Comments (1)

By Gondozó, 2021. October 20 07:40

RC modell építése forrásokat, türelmet, tapasztalatot és szervezettséget igényel, ezt ne feledjük soha, mikor kinyitjuk egy kit dobozát, melyben akár 300 vagy több alkatrész is lehet. Számos eszközök, anyagok, szerszámok használata nélkülözhetetlen az építési folyamat során (szerencsére, sok olyan tételünk lesz, amelyet elég egyszer megvenni). Egyes modellek anyagára akár több százezer is lehet és építési idő könnyedén meghaladhatja a száz munkaórát, tiszteljük meg tehát azzal, hogy a “születési” helyét is ugyanannyi gondossággal rendezzük és ápoljuk, mint magát a modellt. Önmagában ez még nem garantálja a sikert, de jelentős mértékben elősegíti azt.

Mielőtt a kivágott alkatrészekből a elkezdenénk építeni gépünket, biztosítani kell a megfelelő terepet az asztalunkon vagy egy másik asztalon, ahol az alkatrészek összeillesztését, rögzítését, összeragasztását el tudjuk végezni és a ragasztó végső kötéséig rögzíteni, tárolni tudjuk. Ehhez egy összeszerelő asztalt/asztalterületet érdemes kialakítani, amely patyolat tiszta és vágószerszámmentes; ez a felület lesz a “szerelőcsarnokunk”.  Ne spóroljunk ezen, mert ettől is függ, mennyire kényelmesen, gyorsan és milyen minőségben állítjuk elő a gépünket. Ennek a felületnek a minősége részben megadja az épített gépünk jóságát – csak sima egyenes felületen lehet jó gépet építeni, mert ugye ezt akarjuk, és nem egy kitrimelhetetlen ketyegő bombát, mely egyszer büszkén csapódik az anyaföldbe. Anno megtapasztaltuk ezt mi is, sok munkával és keserű pillanatokkal árán. Mindenki ejt hibát, mi is megtettük, tanultunk belőle. Te miért ne tanulnál a miénkből? Nos, ha a döntés megszületett, építsünk egy asztalt először.

Építőasztal, hozzávalók: az egészet meg kell próbálni minimális összegből de maximális minőségben kivitelezni.

—- folyt. köv. —-

Follow

Comments (2)

By Gondozó, 2015. May 25 10:55

Sokat gondolkoztam azon, hogy vegyek-ne vegyek egy esztergagépet, de végül jött egy kihagyhatatlan ajánlat, így bővítettem a “játszóteremet” – hazacipeltem egy szerényebb kivitelű EMCO Compact 5 esztergagépet. Valamiért nem mindenki örült a szerzeményemnek, különösen a csendszerető szomszédom nem, de megnyugtattam, hogy csak akkor fogom használom a gépet, ha már alszik,  hogy ne zavarjam. Bár tény, hogy nem értek hozza, és azt sem tudom, mit fogok vele esztergálni, de rég bennem van az érzés, hogy kell :). Jelenleg lepucoltam, kifújtam a hulladékot belőle, és egy kis időre félretettem, mert előbb művelődnöm kell –  ez már nem játék. De segítenek a srácok a gyárból. És amíg ok ráérnek segíteni, én bújom az internetet, és találtam kis olvasnivaló: Dr. Szabó László: Forgácsolás, hegesztés és egy apró gyöngyszemet 1968-ból.

Első utam az új tapasztalat felé a használati útmutatóhoz vezetett. Bár nem minősül ipari gépnek a masinám, azonban bír “tépni”. Kicsit játszottam a sebesség beállítással. Egyszer-kétszer cseréltem fogaskereket, hogy abban is legyen valami tapasztalatom. Végül egy tapasztalt barátom átnézte a gépet, hozott pá kést, és kipróbáltuk is azokat. Így született a kezem alatt pár hengeres test.

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2015. March 8 16:41

Mindennek van kezdete…

Igen sok tényezős a repülés termésezte, és nagyon sok fogás létezik, mely közelebb visz bennünket a sikeres modellgép repítéséhez. Mind ez időbe és szorgalmas, kitartó és pontosan kivitelezett munkába kerül. Kezdjük az alapokkal, hogy ne keljen visszatérni hozzájuk később, és olyan célokat tűzzünk ki, melyek elég magasak a képességeinkhez, de még elérhetőek számunkra. Ilyenkor egy tapasztalt “kolléga” tanácsa aranyat ér. Így biztosítani tudjuk a folytonos fejlődést és örömteli időtöltést önmagunk és társain számára egyaránt. Gondolkozzunk projektekben; és egy jó projekt, kisebb projektekből áll, és ha jól csináljuk, mindig akad egy kis örömteli pillanat.

Görbe gép építése – elfogadhatatlan!

Agyon szajkózott és nagyon fontos tényezője a gépnek, hogy a lehetőségeinkhez mérten, a legegyenesebb tengelyű gépet építsünk. Ha az elején nem kezdünk el figyelni a részletekre, elveszítjük a referenciapontjainkat. És ha a gépezet nem egyenes, soha nem tudjuk egyensúlyba hozni az ébredő erőket. A gép nehezen repülhető lesz, és eltérő sebességeknél éltérő tulajdonságokat fog mutatni és ezért, lényegében trimelhetetlen. Azonban, a “görbe” repülő is repül, első gépeink nem lesznek tökéletesek, sőt, a többi sem, és ez a normális, csak törekedni kell a tökéletességre.

Műszakilag kifogásolható gép üzemeltetése – elfogadhatatlan! 

Ne bízzunk semmit a véletlenre. Győződjünk meg minden alkatrész épségéről és minőségéről beépítés előtt. Győződjünk meg a gépünk megfelelő műszaki állapotáról repítés előtt. Javítsuk ki minden fellépő hibát, mielőtt tovább mennénk, vagy készítsünk hibajavító listát, ha csak később tudunk vele foglalkozni. A problémák nem oldódnak meg maguktól!

Nehéz gép építése – elfogadhatatlan! 

Egy valamit meg kell érteni, hogy miként a nagy repülőgépeket sem a “törhetetlen” fekete-doboz anyagából készítik, ugyanúgy nem érdemes túlzásokba esni a modell repülőgép építésében. Hatékony anyagfelhasználáshoz előbb azok tulajdonságait szükséges megismerni. Töltsünk egy kis időt alapanyagok pusztításával, így lehet tapasztalati ismereteket szerezni az anyagok rugalmasságáról, szilárdságáról. A megfigyelés és a tapasztalat a fontos. Egy függőleges földbecsapódás nagyobb erőt szabadit fel, mint egy közepesen kalapács becsapódás a fába. Ehhez képest sok balsagép túléli az ilyen becsapódást kisebb sérülésekkel.

Mennyi ideig tart egy jó gép megépítése, nem számít

Egy minőségi repülőgép építése hat hónapot is igénybe vehet. Egyes felmerülő problémák vagy csak tapasztalanságból ez akár többéves projekt is lehet. Egy jó és könnyen karbantartható modellgép gép sok tervezést, türelmet és tapasztalatot igényel. Jól megépített gép éveken át szolgálhatja a készítőjét, kisebb karbantartási munkálatok mellett (csővezetékek, akkumulátor). Egy kisebb baleset még egyáltalán nem ok egy gép “nyugdíjazásra”. Ezert, minden gépnél gondolni szükséges a karbantartásra is.

Ajánlott linkek:

Hogyan célszerű elkezdeni a modellezést?
Minimumlista kezdőknek

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2015. March 7 23:42

Ez a kis cikk nem arról szól, hogyan lehet építeni egy olyan látványos gépet, mely képes jól repülni, hanem inkább azokról, kik reménytelenül “szerelmesek” a repülésbe és az alkotás szépségébe.

Készségek és jellemvonások

Amikor azt mondom, hogy modellező vagyok, az emberek többsége az mondja, hogy “én nekem ehhez nem lenne türelmem”. A következő mondat, hogy “túl sok a szabadidőm” és végül, “ennyit dolgozni, hogy utána összetörjön?”.  Sajnos, a modellezést sokan félreértik, és gyakran ezen emberek saját modellezési kudarca, esetleg a kis repülőgéppel rohangáló gyerek emlékképe áll a félreértés mögött. Azonban a “vérbeli” modellezők fényévekre vannak attól a színtől, amit a hétköznapi ember lát a modellezés mögött. Ennek tisztázására, ugyan teljesség igénye nélkül, de megpróbálom összefoglalni azokat az ismereteket, és tulajdonságokat, melyek nélkülözhetetlenek a jó modell tervezéséhez, megépítéséhez (vagy legalábbis lista készül arról, milyen munkatevékenységben leljük örömünket). Mivel a világ változik, ez az írás sem Szentírás. :)

 Személyiségbélyegek

Figyelmesség és precizitás
Kreativitás és találékonyság
Fegyelmezettség
Következetesség
Intelligencia
Racionális gondolkodásmód
Problémamegoldó képesség
Térbeli és tudásbeli orientálóképesség

Szakértelem

Aerodinamika
Fizika
Elektronika
Matematikai modellezés
Tervezésismeret
Műszaki rajz
Szerkezettan
Gépészmérnöki ismeretek
Anyagismeret
Fa-, műanyag-, fém-megmunkálási ismeretek
Diagnosztika és hibajavítás
Grafika
Kompozit gyártástechnológia
Projektmenedzsment
Logisztika és anyagmegóvás
Kommunikáció

Lényegében, a multidiszciplináris ismeretvágy hajtja a modellezőt, az alkotás nyers ereje. Lehet, hogy nem tűnik logikusnak az, hogy hajlandóak vagyunk kiadni többszázezer forintot szerszámokra, hogy építsünk egy olyan gépet, amely a boltban is megvásárolható lenne ebből az összegből, azonban a repülés és az alkotás romantikája magával viszi a modellező szívet. Valahogy a vásárolt gép sohasem tökéletes; és minél többet építünk, annál jobb az eredmény, annál több örömöt okoz az építés. Ebből a körből nincs kiszállás, anélkül, hogy az ember lelkének egy kis darabja ne vesszen el. Azon sem kell csodálkozni, ha valaki elmormog valamit a gépének címezve, mert a modellező gépe a személyiségének a tárgyi megtestesítése, és lényegében saját-maga tudását, figyelmét, szorgalmát szidja vagy éppen dicséri a szavával.

Legyen szó sugárhajtású gépről, vagy egy kis vitorlázóról, rengeteg utánajárás, munka és ismeret lapul meg mögötte. Tapasztalattól és személyes képességektől függően, vannak jól és még jobban sikerül modellek, de a szorgalmas kitartó munka minden esetben megérdemel, egy dicsérő szót.

