelyek igen lapos szögben, mintegy a Föld felszínéhez érintőlegesen lépnek ki az adóantennáról. Ha a troposzféra állapota a hullámpálya elhajlását és ezzel rendkívüli terjedést okoz, szintén a lapos lesugárzás kedvez a terjedésnek (II. vevő). Ebből nyilvánvalóan következik, hogy nagytávolságú összeköttetések létesítése szempontjából azok az antennatípusok kedvezőek, amelyek elsősorban a függőleges síkban nyalábolnak!

Ritkán előforduló jelenség az ún.. troposzferikus hullámvezetéses átvitel (angolul: ducting). Ez csak akkor jön létre, ha egy időben egymás felett több inverziós réteg közé jut be a hullám, ott addig reflektálódik ide-oda a két réteg között, míg az alsó réteg lokális elvékonyodásához érve azon át kilép. A rendkívüli hullámvezetéses terjedést az jellemzi, hogy az összeköttetés – területileg igen távoli állomások között szűken behatárolt – lehetséges, míg a közelebbi állomások a holtzóna miatt nem érhetők el. Hullámvezetéses terjedés azonban kialakulhat a Föld felszíne és egy nagykiterjedésű talajmenti inverziós réteg között. Ennek a terjedésnek a jellemzője, hogy a terjedés útjában nincs holtzóna. Ha a troposzféra törésmutatója olyan nagy, hogy a földfelszínnel párhuzamosan kisugárzott hullámvisszaverődés lehetséges, akkor szuper-refrakcióról beszélünk. Ilyenkor az inverziós rétegen totálreflexió lép fel, amely folyamat hasonlatos a rövidhullámoknak az ionoszféra egyes rétegein lezajló reflexiós folyamatához.

Szórthullám-terjedés. A troposzféra felső tartományában, kb. 10 km magasságban, a légrétegek intenzív függőleges áramlása figyelhető meg. Ezek az ún. kiegyenlítődési áramlatok. A különböző hőmérsékletű légrétegek keveredése állandó turbulenciát hoz létre. Ilyenkor parazita-inhomogenitások keletkeznek, amelyeknek a környező légtömegekkel szemben eltérő hőmérsékletük, nyomásuk és relatív nedvességtartalmuk van. Ha a hullámterjedés pályája ilyen inhomogenitásokon át vezet, akkor az energia kicsiny töredéke diffúz szóródást szenved. Minthogy a szórt sugárzás a tér minden irányában terjed, egy része jóval az optikai látóhatár mögött tér vissza a Föld felszínére. Ez a maradék erőtér rendkívül kicsiny, azonban állandó értékű.

A troposzferikus szórthullám-terjedést (angolul: tropospheric scatter) a 100…1000 MHz közötti frekvenciáknál szokták hasznosítani, főleg az 500 MHz körüli frekvenciáknál. Az áthidalható távolság 800…1000 km-t is elérhet. A vétel minősége rendszerint gyenge, és sokszor az átvitt jel sávszélességének csökkenése is megfigyelhető. A sávszélesség csökkenése azzal magyarázható, hogy az inhomogén tartomány különböző pontjairól származó szórthullámok fáziskéséssel érkeznek a vevőantennához. A szórási gócok helyzetváltozásai a troposzférában ezen kívül kisebb-nagyobb fadding jelenségeket is okozhatnak.

Stabilabb összeköttetés tartható fenn az ionoszferikus szórthullám-terjedéssel (angolul: ionospheric scatter), ami a kb. 100 km magasságban levő ionoszférarétegeknek köszönhető. Ehhez leginkább a 25.. .60 MHz közötti frekvenciák használhatók, míg az áthidalható távolságok 7000…2500 km.
Az ultrarövid hullámok reflexiója a sporadikus E-rétegtől. Az ionoszférában az elektronsűrűség néha váratlanul megváltozik, pl. ionoszferikus szél esetén. Ilyenkor az ionoszféra alsó rétegeiben igen intenzív ionizációjú inhomogenitások léphetnek fel. Minthogy ezek a sporadikus (szórt) gócok elsősorban az E-rétegben, főleg ennek alsó szakaszában keletkeznek, ezt sporadikus E-rétegnek (Es réteg) nevezzük. E jelenség okát nem sikerült ez ideig egyértelműen tisztázni, azonban hatását jól ismerjük. Bizonyított tény, hogy az ultrarövid hullámú tartománynak főleg a 30…100 MHz közötti szakasza verődik vissza az Es rétegtől. A 2 m-es sávban is sikerült olyan összeköttetések létrehozása, amelyek az adott körülmények között igen nagy valószínűséggel az Es rétegen bekövetkezett reflexióval magyarázhatók. Minthogy a hullámok a 100…130 km magasságban reflektálódnak, kiszámítható, hogy a reflektált hullámok az adótól 900…2000 km távolságban térnek vissza a földfelszínre. A szórthullámok intenzitása 1000 km-nél kisebb távolságoknál rohamosan csökken.

Az ultrarövid hullámok visszaverődése az északi fénytől.  A Nap időnként hatalmas tömegű, elektromos töltésű izzó gázfelhőket lövell ki magából. Ezek nem tekinthetők sugárzásnak, minthogy sebességük “csupán” 1500 km/s körül van. A jelenséget kísérő anyagvándorlás miatt korpuszkuláris (részecske-) sugárzásnak nevezik. Ha a Föld ilyen részecskesugárzással találkozik, mágneses tere a részecskeáramban haladó elektronokat és ionokat a mágneses pólusok irányába eltéríti. Az eltérített részecskesugár a 70. szélességi fok körül – az ún. aurora-zónában vagy északifény-tartományban – lép be a magasabb légkörbe, és szekunder ionizációt, valamint az északi fény jelenségét idézi elő. Ugyanakkor az aurora-zóna mentén nagy intenzitású áramlás jelentkezik, amelynek erősen ingadozó mágneses tere az állandónak tekinthető földmágneses térre szuperponálódik: ún. mágneses vihar keletkezik, melynek intenzitása az északifény-tartományban a legalacsonyabb.
Az intenzív részecskesugárzás által okozott szekunder ionizáció az aurora-zónában igen nagy helyi elektronsűrűségeket hozhat létre. Ezért az északi fény környezetében kifejezett ionizált gócok keletkezhetnek, amelyeknek elektronsűrűsége az ultrarövid hullámok reflexiójához is elegendően nagy. Az ún. aurora E-rétegen végbemenő visszaverődés átlagban 100 km-es, vagy ennél nagyobb magasságban játszódik le. A diffúz reflexió következtében a jelátvitelt erős torzítás jellemzi. Ezért összeköttetések csupán távíró-üzemmódban létesíthetők.
A Napon lezajló nagyobb erupciót követően általában 26 óra múlva a részecskefelhő eléri az ionoszférát. Néha azonban az is előfordulhat, hogy a Napból kiszakadó részecskesugárzás elkerüli a Földet, és a csillagászati módszerekkel észlelt erupciót az aurora-jelenségek nem követik. Ez rendszerint akkor következik be, ha az erupció a napkorong széle felé zajlott le.

