2008.12

Az egész modellezési őrületem akkor kezdődött, amikor karácsonyra egy kisebb gépet kaptam ajándékba. Háromcsatornás RF (Ready-to-Fly) EPO modell volt, de az akkumulátor első töltésénél kiégett a töltő, így elkértem a számlát az ajándékozótól, és amikor megláttam az árát, úgy döntöttem, visszaadom a boltnak az egészet. Végül megegyeztünk abban, hogy adnak 1-2 hét gondolkodási időt, hogy kiválasszam, mire szeretném beváltani. Akkoriban minden szabad időmet az RC modellezés témakörének szenteltem, hogy el tudjam dönteni, mivel is repüljek, és egyáltalán: hol kell elkezdeni. Végül egy CNC vágott EPP Extra gépezet mellett tettem le a voksomat. A visszavitt gép árából vettem még hozzá egy lítium-polimer akkumulátort, 4 szervót és egy motorszabályzót. Kevéssel később sikerült vennem egy Dualszky motort és egy jó állapotú használt Futaba 6EX távirányítót vevővel , majd lassan elkezdtem összerakni a masinát.

A géphez kapott leírásra és az elmúlt 3 hét olvasmányaira támaszkodva belekezdtem a gép merevítésébe. Kijelölve a rudak helyét, magas-fordulatszámú kéziszerszám 1,5 mm vágó korongjával kis árkokat martam a habba; a rudak ragasztása epoxigyantával történt. A gép törzséhez két, 1,8 mm vastag szénrudat használtam,  illetve négy darabot a szárnyaknál. Csiszoltam egy kicsit az éleken, és úgy tűnt, hogy az éleket is védeni kellene. A farokrész depronból készült vezérsíkjai is kaptak élvédelmet.

Következő lépésben a szárnyfelek összeragasztását illett volna elvégezni, de az úgy túl egyszerű lett volna, így inkább 2-2 lyukat fúrtam a szárnyak hosszirányába. Az egyik szárnyfélbe karbon csövek, a másikba rudak kerültek. Az egyik csövet átfúrtam, és egy M3 csavaranyát ragasztottam a furatba, így összeszereléskor a csőbe tolt rudat csavarral rögzíteni tudtam. Hogy a szárny el ne mozduljon a neki szánt helyéről, a törzs kapott két pengét a “hátába”. Most már minden ‘merőleges’…

A hátsó kerék úgy lett ragasztva, hogy az oldalkormány és a kereket mozgató szerkezet forgástengelye egybeessen. Ezután már csak ki kellett szedni egy kis habot a törzsből – helyet csinálva ezzel a szervóknak. Végül a motortartó bak is a helyére került. Köszönet a keménykötésű gyantának a (ki)tartásért! Ezután már csak a festés maradt és a végső összeszerelés.

A festés akril festékkel lett elvégezve ecset segítségével. Sajnos ez a technika  a porózus anyaggal párosulva 50 grammal “kövérített” a gépen. Nem jó hír, de tanulságos. A fülkét tükörfóliával sikerült díszíteni.

Helyére került az elektronika, minden rendben találva (össztömeg 486g) – már csak a jó időjárás a hiánycikk. Sajnos, a téli időjárás erősen szeles. Egy keveset várnom kell még a berepüléssel. Addig marad a szimulátoros repülés.

2009.03

Eljött a berepülés ideje. Bár még mindig fúj a szél, de legalább nem esik. Még nem sokan javasolták az első repülést 15 km/ó széllökéseknél. Gép az autóba és irány a mező – lesz, ami lesz.

Az első repülésemre elég sokáig készülődtem, de bármennyit is szimulátoroztam, ott nem fújt a szél. Ráadásul a levegő hőmérséklete a mezőn 10 fok körül alakult. Egy kevésbé megfontolt pillanatban elengedtem a gépet, és meglepetésemre: repült. Kellett ugyan rajta trimelni, de a levegőben maradt – bennem meg tombolt az adrenalin. Bár alig repültem a géppel 5 percnet, nagyon hosszú időnek tűnt. Leszállás… Egyben maradt. Kis pihenő – míg a haver repült pár kört. Akkumulátorcsere, aztán megint mehet kis repülőm a levegőbe. Nem volt egyszerű, de tudtam tartani a gépet, amíg egy fordulóban a szél fejre nem állította.

A második repülésem sötét oldala: mélyrepülés kb. 15 méter magasságból, utána 5 méternyi sávon fűkaszálás. Károk: 4 pici lyuk az oldalkormányon. Igazi túlélő! Én is átestem a tűzkeresztségen. Innentől kezdve már egyre kevesebbet remegett a térdem. :)

Mit tanultam közben? Azon kívül, hogy minden alkatrészt egyedül szereltem, ragasztottam, festettem, kiemelném a következőket:

• ha éppen az elektronikával babrálsz, szedd le a propellert előtte — teszt során sok kárt tud okozni
• ha lehet, ne ecsettel, hanem szórópisztollyal – leheletvékony rétegekben –  vidd fel a színező maszatot (festéket)
• mindegy hány éve repülsz, mindig lesznek lábrengető repülések
• élvezd, amit csinálsz :)

2013.06

Az első repülésem óta sok víz lefolyt már a Dunán, és túl vagyunk már egy-két felszálláson. Itt az ideje kicsit tuningolni a kis kedvencemet. Kis gyakorlás gyanánt a repülőgép  farokrésze balsából készült, a teteje pedig piros fóliát kapott.

Elővettem az eredeti alkatrészek körvonalrajzait és azok alapján készítettem el az elemeket, utána pedig bevontam Oracover fóliával. A fólia meg is mutatta, hol hibáztam famegmunkálás közben, de nem vészes. Legközelebb nagyobb odafigyeléssel csiszolom.

Egy 3D törzset is megérdemelt, és hogy még szebb legyen, a felső részét balsával borítottam, mely szintén kapott piros fóliát, meg rendes pilótafülkét plexiből. Ehhez – pár lécből – vákuumformázót készítettem,  és szerettem volna venni a …kerben Gutta nevű 0,6mm plexi fóliát, de fél éve elfogyott. Ezért EPP maradékból készítettem fülke “buborékot”, üvegszövettel megerősítettem és utána addig políroztam viasz hozzáadásával, míg szép fényes nem lett. Utána beleraktam egy vékonyfalú PET palackba, és felhevítettem. Zsugorodása során a palack felvette a buborék formáját. Egy kis simogatás, csiszolgatás, vasalás, és megújult formában repülhet a madárka.

Egy kis trimelés után a “kicsi gépecske” stabilan repül, és ha enyhe körpályára kényszerítem, perceken át benne marad a beavatkozásom nélkül.

Comments are closed