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2015. March 5 13:13

Nem vagyok egy nagy műhelyvédelmi szakértő, inkább a szubjektív gondolataimat teszem közzé, nem pedig a szabványoknak megfelelő, pontokban összeszedett felsorolást. A lényeg, hogy a munka el legyen végezve, a munkát végző személyek és a környezetük épek és egészségesek maradjanak. Modern kifejezéssel élve, legfontosabb a teljesítmény és a fenntarthatóság. Kérlek, ne gondold, hogy ha nem ismered a szabályokat, akkor azok nem vonatkoznak rád. Ezen szabályok nem azért léteznek, mert papírra/monitorra lettek vetve, hanem a józan ész, a megfigyelés és az előrelátás ismerte fel és gyűjtötte össze. Meg hát mit ér a munkánk gyümölcse, élvezete nélkül. Kezdjük pár alaptétellel:

• Veszélyes anyagokat, eszközöket tároljuk megfelelően, különösen, ha vendégeket is fogadunk műhelyünkben.
• Szerszámainkat csak a gyártó által meghatározott tűrési tartományon belül üzemeltessük mind anyag, mint üzemeltetési körülmények tekintetében.
• Munkahelyünk, és a munkaterünk legyen stabil és biztonságos.
• Ne hagyjuk az éles, szúró tárgyainkat szanaszét heverni. Ne hagyjuk a tárgyakat a földön heverni. Használaton kívül tároljuk megfelelően.
• Tápkábelek szigetelése legyen tökéletes, kábelek futása legyen biztonságos (különösen a földön).
• Tartsuk kellő távolságban a munkagépektől, munkafelülettől bolygónk azon lényeit, melyek vonzzák a bajt: macska, hiperaktív személy.
• “Játékaink” vonzzák az embereket, különösen a gyerekeket. Mutassuk be büszkeségeinket műhelyen kívül, reptessünk kijelölt helyen, ugyanis a modellrepülőgép nem játék.

Aki ezt az oldalt olvassa, már valahol elhivatott, vagy legalábbis egy nagyon komoly döntés előtt áll, hogy beköltözik-e a modellezés műfaja az életébe vagy nem. Aki már előrehaladott állapotban van, az jól tudja, hogy a modellépítés sok rutint igényel, azonban a megváltozott munkapépesség újratanulást igényel. Bár az emberi szervezet hatalmas alkalmazkodási potenciállal rendelkezik, előzzük meg az alkalmazkodás kényszerült helyzetét.

Legfontosabb munkaeszközök védelméről

Ahányszor bemegyünk a műhelybe, mindig előkerülnek olyan munkaeszközök, melyek nélkül egy modell nem készült volna el, mi több, más tárgy sem. Ezek az eszközök a legfontosabbak, és nyilvánvaló, hogy minden munkavégzés során ezek eltérő szintű veszélyeknek vannak kitéve. Bár ezen eszközök rendelkeznek bizonyos mértékben önjavító képességgel, mégis nagyon érzékenyek és törékenyek. Gondolom, egyértelmű, hogy ezek a szerveink és végtagjaink.

A kreativitás talán legfontosabb szerve az agy. Bár tény, hogy érzékszervek nélkül nem sok feldolgozandó információhoz jutna. Ez a megtapasztalás és a felfedezés eszköze, és bármennyire okos és tapasztalt az illető, az agyának meg sok-ezer rejtvényt kell megoldania. Védjük hát az idegrendszerünket megfelelő gázmaszkkal a káros vegyi anyagok gőzeivel szemben. Egyes modellkategóriáknál a sisak sem elhanyagolható.

A szemünk fényét se hanyagoljuk el. Igaz ugyan, hogy látássérült emberek is képesek csodálatos dolgok véghezvitelére, azonban tiszta látásra támaszkodva sokkal egyszerűbb.

Kezünk sértetlen megléte még nem garancia arra, hogy ez így is marad. Ujjunk egy részének elvesztése már komoly problémákat okozhat a mindennapi tevékenységekbe, különösen akkor, ha a sérülés érinti a tapintó felületet. A teljes vagy részleges regenerálódás pedig hónapokra elhúzódhat. Különös odafigyelést igényelnek azon munkálatok, melyeket motorizált szerszámokkal végzünk – csak egy pillanat, és nincs többé visszaút!

A személyes kedvencem veszélyforrás terén a légcsavar. Nem megfelelő műszaki állapotú légcsavar üzemeltetése, működő motor nem megfelelő megközelítése vagy a szabályzó esetleg üzemeltető személyzet hibájából adódó sérülések és károk jelentősek is lehetnek, és ugyan ritkán, de akad halálos kimenetelű eset is a modellezés történetében. Sorolhatnám még a többi szervet is, de inkább rátérek arra, hogyan célszerű szervezni a védelmet.

Személyi védelem eszközei.

Egyes eszközök, még ha nem is gondolnánk rá, de igen hasznosak tudnak lenni a műhelyben, amikor sürgősen szükség van rájuk.

• tiszta víz – talán a legalapvetőbb anyag, mely olcsó és elérhető, ezért néha megfeledkezünk róla. Vegyi szennyezés esetén vegyszer eltávolításának első lépése a felület leöblítése lehet. A tartály legyen könnyen nyitható és viszonylag öblös töltő nyílással.
• doboz – lehet vásárolt vagy egyénileg készített, a lényeg a tartalma: steril gyorskötöző pólya, ragtapasz, tiszta olló, jóddal impregnált párna, vágható sebtapasz, fájdalomcsillapító, szappan, ammónia vizes oldata.
• védőszemüveg – alapeszköz, mely szemünk védelmét szolgálja és alkalmazása motorizált szerszámok használatánál kötelező. De jó szolgálatot tehet motoros repülőgépek üzemeltetésénél is.
• tűzoltó készülék – vegyük figyelembe, hogy általunk használt anyagok, vegyszerek gyúlékonyak, ezért egy kisebb baleset miatt ne szenvedjünk nagy károkat. Talán a porral töltött verzió a legalkalmasabb számunkra, mivel hártyát képezve éghető felületen megfolytja a tüzet. Beszerzése előtt készítsünk egy listát a tárolt vegyszerekről, alapanyagokról és kérdezzük ki egy szakértő véleményét.
• hallásvédelem – ezek lehetnek gumis szivacsdugók, passzív illetve aktív fültokok. Elektromos kéziszerszámok nem okoznak különös problémát, hiszen biztonságos tartományon belül üzemelnek, azonban egy dekopír-, vagy körfűrész, közeli kompresszor hangja már halláskárosító lehet.
• szellőztetés – nagyon fontos, különösen, ha illékony anyagokkal dolgozunk. A levegőben kis koncentrációban, vagy a lassan, de folyamatosan dúsuló lehet, nem fogjuk érezni, azonban a károsító hatása a légutakra érvényesül. Nagyon fontos tudni, hogy az érzékszerveink alkalmazkodnak, és bizonyos kitettség után kialakul a tolerancia (nem a vegyszerrel szemben, csak nem tudjuk kiszimatolni). Óvjuk légútjainkat a káros hatásoktól megelőzéssel.

Vegyi védelem

Material Safety Data Sheet (MSDS) – anyagok biztonsági adatlapja, mely, ha nincs csatolva a vegyszerhez/anyaghoz, térítésmentesen lekérhető az értékesítőtől, gyártótól.

Gumikesztyű – kevésbé agresszív anyagokhoz vékony gumikesztyű, savhoz és könnyedén felszívódó erősen mérgező anyagokhoz vegyvédelmi kesztyű ajánlott. Ezek egyrészt megóvják a modellező bőrét vegyi égéstől, másrészt a mérgezéstől. Ne legyünk restek használni őket. Vékony kesztyűk 100 darabos kiszerelésben kaphatóak patikákban. Letapadás ellen használjunk talkumot vagy vegyünk textil belsejű kesztyűt.

Pormaszkok pár száz forintos tételnek minősülnek. Használatuk megakadályozza a porszemcsék bejutását a tüdőbe. Különösen ajánlott allergiás tünetek és asztmás rohamok megelőzésére. Mielőtt megvennénk a maszkot, figyelmesen olvassuk el a használati utasítást és legyünk különösen figyelmesek a felhasználandó területet illetően. Ha nincs egyértelműen leírva, mekkora szemcséket szűr ki, illetve impregnálták-e vegyi anyagok kiszűrése érdekében, ne vegyük meg a terméket.

Egy aktívszénporos gázmaszk nem csak a portól, a permettől de bizonyos mérgező gázoktól is megvéd. Ezeket általában festékboltokban tudjuk beszerezni a legkönnyebben. A cserélhető szűrőbetét nagy előnyt jelent, mert a maszk éveken át szolgálni fogja az egészségünket, feltéve, hogy rendszeresen cseréljük a szűrőbetéteket (gyártó ajánlásait ne vegyük félvállról). Egyes vegyszerek szűrése nem hatékony, ezért légtartályos maszkot igényelnek, mely ellátja felhasználóját levegővel. Ilyenkor külön légtartály is szükséges, de remélem, ilyen anyagokkal senki nem dolgozik a kis műhelyében.

Egy apró megjegyzés – ha maszkot viselünk, és érezzük a vegyszer szagát, akkor a maszk nem nyújt kellő védelmet a vegyszer ellen, azonban, ha nem érezzük, az még nem jelenti azt, hogy kellő mértékben védve vagyunk!

 A repülőmodellek repítésének biztonsági szabályzatáról egy korábbi cikkben már ejtettünk szót. A legfontosabb pontja a biztonságos reptetésnek az, ha nehézségeink akadnak, tegyük félre a büszkeségünket és alázattal forduljunk a modellező társainkhoz segítségért a közös biztonság érdekében.

Follow

Comments (1)

By Gondozó, 2014. December 1 20:28

Mikor jó minőségű tervrajzot keresünk következő modellünk építéséhez, gyakran találkozunk vektorgrafikai fájlokkal. Ezen állományok a pontok és színárnyalatok (rasztergrafikus állomány) helyett ívek képleteit és azok tulajdonságait tárolják. A referenciapontok között fekvő területek kitöltéséről ezen képletek gondoskodnak, ezért a vektorgrafikus rajzok bármilyen nagyítást elviselnek (józan határokon belül), ugyanis ilyenkor a keretrendszer újraszámolja és újrarajzolja a vonalakat.

Ilyen rajzokat több programmal is készíthetünk és olvashatunk, de számomra az AutoCAD bizonyult legkényelmesebbnek és elég rugalmasnak. Valamikor réges-régen ez a program egy vektorgrafikus digitalizáló programnak indult műszaki rajzok archiválásra, de mára egy komplex mérnöki tervező szoftverré nőtte ki magát. Ezért eleinte kicsit bonyolultnak tűnhet, de kis gyakorlással az alapok elsajátíthatóak, ami egy modellező számára bőven elegendő. Ezután már gyorsan tudunk tervrajzokat készíteni, szerkeszteni, nyomtatni. De nézzük, mivel is van dolgunk.

Első kérdésünk lehet talán az, hogy mikor is válhatnak hasznunkra az AutoCAD ismereteink? Teljesség igénye nélkül pár ötlet:

• Ha nem akarunk semmit sem tervezni/szerkeszteni…
• Nyomtatni szeretnénk egy műszaki rajzot AutoCad segítségével
• Fel szeretnénk darabolni egy A3-A0 rajzot A4 lapokra
• Módosítani szeretnénk egy tervrajzon
• Saját modellt szeretnénk tervezni

Röviden a fájlkiterjesztésekről: *.DWG, *.DXF – ha ezeket látjuk, 99,9% esélyünk van arra, hogy amit benne találunk, az egy vektorgrafikai rajz lesz. Az elsőt általában AutoCAD LT, és a magasabb verziójú AutoCAD rendszerek készítették, a másikat pedig AutoCAD korai verzióival vagy más programmal készítették. Vegyük figyelembe, hogy az újabb szoftververzióval készült rajzfájl nem minden esetben nyitható meg egy korábbi szoftververzióval. A régebbi, illetve nem Autodesk által készített programok számára a .DXF kiterjesztés jobb kompatibilitást biztosíthat.