 Az ultrarövid hullámok visszaverődése meteor-nyomvonalakról (meteorscatter). A Föld a Nap körüli pályáján rendkívül nagyszámú, többnyire igen kicsiny, porszerű meteorittal találkozik. A meteoritok igen nagy sebességgel (elérhetik a 72 km/s-ot is) hatolnak be az atmoszférába, miközben a súrlódási hő folytán 100 … 200 km-es magasságban elgőzölögnek, elégnek. A meteoritoknak csupán egy kis része akkora, hogy elégéskor az atmoszférában látható fénynyomot hagynak (hullócsillag), és még sokkal ritkább az olyan méretű meteorit, amely eljut a Föld felszínéig.
A meteoritok két csoportba oszthatók: az első csoportba azok sorolhatók, amelyek a világűrben mindenütt viszonylag egyenletes eloszlásban találhatók. Ezek kitüntetett irány nélkül és különböző sebességgel mozognak. A második csoporthoz tartozó meteoritok pedig meghatározott pályákon, azonos irányokban és sebességekkel haladnak. Ezek a meteoráramok vagy meteorit-záporok periodikusan keresztezik a Föld pályáját, és végleges megsemmisülés előtt pályájuk mentén az atmoszférában ionizált csatornát létesítenek. Az ilyen ionizált csatorna rövid életű, mivel az igen kis nyomású magas atmoszférában hamar szétterjed és eloszlik. A kezdeti szakaszban azonban olyan nagy elektronsűrűség léphet fel, hogy az ultrarövid hullámok az ionizált csatornától visszaverődnek. Minél nagyobb méretű a rohanó meteorit, annál nagyobb és hosszabb élettartamú az általa létrehozott ionizált csatorna. Összeköttetéseket a meteor-nyomvonalaktól visszavert hullámokkal a kanadai Janet-eljárás szerint gyakorlatilag is létesítenek. Ezen kívül a 2 m-es sávban dolgozó amatőrök is kiterjedten használják. Általában nem az első csoporthoz tartozó, szórványosan fellépő meteoritok, hanem a periodikusan jelentkező meteoritrajok nyomvonalait hasznosítják rádióösszeköttetésekhez. Minthogy az utóbbiak pályája és sebessége többnyire ismeretes, a Föld és a meteoritraj találkozásának időpontja kielégítő pontossággal előre számítható.

Az ultrarövid hullámok reflexiója a Hold és a mesterséges holdak felszínéről. Az ultrarövid hullámú átviteltechnika a Föld-Hold-Föld (EME) útvonalon át azon a felismerésen alapszik, hogy az ultrarövid hullámok az ionoszféra rétegeken áthatolva a világűrbe jutnak ki. Már 1946-ban sikerült venni holdfelszínről visszaverődött impulzusokat. (megjegyzés: Eredetileg 1944 márciusában Bay Zoltán, az akkori Műegyetem Atomfizikai Intézetének igazgatója vetette fel a gondolatot, hogy a Holdat visszaverő felületként alkalmazva rádióhullámok, visszaverődését lehetne észlelni. A háborús események miatt a már megépített berendezés megsemmisült. A munkát 1945.év második felében ismét megkezdték. A kísérlet 1946 február első napjaiban eredménnyel végződött. A kiséletet az Egyesült Izzó kutató-laboratóriumában végezték el. A vonatkozó leírás és fényképek a Rádióévkönyv 1947-es kötetében [Hungária kiadás] találhatók).

 Az első holdreflexiós kétirányú amatőr összeköttetést 1960. július 21-én létesítette a W6HB (San Carlos, Kalifornia) és W1BU (Medfield, Massachussetts) állomás az 1296 MHz-es sávban. Mindkét állomás kimeneti teljesítménye 400W volt és parabolaantennákat használtak. A két állomás légvonalban 4320 km-re volt egymástól, azonban a ténylegesen áthidalt távolság 768 000 km-t tett ki. Az első sikeres kísérletet 1964-ben továbbiak követték a 2 m-es és 70 cm-es amatőrsávban. Ezek során a holdreflexió segítségével Európa és Amerika között is létesült kétirányú összeköttetés.

A Föld-Hold-Föld útvonal használata rendkívüli technikai felkészültséget tesz szükségessé. Az egységes üzemszerű összeköttetésekhez a közel 5 másodperces jelátfutási idő is túl sok lehet, ez azonban amatőr vonatkozásban nem jelent hátrányt. Különleges perspektívát jelentenek az ultrarövid hullámú átviteltechnikában a műholdak, amelyeket előre számított Föld körüli pályára juttatnak. A tudományos célokat szolgáló különféle mesterséges holdak mellett az Egyesült Államokban amatőr célú mesterséges holdat is fellőttek (OSCAR). Az interkontinentális tv-átvitel céljaira szolgálnak a MOLNYIJA, TELSTAR, SYNCOM stb. mesterséges híradástechnikai holdak. A passzív híradástechnikai mesterséges holdak lényegében nagyméretű ballonok, amelyeknek felszíne vékony fémréteggel van borítva. (Pl. az ECHO ballon.) Ennek következtében a rádió- és fényhullámokat igen jó hatásfokkal képesek reflektálni. Az aktív híradástechnikai holdak ezzel szemben komplett vevő- és adóberendezésekkel vannak felszerelve: a Földről érkező jeleket egy másik frekvencián ismét lesugározzák, relézik. Az aktív mesterséges holdak elektronikus adattárolót is vihetnek magukkal, amelynek segítségével a vett és tárolt jeleket később, pl. a földi parancsra ismét lesugározzák.

Follow

Comments (2)

By Gondozó, 2014. March 25 19:34

Sok fórum-oldalt olvastam át FPV-ről, és “nyálcsorgatva” néztem végig a GoPro3 Black Edition kamerával készített magaslati felvételeket. Irigykedve néztem, hogyan hullanak a rekordok az FPV területén. Türelmes voltam, de valahogy nem akart lejjebb menni az ára. Végül 2013 derekán megjelent egy kínai fejlesztésű kamera Mobius néven. Kicsit szkeptikus voltam, és megvártam, míg a környezetemben is megjelent egy-kettő. Irodai teszteléseim során kellemesen csalódtam, de kezdjük az elején.

