Egypár műanyag és ARF gép után,  gondoltam, “újrakezdem” a modellezést. Ehhez egy viszonylag könnyen megépíthető vitorlázót kerestem. Egy kis kotorászás a tervrajz archívumokban, egy kis kutatás a fórumokon és végül a Frigyes Ernő (1967) által tervezett F1A (A/2) vitorlázó mellett tettem le a voksomat. Hogy a jó régi MHSZ fílinget gyarapítsam, gyűjtöttem magam körül pár diákot és kombináltam egy kis elméleti oktatással. Szerencsénkre, volt a közelbe egy tapasztalt modellező, ki időben felhívta figyelmünket a lehetséges építési problémákra illetve a fejlesztési lehetőségekre. Így már határozottan léptünk a modellépítés rögös útjára.

És eljött a nap, mikor elhoztam a tervrajz másolatát a klubból. Egy-egy bögre kávé/tea/kakaó mellett tanulmányoztuk a rajzok, meghatároztuk a szükséges eszközöket, anyagokat és mennyiségüket; mindezt egy szerszámősládába rakva létrehoztunk egy mozgó műhelyt. Ahogy csak volt valakinek egy kis ideje, helye, már reszelhette is a fát. De nézzük, mi kerül a ládába és melléje.

Anyagok: balsafa (2, 3, 10mm, 3mm kemény kilépőnek), rétegelt lemez 2-3mm, fenyőléc (2×3, 2×5, 3×8mm), acélhuzal 2-3mm, ólomsúly (3×50, 3×10g), alumínium lemez (0,5mm), réz- vagy nejlon-cső (1mm), sodrott acélhuzal (0,25mm), üvegszálas fonal (0,15mm), faragasztó, japánpapír, feszítő lakk, nitro hígító.
Eszközök: építő deszka (egyenes! fenyő deszka vagy bútorlap párhuzamos fenyőlécekkel, melyek bezárják a szárny be- illetve ki-lépők élek vonalait), fémvonalzó, tolómérő, fa-/fém- fűrész, lombfűrész, szike sok pengével (#11), kis gyalu, reszelő (négyzet, kör profillal), olló, kézi fúró hegyekkel (0,3-3mm), grill tű (4 db.), csiszoló vaszon és csiszolófa (40-60-80-120) és sok csipesz.

Előkészületek

Első lépésben a szárny és a magassági kormány profiljainak digitalizálását végeztük, illetve kinyomtattuk, hogy a korvonalakat követve létrehozzuk a balsa bordák sablonjait, illetve a szárny záró elemeit. A fenyő és a balsa falapanyagot letisztított, lecsiszoltuk. A borda alapanyagát képező lapokat 2mm ráhagyással kivágtuk, és a felfűzési pontokat előfúrtuk 0,9mm fúróhegyél. A fenyő elemeket 1-2 cm ráhagyással leszabtuk.

Ezután jöttek a csiszolás hosszú percei, órái. Valjuk be, a 75 szárnyborda és 20 csillapító borda megformázása időt és türelmet kíván.  Eközben a másik asztalon száradt a belépő él ragasztott faanyaga és a kilépőél gyalulása is befejeződött. Utána következett a bordák helyének bevágása a be- illetve ki-lépő éleken. Úgy pontosabb lesz, ha egyszerre jelöljük be a borda helyét minket fán, egymásra rakva az éleket.

Az összeszerelést a bordák és a kilépőél összeragasztásával kezdtük, mégpedig úgy, hogy a szárny felső oldala lent legyen, mert a profil felső része majdnem egyenes a ragasztás helyen. Már csak egy kicsit ügyeskedni kell, hogy a bordák, és a kilépőél kellően rögzítve maradjon, míg köt a ragasztó. A ragasztás után a bordák még mozognak, és ilyenkor nagyon sérülékeny a szerkezet. Bánjunk vele csínján.

Ezután jöhet a belépőél. Ehhez a szárnyat meg kell fordítani, a kilépőél végét az építő deszka egyik lécéhez igazítani, rögzíteni. Utána jöhet a belépőél. Egy-két bordát a helyere tehetjük. Ezen a ponton már érdemes ügyelni a kilépő illetve belépőél merőlegességere a bordákra nézve. Ha a belépőél is a helyén van, akkor rögzíthetjük és követezhet a bordák beragasztása a frontális hossztartóba, utána a főtartók és a segédtartók beragasztása a bordák nútjaiba. Igyekezzünk úgy ragasztani a hossztartókat, hogy szintben maradjon a profil ívével, ugyanis a csiszolás megváltoztathatja a profil ívét. Ehhez néha trükkös lészorítást kell alkalmazni. Használjunk sütőpapírt letapadást gátló rétegként h az építődeszkán.

Szárnyfülek és a magassági kormány gyártása hasonló módon történik, kivéve, hogy a lekerekített végek 10mm puha balsafából kerül kialakulásra csiszolás révén.

Vízszintes hordfelületek papírral való bevonása előtt az a belépő él megformázás következett. Ezt egy több mint 1m hosszú 120. csiszolóvászon segítségével végeztük, melyet az építődeszka hátsó oldalára ragasztottuk. Ez, egyrészt biztosította a csúszásmentességet, másrészt, az csiszolásnál az egész szárnyhosszon tudtunk dolgozni, ezzel megakadályozva a “lépcsők” kialakulását. A szárny és a magassági kormány bevonás előtt 130 illetve 11g volt, ami erős középkategóriának minősül. Azonban még korai az örvendezés.

A repülőgépmodell sárkányszerkezetének bevonása egy igen lényeges munkafolyamat: a modell ekkor nyeri el a végleges formáját. A mellett, hogy a borítás fontos szerepet játszik a szerkezet szilárdságának biztosításában sokszor nagyon szigorú esztétikai szempontoknak is meg kell felelnie. Kisebb repülőgépmodelleknél, különösképpen ha szigorú tömeghatárok vannak megszabva, még mindig általános a japánpapír használata bevonóanyagként. A japánpapír általában fehér, piszkosfehér színben kapható és úgy döntöttünk, hogy natúr színben hagyjuk, és csak a szárny alsó részét festjük (láthatóság növelése érdekében)  fekete színre airbrish segítségével. Színezéshez a Casati cég Arlecchino nevű színezőanyagot használtuk nitróban oldva. Természetesen, aztatási technikával is lehet színezni a papírt.

 (folyt.köv.)

Follow