Csak meg szeretnénk nézni a rajzot, esetleg kinyomtatnánk eredeti méretben.

Itt néhány előfeltétel következik: tegyük fel, hogy van egy PC-nk, melyre fel van telepítve az AutoCAD keretprogram (a próbaverzió 30 napig használható korlátozások nélkül), van egy rajzunk, és azt már meg is nyitottuk. És ha “jó” a rajz, bizony sok részletet rejt magában. Legelső funkció, amire szükségünk lesz, az a nagyítás/kicsinyítés, vagyis a Zoom funkció. Ha az alapértelmezett telepítő nem tette ki az ikonokat a főpanelra, akkor nekünk kell gondoskodni róla. És most nézzétek el nekem, de az angol verzión keresztül fogom bemutatni, mert általában az eredeti szoftver stabilabb, azonkívül az angol verzió parancsai használhatóak más nyelvű keretrendszerben is, és a nagyvilágban ezen a nyelven sokkal több információhoz juthatunk hozzá. Egyszóval, jelenleg az angol nyelvű verzió a nyerő. Ami a kezelőfelületet illeti, egyre jobban modernizálják, ami nekem ugyan nem tetszik, de ez a trend, és együtt kell élni vele. Azonban az átállást megkönnyíti a munkaterület beállítása, mely tartalmazza a “régi” nézetet is. A 2014 verzióban ez az opció a Gyors hozzáférés eszköztárban található (Quick Access Toolbar ->Workspace->AutoCAD Classic). Itt érdemes beállítani az automatikus munkaterület mentését, és létrehozni 1-2 saját eszköztár kombinációt.

Nézetnavigáció

View/Zoom eszköztár gombjai segítségével nagyíthatjuk, kicsinyíthetjük a rajzunk nézetét. Ezek közül a következőket használom gyakran:
– Previous – vagyis visszatérés az előző nézethez,
– Window – nézetünk precíz négyzetablakos meghatározását teszi lehetővé,
– Scale – meghatározott értékű nagyítást/kicsinyítést tesz lehetővé,
– Object – a kijelölt objektum maximális teljes képét mutatja,
– All – a előre meghatározott rajzterület teljes képét adja,
– Extents – minden objektumot mutat.

Míg az első négy eszközt szerkesztés közben használjuk, addig az utolsó kettő inkább az ellenőrzés és a munkafolyamat lezárása előtt hasznos.

View/Orbit eszköztár a munkaterünk és így a tárgyunk forgatását teszi lehetővé. Ebben a menüben három eszközből választhatunk:
– Constrained Orbit – szabadkezű élforgatást két tengely körül,
– Free Orbit – szabadkezű 3D elforgatást engedélyez (érdemes kipróbálni),
– Continuous Orbit – folyamatos forgás 3D térben szabadon választható tengely körül.

View/3D Views ezen menüben szabványos vetületi és axonometrikus nézetekből választhatunk. Természetesen készíthetünk saját nevezett nézetet is, de ez kimeríti a “nagyon” alap ismereteket. :)

View/Visual Styles leggyakrabban alkalmazott megjelenítési stílusok gyűjteményét tartalmazza. Ezek az egyszerű drótvázas megjelenéstől a finoman renderelten és árnyékolton át művészi megjelenítést biztosító stílusig terjednek. A többparaméteres testreszabási lehetőség kellő rugalmasságot biztosít eltérő igények kielégítéséhez.

Ahogy látható, már a megjelenítés és annak a kezelése nagy eszközkészlettel rendelkezik, nem beszélve a kevésbé gyakran használt, vagy az egyéni igény szerint kialakított eszközökről. A nem látható eszköztárakat/palettákat bármely eszköztárra jobb egérgombbal kattintva helyi listából választhatjuk ki – az elvetemült rétegnek ajánlom a Tools -> Customize.. opció adta lehetőségeket. Nagyításból származó rajzhibák és pontatlanságok javítását, kijelző tisztítását a regen paranccsal végezhetjük.

 Rétegek körül forog az AutoCAD.

Előfordulhat, hogy az állomány megnyitása után nem látunk semmit, csak a hátteret. Vajon mért, sérült a fájl? Tudni kell, hogy a vektorgrafikus rajzok általában rétegekbe vannak szervezve, és ezeket ki-be lehet kapcsolgatni, vagyis, attól, hogy ott van, nem biztos, hogy látszik vagy nyomtatható. Általában egy réteg bizonyos tulajdonságú elemeket, vonaltípusokat és jelöléseket fogad magába. Ezeknek köszönhetően két kattintással le lehet venni a szerkezet borítását, vagy éppen segédvonalakat, méreteket. A rétegek szerkesztését a Format/Layer… menü alatt található ablakban lehet elvégezni.

Példánkban csak 3 réteg van bekapcsolva: “0”, “additional”, és a “Defpoints” – ezt a sárga kis izzó jelzi (ha az izzó kékes-szürke, a réteg nem kerül megjelenítésre). Tehát ha nem látunk semmit a megnyitott rajzon, az összes réteg bekapcsolásával nem hibázhatunk nagyot. Ha még ezután sem látunk semmit, célszerű ellenőrizni, hogy a vonalak színe nem egyezik-e a háttér színével valamely rétegben (ugyanaz a menü). A rétegeket néha fóliának nevezik, azonban ez egy kicsit megtévesztő lehet, ugyanis a hatásuk az egész rajztérre kihat. Még egy fontos megjegyzés: ha lefagyasztjuk a réteget, a keretrendszer nem számol azzal a réteggel – hasznos lehet, ha nagy fájllal dolgozunk. Ahogy látható, nem túl bonyolult a dolog, és egy kis gyakorlás után természetes lesz.

Nyomtatás AutoCAD rendszerben

Elsőként meg kell említeni, hogy az AutoCAD rajz készítése során mértékegységként nem centimétert, millimétert, colt használ, hanem rajzolási egységeket (drawing units), vagyis saját mértékrendszerrel rendelkezik. A rendszer számára a mértékegységek közömbösek, csak a viszonyítási rendszer fontos. A mértékegységek csak nyomtatásnál illetve más rajzba való beszúráskor kerülnek elő. Ez a viszonyítási rendszer egyszerűvé teszi a rajzok nagyítását, kicsinyítését, illetve mértékegységek konverzióját. A külső forrásból származó fájl lineáris mértékegységeit a Drawing Utilities->Units… menüben bármikor ellenőrizhetjük.

Ha beszúrunk valamilyen objektumot egyik fájlból a másikba, és “elmásznak” az arányok, érdemes ellenőrizni a rendszer igazítási szabályait. Ezt a Tools->Options…->User Preferences->Insertion scale mezőben állíthatjuk.

Nézzük csak, mit kell tennünk ahhoz, hogy mérethelyesen nyomtassunk ki egy rajzot: File->Plot… menü megnyitása után a következő ablak jelenik meg. A nyomtató beállítását kihagynám, hiszen az mindenkinél más és a folyamat is eltérhet. De ami nem tér el, az a következő:
A Plot style table (pen assignments) gomb alatti menüben meg tudjuk változtatni a nyomtatandó vonalak stílusát, színét és vastagságát. A Plot area->Window kiválasztásával újra megadható a nyomtatási terület.

És ami a legfontosabb, az a Plot scale címmel ellátott négyzetben található. Itt behabilitáljuk a nyomtatási arányokat, összhangba hozhatjuk a rajzolási egységeket (unit) a nyomtatási egységekkel (pl. mm). Ha beállítjuk a “1 mm = 10 units” opciót, akkor tízszeres kicsinyítést kapunk abban az esetben, ha a rajzot úgy készítettük, hogy egy rajzolási egység pont egy milliméter.

A rajzainkat digitális formában is megoszthatjuk. Ehhez általában a .DWF fájl a legalkalmasabb. Ezen fájlok megtekintését és, részben, szerkesztését az Autodesk Design Review segítségével tudjuk elvégezni (egyes fájltípusok konvertálásában a DWG TrueView nyújthat segítő kezet).

A3-A0 rajz nyomtatása A4. lapra

Gyakran nem rendelkezünk akkora nyomtatóval, vagy plotterrel, hogy a tervrajzot 1:1 arányban teljes méretében ki tudjuk nyomtatni. Ilyenkor bizony cselhez kell folyamodnunk, kisebb részekre bontva kinyomtatjuk, és utána összeragasztjuk. Ehhez pár dolgot tisztázni szükséges.

Egy üres fájl megnyitásakor 3 fület látunk a dokumentum alján: Model, Layout 1, Layout 2. A rajzot/modellt általában modelltérben szerkesztjük, és a papírtérben készítjük elő nyomtatáshoz. Egy elrendezési lapon a modellünk akár több területéről származó, nem összefüggő részletet is ábrázolhatunk, illetve a dokumentációhoz szűkséges keretet, logót adhatunk hozzá.

A legegyszerűbb módszer az, ha egy nyomtatási méretnek megfelelő rasztert állítunk be, és az összes lapot manuálisan nyomtatjuk, nyomtatasi ablak raszterhez való illesztésével. Kétségtelenül munkaigényes, azonban 10-15 oldalig még elfogadható módszer. Kicsit szofisztikáltabb módszer az, ha létrehozunk több rendezési lapot A4 nyomtatási méretben, és ezeket úgy pozicionáljuk, hogy a nyomtatasi területük összefüggő területet adjon. Ezután már csak le kell menteni egy prototípusfájlba. Amikor nyomtatni akarunk, átmásoljuk a nyomtatandó rajzot a létrehozott sablonba, és innentől már tudunk több oldalt is nyomtatni egy menetben. Azonban a leggyorsabb módszer az, ha AutoCAD-on készítünk egy 1:1 arányú .PDF kiterjesztésű fájlt, és azt Acrobat Reader vagy PDF Tiler segítségével kinyomtatjuk A4. lapokra (a program automatikusan elvégzi a darabolást a nyomtató beállításainak megfelelően).

Saját rajz készítése

Ahogy már említettem, a rajz szerkesztését általában a modelltérben végezzük. Csak pár főbb parancsot mutatnék be, melyek nélkülözhetetlenek egy rajz szerkesztéséhez. Első lépésként el kell döntenünk, hogy mekkora méretű rajzot szeretnénk készíteni, mik lesznek a rajz mértékegységei, mekkora lesz a rajz nagyítási aránya, mik lesznek a rajz- és a nyomtatási területünk határai.