Mobius ActionCam rövid specifikációja:

A mindössze 38 grammos eszközben (61 x 35 x 18mm) nagy lehetőségek rejlenek (#26 modell): beépített LiPo cella (500mAh) töltésvezérlő IC-vel gondoskodnak a táplálásról, a gyári lencse látószöge ~110°, videófelbontások: 1080 x 30FPS, 720 x 60FPS, 720 x 30FPS, H.264/AVC1 codec, fénykép felbontások: 2304 x 1536, 1920 x 1080, 1280 x 720, sorozatkészítési lehetőséggel, microSD/SDHC/SDXC kártya foglalat, mely 64GB befogadására is alkalmas (class 4-6), USB2.0, plug&play. Nincs szükség külön meghajtó szoftverre, valósidejű TV videó kimenet biztosítja a kapcsolatot az analóg eszközökhöz.

A készülék számos funkciójának és szoftveres beállítási lehetőségeinek köszönhetően több területen is sikeresen bevethető. Használhatjuk miniatűr zsebkameraként, fedélzeti kameraként, biztonsági felvételek készítéséhez, webkameraként illetve hordozható adattároló/kártyaolvasóként.

Beszerzési útvonalak. Figyelem, a terméket már hamisítják! A fejlesztők által már ellenőrzött eladóktól érdemes vásárolni – Kína: eletoponline365, digitalele889, Banggood, HobbyKing (Hong Kong); USA: novotm (MA), Massive RC (FL), SPYTEC (NY), ReadyMadeRC (OH); Európa: Webbex (U.K.), JooVuu (U.K.), Mobius-Cam.com (NL), Revotech (CZ).

Üzemeltetés főbb aspektusai. Kompatibilitásiproblémák elkerülése érdekében használjunk márkás kártyát (Kingston ajánlott), legalább 4. minőségosztályút (Class 4). Egyes magas minőségosztályú kártyák azonban okozhatnak fennakadást: pl. Sandisk 32GB Ultra (Class 10) korábbi firmware-el. Lehetőség szerint kamránkat használjunk 1.13, vagy későbbi firmware-el. Egy jó megoldás lehet a Class 4 Kingston microSD kártya FAT32 fájlrendszerrel. Rosszabb minőségű kártya akár 20mA-rel több áramot is fogyaszthat!

Használat előtt formázzuk a kártyát a készülékben (In-Camera Formatting). Ehhez csatlakoztassuk a kamerát külső USB feszültségforráshoz. Nyomjuk le az üzemmód gombot (M), és miközben tartjuk, csatlakoztassuk le a feszültségforrásról. Ezután a sárga LED elkezd pislogni. A formázás végét a piros LED háromszori villanása jelzi, majd a kamera kikapcsol. Ezután már elengedhetjük a gombot.

Ha már a kártya készen áll a használatra, kapcsoljuk be. Ennek hatására felvillan a kék LED, után kis idő múlva narancsszínűre vált. Ekkor a készülék készenléti állapotba kerül, és várja az utasításainkat. Ebben az állapotban a készülék legfeljebb 30 másodpercig tartózkodik, azután kikapcsol. Megnyomva a “kamera” jelű gombot (kioldó), elindul a felvétel. A gomb ismételt megnyomása megállítja a felvételt. Beépített 520mAh LiPo akkumulátornak köszönhetően akár 80 perc hosszú felvételt is készíthetünk, ha rendelkezésünkre áll megfelelő méretű tárhely (átlag fogyasztás 380mAh, tárhely igény ~30-60MB/perc [vagyis 8GB kártya bőven elegendő a beépített energiaforráshoz], kikapcsolt állapotban 15uA). Ez az idő hidegben drasztikusan csökkenhet. Külső energiaforrással ennél nagyobb felvételt is készíthetünk. Klip maximális hossza 4GB (állítható méret), ezután a kamera egy másik fájlt készít 1mp átfedéssel. A készülék beépített töltésvezérlőjének köszönhetően az elhasznált energiát bármilyen 5V forrásból tudjuk pótolni USB csatlakozón keresztül. Egy teljesen lemerült cella feltöltése 2,5 órát vesz igénybe 140mA maximális áramfelvétel mellett. Töltés során a visszajelző LED zölden világít (ha narancssárga, akkor nyomjuk meg a kikapcs. gombot), és a töltési folyamat befejeztével kialszik. Kerüljük a nemstandard USB kábeleket, mert visszafordíthatatlan károkat is okozhatnak a kameránkban! Kameránk töltéshez csak a + (pozitív-1.) és a GND (föld-5.) vezetékeket használja. Rövid áttekintés után nézzük, milyen egyéb lehetőségek rejlenek a készülékben, melyek csábítóak lehetnek egy FPVs modellező számára.

 A kamera használata.

Ahogy a tesztvideóból már láttuk, a kamera minősége kiválónak mondható, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vetélytárs 6x árkategóriába tartozik. Jó hír, hogy rögzítés során is tölthetjük a készüléket, illetve külső 5V feszültségforrást alkalmazhatunk kameránk táplálására (min. 1A terhelhetőséggel: fogyasztás engedélyezett cellatöltéssel: 510mA). Bekapcsolásnál a készülék ellenőrzi, hogy van-e jel a Data érintkezőkön (2. -3.). Ha talál, akkor “úgy véli”, hogy PC-hez van kötve, és letiltja a rögzítés kezdeményezését, de ha előtte indítjuk el rögzítést… Az 5V tápvezetéket bármikor csatlakoztathatjuk a kamerához.

Kameránk üzemállapotát az üzemmód gomb (M) segítségével változtathatjuk. Visszajelzésként a készülék tetején található LED megváltoztatja a színét.

Állapot jelző LED fényei

• Narancs sz. LED – Videó üzemmód 1, – folyamatos, ha várakozó üzemmódban, villog felvételkor,
• Kék színű LED – Videó üzemmód 2, – folyamatos, ha várakozó üzemmódban, villog felvételkor,
• Piros színű LED – Fényképezőgép üzemmód,
• Piros színű LED – Visszajátszási üzemmód – csak akkor érhető el, ha az analóg kimenetet aktiváló kábel csatlakoztatva van. Lejátszáshoz a kioldó gombot kell megnyomni. Következő felvételre való ugráshoz nyomjuk meg az üzemmód gombot (M),
• Zöld színű LED – kamera akkumulátorának töltése folyamatban van (USB kábelen, kikapcsolt állapotban).

Felvétel készítése során a rögzített anyagot írásvédetté is tehetjük. Ehhez a felvételkészítéskor nyomjuk meg az üzemmód gombot (M).

WEB-kamera üzemmód: két egyszerű lépéssel kiváló minőségű web-kamerát varázsolhatunk az eszközünkből. Ehhez először csatlakoztassuk a számítógépünkhöz (lehet Android operációs rendszerrel ellátott hordozható kis készülék is, de csatlakoztatáshoz OTG kábel szükséges), utána nyomjuk meg a kioldó gombot a kamerán.

