Jan Wnęk

Ezen a ponton meg szeretném említeni azon kísérleteket, melyeket ritkábban említ meg a történelem. Kivitelezőik talán megelőzhették volna a repüléstörténet hőseit, ha jobban alakulnak a dolgok.

Chuhachi Ninomiya, akár egy teljes évtizeddel is megverhette volna a Wright testvéreket, ha előteremti a pénzt, hogy motort vásároljon az általa tervezett repülőgéphez. Ember nélküli motoros repülési kísérleteit Ninomiya forradalmian új Karasu (Holló) monoplánnal végezte. A gép fix szárnyakkal, gumiszalagos meghajtású légcsavarral és három kerékből álló futóművel rendelkezett, – az utóbbi csak 1930 után vált normává a nyugati repülőgépeken. Amikor a legtöbb európai úttörő még a csapkodó szárnyakkal kísérletezett, a japán tervező már jó úton haladt, hogy megvalósítsa az emberi motoros repülést. A Tamamushi (Ékszer Bogár) reprodukciója 50 métert repült 1991 áprilisában. Az eredeti Tamamushi terv stabilitási problémák miatt alkalmatlan lett volna a repülésre, azonban nem sokáig tartott volna számára kikövetkeztetni és kijavítani a hibát: a sikeres repüléshez csupán egy vízszintes stabilizátort és egy hátsó vezérsíkot kellett volna a géphez építeni.
Történetének talán az a legérdekesebb, hogy pusztán megfigyeléseinek köszönhetően jutott el a repülés kulcsfontosságú műszaki alapelveihez – a felhajtóerő, sebesség és szárny fesztávolság közötti összefüggésekhez – más országok repülési úttörőitől teljesen függetlenül. 1920-ban a terveit visszautasító tiszt elnézést kérő levelében felajánlott Ninomiya számára egy kinevezést, melynek köszönhetően a japán repülési társadalom “Japán repülőgép atyjaként” tartja számon mind a mai napig.

Follow