Új rajz létrehozásakor egy Select template ablak fogad bennünket, mely előregyártott mintalapokhoz küld. Ezen fájlok kiterjesztése .DWT (lényegében egy .DWG fájl módosított kiterjesztéssel) hozzárendelt mértékrendszerrel. Kiindulópontnak ajánlom a gyárilag csatolt acadiso.dwt prototípusfájlt, melyhez metrikus mértékrendszer van hozzárendelve, de ha van egy megszokott kiindulópontunk (meghatározott rétegek, stílusok, elrendezési lapok), akkor érdemes saját prototípusfájlt készíteni, és beállítani alapértelmezettnek a Tools->Option->Files->Template Settings helyen. Ha nem vagyunk megelégedve a sablonfájllal, érdemes nézelődni a Tools->Option->Files menüben, ahol további beállításokat végezhetünk el (units, limits, grid, snap, linetype, dimension scale etc.). A vonalak definícióit a rendszer a .LIN kiterjesztésű fájlokban tárolja.

· Koordináta-rendszer

· Kijelölés

Fontos megemlíteni, hogy az AutoCAD számos kijelölési technikát támogat, és ezáltal nagy szabadságot, de a kezdőnek egy kis bőség zavarát hozza. Egérrel való kijelölési módszer a legintuitívebb kijelölési módszer napjainkban – ennek több módozatát is támogatja az AutoCAD. Egy objektumra kattintva az élek átváltanak szaggatottra, és előtűnnek a fogópontok. Ezeknél fogva tudjuk manipulálni a rajzelemeket. Csoportos kijelöléshez egymás után kattintunk az elemekre, vagy egér bal gomb használatával befoglaló négyzetet hozunk létre (balról jobbra – csak azok a rajzobjektumok jelölődnek ki, amelyek teljes egészében benne vannak a befoglaló ablakban) vagy metsző négyzetet (jobbról balra – azok a rajzobjektumok kerülnek kijelölésre, amelyek teljes egészében, vagy csak érintett a metsző ablak). A select parancsnak, mely háttérben indul, van pár hasznos opciója: WPolygon <wp>, mely segítségével egy tetszőleges zárt területet jelölhetünk ki a benne bezárt objektumokat, illetve a CPolygon <cp> – egy kijelölő metsző formát rajzolhatunk vele, és a Fence <f> opciója, mely egy tetszőleges törött vonal metszésével választja ki a rajzelemeket. [Shift] billentyű lenyomása után kijelölhetjük azokat az elemeket, melyek ne legyenek kiválasztva. A Last <l>opció az utoljára létrehozott elemet jelöli ki, míg a Previous <p> az előző kijelöléshez tér vissza.

· Parancsok

Az AutoCAD igen komoly múltra tekint vissza (1982), így nem véletlen, hogy még ma is a menüből való kiválasztáson és a gyorsbillentyűn kívül a rendszer támogatja a parancssori bevitelt teljes és rövidített formában (alias-ok a .PGP fájlban találhatóak, vagy módosíthatóak az Express->Tools->Command Alias Editor menüben). Az egyes parancsok opciói elérhetőek mind parancssoron keresztül, mind legördülő helyi menüből – az új verzióban már egérrel is választhatnak a parancssori opciók súgójából a Windowsos generáció gyermekei. Az AutoCAD rendszerben a tizedesvessző egy PONT, mert a vesszőnek elválasztó szerepet osztottak ki (X,Y,Z)! És még egy sajátosság: ha @ előjellel kezdjük az adatbevitelt, akkor nem abszolút, hanem relatív értékbevitelt végzünk. Nagy könnyítés a kezdők számára, hogy a  parancssor most már kezeli az elgépelt parancsokat, és rendelkezik szinonimakészlettel is. Ilyenkor a parancssori súgó kilistázza a legvalószínűbb lehetőségeket.

A legalapvetőbb parancsok a Draw és a Modify menükben találhatóak. Ezen funkciók alappillérjei a grafikus munkának, és ha valamelyikük használata nehézséget okoz, érdemes begyakorolni. Szinte magától értetődő, hogy ezen eszközök tárát szinte kötelező jelleggel a legkönnyebben elérhető helyre kell helyezni az asztalon, illetve parancssori parancsukat sem érdemes elfelejteni. Szinte minden parancs számos paraméterrel rendelkezik, ezért nem teljes, hanem inkább felsorolás jellegű leírást adok a legfontosabb parancsokról (ha nem magyar nyelvű a telepítés, attól még elfogadja az angol parancsot, csak alulvonás szükséges előtte, mint pl.: _line):

– point <po> – pontot tehetünk a modelltérben.
– line <l> – vonal/szakasz – egyenes vonal rajzolása két pont, vagy egy pont és egy vektor megadásával.
– rectang <rec> – téglalap/téglatest rajzolása éltöréssel, lekerekítéssel vagy anélkül.
– polygon <pol> – szabályos sokszögek rajzolását teszi lehetővé.
– circle <c> – kör rajzolása – számos opció áll rendelkezésre, érdemes mind kipróbálni (3P, 2P, Ttr, Ttt).
– arc <a> – körív rajzolása – ahogy a ‘nagyobb’ testvérénél, számost lehetőség adódik jellegzetes 3 paraméter megadásával.
– ellipse <el> – ellipszis rajzolásához szükséges parancs, – több paraméter lehetséges.
– mline <ml>
– spline <spl>
– polyline <pl> – vonallánc rajzolása, egyenes és körív rajzolása lehetséges egy láncban.
– xline <xl> – segédvonalat húz (végtelen).

Még mielőtt beleugranánk a szerkesztés örömteli munkájába, szeretném megemlíteni, hogy számos munkát megkönnyítő és pontosabbá tevő eszköz létezik a rendszerben. Ezeknek az eszközöknek a gombjai (és egyúttal az állapotjelzői) az állapotsorban helyezkednek el.

ORTHO – segít abban, hogy függőleges/vízszintes vonalakat húzzunk. Merőleges, párhuzamos vonalak szerkesztésénél igen hasznos. [F8] gombal tudjuk ki-be kapcsolgatni.
POLAR – hasonlít az előző beállításhoz, azonban a meghúzható vonalak szögét mi választjuk (5, 10, 18, 22.5, 30, 45°) vagy adjuk meg [F10].
GRID – segédháló, mely főtengelyekhez párhuzamosan elhelyezett pontokból és vonalakból áll a könnyebb tájékozódás végett. A rács sűrűsége igény szerint beállítható [F7].
SNAP – u.n. raszter mód; a kurzor vonzását kapcsolja be a segédháló elemeihez. Ilyenkor koordinátahelyesen tudjuk szerkeszteni rajzelemeinket, ami szabad-kézzel nem sikerülne csak parancssoron keresztül [F9].
OSNAP – tárgyraszter mód; vagyis a kurzor a megrajzolt elemek fogópontjaihoz vonzódik. [F3]A vonzási hatótávolság és a vonzási pontok típusai igény szerint beállíthatóak a Tools->Drafting Settings…->Object Snap fülön. Ugyanezen az ablakon megtaláljuk a POLAR, a GRID, a SNAP és számos más beállítást. Ha a vonzásterületen belül több fogópont is található, úgy a [Tab] billentyűvel válthatunk köztük.
DYNAMIC INPUT – az egyik legkedveltebb beviteli eszköz [F12], ugyanis valahol a parancssoros és a grafikus bevitel között helyezkedik el, mert grafikus rajzszerkesztés során lehetőséget ad pontos értékek megadására, illetve legördülő menüből választhatunk a lehetséges opciókból. Ez azt jelenti, hogy egy időben használhatjuk mindkét kezünket és mindkét beviteli eszközt. A adatbeviteli mezők között [Tab] billentyűvel válthatunk, a legördülő menüt pedig a navigációs gombokkal csalogathatjuk elő.

Alap rajzoló parancson kívül van még pár olyan módosító parancs, amelyek nélkül nehezebb lenne a grafikus élete:
– erase <e> – rajzelemek törlésére szolgál, de a [Del] billentyű segítségével is törölhetünk.
– undo <u> – nagyon fontos parancs, visszavonja az esetlegesen fölösleges módosítást/törlést.
– move <m> – rajzelem mozgatása kívánt helyre (<tk> – tracking).
– copy <cp>- rajzelem másolását végzi.
– rotate <ro> – rajzelem forgatását végzi, igény szerint másolással.
– offset <o>- előre meghatározott távolságra másolja/nagyítja a rajzelemet – párhuzamos vonalak megszerkesztésére tökéletes.
– mirror <mi> – rajzelemeket egy tengelyre tükrözi, amelyet két pont kijelölésével adhatunk meg.
– array <ar> – rajzelemek kiosztását végzi szabályos ismétlődéssel; a [Ctrl] billentyű lenyomásával a tömb egyes elemeit tudjuk szerkeszteni.
– extend <ex> – meghosszabbítás, a kijelölt objektumokat más objektumok határáig meghosszabbítja.
– trim <tr> – levágás parancsa, a meglévő rajzelemeket vágóélnek jelöljük ki, majd ezekkel más rajzelemek fölösleges részeit levágjuk. Egyszerre több vágóélet is kijelölhetünk, és ha közben a [Shift] gombot is nyomjuk, a következő parancs azonnal elérhető.
– chamfer <cha> – letörés; egyenes vonal, nyitott és zárt vonalláncok által alkotott sarkokat lehet ezzel a paranccsal kialakítani, illetve letörni.
– fillet <f> – lekerekítés, megfelelő egymást metsző két vonal előre beállított sugárral; utolsó kettő rendelkezik a Multiple <m> opcióval, mely több sarok lékerekítését/letörését teszi lehetővé egy menetben.
– stretch – rajzobjektum méretmódosítására szolgaló parancs, de nem “igazi” nyújtást végez, inkább a kijelölt pontokat együttesen mozgatja a megfelelő távolságra.
– scale – rajzelemek nagyítására/kicsinyítésére szolgál. Az nagyítási arányt megadhatjuk számszerűen vagy egy referencia méret megváltoztatásával.

És végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a Dimension eszköztárt, mely a méretezés eszközeit tartalmazza, és melyekkel pillanatok alatt meghatározhatjuk a távolságot, két szakasz által bezárt szöget vagy a lekerekítés sugarát.

Nos, talán ennyi elegendő ahhoz, hogy az olvasó egyedül is boldoguljon a továbbiakban, azonban hatékony munkavégzéshez gyakorlás szükséges.