Hasznos funkciója a kamerának az Auto Power-on Record, mely külső feszültségforrás csatlakoztatásakor automatikusan elindítja a felvételt Mode1 beállításokkal, és külső forrás lecsatolásakor leállítja azt egy kis késleltetéssel (~15 mp). Modellezés szempontjából ez annyit jelent, hogy akár távirányítóról is ki-be kapcsolható a rögzítés a készülék módosítása nélkül. :) Eközben, ha letiltottuk a felvétel LED-del való visszajelzését, a narancsszínű LED háromszor villan és kialszik; egyéb esetben két másodpercenként kapunk egy narancssárga villanást.

Audio Volume OFF előnye a helytakarékosságban keresendő, ugyanis a készülék teljesen kivonja a hangsávot a .MOV fájlból, ezzel közel 7% tárhelyet takarítva meg a felhasználónak. Utólagos hangsávillesztésénél amúgy is fölösleges az eredeti, nem túl jó minőségű hangsáv.

Time Lapse funkción keresztül képsorozatokat készíthetünk. Funkció aktiválásán kívül beállíthatjuk a két kép közötti időintervallumot is. Sajnos, ha ez az intervallum 2 mp-nél rövidebb, akkor nem kapunk időbélyeget a képekhez. Ajánlott beállítások: 1mp -forgalom, gyorsan mozgó felhők figyelése; 1-3 mp -napkelte, napnyugta, lassú felhők, 15-30mp -mozgó árnyékok, csillagok, mozgásának követése, 90-120mp -gyorsan növő növények, 5-15p -építkezések előrehaladásának követésére.

Filed Of View vagyis látómező beállításával eldönthetjük, hogy a kijelző kis területét 1:1 olvassuk ki, vagy az egész érzékelő területet konvertáljuk a megadott méretre. Ennek megértésében a táblázat, illetve a magyarázat nyújt segítséget:
1080@30 wide – 2304 x 1296 terület képe át van számolva 1920 x 1080 felbontásra, – a legszélesebb látómező,
1080@30 narrow – 1920 x 1080 méretű terület direkt beolvasása CMOS tömb közepéről,
 720@30 wide – 2304 x 1296 natúr felbontás át van számítva 1280 x 720-ra, – a legszélesebb látómező,
 720@30 narrow – 1920 x 1080 terület átszámolva 1280 x 720,
 720@60 narrow – 1280 x 720 méretű terület direkt beolvasása CMOS tömb közepéről.
A felbontás nagysága beállítható szoftveresen vagy konfigurációs fájlon keresztül, minden egyes felvételi módhoz külön-külön.

Kábelek és kommunikáció. Minden kommunikáció az eszközzel micro-USB csatlakozón keresztül zajlik. Normál USB kábel segítségével a kamera töltését tudjuk elvégezni, illetve egy PC-hez tudjuk csatlakoztatni digitális adatok le- és feltöltéséhez; ebbe beletartozik a konfigurációs fájl szerkesztése illetve szoftveren keresztüli konfigurálása.
A kamerához adott kiegészítők között egy speciális kábel is található. Ennek a kábelnek a 4-5. lábai össze vannak kötve, vagyis a Sence vezeték le van földelve. A kamera ezt érzékelve Videó-jelet küld ki a 2. lábon, illetve Audió-jelet a 3. lábon. A csatolt kábel másik végén három érintkezőjű csatlakozó található tápellátás, analóg audió illetve videó kivezetéséhez. Ezekhez igény szerint megfelelő adapter kábelek csatlakoztathatóak. Figyelem, ha ezt a kábelt felvétel közben csatlakoztatjuk, a felvétel leáll és a kamera várakozó üzemmódba kerül! Mivel a vezetékek nem árnyékoltak, érdemes a külső szigetelést visszavágni, a vezetékpárokat megsodorni és utána vagy zugsorcsővel, vagy valamilyen árnyékolási technikával védeni a vezetékeket mechanikus sérülésektől és elektromágneses zajoktól. Az analóg kimeneteket gyakran egy csatlakozóba fogják össze, és így a kamera egy mozdulattal csatlakoztatható OSD-hez vagy adómodulhoz. Kamerát csatlakoztathatjuk egy Android operációs rendszerrel rendelkező mobileszközhöz is egy OTG kábellel. Ez nem más, mint a mar általunk is ismert USB kábel, melynek egyik végén mini-USB csatlakozó található, a másik végén micro-USB, melynek 4. – 5. lábai össze vannak kötve.

Kamera konfigurálása és meghajtó szoftver frissítése. Igazán türelmet és megértést igénylő feladat. :) A kamera beállítását két módszerrel is végezhetjük: az egyik kicsit “kocka” – egy készülék által generált file-ban (SYSCFG.TXT) kell módosítani adatokat, és azt menteni a kártya gyökér könyvtárába. A fájl létrehozásához kikapcsolt állapotban nyomjuk meg és tartsuk lenyomva a Mode gombot miközben a bekapcsolási gombot is nyomjuk folyamatosan amíg a piros LED 3x nem villan (~ 5sec). Ez alatt a folyamat alatt a narancs- és kékszínű LED felváltva villoghat. Ha megvan a piros, elengedhetjük a gombokat. Ha összekötjük a kameránkat a PC-vel, a konfigurációs fájlunkat aktuális beállításokkal megtaláljuk a kártya gyökérkönyvtárában. De ha nem vagyunk biztosak magunkban e téren, használjuk az mSetup programot.

A készülék firmware frissítése szintén elvégezhető manuálisan, illetve a már említett mSetup program segítségével. A kis program használata intuitív, nem igényel különös ismereteket, az egész folyamatot automatikusan levezényli. Egy dolgot azonban tudni kell, hogy a belső mikrokód, mely magát a flashelést végzi, nem támogatja a 32GB-nál nagyobb kártyákat, illetve nem olvassa, csak a FAT32 fájlrendszert! Azoknak, akik lő-árokban is képesek akarnak lenni a frissítésre, a manuális frissítést ajánlom:

• másoljuk fel a firmware bináris fájlját (FWTLCAM.BIN) a kártya gyökérkönyvtárába,
• kapcsoljuk ki a kamerát, és húzzuk ki a kábelt,
• csatlakoztassuk a kamerát egy PChez, vagy kapcsoljuk be (ezután tilos bármit is nyomkodni a kamerán a folyamat befejezéséig): a kék LED előbb kigyullad (13mp), utána villog (7mp) és kialszik, ezután a narancssárga LED kezd el világítani rövid ideig, és nagyjából 4 másodperc után kialszik.

Ezzel a folyamat be is fejeződött, és a készülék készen áll újabb bevetésekre.

