Spalír igen látványos a kertben, különösen, ha gyümölcsök is piroslanak rajta, elkészítése azonban bűvésztrükknek tűnik. A spalír lényegében: a fák, bokrok, kúszónövények ágainak szabályos formába való rendezése. Ez történhet kötözéssel, drótozással, huzalon vezetéssel. Az eképpen formázott növények nem igényelnek nagy helyet, mégis igazi fókuszpontjai a kertnek. Egy nagyobb ládában akár a teraszon is gyönyörködhetünk benne. Látvány elemen kívül funkciót is kölcsönözhetünk alkotásunk- térválasztóként is használhatjuk.

Milyen növényeket válasszunk? Lényegében a metszést jól bíró növényekkel próbálkozhatunk. Ha részletezni szeretnénk, akkor a gyümölcsfák közül az alma és a körte a legnépszerűbb az utóbbi javára. Dísznövények közül próbálkozhatunk tűztövis, borostyán, szil, gyertyán, gingko…stb. csemetékkel.

Az ültetéssel egy időben már a támaszrendszert alapjait is ki kell építenünk. Az első évben várhatóan nem lesz látványos a művünk -kivéve ha szilt, vagy valamilyen kúszónövényt választottunk. Ültetés után a meglévő ágakat a támaszrendszerhez kell kötöznünk, a formából kilógó ágakat el kell távolítani. Ezt a műveletet kell ismételni évről évre. Évente minimum 3x kell időt szánnunk erre.

Ügyeljünk arra, hogy olyan anyaggal kötözzük az ágakat a támaszrendszerhez ami később sem bántja a háncsrészt, és ezt a jövőben is sűrűn ellenőrizzük.

Az intenzív koronaformák fenntartásának nehézségei:

A legnagyobb feladatot a fa növekedésének szabályozása jelenti. Arra törekszünk, hogy a fa a rendelkezésre álló teret minél gyorsabban kitöltse, a gyorsabb termőre fordulás érdekében. A későbbi, nagyobb feladat a fa térben való megtartása, azaz a “nyugodt fa” kialakítása és fenntartása. Nyugodt fának azt nevezzük, amely nagyobb beavatkozás nélkül, a rendelkezésre álló térben tartható, az adott teret kitölti, de annál nagyobbat nem igényel.

A fa nyugodtságát különféle módokkal segíthetjük:

1. Legfontosabb az alany és a nemes növekedési erélye. Az intenzív koronaformákhoz a legalkalmasabbak a törpe alanyok, azok közül is az M9-es, amelyre jellemző a sekély gyökeresedés, és a gyors termőre fordulás.

2. Szabályozhatjuk a növekedést a tenyészterület és az alany közti kölcsönhatással. Ezekre a megállapításokra Kentucky Állami Egyetemen végeztek 14 éves tartamkísérletet.

   A kísérletek eredményei: “A tőtávolság csökkenésével együtt termesztésen csökkent a fánkénti termésmennyiség, de a hektáronkénti termés kiegyenlítette ezt, sőt meg is haladta. A kisebb tenyészterület mellett a fák törzse is vékonyabb lett.” (Archbold, D.D-Brown, G.R.-Cornelius, P.L.: Az alanyok és a tenyészterület hatása az almafa növekedésére és terméshozamára.)

   Tehát a kisebb tőtávolság hatására csökken a fa tömege, de hektáronkénti termésmennyiség nő. “Klónalanyok a magonchoz viszonyítva jelentősen növelték a fajlagos termésmennyiséget, habár a fák minden alanyon egyformán érzékenyek a tőtávolság csökkentésére.” (Arcbold, D.D-Brown, G.R – Cornelius, P.L:” Az alanyok és a tenyészterület hatása az almafa növekedésére és terméshozására.) Tehát nem nő egyenes arányosságban a magoncalanyok növekedési erélye a termésmennyiséggel.

3. Mérsékelhetjük a fa növekedését a szemzés magasságával. Minél magasabban szemzünk, az alany törpítő hatása annál inkább érvényesül. A gyökérnyak felett minimum 10 cm-re kell szemezni, mert fennáll a veszélye annak, hogy a nemes meggyökeresedik, “lelép az alanyról”, ami a fák erős növekedésében mutatkozik meg. Tehát az optimális szemzési magasság 30-40 cm. (Dr. Gonda István, Intenzív almatermesztés)

4. Növekedést gyengítő hatást érhetünk el a hajtásmegtöréssel. Célszerű lehet egy idősebb függőlegeshez közeli irányú, fásodott alapú hajtást a tenyészidő második felében /csúcsrügybe záródást követően/ az alap közelében úgy megtörni, hogy a fás rész folytonossága szilánkos töréssel megszakadjon, de a háncs része épségben maradva az alappal összeköttetésben a fán maradjon. A sebek gyógyulásához a közeli növedéknek adják az asszimilátát, ezzel közvetve csökkentjük a fa asszimilátum bőségét, azaz az egyensúly megteremtését segítjük elő. Ez a művelet sok kézimunkát igényel. (Dr. Gonda István, Intenzív almatermesztés)

5. A termőfelületet különböző kemikáliákkal is szabályozhatjuk , de ez drága, valamint az egészségre és a környezetre egyaránt veszélyes.

6. A növekedés nagyságát meghatározza még a napsütéses órák száma . Nálunk hosszabb a vegetációs idő, kisebb a hőmérsékleti különbség a nappalok, éjszakák között, mint Hollandiában, ezért nálunk nagyobb (40-60 cm) a hajtásnövekedés. Hollandiában ez 20 cm-es, ezért telepíthetik sűrűbben a gyümölcsfákat.

7. Növekedés gyengítést érünk el a kevesebb metszéssel. Ugyanis a hajtáscsúcsban lévő hormon (az auxin) gátolja a gyökér és az oldalhajtások növekedését. Azaz, ha kevesebbet metszünk ezáltal több hormon képződik és a növekedés lelassul és több rövid vessző (termőrész) fejlődik.

8. A zöldmetszést az alma esetében speciális növekedésszabályozónak is lehet tekinteni. A zöldmetszést elsősorban a korona külső felületén lévő aktív hajtásokat érinti, vagyis a fa külső felületét metszik, a hajtásokat ritkítják. A nyári metszés során kisebb lesz a külső asszimiláló felület s ezáltal a fa koronája is.

9. Álsudaras metszéssel vagyis az oldalrügyből fejlesztett sudárral is csökkenthető a fa növekedése.

10. Növekedés gátló hatást érünk el a sudár oldalirányú kihajtásával, váltogatva az irányt.

    A felsorolt növekedésszabályozó módszerek közül azokat érdemes használni, amelyek nem növelik a költségeket, és nem okozhatnak környezetszennyezést. Legeredményesebben, gazdaságosabban a korona alakításával tudom meggátolni a fát a túlzott növekedésben.

Follow

Comments are closed