Segédanyagok és eszközök

Bővebb ismeretek megszerzéséhez tudom ajánlani a következő forrásokat:

Autodesk Design Review
DWG TrueView

• Kiss Sándor – Számítógépes tervezői környezet:CAD szoftverek használatának alapjai
• Takács György – Demeter Péter: Autocad 2D, 3D alapjai
• Autodesk Education Community
• Autocad Tutorial
• AutoCAD ® 2008 For Dummies ® (Wiley Publishing, Inc. 2007)
• AutoCAD ® 2009 3D
• Autocad 1012 – Felhasználói útmutató
• Autocad 1012 – Testreszabási útmutató
• AutoCAD 2014 For Dummies
• Péter Primusz jóvoltából egy videósorozat, mely bemutatja az AutoCAD 2013 működését:
  1. AutoCAD 2013 SHOT – Bevezetés
  2. AutoCAD 2013 SHOT – Koordináta-rendszerek
  3. AutoCAD 2013 SHOT – Felhasználói felület
  4. AutoCAD 2013 SHOT – Fájlformátumok
  5. AutoCAD 2013 SHOT – Pont és pontstílus
  6. AutoCAD 2013 SHOT – Koordináta bevitel
  7. AutoCAD 2013 SHOT – Vonal rajzelem
  8. AutoCAD 2013 SHOT – Kijelölés és törlés (1)
  9. AutoCAD 2013 SHOT – Kijelölés és törlés (2)
  10. AutoCAD 2013 SHOT – Fogók és a használatuk
  11. AutoCAD 2013 SHOT – Raszter és Háló mód
  12. AutoCAD 2013 SHOT – Merőleges (Orto) mód
  13. AutoCAD 2013 SHOT – Poláris követés
  14. AutoCAD 2013 SHOT – Tárgyraszter
  15. AutoCAD 2013 SHOT – Tárgyraszter követés
  16. AutoCAD 2013 SHOT – Dinamikus adatbevitel
  17. AutoCAD 2013 SHOT – Gyorstulajdonságok
  18. AutoCAD 2013 SHOT – Vonallánc rajzolás alapok
  19. AutoCAD 2013 SHOT – Vonallánc rajzolás alparancsok
  20. AutoCAD 2013 SHOT – Téglalap rajzolás alapok
  21. AutoCAD 2013 SHOT – Téglalap rajzolás alparancsok
  22. AutoCAD 2013 SHOT – Kör rajzolás alapok
  23. AutoCAD 2013 SHOT – Kör rajzolás alparancsok
  24. AutoCAD 2013 SHOT – Körív rajzolás alapok
  25. AutoCAD 2013 SHOT – Körív rajzolás alparancsok
  26. AutoCAD 2013 SHOT – Ellipszis és Elliptikus ív rajzolás
  27. AutoCAD 2013 SHOT – Sokszög rajzolás
  28. AutoCAD 2013 SHOT – Spline görbe rajzolás
  29. AutoCAD 2013 SHOT – Szerkesztővonal és Sugár rajzelem
  30. AutoCAD 2013 SHOT – Gyűrű rajzolás
  31. AutoCAD 2013 SHOT – Színek és vonaltípusok
  32. AutoCAD 2013 SHOT – Fólia fogalma
  33. AutoCAD 2013 SHOT – Zoom eszközök
  34. AutoCAD 2013 SHOT – Mozgatás és Másolás
  35. AutoCAD 2013 SHOT – Párhuzamos és Merőleges szerkesztés
  36. AutoCAD 2013 SHOT – Tükrözés, Forgatás és Léptékezés parancsok
  37. AutoCAD 2013 SHOT – Letörés és Lekerekítés
  38. AutoCAD 2013 SHOT – Görbék simítása
  39. AutoCAD 2013 SHOT – Megtörés, Egyesítés és Szétvetés parancsok
  40. AutoCAD 2013 SHOT – Metsz és Elér parancs
  41. AutoCAD 2013 SHOT – Hosszabbít parancs
  42. AutoCAD 2013 SHOT – Felosztás és Beosztás
  43. AutoCAD 2013 SHOT – Négyszögletes kiosztás
  44. AutoCAD 2013 SHOT – Poláris kiosztás
  45. AutoCAD 2013 SHOT – Útvonalkiosztás
  46. AutoCAD 2013 SHOT – Egysoros szöveg
  47. AutoCAD 2013 SHOT – Bekezdéses szöveg
  48. AutoCAD 2013 SHOT – Szövegstílus
  49. AutoCAD 2013 SHOT – Távolság, sugár, szög, terület és pont mérés
  50. AutoCAD 2013 SHOT – Terület összeadás és kivonás
  51. AutoCAD 2013 SHOT – Sraffozás
  52. AutoCAD 2013 SHOT – Méretezési alapok
  53. AutoCAD 2013 SHOT – Méretezési stílusok
  54. AutoCAD 2013 SHOT – Méretszöveg kezelés
  55. AutoCAD 2013 SHOT – A blokk rajzelem
  56. AutoCAD 2013 SHOT – Attribútum
  57. AutoCAD 2013 SHOT – Dinamikus blokkok
  58. AutoCAD 2013 SHOT – Raszterkép beillesztése
  59. AutoCAD 2013 SHOT – Felhasználói koordináta-rendszer
  60. AutoCAD 2013 SHOT – Nyomtatás

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2014. August 19 00:10

Raspberry Pi B+

Avagy a Málna PC, ahogy az a magyar nyelvű berkekben el szokott hangzani egy olcsóbb számítógép, mely alig nagyobb egy hitelkártyánál, mégis gyorsabb, mint egy iPhone  (volt, amikor az RPi megjelent). Manapság ez már nem igaz, de az árkülönbség számottevő.

Szóval, a  Raspberry Pi egy bankkártya méretű számítógép, melyet az Egyesült Királyságban fejlesztett a Raspberry Pi alapítvány abból a célból, hogy ösztönözzék az alapvető számítógépes ismeretek tanulását iskolások részére. Jelenleg több verzió is létezik a piacon. A legutóbbi fejlesztés a B+ verzió, mely kompaktabb és a miniatürizáció elvarásainak jobban megfelel a korábbi verzióknál.

A verziók főbb műszaki specifikációi:

• Chip: SoC Broadcom BCM2835 ( CPU, GPU, DSP és SDRAM)
• CPU: 700 MHz ARM1176JZF-S core ( ARM11 család, megfelelő hűtéssel akár 1000MHz)
• GPU: Dual Core VideoCore IV, OpenGL ES 2.0,1080p30 h.264/MPEG-4 AVC dekóder
• SDRAM: 512MB „B” verziónál illetve 256MB az „A” verziónál
• Video és audió kimenetek: kompozit 3,5mm jack  (analóg PAL ill. NTSC) és HDMI (digitális)
• Adattárolás és programfuttatás: SD kártyáról (SD/MMC/SDIO kártya foglalat)
• 10/100-as Ethernet / internet csatlakozás (RJ45) csak a „B” verziónál
• 4db USB aljzat perifériákhoz (az „A” verziónál csak 1 db, „B” verziónál 2)
• Operációs rendszer: Linux ill., RISC OS

Kapcsolási rajz

Pár szó az utolsó kiadáshoz.

Végre megszületett az új készülék, ami a Raspberry Pi Model B+ nevet kapta. Nem véletlen a “+” jelölés, mivel az új 2014-es verzió a felhasználók visszajelzései nyomán alakult; sok kis pluszt ad a felhasználók részére, korábbi erényeinek csorbítása nélkül.

A Raspberry Pi B+ modell ugyanazt a BCM2835 alkalmazás processzort használja, mint a sima „B” verzió. Azonos programok futnak rajta és még mindig 512MB RAM-ot tartalmaz, de tovább javította ár/érték arányát:

• Több GPIO csatlakozás. A GPIO csatlakozó sor immáron 40 pólussal rendelkezik, de megőrizte kompatibilitását a tüskesor első 26 csatlakozási pontján a korábbi Raspberry Pi B modellel.
• Több USB port. Az új panel 4db USB 2.0 portot tartalmaz, nagyobb (2A) terhelhetőséggel és üzembiztosabban a korábbiaknál.
• Új micro SD foglalat. A régi SD kártya foglalatot felváltotta a sokkal szebb és jobb push-push micro SD változat.
• Alacsonyabb energiafogyasztás. A korábbi analóg feszültség szabályozót egy kapcsoló üzeműre cserélték, ezzel csökkenteni lehetett az energia fogyasztást 0,5 – 1W -al.
• Jobb hangminőség. Az új audió áramkör egy dedikált alacsony zajszintű tápegységet tartalmaz.
• Elegánsabb kivitel. Az USB csatlakozók a panel szélével egy szintbe kerültek, a kompozit videó kimenet az audió kimenettel együtt egy 4 pólusú 3,5mm-es jack csatlakozóra költözött, valamint 4db szimmetrikusan elhelyezkedő szerelő furatot kapott a készülék a praktikusabb rögzíthetőség érdekében.

Most viszont, beszélnünk kell a negatívumokról is, amikre az elmúlt egy hét folyamán már fény derült:

• Nem használhatóak a régi dobozok.
• Új firmware szükséges! Régi Raspbian vagy RaspBMC kártyánkat átrakva (persze csak akkor, ha az microSD volt SD adapterrel) meglepődve tapasztaljuk, hogy bizony az USB csatlakozók nem működnek. Apró, de mégis bosszúság, amit a firmware frissítés megold. Nagyobb a fájdalom, ha normál SD kártyánk volt, mert az már nem lesz csatlakoztatható.
• Nem kompatibilis a korábbi bővítő panelek nagy része! Sajnos a tervezés legnagyobb hibája, hogy ugyan a GPIO első 26 pólusa változatlan maradt, de kevés kivételtől eltekintve mechanikailag már nem csatlakoztathatóak a jól bevált bővítő panelek, illetve a 26- pólusú GPIO szalagkábel csatlakozó sem. Ez utóbbit ugyan lehet orvosolni a 27-28-as lábak kicsípésével (valószínűleg úgysem lesz rájuk szükségünk), de akkor ugrott a garanciánk!
• Új, drágább tápegység kell? Igen is, meg nem is. Ez attól függ, hogy szeretnénk-e használni az USB csatlakozók 1,5A-es többlet terhelhetőségét, mert ha igen, akkor 2,6A-es adapterre lenne szükség.
• Nincs teljesítmény növekedés!

Operációs rendszerek.

Számos operációs rendszer elérhető a kis komputerhez: közülük többsége Linux-ra épül, de léteznek egyéb fejlesztések is. Leggyorsabb (és ezért talán a legjobb) választásnak az Arch disztribúciónak nevezném, azonban telepítése után csak egy parancssort kapunk. A többit saját-kezűleg kell beállítanunk. Szigorúan csak tapasztalt Linux felhasználónak ajánlom. És pont ezért ez a rendszer a leggyorsabb és leghatékonyabb még a grafikus környezet félépítése után is.
Android – manapság már sokak által kedvelt, de ahogyan azt már tapasztaltuk, néha indokolatlanul lassul, instabil és bosszantó. Az 512MB memóriával rendelkező eszközökön valamennyivel stabilabb, de nem ajánlanám valamilyen szempontból kritikus alkalmazásokhoz.
Plan 9 magával hozza a grafikus interfészt, ami jelentősen növeli hatékonyságát a felhasználóval való kommunikáció terén, de kissé szokatlan és sok tanulást igényel a felhasználójától. Ebben azonban a jól megírt dokumentum halmaz segítséget nyújt a tanulni vágyóknak.
Raspbian indításkor szöveges menüt kínál fel és a felhasználók beállíthatják a rendszert, aktiválhatják az SSH-t és hozzáférhetnek a felhasználóbarát LXDE grafikus környezethez. Ezt a disztribúciót javasoljak minden kezdő felhasználónak, amit majd a RISC OS, és Arch követhet. Összesítve a következő sorrend állítható fel:

Raspbian – 5/5,
Risc OS – 4/5,
Plan 9 – ?/5
Android – ?/5
Arch – 2/5

Azonban ez a sorrend változhat, ha már több tapasztalatra tettünk szert. Ezenkívül léteznek még médiacenter disztribúciók, melyek a szórakoztatást célozzák meg. Ezeket nem említem részletesebben, mert nem kifejezetten alkalmasak a modellezési célokra, azonban léteznek és tökéletes szolgálatot nyújtanak a háztartásban (én ezeket egy külön kártyára telepítem :)). Jó szórakozást kívánok!