Kamera kézi beállítása (csak bátraknak). Ezt a folyamatot egy konfigurációs fájl létrehozásával kezdjük, mely tartalmazza a jelenlegi beállításokat: ehhez nyomjuk le az üzemmód és a bekapcsolási gombokat és tartsuk, míg a LED nem alszik ki. Csatlakoztassuk a kamerát egy PC-hez, álljunk neki a SYSCFG.TXT fájl szerkesztésének (ASCII nem UTF vagy UNICODE!). A fájlunk ehhez hasonló információt fog tartalmazni:

Date time=[2014/09/11-18:49:52];date time setting,format yyyy/mm/dd hh:mm:ss  
 
Video Mode 1 resolution=[0];Movie resolution setting,0:1080p(Large AOV),1:1080p(Small AOV),2:720p(Large AOV),3:720p(Small AOV) 
Video Mode 1 Frame Rate=[2];Movie frame rate setting,1:60fps (only for 720p small AOV), 2:30fps 
Video Mode 2 resolution=[3];Movie resolution setting,0:1080p(Large AOV),1:1080p(Small AOV),2:720p(Large AOV),3:720p(Small AOV) 
Video Mode 2 Frame Rate=[1];Movie frame rate setting,1:60fps (only for 720p small AOV), 2:30fps 
 
Photo Mode Capture Size=[1];set photo size,0:2304x1536,1:1920x1080,2:1280x720 
Set Time Lapse Shooting=[5],0:off,1:0.25s,2:0.5s,3:1s,4:2s,5:5s,6:10s,7:30s,8:60s 
Photo Flip=[0];set Photo rotate,0:off,1:flip on 
 
Movie cycle time=[4];movie cycle time,0:3 minutes,1:5 minutes,2:10 minutes,3:15 minutes,4:max to 4G byte, 
Movie Loop Recording=[0];set loop recording on or off,0:off,1:on, 
Time stamp=[1];set date/time stamp on or off,0:off,1:on, 
Movie sound=[1];set movie sound,0:mute,1:on, 
Movie Flip=[0];set movie rotate,0:both off,1:mode 1 on and mode 2 off,2:mode 1 off and mode 2 on,3:both on, 
Movie quality=[1];set movie quality,set movie data rate,0:Super,1:Standard,2:Low, 
Movie high dynamic range=[0];set movie high dynamic range,0:off,1:on,2:Enhanced Brightness. 
 
Power on=[1];set system  power on time,0:delay,1:fast 
Power off=[1];set system auto power off time when system pending,0:off,1:30 seconds,2:1 minutes,3:2 minutes, 
Auto Record with External Power=[0];set connect with power to start video recording automatically,0:off,1:on, 
One Power Button to Auto Record=[0];set press power key to start video recording automatically,0:off,1:on, 
Auto Off with External Power disconnected=[2],0:Immediately,1:delay 10s;2:record to low battery power off, 
LED=[1];set LED flicker when recording,0:off,1:on, 
Charge from USB Host=[0]; when connecting with USB host, charge camera or not,0:on,1:off 
Lens option =[0];select lens,0:lens A,1:lens B 
Light frequency =[1];set light source frequency,0:50 HZ,1:60 HZ 
 
TV out=[0];set Tv out,0:NTSC,1:PAL, 
TV Display Ratio=[1];set display ratio,0:4*3,1:16*9 
 
Motion Detect=[0];set motion detect,0:off,1:on 
Motion Detect Timeout=[1];set motion detect timeout,0:5s,1:15s,2:30s,3:60s 
Motion Detect Sensitivity=[0];set motion detect Sensitivity,0:high,1:nomal,2:low 
 
White Balance=[2];Set White Balance,0:Auto,1:Sunny,2:Cloudy,3:Tungsten,4:Fluorescent,5:Custom WB1,6:Custom WB2,7:Custom WB3 
Sunny(5000-6500K) used for sunny with clear sky(Rgain=301,Ggain=256,Bgain=368); 
Cloudy(9000-10000K) used for shade or heavily overcast sky(Rgain=301,Ggain=256,Bgain=384); 
Tungsten(2500-3500K) used for Tungsten bulb (or called Incandescent light)(Rgain=184,Ggain=256,Bgain=711); 
Fluorescent(4000-5000K) used for fluorescent lamps(Rgain=333,Ggain=256,Bgain=525); 
Customized White Balance 1 Red Gain=[100],Green Gain=[100],Blue Gain=[100]; 
Customized White Balance 2 Red Gain=[256],Green Gain=[256],Blue Gain=[256]; 
Customized White Balance 3 Red Gain=[400],Green Gain=[400],Blue Gain=[400]; 
Set red ,green,blue gain,256 is 1x gain,value from 100 to 999; 
 
Color Effect=[0];Set Color Effect,0:Standard,1:Mono,2:Sepia,3:Cool,4:Cooler,5:Warm,6:Warmer,7:Vivid 
Exposure Value= [0] ;Exposure compensation,values from -128 to +128,In 1 increments,default value is 0, 
Contrast= [+5] ;Set Contrast,values from -128 to +128,In 1 increments,default value is 0, 
Saturation= [0]  ;Set Image Saturation,values from -128 to +128,In 1 increments,default value is 0, 
Sharpness= [0]  ;Set Image Sharpness,values from -128 to +128,In 1 increments,default value is 0, 
 
{TLCAM MOV:TLCAM Mobius ActionCam 2014/02/14 v1.17} 
{LDTLCAM,v003}

Ahogy láthatjuk, a fájl tartalmazza a súgót is. Természetesen ez a fájl változhat újabb firmware megjelenésével. Ha nem akarjuk megváltoztatni a készülék belső órájának állapotát, érdemes az idő mezőt kicserélni [????/??/??-??:??:??].A készülék épségét kockáztató beállításokat a kamera eldobja. Mentsük a fájlt, csatlakoztassuk le a PC-ről. Ahhoz, hogy a fájl beolvasásra kerüljön, tartsuk lenyomva az üzemmód és a bekapcsolási gombokat, amíg a LED aktivitás nem szűnik meg. Ezután már csak indítsuk újra a kamerát.

Személy szerint nem látok benne nehézséget, de ezt mindenki maga döntse el, hogy fájlon keresztül, vagy GUI-n keresztül konfigurálja majd a kis “jószágot”. OTG kábelen keresztül már azt Androidos készülékünkön keresztül is beállíthatjuk.

Kamera belső világa.

