Egy Ultimate 20-300s 42″ építése után fejembe vettem, hogy építek egy olyan gépet, amiben elhasználom a felgyülemlett maradék anyagaimat, de legalábbis ismét valami szépet akartam nagyon olcsón összehozni. A hab-balsa-rétegeltlemez összeállítás mellett döntöttem (egy szendvics szerkezetű, törhetetlen repülőgép minden időben jó játék lesz-gondoltam).
Most a yak 55-re esett a választás, 1 méteres fesztávval. Először készítettem egy látványtervet:

Aki ismeri a típust gyorsan észreveszi, hogy a kabintetővel csaltam picit. Már előre tudtam, hogy jó ideig nem lesz módom szalagfűrésszel sablont vágni a műanyag zsugosításához, ezért először 2 literes kólásüvegből lesz (később azért megcsinálom rendesen).

Volt még otthon egy lépésálló 30mm-es nikecell lapom és a zöldségestől kértem pár darab mandarinos ládát (nem az a minőségű rétegelt lemez, amit a modellboltban árulnak, de az aranyáron van ez meg ingyen:) )
Az terv alap koncepciója, hogy egy kis fa “kosárszerkezet” köré habból felépítem a sárkányt, aztán az egészet beborítom 1mm-es balsával (najó, ezt vettem) és lefóliázom. Szerintem elég könnyű, nagyon szilárt szerkezet.
A szárnyak vágásával kezdtem. Az alaprajzzát simán késsel kivágtam, majd a két végére ragasztottam a sablonként és lezáró bordaként is funkionáló rétegeltlemez bordákat.
Ezután jöhetett a melegvágás, feszített húrral. Egy vékony acélszál, egy keretben íjként megfeszítve. 12V 1,5A volt kéznél (pc táp), kicsit lassan, de egészen precizen sikerült az elvékonyodó profilt körbevágni.
A belépőélnél belecsiszoltam egy 2mm-es carbon szálat biztos, ami biztos. A csűrők csatlakozási felületéhez is beragasztottam egy 2mm-es balsa csíkot, hogy biztosan tudjam mihez rögzíteni majd és hosszírányban is jó merev legyen. Majd purex-el rögzítve szépen ráhajlítottam a balsa lapokat.

A szárnyak rögzítéséhez a gumis-feszítős módszert fogom használni, mert csak két kampó kell hozzá és esés esetén elég rugalmas, ha a szárny megakad nem tesz kárt a törzsben. A hyperionnál láttam ezt a megoldást, kis gépre egyszerü és hatékony megoldás.
A szárnyak után következhetett a központi egység. 3 téglalap alakú és 3 kör profilú rétegelt lemezből készült, valamint egy merevítő betétet építettem be a közepén. Kialakításuknak köszönhetően szinte ragasztó nélkül is fixen egyben maradnak a darabok. Kör profilok közé bevágtam és beragasztottam a “nyers” habanyagot.

A meleg húrral körbevágtam a test első részét, majd a farokrészt is felragasztottam. Alulra egy fekvő hab lap került. Ebbe belevágtam a vezérsíkok mozgazóhuzalainak a nyloncsövét (a farkora helyezett szervókat nem szeretem), majd a farok felső részét két állított lap adta. miután megkötött a ragasztó a farok végére ragasztottam a lezáró fa lécet és ezt is körbevágtam a melegvágóval. Kicsit féltem, de a terv tökéletes volt szépen futott végig a vágószál.
Mivel itt alul és felül nagyon kicsi ívek vannak a farok végénél a balsalapok külső felét megvizeztem ragasztás előtt (a purexnek nem baj, ha az 1mm-es lap átázik picit, maximum nem tágul annyira).

Nemsokára belekerült a farokrész, amit 5mm-es maradék balsából készítettem. Az orrburkolattal mázlim volt, a 3literes gyümölcsleves flakon pontosan akkora átmérőjű.

A csűrők és a levehető kabin ugyanazzal a technikával készült, mint a törzs többi része.

Hipp hopp készen is lett a fóliázás:)
Már máskor kérdezték, hogy a minták, hogyan készülnek. Most is oracovert használtam, hiszen az eleve ragad így nagyon egyszerű a vékony mintákat felhelyezni. Mellesleg a maradék fóliám pontosan, centire elég lett (legközelebb már muszály lesz venni:)) Az orrburkolatot belülről fújtam pirosra, így nem pattogzik le, ha ütődne és szebben is.

A futóhoz találtam egy 1x10mm es alulemezt. Kicsit gyengének ítéltem meg ezért pár csík üvegszálas szövetettel megerősítettem epoxyval. Az pont egy gipszkartonfal építés maradéka volt. A hátsó futó egy régi kisautó kereke, a szárát 0,7 es acélhuzalból hajlítottam.
A moci alá elkészítettem a szokásos 50x50mm-es “fadobozt” az egyik oldalát kissé ferdén beragasztva (jobbra-le tartás). Ez a gép egy 100g-os 2836os outrunnerrel repül majd és meglátjuk mit tud. Együtt várjuk a jobb időt!

A motor alá nyomtattam egy csillagmotort. eltakarja a motortartó konzolt és szerintem látványos is, mert szépen látszik az első nagy nyíláson át.

Íme két kis videó az első szárnybontogatásokról:

Sziasztok!