Kapcsolódó illetve javasolt weboldalak gyűjteménye

• Raspberry Pi hivatalos oldala
• A csodálatos Raspberry Pi világa
• Magyar RPI fórum
• Element14 raspberry-pi
• Raspberry HW információk
• Processzor infó
• Tudnivalók az SD kártyákról
• Raspberry Pi Model B+ 3.5mm Audio/Video Jack
• Firmware letöltés
• RPI SD kártya setup
• MagPI magazin

Korábbi cikkek az új verzióhoz kapcsolódóan

• PC World cikke az új verzióról
• Raspberry és az Android 4.0 Rpi-re
• Prohardware cikke

A Raspberry Pi-hoz többek között az alábbi kiegészítők kaphatók nálunk:

• Raspberry Pi Gertboard
• Raspberry Pi PiFace
• Raspberry Pi PiView
• Raspberry Pi ChipKIT Pi
• Raspberry Pi Embedded Pi
• Raspberry Pi PiRack
• Raspberry Pi Camera Board
• Raspberry Pi NoIR Camera Board
• Raspberry Pi Gertduino Board
• …

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2014. February 26 17:46

FOTÓ Mátyók Gergő vagyok és érdekel a 2D RC alkatrészek és fogaskerekek gyártása alumíniumból,vasból… Jelenleg tudok marni(NC), esztergálni(NC), CAD-ben tervezni-modellezni, huzal szikrázni (CNC) és köszörülni.
Referencia munkáink:
GALÉRIA
Elérhetőségeim: gergo.matyok@gmail.com, tel: 06309513735, cím: Dorog.
Üdv
Gergő

Follow

Comments (0)

By Gondozó, 2013. July 14 23:14

Ha már összeraktuk a CNC masinánk mechanikáját, a motorok bedrótozva, kézzel finoman megmozgattuk a tengelyeket, és nem feszülnek, akkor itt az ideje megtanulni “beszélgetni” vele. Ehhez szükségünk lesz egy motorvezérlő kártyára (egy- vagy többtengelyes), számítógépre (de lehet akár egy laptop, mikroPC, telefon), azon egy szoftverre, ami jeleket formál és küld a vezérlőkártyának LPT, COM, USB, IrD, de akár Wi-Fi kommunikációs csatornán, és sok türelemre, míg ezeket összehangoljuk.

 Kezdjük talán a PC-vel. Legtöbbünk számára már ismerős eszköz, sőt, mindennapi segítőtárs, barát (örülünk, ha megfelelő információval lát el, és aggódunk, ha “gyengélkedik”). Kevésbé ismert lehet azonban az a terület, ahova most indulunk, a PC “lelke”: a BIOS. Ez egy kis csip, mely egy kis programot tartalmaz, és az a feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a hardver – a vas – és a szoftver – a program – között. Többek között BIOS-ban tudjuk engedélyezni/tiltani bizonyos eszközök elérhetőségét, illetve integrált eszközök beállítását elvégezni. Ezekből számunkra az Integrated Peripherals->Parallel Port beállításai az érdekesek. Itt állítjuk be a párhuzamos port működési üzemmódját (Normal, ECP, EPP), a port memória címének helyét (0x0278, 0x0378,0x03BC) és az IRQ (megszakítás) számát. Ezeket az értékeket meg kell adni a Mach3 program kártyameghajtó szoftverének is később, hogy megfelelően tudjon kommunikálni a vassal. Ezután jöhet a mentés és az operációs rendszer indítása.
CNC meghajtó szoftver létezik több operációs rendszerre, de mivel a Mach3 szoftver az egyik legnépszerűbb a hobbi esztergálók között, ezért Windows operációs rendszerre lesz szükségünk, ráadásul az egyik korábbi verziót ajánlanám (W2000, W2003SR2, XP), mert azok még nem akadályozzák a felhasználó munkáját. Az én választásom egy lebutított W2003SR2Sp2-re esett, mert egy matuzsálem PCn is elfut (AMD Athlon 1500, 1GB RAM, 40GB HDD), és a hobbi eszközöknél a hatékonyság a fontos, nem pedig a félig-áttetsző ikonok sokszínűsége. A Mach3 CNC kezelő szoftver telepítése két módban lehetséges: demó és teljes. Demó verzió négy pontban korlátozva lett a teljeshez képest:

• csak 500 G-kód sorig fut,
• a G-kód csak az elejétől indítható, megadott sorból nem,
• csak 25000Hz léptetési frekvenciával működtethető,
• egyes kiterjesztések csak teljes verzióra telepíthetőek,

de ezek legfőképpen a megmunkálás sebességét korlátozzák, illetve ezek miatt a bonyolultabb művelet kicsivel több emberi munkát igényel. Hobbi területen talán elfogadható ez a kompromisszum a komplex integrált megoldásokért cserébe. Magát a szoftvert magyarországi viszonteladóknál (t2cnc) vagy a fejlesztő csoport oldalán (ArtSoft) letölthető, megvásárolható. Magyar nyelvű leírás a szoftverhez és CNC programozásához szintén elérhető Sasovits Sándor oldalán és biztonsági másolat kedvéért az oldalunkon (Mach3HU).

LPT port és kábel teszteléséhez (mert bárhol megbújhat a kisördög) Parallel Port Viewer java alkalmazást használhatunk, melynek használata egyszerű és intuitív. Futtatásához szükségünk lesz egy JVM-re (Java Virtual Machine), mely az Oracle oldaláról letölthető szintén ingyen. Ha már mindkét alkalmazást felraktuk, következhet egy gyors újraindítás és lehet vizsgálni, hogy a párhuzamos port az előírtaknak megfelelően működik-e.
Első lépésként a Windows meghajtószoftver beállításait ellenőrizzük: Sajátgép->Tulajdonságok->Hardver->Eszközkezelő-> Nyomtató port->Tulajdonságok, ahol a port memóriacímét és megszakítását ellenőrizhetjük. Parallel Port Viewer elindítása után beállíthatjuk a port memóriaregiszterek értékét egérrel (csak a 1, 2-9, 14, 16, 17 portok használhatóak kimeneti jel továbbítására, 18-25. lábak földre vannak kötve). LPT vezeték teszteléséhez egy túlfeszültség védelemmel ellátott diódát szoktam használni egy sorosan ráforrasztott 470Ohm-os ellenállással. Ha egy LED-nél nagyobb terhelést szeretnénk rákötni (20mA) egy tüskére, érdemes optó-leválasztást végezni (4n25 ~150mA-ig terhelhető).

HYTB5HV 5-tengelyes motorvezérlő és a Mach3 házasítása bár eltér a korábbi kártyáktól, azonban jól van dokumentálva a használati útmutatóban. Pár szóban a kártyáról: a vezérlés lelkét az 5 darab Toshiba TB6560AHQ léptetőmotor-vezérlő chip alkotja, mely akár 3,5A árammal is képes ellátni a motorokat, és lényegében ezeknek az integrált sémáknak a tulajdonságait hordozza a kártya többszörös kivitelben. A csipek bemenetelét opto-leválasztókkal elektromosan szeparálták a PC elektronikájától és kiegészítő csatlakozókkal látták el, hogy vezér-, illetve visszacsatoló-egységeket lehessen kötni a kártyára. A kártyán megtaláljuk a maró motor reléjét is, ami akár 7,5A arám kapcsolását is elvégezheti 36V feszültség mellet. Motoronként 3 jel szükséges vezérlésükhöz: Enable, Impulse, Direction (engedélyezés, impulzus, irány), vagyis meghatározzuk, hogy a motor kap-e áramot vagy sem, forog-e, és ha igen, melyik irányba és milyen sebességgel. Ezenkívül DIP mikrokapcsolóval be tudjuk állítani a léptető motor nyomatékát (max.3,5A, 3/4, 1/2, 1/5), mikroléptetés mértéket (1/1, 1/2, 1/8, 1/6 – 3200 lépés fordulatonként), illetve a fázisok közötti átmenetek meredekségét. A PC illetve Mach3 szoftver párhuzamos porton közli a kártyával a szándékait, de ehhez pontos beállítások szükségesek.

Minden lényegi beállításunk a Config menüben kezdődik. Select Native Units menü a metrikus és az angolszász mértékegységek közötti átváltást teszi lehetővé — csak a motorok beállításánál van jelentősége, a programkódoknál nem számít. Azonban, hogy a gépezetünk életre keljen, a Port and Pins menüben szükséges a csatoló felület beállításait rendezni. Ezen beállítások felelősek a vezérlő kártyával történő kommunikációért, helyes beállításuk kötelező jellegű.
Port Setup and Axis Selection fül Port#1 konfigurációs értékkel már találkoztunk a BIOS, és a Windows LPT beállításainál. A szoftvernek is tudnia kell, hol találhatóak a párhuzamos port regiszterei, ugyanis saját meghajtószoftvert használ. Figyeljük meg, hogy a Mach3 két LPT portot is képes kezelni egyszerre. Ez majd a ki- és bemeneti jelek konfigurálásánál kap szerepet. A kernel sebességének a beállítása is szükséges lehet, különösen, ha gyorsabb motorokkal, kártyákkal dolgozunk. TB6560 esetén a 35 KHz kernel sebesség pont jó.
Motor Outputs – életbevágó beállítások, minden esetre, a gép szempontjából ez teljesen igaz. Ezen táblázat adatai elmondják a Mach3 szoftvernek, hogy a párhuzamos port mely csatlakozóin milyen vezérjeleket szükségeltetik elküldeni. Az első oszlopban (Enable) beállítjuk, hogy foglalkozzon-e a jel képzéssel, vagyis fogjuk-e használni az a tengelyt. A második oszlop (Step Pin#) a sebesség impulzus jelek lábainak a számát tartalmazza, a harmadik (Dir Pin#) pedig a forgásirányt megadó tüskéinek a számát tengelyenként. A Step Low Active és a Dir Low Active a jel negálását szolgálja, vagyis akkor lesz aktív (pozitív) a jel a port kimenetén, ha a szoftver 0-t küld ki. Erre azért van szükség, hogy a negált kimeneteket— ilyenek például az LPT port 1. 14. 17. tüskéi — megfelelő jelszinten lehessen tartani. A Step Port és a Dir Port értékét 1-re kell állítani (kivéve, ha több LPT portot használunk). A csatolt kép tartalmazza az 5-tengelyes vezérlőkártya helyes beállításait.
Output Signals tartalmazza azokat a vezérjeleket, melyek nem közvetlenül a tengelyek vezérléséről szólnak, hanem a vezérelektronika üzemi állapotát állítják be (H-híd feszültség alá helyezése, mikroléptetés, lecsengés sebessége). Számunkra az Enable 1-5 lehet érdekes, ugyanis ez a jel engedélyezi a motor üzemeltetését. Kártyánk esetében ez a jel közösítve van és a 14. portcímen kell küldeni a jelet. Itt is megtalálhatók a Port #, Pin Number és az Active Low beállítási lehetőség.