Hasznos programok:

mSetup.zip – kamera konfigurációs programja,
h2testw – teszteli a kártya minőségét és részben valódiságát,
VLC MediaPlayer – alacsony gépigényű médialejátszó,
AviDeMux – videó-konvertáló szoftver,
VirtualDub – videó-konvertáló szoftver,
WinMovieMaker – videó-szerkesztő program,
ExtCam Mobius AC HD – készülék tesztelő szoftver (Android),
OTG Status – kábel és készülék státuszának lekérdezéséhez (Android),
aMCA Mobius AC – kamera konfigurációs programja (Android),

Hasznos oldalak:

Mobius ActionCam Home – utolsó frissítések,
Mobius tapasztalatok
The Mobius ActionCam Support Thread – RCGroups
Kamerarögzítési tippek, megoldások – RCGroups
BuyMobius.com – képes útmutató
Webbx mini DV camera… – Mobius kellékek és kiegészítők,
Lencsecseréről
Analóg videó-jel torzításáról
Android Support Page

Kiegészítők:

TURNIGY 3A UBEC w/ Noise Reduction
Nagylátószögű lencse

Ismert problémák:

– késik a belső óra, ~1perc hetente
– megoldás: rendszeres manuális frissítés

– gyári fókusz nem mindig optimális
– lencserögzítő csavar kioldása után állítható

– a videó kimenet nem tölti ki az analóg megjelenítő képterületét
– érdemes a Photo mode-ban is megnézni

– egyes videó-szerkesztő szoftverek nem, vagy hibásan kezelik a MOV kiterjesztésű fájlokat
– kodek csomag letöltése a www.codecguide.com-ról ajánlott

– kártyatartó nem minden esetben rögzíti jól a kártyát
– egy kis cellux megoldja a problémát

– kamera közelében nehézkes a GPS vevő működése
– sajnos a hűtőborda antennaként működik, úgy kell árnyékolni, hogy a bordák hőleadó képessége ne csökkenjen. Ügyesebbek fémből készítik el a kamera házát.

Tesztek:

GoPro White vs. Mobius
Mobius vs Horyzon
Nagylátószögű lencse1
Nagylátószögű lencse2
Digitális-analóg átalakító késése
GPS zavarási teszt

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2014. February 26 17:46

FOTÓ Mátyók Gergő vagyok és érdekel a 2D RC alkatrészek és fogaskerekek gyártása alumíniumból,vasból… Jelenleg tudok marni(NC), esztergálni(NC), CAD-ben tervezni-modellezni, huzal szikrázni (CNC) és köszörülni.
Referencia munkáink:
GALÉRIA
Elérhetőségeim: gergo.matyok@gmail.com, tel: 06309513735, cím: Dorog.
Üdv
Gergő

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2013. July 29 22:14

Nem egy mai termék a címben említett rádió, de ahogy mondani szokás — “szebbet készítettek, de jobbat nem” (még mielőtt megköveznének, megemlítem, hogy ez egy teljesen szubjektív vélemény :)). Lényegében korának két stílusát ötvözte az európai számos kapcsolók és potméterek készletét egy kompakt japán dobozba zárva. Több név alatt is megjelentek ezen rádiók a katalógusokban: T9ZAP (T9ZHP – helikopteres verzió), PCM1024ZA, FP-9ZAP, ráadásul 3 verzió is készült belőle: sima, vagyis T9Z, T9Z WC II és T9Z WC II (WC a World Champion rövidítése; az új funkciók a motor üzemanyag-keverék és giroszkóp beállítás, illetve a WCII több 3-állású kapcsolót tartalmaz). Fizikai kialakítása elég zsúfolt — 8 kapcsoló, 4 trimerpotméter, 4 dupla állású trimelő kapcsoló a botkormányoknál, botkormányok, tachométer szenzor, 2 kapcsoló a hátoldalán gyors orsóhoz, hatalmas kijelző a saját 18 dinamikus gombjával (menünként változhat a gombok funkciója, de a feliratok a kijelzőn súgnak) —, egyben kicsit a bőség zavarát kelti az új felhasználóban, de egy kis gyakorlással elsajátítható. A 10 modell memória maximum 8 repülési üzemmóddal modellenként tágas teret nyújt beállításaink tárolásához, és ha mégsem, akkor a tárolt modellek száma bővíthető CAMPack memória modullal (+16 modell repüzemmód). Ugyanazon repülési üzemmódok, sajnos, nem használhatók fel eltérő modellekben, illetve a belső memóriában és a memóriamodulban tárolt repülési üzemmódok nem használhatóak egy modellben, ettől függetlenül, az összesen 66 üzemmód általában kielégíti egy átlagos modellezőnek igényeit. Kábel segítségével a modellek átmásolhatók egy másik T9Z távirányítóba, így az oktató és a tanuló rádiók gyorsan szinkronizálhatóak. Ha egy DSC- vagy oktató-kábel csatlakoztatjuk, esetleg az A + R gombok lenyomva kapcsoljuk be a távirányítót, akkor a frekvenciamodul nem aktiválódik (ON AIR nem villog). Ezzel a megoldással még egyszer ellenőrizhetjük a beállításainkat, mielőtt élesítenénk a rendszert.

A rádió programozása első ránézésre nem túl felhasználóbarát, azonban egy kis gyakorlás után beállítások széles skáláját tudhatjuk magunkénak. Helyenként a jól bevált Robbe FC-28 köszön vissza a menüből. A menük hárombetűs rövidítései néhol nem túl sikeresek, és a felhasználói útmutató is helyenként logikátlan, de egy komplex eszköz leírása nem felelhet meg mindenki igényének. Példák megoldásán keresztül talán gyorsabban elsajátítható a rendszer. Egyes beállítások megtalálása igazi kihívást jelent, azonban valahol ott vannak a rengetegben.
A 9Z típusú rádiók menüjét négy, funkcionálisan jól elkülönülő szintbe szervezték. A rendszer programozását a O, P, Q gombokkal kezdjük, attól függően, hogy az egész rendszer beállításait, a modell általános beállításait vagy a repülési üzemmódot szeretnénk módosítani — az R gomb segítségével visszatérhetünk a fő képernyő nézetbe. A menükön belül a beállításopciók hárombetűs rövidítései 3 × 7 mátrixban helyezkednek el (összesen 39-49 modelltípustól függően). A B, C, D gomb segítségével választjuk ki a megfelelő sort, az F – M gombokkal pedig a megfelelő elemet a sorban. Beállítások során megjelenő NXT jelöli, hogy további beállítási lehetőségek is vannak, csak nem fértek el a kijelzőn vagy más aspektusát állítják a funkciónak. Egyes beállításokat, például a csatornaszám kiválasztását, vagy a számérték bevitelét a kijelző alján megjelenő, gombokhoz előre hozzárendelt értékek jelennek meg. Finombeállításokat a + és a – a gombok segítségével végezzük. Az SWT menü aktiváló gomb, míg az STK egy kar aktiváló tartományának hozásrendelését segíti egy adott funkcióhoz. A SET gomb az analóg bemenetekről való adatok beolvasását és rögzítését szolgálja. Egyes funkciókhoz hozzá tudunk rendelni bizonyos késleltetési időt – DELAY, illetve egy finomhangoló potmétert VOL — ezzel leszállás nélkül is be tudjuk állítani a kívánt értékeket. A beállítások mentése automatikus, a menüt az END vagy a PRE gomb megnyomásával hágjuk el. Mindig érdemes ellenőrizni, hogy a kívánt adatok mentésre kerültek-e. A beállítási menük hárombetűs rövidítéseket egy több-szárnyszervós (4-s, 5-s) vitorlázó beállításán keresztül ismerhetjük meg legkönnyebben.

