Tapasztalatom begyüstéje során számos kérdés merült fel, és pár kérdés meg is lett válaszolva, vagy legalább kompromisszumos megoldást találtunk  a problémára. Sajnos, ezeket (egyenlőre) nehéz szisztematikus rendszerbe beépíteni, így ömlesztve kerülnek terítékre.

– Leválasztóval bekent, festett celofán/gyantázott üvegszövet/habmag laminálásnál buborékok jelennek meg az üvegszövet/celofán alatt.

– Ha hab van a rendszerben, akkor nem alkalmazzuk az előzetes gyantázást, mert a vákuumozás során a habban lévő levegő kitágul, részben kijön a hab celláiból és megreked a gyantás üveg alatt. A celofán sem tesz jót ennek a megoldásnak, mert elzárja a buborékok legrövidebb útját. Ha már mindenképpen így akarsz dolgozni, akkor a celofán helyett letépő szövet, ezen pedig vákuumfilc.Ezenkívül érdemes a habot pormentesíteni illetve egy vákuumtesztnek alávetni. Ezáltal a gyenge  buborékok kidurrannak, még mielőtt a gyantás réteget rátesszük. Ezenkívül, segíthet egy előzetes 0,3-1mm basaréteg vagy mikrobalónős gyantával történő cellazárás.

– Tettem a lamináló gyantába pigmentet, és gyorsabban kezdett gélesedni, minden pigment gyorsítja a kötést?

– A festék többnyire nem befolyásolja a gélesedési időt. L135 gyantának a teljes térhálósodásához 24 órára van szüksége a legtöbb térhálósítójával, a H 137-tel pedig 48 órára. Valószínűleg egyszerűen csak magasabb a hőmérséklet a műhelyben. Azzal is tudod gyorsítani, hogy 40 °C körüli hőmérsékletre melegíted. 40 °C-on elindul a gélesedés és a fejlődő reakcióhő tovább melegíti. 60°C fölött már köt a gyanta.

– mennyire terheli a szervezetünket az epoxy gyanta és a alkotóelemei?

– A térhálósítók többnyire marnak és irritálják a bőrt, illetve a légutakat. Minden az egyéni érzékenységeden múlik. Egyébként a gyanta veszélyesebb – ADR 9, míg a térhálósító csak ADR 8. Ha a kezedre kerül, akkor nyomban mosd le szappannal (Ultradermmel) és folyóvízzel. Addig kell mosni, amíg a szárazra törölt kezed már nem ragad.

– egy kioldó mechanizmust szeretnék a gépemre

– A legegyszerűbb megoldás az, ha egy  gumigyűrűt rögzítünk a törzs aljára, arra akasszuk a ledobandó tárgyat, de úgy, hogy az le tudjon csúszni! A gumit pedig egy kiterített szervókarra akasszuk.  A szervókar kitérítésénél a gumi lecsúszik róla, a súly lecsúszik a gumiról. Ha sok kicsi holmit akarunk szétszórni, akkor a zsák “vak” végét rögzítjük, a zsák szájának külső végét begumírozzuk egy gumigyűrűvel. A törzs ellentétes oldalán pedig egy behúzható tüskét teszünk, melynek behúzása kioldja a gumigyűrűt és a zsák kinyílik. Én jobban szeretem az U sínben mozgó lap kioldó rendszert. A sínben van egy merőleges bemarás, a lapban meg ferde – így egy kampó képződik, mely zárja a merőleges rést. Kioldóskor a lapot a szervó mozgatja, és ezáltal nyílik a rés, és kitolódik a kampó. Egy lapon akar több kampót is kialakíthatunk, ami többpontos rögzítést biztosít, vagyis a ledobandó tárgy rögzítése biztosabb.

– festeni szeretném az EPP szárnyat, de semmi nem tapad rá

impregnálni kell Multiprimer Mpx Elapor -al.

– miért kell a csupának a nyilazás/S-profil?

A nyomatéki tényező vándorlása miatt. Kerülve a túlzott precizitást ez a következőt jelenti: A szárny tömegközéppontja és a felhajtóerő támadáspontja nem esik egybe. A kettő különbsége forgatónyomatékot eredményez a szárnyon. Míg a tömegközéppont állandó, a nyomásközéppont az állásszögtől függően változik, azaz vándorol. Ezt igyekeznek úgy megadni, hogy a szárnytömegközéppontjához viszonyítva százalékosan mérik (vagy számítják) az egyes állásszögek esetén a forgatónyomatékot, ami a fentiek értelmében keletkezik. A hagyományos szárnyak esetében azt lehet látni, hogy a szárny önmagában nem stabil (felfele húzza az orrát), mert zavarás hatására a nyomásközéppont úgy változik, hogy a keletkező forgatónyomaték tovább növeli a szárny kitérését, azaz nem visszafele mozgatja. Ezért kell vízszintes vezérsík, aminek a mérete kb. ettől függ.
“S” profiloknál el lehet érni olyan nyomatéki tényezőt, ami stabilizál. Ezért kell csupaszárnyak esetében vagy “S” profilt vagy nyilazást és elcsavarást alkalmazni. A repülési tartományban negatív nyomatékok lépnek fel, ami a “hagyományos” szelvények jellemzője és a szárny hátrabukfencezési hajlamát mutatja.

– szárny bevonása japán papírral és muszlinnal

A dolog egyszerű: a szárnyakat először japánpapírral vonjuk be néhányszor átkenjük  vászonfeszítő lakkal  majd a muszlinnal vonjuk be és annyiszor lakkozzuk amíg a vászon  annyira megfeszül hogy peng mint a dob bőre. Természetesen a többi részt is ugyanígy kell bevonni : a japánpapírra azért van szükség, hogy kevesebb lakkot keljen használni.

– milyen ragasztót használjak fa elemek összeragasztásához

Faragasztásra megfelel a Palmafa vagy a túróenyv: félzsíros túró, mészhidrát pép térfogatra (1:1) megkeverve. Laminált ragasztásnál epoxi javallott, mert a zacskóban nem párolog el. Epoxigyantából van kimondott faragasztó, de gyakorlatilag valamennyi felhasználható erre a célra. Mindegyik erősebben köt a fához, mint amilyen erős maga a fa. Egyedül tölgyfához nem jó az epoxi, mert a csersav megállítja a térhálósodást. A lamináló gyanta is átalakítható ragasztóvá aerosil és treecell hozzáadásával. Ezekkel tetszőleges térkitöltésűvé tehetjük az anyagot. Epoxit lehetőleg nem hígítunk, van híg epoxigyanta is. A PUR lakkoknak van saját hígítójuk. Az egyik hígítóját a másikhoz használni csak előzetes próba után szabad.

– fém ragasztása fához

A fém alkatrészeket fába pl: csőanyák ragasztását csakis uhu 300 vagy epoxi ragasztóval lehet ragasztani, mert más nem fogja meg rendesen (lamináló gyanta az elengedi idővel).