Input Signals végállás érzékelők jeleinek a bemeneti tüskéit határozzuk meg (pozitív — ++, negatív — —, és alaphelyzet — Home). Kártyánk összesen három ilyen tüskével rendelkezik (LPT 10-12.), vagyis három érzékelő állapotát tudjuk jelezni a szoftver felé függetlenül. Jobb, bal végállását ebben az esetben célszerű közösíteni, vagyis két érzékelő jeleit párhuzamosítani, esetleg OR logikával házasítani, de sorosan is lehet kötni, az a fontos, hogy a célunknak megfelelően alakuljon a jel. Ha CNCnk nem tartalmaz még érzékelőket, tegyük inaktívvá a bemeneteket, mert akadályozni fogja a szoftver inicializálását, vészleállás állapotból való visszatérését.
Még egy bemeneti jelet találunk az LPT port 13. tüskéjén — a vészleállás gombjának a jelét (EStop). Ez a beállítás a legördülő lista közepén található, és beállítása minden valamirevaló CNCnél kötelező. Ennek a jelnek a hatására a végrehajtási ciklus azonnal leáll, minden motor fékeződik. Hibaelhárítás után a ciklust elejétől vagy a megszakítás helyétől igényünk szerint újraindíthatjuk. Abban az esetben, ha hibásan jelöljük be a jelszint alapértékét a ciklus el sem indul, és piros gomb villog majd a szoftver aktuális nézetében. Ilyenkor a [RESET] gomb megnyomásakor a szoftver értelemszerűen kiírja a leállás okát is. Érdemes kipróbálni a vészleállás és a [RESET] gomb működését ismerkedés gyanánt — lássuk, ki tudjuk-e léptetni a rendszert vészleállítás üzemmódból? :)

System Hotkeys beállításai megadják a lehetőséget arra, hogy a CNC gépünket akár billentyűzetről is irányíthassuk. Ehhez a megadott irányokhoz billentyű parancsot kell illeszteni (általában ←, →, ↑, ↓, PgUp, PgDn). Ezen billentyűk beállítása után már tesztelhetjük is a motorokat, legjobb, ha egyesével, ha a főnézet Tool Information mezőben található Jog ON/OFF gomb aktív (zöld keret szegélyezi).

Diagnostics nézetet előhívó gomb a nézetünk felső-közép részén található, vagy [Alt+7] kombinációval előcsalogatható. Ez az ablak a berendezésünk tesztelésére szolgáló kis programokat tartalmazza. Egyik ilyen a Servo Frequency Generator — ennek a programnak a segítségével megkereshetjük azt a frekvenciát, melynél feljebb a motor mechanikája már nem tudja követni az elektromos jel változásának sebességet és “megcsúszik”. Terhel motor esetében még alacsonyabb sebességgel kell küldeni a vezérimpulzusokat. Ennek a frekvenciának az ismeretének a következő menüben még hasznát vesszük.

Motor Tuning menü adja meg azt a lehetőséget, hogy a motorok dinamikáját meghatározzuk, vagyis megadhatjuk a másodpercenkénti impulzusok számát, a motor maximális sebességét, a motor gyorsítási paraméterét — ebből a szoftver a G erőt is kiszámítja —, és az impulzusok szélességét. Az eszközök változatossága miatt a folyamatot egy példán könnyebb bemutatni.

Motorjaink 200 lépes/kör felbontással rendelkeznek (1,8°/lépés), mikroléptető kapcsolónk 1/16 állásban, vagyis összfelbontása a motornak: 200×16=3 200 lépés/fordulat. A motor direkt hajtja meg a tengelyt, vagyis 1:1 az áttét értéke. A tengely menetemelkedése (milyen messze mozog az asztal az orsó minden egyes elfordulásakor):10mm. Ebből számolható, hogy az 1mm megtételéhez 3 200/10=320 impulzus szükséges, és egy impulzus 0,03125mm elmozdulást eredményez (sajnos a mechanikánk minőségéből kifolyólag nem fogja tudni követni, de megfelelő korrekciós eljárások segítségével kompenzálhatjuk az elméleti értékektől való eltérést). A Motor Tuning alján található mezőket kitöltjük: lépes/mértékegység (az esetünkben 320), ezután lehet kicsit szórakozni: csúszkákkal állíthatjuk a motorok sebességét és gyorsulását. Eközben már lehet vigyorogni és menteni rendszeresen a [Save Axis Settings] gomb segítségével. A Velocity és Acceleration csúszkákkal próbáljunk találni egy olyan sebességet és gyorsulást, ahol a motor simán fut akadozás, lépésvesztés nélkül. Egyes vezérlők hosszabb lépés-impulzust igényelnek, amit a Step Pulse beállításnál módosíthatunk. Az alapbeállítások elvégzése után lehet foglalkozni a gép végső összeszerelésével, az egész gép hangolásával és kalibrációjával.

Ha már egyben van a gépünk, az alkatrészek egymáshoz fűzött viszonyát is górcső alá kell venni. A gépeken normális esetben jobbsodrású koordináta-rendszert használnak, ezért a 3-tengelyű marógép esetében, a gép előtt állva az X tengely balról jobbra mozog, az Y tengely tőlünk távolodva, a Z pedig lentről felfelé és vissza (leírt irányok pozitívak) — minden mozgás maró szerszámra értendő, és nem az asztalra. Ha a billentyűzet gombjait használjuk, akkor a számlálók a főnézeti ablakban ennek megfelelően növekednek (pozitív irányok: →, ↑, PgUp), vagy csökkennek (negatív irányok: ←, ↓, PgDn). Ha a számláló és a szerszám iránya nincs szinkronban (felfele számol, miközben a szerszám negatív irányban mozog),meg kell fordítanunk a motor irányát a Ports and Pins, Motor Outputs Dir Low fülén található táblázatban, beállítva a Dir LowActive értékét ellenkező értékre vagy a motor megfelelő vezetékeit szükséges felcserélni.

Motor Home/Soft Limits menüben határozzuk meg a Home pontokat, vagyis azt, hogy hova szereltük fel az alaphelyzeti kapcsolókat, illetve melyik oldalon helyezkednek el a motor mozgásteréhez képest — hova mozduljon, ha azt a parancsot kapta, hogy Go Home. Ebben a menüben meg tudjuk adni azt is, hogy a maximális sebesség mekkora töredékével közelítse meg a rendszer az alaphelyzeti pontot — minél lassabban közelíti, annál precízebb a pont megtalálása (kb. 15-20% érték elfogadható eredményt nyújt). A SlowZone az a távolság a végállástól, ahol a gép lelassul. Az AutoZero opció engedélyezi az automatikus számlálók lenullázását alaphelyzeti pont elérésekor. HomeNeg – megjelölésével meghatározzuk, hogy a mozgástérhez képest az alaphelyzeti pont legtávolabbi negatív pozícióban legyen, így a motor mozgástere mindig pozitív. A Home. Off – segítségével korrekciót végezhetünk abban az esetben, ha az érzékelők nem az út végén vannak, vagy a koordinátarendszerünk O-pontját nem az út végére szeretnénk tenni.
A gép alaphelyzetbe állítása. Ha beállítottuk a megfelelő szenzorértékeket, alaphelyzetbe állíthatjuk a gépünket a fő képernyőn található RefAll Home (a betűk függőlegesen vannak felírva), de álljunk készen megnyomni a vészleállító gombot, ha a szerszám rossz irányba mozdulna el. Ebben az esetben a “rosszalkodó” tengelyen változtassunk a HomeNeg értéken.
A gép végállásainak beállítása. Arra az esetre, ha a G-kód vagy mi manuálisan túlvezérelnénk a gépet, vagyis a fizikailag lehetséges pályán túlra küldenénk a szerszámot, szükséges egy biztonsági megoldás, amely hibajelzéssel megakadályozza ezt. Erre szolgálnak a SoftMax és a SoftMin beállítások. Pozitív tartományban a mozgó tengelyek esetén a SoftMin értéke 0, mig a SoftMax a lehetséges út hossza mm-ben (vagy hüvelykben). Negatív mozgástér esetén a SoftMax egyenlő a 0-val, míg a SoftMin az úthossz negatív előjellel. Tesztelésnél állítsuk a gépet alaphelyzetbe, engedélyezzük a SoftLimits gomb megnyomásával a szoftveres korlátozást (ettől a gomb kerete kizöldül). Ha túlvezéreljük, egy Soft Limits Movement Aborted üzenettel leáll a gép.

Beállítások biztonsági mentése. Mivel minden beállításunk egy fájlban található, ezért keressük meg a Mach3 szoftver mappájában a Mach3Mill.xml állományt és másoljuk több példányban át külső tároló egységekre vagy adatfelhőbe (cloud-ba).
És mindez csak a kezdet ;)

Follow

Comments Off on Hobby CNC – alapok

By Gondozó, 2013. July 13 07:29

Mint sok-mindenki más, én is alkalmatlan vagyok ugyanazon munka többszöri elvégzésére. Egyszerűen tiltakozik a szervezetem, nem áldott meg a természet, genetikai inkompatibilitás, unalmas. De bármi is legyen az oka, megtaláltam a jó megoldást! Nem más ez, mint a modern elektronika, informatika és a kiforrt mechanika sikeres ötvözete – a CNC. Tökéletesen alkalmas arra, hogy legyártsak valamit vele újra és újra, és újra, és újra… (megmondom őszintén, még a legépelése is rossz). Na de mi is az a CNC?

CNC (Computer Numerical Control) – vagyis szám-vezérelt szerszámgépezet. A lényege az, hogy ilyen vagy olyan módon közöljük a szerszámgéppel, hogy hajtsa végre a következő lépéseket. A számítógép számol és utána megfelelő elektromos jeleket küld a meghajtó illetve megmunkáló elemek elektronikájának cél tárgy elkészülése érdekében. Könnyen belátható, hogy a parancssorozatot ki lehet adni újra és újra, minek eredménye újabb és újabb legyártott elem. Jelentős előnye, hogy a számítógépek alkalmazása lehetővé teszi az egyidejűleg több tengely mentén végzett és nem egyenes menti mozgásokat is, legyen szó maró, eszterga, köszörű, szikra, vízsugár, lézer, lemezalakító, hegesztő berendezésről. Megfelelő karbantartás mellett ezen gépek állandóan nagy precizitással működtethetőek. Emellett a CNC vezérlőegység több részegységet irányít: felügyel a gép kiszolgáló egységeire (kenés, hűtés, adagolás, rögzítés, szerszámcsere…), a biztonsági reteszelésekre, állapot kijelzésre; különböző kompenzációs feladatokat lát el (hődeformációk, felületi hibák, …),  bonyolult matematika műveleteket végez, térbeni pályagörbéket határoz meg.

Egy pár szót ejtsünk a CNC helyéről is a többi szerszám és gép között. A bonyolult NC gép beszerzési ára miatt a gép költségek általában magasak, azonban az előkészületi költség kicsi. A hagyományos, mechanikus vezérlésű automatáknál ez éppen fordítva van. Egy bizonyos darabszámnál kisebb gyártási volumen esetében a számvezérlésű gép lesz gazdaságosabb. A számvezérlésű gép felépítésénél fogva ugyanakkor még, például adaptív vezérléssel, jobban biztosítja a maximális, illetve optimális teljesítményt, amely gazdaságosságát növeli. Történeti szemszögből, a CNC gépek visszanyúlnál az XIX. század elejére, mikor egy francia selyemszövő és mechanikus,  J. M. Jaoquard, lyukkártyákat alkalmazott a szövőszékeken (1808).