A főmenü (HOM) gyűjti össze azon adatok kijelzését és kezelését, melyek repítés során közvetlenül hasznunkra lehetnek: időzítők, feszültségmérők, tachométer, trimek. Ezenkívül ezen a felületen jelennek meg a riasztások illetve repülőmódélünkkel kapcsolatos információk.
Rendszerszintű beállítások. Ezen a ponton feltételezem, hogy a System Settings menü nem okozott gondot, és egyértelmű a MSL — modell kiválasztás, a CPM — a modell másolás vagy a CPC — üzemmód másolás, sikerült kipróbálni a tachométert (TAC) egy kompakt csövön (3000Hz), megfelelő kábel birtokában (DSC) sikerült feszültséget mérni (VLT) és adatot továbbítani egy másik rendszernek (DTN). A UNA pontban már ott a nevünk a PAR már igényünk szerint beállítva és a SRV sevrómozgást bemutató hisztogramok is elfáradtak a gyakorlástól. Ezután jöhetnek azon beállítások, melyek hatással lesznek a modellünk viselkedésére és jelentősen eltérhetnek modellenként.
Modell szintű beállítások. Ha már kiválasztottuk a megfelelő modellt a SYS>MSL pontban, akkor MDL menüben számos modellre jellemző általános beállítást végezhetünk: teljesen vagy részlegesen törölhetünk a beállításaikon (RST), átnevezhetjük a modellt (MNA), beállíthatjuk a rádió impulzus modulációját (PMD — PCM vagy PPM,— 2,4GHz adómodul esetén az utóbbi szükséges). Abban az esetben, ha PCM modulációt használunk, az F/S pont alatt a Fail Safe vagyis azokat az értékeket, melyek érvénybe lépnek, ha a vevő nem kap jelet az adótól állítjuk. A BFS almenü alatt a gázcsatorna értékét tudjuk beállítani arra az esetre, ha az akkumulátor feszültsége a kritikus alá esik.  A TYP menüben a modell típusát tudjuk kiválasztani (pl. s-4 vitorlázó). Ezután elvégezhetjük a bemeneti szervek hozzárendelését a csatornákhoz (FNC — szabadon választhatunk a botok, potméterek, kapcsolók között), illetve a szervók mozgási irányát igény szerint meg is változtatjuk a REV menüpontban. Egy ritkábban használt beállítást is a modell szekcióban kapott helyett az ALT — a tréner gomb alternáló üzemmód aktiválása teszi lehetővé (egyszer fel — BEKAPCS, még egyszer fent — KIKAPCS).CH9-a távirányító 9. csatornája csak kapcsoló csatorna, analóg bemeneti eszköz nem rendelhető hozzá. [Gallery not found]Home;System;Model;Condition;SWT, VOL,Expo
Repülési üzemmód beállítása — bár nem egyedülálló, azonban, rádiónk legfontosabb funkciója (CND). Egy repülőmodellhez akár 8 repülési üzemmódot is rendelhetünk. Ez annyit jelent, hogy a különböző repülési szakaszokban akár teljesen más vezetési technikát is alkalmazhatunk, és több beállításon is változtathatunk egy kattintással: vég- és közép-állások, mixek, kettős kitérések, reakciófüggvények, offset-ek, időzítők. Ezáltal repülési szakaszonként optimális előre beállított opciókkal repülhetünk. Ezzel a technikával, agilis manőverekből finom precíz műveletek elvégzésére alkalmas konfigurációba válthatunk.
A CNA menüpontban átnevezhetjük az üzemmódot, hogy legközelebb is tudjuk, mire való. Az STM, az ATV, az AFR és a D/R és az üzemmód általános beállításait segítik elő.
Mechanikus sérülés elkerülése érdekében, leakasztott szervókarokkal érdemes nekilátni a szervók tesztelésének, ugyanis, még a bontatlan szervók sem mindig középállás jellemzi. Ha megjárattuk a szervókat, és meg vagyunk velük elégedve, fel lehet rakni a karokat, méretezni a tolórudakat, és ha másképpen nem oldható meg, akkor finomhangolni az irányított felületek középállását szubtrimekkel (STM). Túl nagy eltérés esetén érdemes a tolórudak pozícióját, hosszát felülvizsgálni és inkább a modellen célszerű állítani. Az ATV —  a szervók maximális kitéréseit állíthatjuk be, megakadályozva a szervók/felületek mechanikus sérülését. Az ATV minden üzemmódban aktív, ezért beállítása kötelező.(NORál beállítás csak a közvetlen bemeneti eszközök kimeneti jelet korlátozza, míg LIMit beállítás abszolút, és az esetleges mixek által okozott túlvezérlést is megakadályozza.) A lassítás beállítása akkor célszerű elvégezni, ha eltérő középállásértékeket állítottunk be a szervóinknak eltérő repülési üzemmódokban, így az átmenetet fokozatossá lehet tenni (20%~1mp; futóművek kioldására is használható). Az AFR segítségével a bemeneti eszközök végállásainak értékét és válaszgörbéjét állíthatjuk be (lineáris, kiegyenlített – EXP16% vagy exponenciális legyen). D/R — kettős végállás és exponenciális járat módosítását teszi lehetővé tetszőleges három csatornán kapcsoló segítségével (nem túl szerencsés kialakítás, FF8 és FF9 sokkal természetesebb a kezelése), lényegében, egy masodlagos, harmadlagos AFR beállítás.
Ennél a rádiótípusnál minden modell minden egyes repülési üzemmódjához saját külön trimelő beállítást menthetünk le. (TRM – a digitális trim a főmenüből is elérhető)  A trimértékek kezelését ráadásul két szinten kezeli: current – C, vagyis jelenlegi, és memory  – M, vagyis tárol trim beállítás. Ez kiváló terepet nyújt a kísérletezéshez, és ha nem tetszik az eredmény, az M>C gombot megnyomva memóriában tárolt értékeket előhívhatjuk. Minden trimmer gomb egyénileg testre szabható: a kis- és a nagy lépték mértéke, ismétlési sebessége. Ezenkívül két trimelési típus között is választhatunk: NORmál, vagyis középérték körüli trimelés és ATL – alacsony érték körüli trimelés, mely pl. a gázkar trimelésnél használatos kis fordulatok beállításánál. Ezenkívül, a beállíthatjuk, hogy egyes trimállító gomb SEP — elválasztott, vagyis csak az aktív repülési üzemmódra hat, vagy pedig kombinált (CMB), és minden üzemmód trimértékeire hatással van ahányszor használjuk. természetesen, beállítható a középértéken való hangjelzés is.
Trim1, Trim2
Eddigi beállítások egy alap gép beállításait és finomhangolását kielégítik, de ha a csatornák függőségét illetve bizonyos manőverek hibáit korrigálni akarjuk, szűkségünk lesz a programmixelésre.
Programmixelési lehetőségek. Egyes beállítások eltérnek repülőmodellünk típusától függően; ezt a rádiónk menüje is tükrözi. Ahogy korábban is szó esett róla, gyakorlati megvalósításon keresztül könnyebben elsajátíthatóak a lehetőségek. Talán egy negy szárnyszervóval szerelt vitorlázó kellően bonyolult ahhoz, hogy a fontosabb aerodinamikai mixeket röviden bemutassuk.
ADF — két feladata van: egyrészt összehangolja a két csűrő csatornára kötött szervók működését (1.AIL, 7. AU1),  másrészt, a csűrők aszimmetrikus kitérését teszi lehetővé egy koordinált fordulóban (nagyobb kitérés fel, kisebb le), potméterrel trimmelhető beállított érték ±25% tartományában. Az utóbbi feladatát akkor is elvégzi, mikor a szervók flaperon mixben vannak.
FPN — flaperon mix lehető teszi, hogy a csűrőinket ívelőként is használhassuk. Ehhez a szervókat az 1.AIL illetve a 6.FLP csatornakra kötjük, aktiváljuk a mixet. A mix menüjében megtaláljuk az ívelő ofszet beállítási lehetőségét, vagyis az ívelés kezdeti pontját és a kitérés mértékének tudjuk szabályozni.
Az ADF és az PFN nem lehetnek aktívak egy időben, azonban a differenciál csűrést trimelő potmétert megadhatjuk így is az ADF menüben, vagyis a Flaperon beállítás kombinálhatja mindkét beállítás funkcióit.
A→R — csűrő-oldalkormány összekapcsolását végzi, ellenállás csökkentése érdekében a koordinált fordulókban (10-15%, nagyobb sebesség esetében 0-5%, orsónál 0- -2%).
ABE/ABK — légfék – csűrők fel-irányban való kitérítése, féklapok, ívelők teljes kitérítése megnöveli a repülőgép ellenállását, magassági kormány kompenzációja ellengethetetlen a fékező elem (féklap, ívelőlap, futómű) kitérésének megfelelően.
ALV — differenciált magassági kormány – felhajtóerő kompenzálását segíti eltérő sebesség föggvényében, ha a motorelhúzás nem elegendő.

