A körte az egyik olyan gyümölcs, hanem az egyetlen, amelyik oszlopos koronaformát alakít ki. Hajtásai függőlegesen törnek felfelé, fajtától változó erősséggel, ezért a koronája eléggé zárt, megnyúlt tojás alak.  Ez a függőleges növekedés nem kedvező számunkra, de az sem lenne kedvező, ha vízszintesen fejlődnének a hajtások. Ezért a metszésnél törekednünk kell arra, hogy a központi tengellyel az oldalágak 30-40 fokos szöget zárjanak be.

Általános szabályok

– Először az egymást keresztező, befelé növő ágakat kell tőből kimetszeni vagy kifűrészelni. Ne hagyjuk meg a törött, sérült, felkopaszodott ágakat sem! Ha ezeket kivágjuk, akkor a megmaradó termőrészek kedvezőbb helyzetbe kerülnek, a rajtuk levő gyümölcsök biztosabban megtermékenyülnek.
– Az elhalt ill. beteg ágakat/gallyakat távolítsuk el minél hamarabb.
– Domináns vezérág (ne metsszük)
– Metsszük vissza a konkurens másodlagos vezérágakat.
– Metsszük vissza a befelé növő ágakat, ill. az egymáshoz súrlódó ágakat.
– Vágjuk le a mélyen elágazó, laza szövetű ágakat.
– Vágjuk le a vázágakból kitörő függőleges vízhajtásokat.
– Vágjuk le a törött, vihar-tépte ágakat.
– Távolítsuk el a sarjhajtásokat.
– Vágjuk le a nagyobb lelógó ágakat.
– Vágjuk le az idősebb ágakat tövig, helyet adva az új hajtásoknak.
– A metszési felület enyhén ferde legyen, a vesszőn a rügy felett néhány milliméterre, a rügytől lefelé lejtsen. Hogyha kifejlett ágat metszünk vissza, ne hagyjunk csonkot! Aranyszabály, hogy a nagyobb fertőzésveszély miatt viszonylag kevés sebzéssel dolgozzunk, sebkezelő anyaggal feltétlenül ápoljuk le (kivételt képeznek a frissen ültetett csemeték)!

Ültetéskori metszés

Suháng esetén első tavaszi metszéskor 60-70 cm magasságban elvágjuk a növényt, ezáltal arra késztetjük, hogy oldalhajtásokat neveljen. A metszést kb. fél centiméterrel a rügy fölött, és úgy végezzük, hogy átellenes irányba lejtsen a metszlap. A visszavágás hatására külső tényezők függvényében 3-6 oldalhajtás keletkezik. Zömében a felső rügyek hajtanak ki, és ezek is növekednek a legerősebben. A legfelső rügyből képződött hajtás fejlődik a legerősebben, ezt mindenféleképp meghagyjuk, ez alatt kiválasztunk azt a 3-4 hajtást, ami legjobban kitölti a horizontális teret, a többit pedig eltávolítjuk.

Koronaalakító metszés

Az orsó koronaformáknál meghagyjuk a középső ún. sudárhajtást. Ekkor az alakító metszés során úgy válogassuk a termőágakat, hogy azok ágemeleteket alkossanak. A másik módszer, hogy ezt a sudárhajtást eltávolítjuk, és nagyjából egy pontról eredő 3-4 vázágat válogassunk ki. Ekkor a fa alacsonyabb marad és mód nyílik egy szellősebb ágrendszer kialakítására de maradjunk a sudarasnál egyenlőre.

A következő tavasszal a négy vessző közül azt a hármat hagyjuk meg, amelyik a leginkább lefedi a teret. Ezek 1/3-át levágjuk a sudarat pedig az első ágemelettől mért 60-80 centiméternél vágjuk le. Ha nem nőt meg ekkorára, akkor a felső 1/3-át vágjuk le. Arra ügyeljünk, hogy az oldalágak csúcsa sose legyen magasabb, mint a sudár csúcsa. A kettő között legalább 20 centiméter legyen a sudár javára. Metszésünk eredményeként a következő nyugalmi időszakra a lenti ábra szerint alakul körtefánk.

A beteg és sérült ágak kiszelektálása a itt is a legcélszerűbb első lépés. Ezután következhetnek a keresztirányba növő ágak, ne felejtsük el eltávolítani a fa belseje fele növő ágakat se. Így a fa szerkezete sokkal átláthatóbbá válik és könnyebb lesz kiválasztani a jó állású ágakat.

Fenntartó metszés

Először is a fiatal 1 éves hajtásokat kell visszametszenünk, kiszelektálnunk, ezeket általában 5-7 rügyre metsszük vissza, igyekezzünk a fa külső felén hagyni többet.
A másik talán még fontosabb a termő dárdák metszése, ez igazából csak szelekciót takar. Röviden leírva ezekből fejlődik a gyümölcs így minél többet hagyunk belőle annál több, minél kevesebbet annál kevesebb a termés. Itt is él ám az örök törvény minél több termést nevel annál kevésbé lesz jó a minősége.

Follow

Comments are closed