Ültetéskori metszés

Ahogy kiástuk az ültetőgödröt, kezdhetjük az ültetéskori metszést. Válasszunk ki három vagy négy vázágnak szánt vesszőt, és rövidítsük meg őket 2/3-al, külső rügyre metszve. A vázágak csúcsát és a sudárvessző tetejét összekötő háromszög felső szöge itt is 120° legyen. A leendő vázágak 45°-os szöget zárjanak be a törzzsel. Ha eredetileg ennél kisebb a szög, akkor az ágak kitámasztásával vagy lekötözésével igazíthatunk rajta.

Koronaalakító metszés

A következő négy-öt évben évente ismételjük meg az oldalágak és a sudár visszametszését. Ilyenkor mindig vizsgáljuk felül a vázágak helyzetét is, ill. ritkítsuk meg a túl sűrűn növő vesszőket. Bármilyen céllal metszünk is, sose feledjük el, hogy a meggy túlnyomórészt az egy-, ill. kétéves vesszőin hozza a termést. Kíméljük tehát a fiatal hajtásokat, hiszen ezek lesznek a jövő termővesszői!

Fenntartó metszés

Az ültetés utáni ötödik évet elérve már ne hagyjuk tovább fölfelé növekedni a vázágakat, hanem vágjuk vissza őket egy alacsonyabban kiágazó, kifelé mutató, vízszinteshez közelebbi szögben növő ágig. A ritkító metszés a meggynél lényegében a vázágak igazgatására, ill. a zavaró helyen növő ágak eltávolítására korlátozódik. A meggyfa előrehaladott korában dönthetünk úgy is, hogy nyitott közepű koronaformára van szükségünk; ekkor a vázágak felett elvágva gyakorlatilag egészben kivehetjük a sudarat. A nyitott koronába több fény jut, ezáltal javul a fa egészségi állapota és a gyümölcs minősége.