ASF — csűrő-oldalkormány összekapcsolása, ezzel nagyobb csűrő felületet biztosítva a fordulók kivitelezéséhez, ami egyrészt csökkenti a kitérítés igényét, másrészt biztosítja a csűrés hatékonyságát az átesés-közeli helyzetekben.
ESF — magassági-ívelő összekapcsolása nagyobb fordulékonyságot ad a repülőgépnek olyan manővereknél, ahol magassági is használva van. Használata egyes profiloknál nem ajánlott, ugyanis erősen megnövelheti a szárny légellenállását.
SPF — ívelőlapok használatakor fellépő egyensúlyi zavar kompenzálására szolgál, trimeli az repülőgépet magassági kormánnyal és növeli az ivelő felületét csűrőkkel.
SFT — ívelő felületek középállását állítja, trimmeli.
BFY — hatékony fékezési megoldás földnélküli gépekhez. Működése során megemeli a csűrőket, leereszti az ívelő lapokat, teljes útja a 6. csatornával szabályozható.Alapértelmezettként a VR(A) vagy LD van hozzárendelve, de az SF2 kontrollját hozzárendelhetjük a J3 gázkarhoz.
BYE — egyensúly megtartása végett trimeli a gépet magassági kormány eltérítésével, amikor aktiváljuk a “pillangó” féket.

TM1, TM2 — több csatorna trimelését engedélyezi egy kapcsolóval (AIL, ELE, SF). Folyamatos átállás érdekében lassítást is tudunk állítani. TM2 magasabb prioritással rendelkezik, de egy 3 állású kapcsoló használata is megoldható. (Start Ofs, Speed Ofs, Termal Ofs)
TOF — trim offset works hasonlít az szubtrim beállításhoz, azonban eltérő értékeket engedélyez különböző repülési üzemmódokhoz.
PMX — öt szabadon állítható mix, mely segítségével tetszőleges csatornákat vegyíthetünk, és ha úgy adja a szükséglet, láncolhatjuk is.

Ősszegezve egy általam használt sorrend a modell beállításához:

• MSL – modell kiválasztása,
• MNA – elnevezése,
• TYP – typus beállítása,
• RST – minden beállítás törlése,
• CSL – alap üzemmód kiválasztása, 
• CNA – üzemmód átnevezése (általában NORM),
• FNC – bemeneti eszközök hozzárendelse a bemeneti jelekhez (SF1 -J3, SF2 -SL),
• ATV – szervó végpont beállítása vezérlő csatornákon (csűrő, magassági ~10-12°, oldalkormány 45°).
• ADF/FPN – jobboldali csűrő aktiválása (1:3 kis sebességnél, 3:4 nagy sebességnél, trim ±25%),
• szervók csatlakoztatása vevőhöz növekvő sorrendben: AIL bal, ELE, AirB, RUD, FLP bal, FLP jobb, AIL jobb, motor,
• REV – szervók pozitív irányának beállítása,
• STM – középállások beállítása,
• 3-állású kapcsoló kiválasztása üzemmód váltáshoz (START, NORMAL, LAND),
• A→R – (AILTtoRUD) csűrő-oldalkormány összekapcsolása ellenállás csökkentése érdekében fordulókban (10-15%, nagyobb sebesség esetében 0-5%), érdemes a gyors üzemmódot választó gombbal vezérelni, trim ±25%,
• ASF – (AILtoS.FLAP) csűrő-ívelőlap összekapcsolása hatékonyabb fordulókért (50% termik tartáshoz, 90% gyors üzemmódhoz),
• SFT – ivelők beállítása NORMAL és LAND üzemmódokhoz,
• BFY – “pillaangó” fék,
• BYE – “pillangó” fék okozta hatások trimelése,
• ESF – magassági-ívelő összekapcsolása jobb fordulékonysághoz – ritkán használt,
• ATV – szervó végpont beállítása vezérelt csatornákon,
• CPC – START üzemmód beállítása a NORMAL üzemmód másolatából: ívelők le, csűrők le, magassági fel, motor, ASF 90%, A>R 5%,
• TMI&TM2 – SPEED és TERMÁL offsettek állítása.

Egy kis extra: oktató és DSC kábel bekötési rajza.

TRAINER
   9ZAP
 o:GND,
 1:BAT+if on, ORANGE
 2:OUT, BROWN
 3:IN, BLUE
 4:Batery + short with WHITE
 5:power back, GREEN
 6:+5V

   9C
 1:OUT, 2:GND, 3:NC
  4:IN, 5:BATin (12v if on) short with 6:BAT+(12v)

DSC
  9ZAP
 2 - OUT SIG
 6 - +5v
 o - GND
 4-5 - t. off module

  9C
 1 - OUT SIG
 2 - GND
 5-6 - SHORT +5v

Follow