A hagyományos és az NC-gépek közötti alapvető különbség, hogy az NC-gép a kezelő beavatkozása nélkül végzi el a műveleteket. A hagyományos és a CNC-esztergát összehasonlításánál az utóbbi vezérlőberendezése a gép szerves része, és nagyon kis helyen elfér. Az elektronika fejlődése, lehetővé tette azt is, hogy egyre több vezérlési feladatot lehet programozni, és a forgácsolás teljes folyamatát automatizálni, és általában szabadon programozható mikroszámítógépet is tartalmaz. Működését alapvetően a (mikro)számítógép programozása határozza meg. A szerszámgép állandóan optimálisan működtethető, mivel a CNC több részegységet vezérel, felügyeli a kenésidőre, a holtjáték kivételére, a biztonsági reteszelésekre, az általános hibaállapot kijelzésére.
A CNC gép külső jegyeiben is eltér a kézi működtetésű gépektől. A képernyő a program kijelzésére és a billentyűzet a program beadására, illetve módosítására. Robusztus, merev felépítésű, jellemzője a gépet beborító burkolat. Nincsenek, vagy nem a megszokott helyen találhatók a kézi vezérlőelemek. A CNC megoldások megdöbbentő sokoldalúságukat mutatják, melyeket a témával foglalkozó irodalom nehezen tud követni, de az internet segítségével sok modern és alternatív megoldásra bukkanunk nap mint nap, azonban főbb tételek közel hasonlóak.

CNC gépek felépítése

Gépágy. Az ágy, vagy az állványszerkezet a szerszámgép alapja. Ez hordozza a gép összes aktív vagy passzív elemét, az orsókat, szánokat, asztalokat, sokszor a vezérlést is erre erősítik fel. Az állványszerkezet hegesztett acélból, öntöttvasból vagy úgynevezett kompozit betonból készül, hobbi gépek esetében alumíniumból vagy faanyagból. Legfontosabb szempontok a merevség, rezgéscsillapító-képesség, hőstabilitás. Esztergák esetében a ferde vagy függőleges ágyrendszer a forgácseltávolítás szempontjából a legkedvezőbb. Ferde ágy esetén viszont a főorsó középvonalának távolsága a kezelőoldaltól messze van, ami a gépkiszolgálást nehezíti. A szánrendszer főként a felső vezetékre támaszkodva saját súlyával is biztosan fekszik az ágyon. A főforgásirányt figyelembe véve a főforgácsoló erő hatása is kedvező. Függőleges ágy esetében a súlyerő kérdése megoldható, és bizonyítottan nincs jelentősége a szán súlyponti helyzetének (lebegés) a merevségre, ha a felfüggesztést megfelelően oldják meg. Ezzel szemben döntő jelentőségű a munkatér kedvező kezelhetősége. Az alapszán szélessége is növelhető, a gyártási kérdések is kedvezőbbek. Az ágy és a lábazat zárt négyszögrendszert alkot.

Vezetékek. Napjainkban gördülő vezetékeket alkalmaznak a forgácsoló szerszámgépek döntő többségénél. Ezek lehetnek golyós illetve görgős kivitelűek a terhelés függvényében. Lágy, nagy sebességű megvezetés, optimális futási tulajdonság, hosszú élettartam és karbantartás-mentesség a jellemzőjük. Az ábrán jól megfigyelhető az elrendezés. Az elemek egymáshoz érnek és folyamatos sort alkotva visszavezetik őket a már elhagyott pozícióba. Szerkezetük is az ábrán látható.  A golyók, ill. görgők kenőanyagkamrákban vannak, amelyek lehetővé teszik az egyenletes futást csekély hőfejlődés mellett, jelentősen csökkentve a mozgatási ellenállást. Tesztek során kimutatták, hogy az első kenőanyag-mennyiséggel a mai fejlett rendszerek több-tízezer kilométert tudnak futni problémamentesen.
Mozgató orsók. A lineáris szánok mozgását leggyakrabban bronz vagy golyósorsó – anya párral oldják meg. Az orsó és az anya közötti kapcsolatot a golyók biztosítják. A súrlódás hatásfoka jó (@ 0.95 ), a hézagmentesség, a nagy merevség pontos mozgást tesz lehetővé. Holtjáték kiküszöbölésére előfeszítést alkalmaznak, két anyát kell egymással szemben felhelyezni.

Motorok. Szabályozott egyenáramú (DC) vagy váltóáramú (AC) hajtómotorral közvetlenül hajtva, az orsó elfordulását mérve (közvetett útmérés) pontos szánmozgást lehet elérni. Főhajtóműveknél az asszinkron váltóáramú (AC) motorokat alkalmazzák. Az előtoló hajtások motorjainak (pozícionáló motorok) legfontosabb tulajdonsága a nagy, ugyanakkor egyenletes gyorsító – lassító képesség.

Útmérők. Mérési eljárás szerint lehetnek abszolút vagy növekményes mérőrendszerek. Ezek tulajdonságaikból kifolyólag lehetnek: a mérési eljárás szerint abszolút vagy növekményes (relatív), a mért értékek érzékelése szerint analóg vagy digitális, a mérés helye alapján: közvetlen, közvetett.
Abszolút mérés az a mérési eljárás, amikor a szánelmozdulásra vonatkoztatott minden méret egy kiindulási ponthoz, a mérőrendszer nullpontjához mérve abszolút értelemben jelenik meg. Növekményes mérésről akkor beszélünk, amikor a szánelmozdulás mértékét egy-egy útméretegység folyamatos megszámlálásával érzékeljük, ill. e diszkrét egységek egész számú többszörösével adjuk meg minden útszakaszra külön-külön, nem a nullponthoz, hanem a korábbi szánhelyzethez képest az útegységek összeszámlálásával. A legtöbb szerszámgépnél az útmérés fotoelektromosan történik. A mértékmegtestesítő egy igen finom vonalkás rács, amelyet különféle hordozókra (pl. üvegléc, vagy üvegtárcsa, stb.) visznek fel. A mértékmegtestesítőn lévő osztásrácsra eső fény az osztásrácson elhajlik, nagy osztásperiódus esetén (ami lényegesen nagyobb mint a fény hullámhossza) az elemek úgy esnek egybe, hogy a párhuzamosan megvilágított fényáteresztő rács mögött az osztás struktúrájának megfelelő “osztáskép” alakul ki. Ha a rács osztásperiódusa azonos nagyságrendű a fény hullámhosszával, akkor az elhajlott sugárelemek komplex átfedése – egy interferencia-minta – alakul ki.

A durvább osztások letapogatása lényegében a ábrán bemutatott árnyékvetés elve szerint történik. A mértékmegtestesítő és egy letapogató rács egymáshoz képesti elmozdulása világos – sötét modulációt okoz, amit a fotóelemek érzékelnek

Árnyékvetés a baloldali és
Interferencia a jobboldali ábra

Egy periodikus osztássáv fotoelektromos letapogatása inkrementális, azaz számláló mérést eredményez. Mivel általában szükséges egy abszolút viszonyítási pont, ezért legalább egy referencia jel van, melynek letapogatása szintén fotoelektromosan történik. Így lehetséges az abszolút referencia pozíciót pontosan egy mérési lépéshez hozzárendelni. Az abszolút viszonyításhoz tehát szükség van a referencia jelén való áthaladásra. Kedvezőtlen esetben ehhez akár a teljes mérési hossz nagy részén át kell haladni.

Szerszámtartók. Külön érdemes itt megemlíteni a CNC forgácsológépek szerszámtartóit, melyek önálló szerkezeti egységként az egyik legfontosabb szerepet töltik be a gép felhasználhatósága során. Feladatuk a munka szerszámok tárolása, adagolása, cseréje a CNC gépben. Lényegében két eltérő szerkezetű szerszámtartót különböztetünk meg: revolverfejes és a lánctáras; ezek az egységek akár száznál is több szerszámot tárolhatnak. A munkadarab fajtájától függően több megmunkálási lépés és többféle szerszám szükséges a gyártáshoz. Ehhez a szerszámgépnek mindenképpen rendelkeznie kell egy bemért szerszámtárral. A szerszámtárnak tartalmaznia kell az adott alkatrész megmunkálásához szükséges összes szerszámot. Ezzel költségnövelő átszerszámozási időket takaríthatunk meg. Minél összetettebbek a megmunkálási lépések, annál több szerszámot kell a szerszámtárba helyezni. A szerszámváltás automatikusan történik, pontos és gyors, de jelentősen növeli a szerszámgép árát.

CNC-megmunkálás lépései

Ha valaki CNC-gépen akar dolgozni, alapfeltétele, hogy ismerje a hagyományos működtetésű megmunkálási módot. Meg tudja határozni az alapvető technológiai adatokat, ismerje a gép működését. A hagyományos megmunkálás technológiai ismeretei fokozatosan bővíthetők, amíg a gyakorlat segítségével eljutunk a CNC-programozás és a gép kezelésének biztos megismeréséig. A munkavégzés minősége is változik, magasabb műszaki színvonalat képviselő munkaeszköz, a CNC-gép fejlődése további ismeretbővítést igényel. A CNC-technika segítségével az alkatrész meghatározott műveleti sorrendben készül, de ha az első alkatrész már elkészült, akkor a sorozat többi darabja már az egyszer kipróbált program futtatásával automatikusan készül el.

Az első alkatrész elkészítése előtt:

1. Meg kell írni a programot.
2. A szerszámok helyzetét be kell mérni.
3. A nyersdarabot be kell fogni.
4. A programot be kell juttatni a vezérlő berendezésbe (CNC).
5. A programot először a gép működése nélkül ellenőrizni kell a vezérlőberendezésen belül.
6. El kell készíteni az alkatrészt.

Ezek részben programozói, részben gépkezelői feladatok, mint hogy azonban ismerni kell egymás tevékenységét is, ezért beszélünk CNC-megmunkálási ismeretekről, amelyekre a szakmunkásnak, technológusnak, művezetőnek, üzemmérnöknek egyaránt szüksége van.

Ajánlott irodalom:

1. W. H. P. Leslie: NC alkalmazási kézikönyv. Műszaki könyvkiadó, Budapest 1973
2. Csányi Egon: NC technika a gyakorlatban. Műszaki könyvkiadó, Budapest 1974
3. H. Wellers – N. Kerp – F. Liberwirth: Bevezetés a CNC szerszámgépek programozásába. Műszaki könyvkiadó, Budapest 1987
4. A. Frischherz- H. Piegler: Fémtechnológia, Szakismeretek 2. B+V Lap-és Könyvkiadó, Budapest 1994
5. dr. Horváth M. dr. Markos S.: Gépgyártástechnológia. Műegyetemi Kiadó, Budapest 1995
6. dr. Baka O.- Seprényi Z.: Szakelméleti alapösszefüggések és alkalmazási mintapéldák gyűjteménye I. II. kötet.OMINYOM Nyomda és Kiadó BT. Budapest 1997

Follow