Építettem egy 44″ Ultimate-et és gondoltam megosztom veletek tapasztalataimat.
Valamikor régen a Ganz ifjúsági csapatában építettem repülőgépeket, de hosszú kihagyás után ez lesz az első madár, amit nulláról elkészítek. Igyekeztem minél több alkatrészt sajátkezüleg legyártani illetve egykét dologban elrugaszkodtam a tervektől is. Tettem ezt egyrész a költséghatékonyság miatt (az egész madár olyan 20e körül áll jelenleg mocival, szabival), másrészt otthon nem áll rendelkezésre minden technológia  “apa játéksarkában”
Remélem érdekes topic sikeredik majd belőle, sok képpel és tapasztalati bejegyzéssel.
Kérlek titeket kommenteljétek bátran, hátha valaki vállalkozik még a gép megépítésére és kikerülheti az esetleges nehézségeket, hibákat.
Szóval valami ilyesmi kerekedik ki a végére:

Nos kezdjuk. Először is kicsit módosítottam a terveket a méretnek és igényeknek megfelelően. Ha valaki kéri nagyon szívesen elküldöm a 44″-os fájlokat.
Utam a baumaxba vezetett, mert akkoriban ott lehetett legjobb áron balsát kapni elég jó minőségben, így bevásároltam 2-3mm-es balsalapból és fenyőlécből.
Mivel minden borda ugyanolyan elkészítettem két darab fém sablont, ami között tömegesen lehet bordákat faragni, csiszolni:

A bordákon hagytam egy kis pöcköt, ami segített valós helyzetülben, vízszintesen összeállítani a szárnyat. Az asztalra feszített 1:1 tervraz felett ragasztottam össze középről kifele haladva, először a felső szárnyat. Az alsó/felső merevítőléc mellett kapott egy széncső merevítést is biztos, ami biztos hiszen terhelni akarom majd a jószágot.

A széleken hagytam egy törészónát szén nélkül középen pedig két rétegeltleme borda között egy 5mm-es balsa “párnát” helyeztem el. Ezen mennek majd át a középső rögzítőcsavarok.
Itt jegyezném meg, hogy a rétegeltlemez a helyi piacról származott. A zöldségesektől kértem pár gyömölcsösládát és kis válogatás után csak a tökéletes oldallapokat használtam fel.

A felszálósúlya egészen pontosan 1520g mindenestül. Igazából majdnem repüléskész már csak szépen sorjában rakom fel a képeket és a szöveget hozzá. Már fördön taxiztam is vele. Pár grammal nehezebb lesz ugyanis picit még farnehéznek tűnik, de mindent szép sorjában 

Haladva a történetben a belépőélek és a hátsó merevítőléc beépítése következett. Ezzel nem volt különösebb extra. gomostűs módszerrel és postásgumival rögzítettem, amíg meg nem ráradt a ragasz. Előre csak nagyjából csiszoltam le, a profilhozcsiszolást a végére hagytam.

Nna az alszó szárnyat majnem ugyanígy készítettem el a különbség a középső 4 dordálál van. Itt a szárny be- és kilépőélét a törzsnek merőlegesen alakítottam ki, hogy könnyebb legyen majd a helyének a kialakítása. a középső szelet kicsit jobban is merevített, mint a felsőnél.

A szárnyak már majdnem készen voltak. Az első harmadot 1mm es balsával borítottam, tűztem, ragasztottam.

Aztán jött a csiszolás. Egy kb 20*5 centis műanyaglapot íjként meghajtottam és a két vége közé csiszolómamírt ragasztottam. Ez a rugalmas eszköz nagyon bevált már gégen is domború felületeken.

Az alsó szárnyba még egy kis keretet építettem a csűrőszervőknak. Ezeket majd kis ajtócskákta rögzítve építem be rejtve.

Miután a szárnyak készen lettek nekiálltam a törzsnek. Kicsit belecsaltam a terbe az oldallapokat 1cm-el alacsonyabbra készítettem el. Teljes méreten szerintem irreálisan magas lett volna az eredeti géphez viszonítva és túl nagyra nőtt volna a gép laterál felülete .
Teli 3mm-es balsával dolgoztam, a szárnyak felett a törzs első egyharmadában pedig belülről kapott egy rétegeltlemez eősítést. Ezek lesznek az alapjai a szervótartónal és minden nehezebb beszerelendő alkatrésznek.

A keresttartók szintén 3mm balsából készültek a sarkoknál háromszögprofillal megerősítve

A tűzfalat ferdén csapolva rögzítettem, hogy elegendő ragasztott felületet kapjak.

Amúgy a végére dupla tűzfal lesz a megfelelő furatokkal, a külső réteg adja meg a felső ívelt formát is.

Belepróbáltam a szervókat is, de már tudom, hogy a tervvel ellentétben nem az adott törzsrész hátuljára, hanem az elejére kell beépíteni, mert nagyon farnehéz így. Teheát a következő módon NE:)

A farokvezérsíkok leírását nem “cukroznám” túl. 1:1 terv felett állítottam össze. A vízszintes mozgó lapok 4mmes egybe balsából készültek, középen 3 körvágással könnyítve, a széleken és a “csücsköknél” fenyőléccel merevítettem. A nagy gyakorlattal ellentétben nem szeretem szögletesen hagyni a kilépőéleket. Szépen lecsiszoltam. Fóliázás előtt a lapokba 3 nagy 3,5cm átmérőjű lyukat fúrtam körfúróval.
A zsanérok helyét minden esetben nagy fordulatú vékony csiszológoronggal vágtam be,  nem érdemes többet szórakozni vele.

A farkát csak a póba miatt tettem rá, azt levéve behelyeztem a 3 műanyagcsövet. Ezekben fognak futni a vezérlőhuzalok. A függőlegeshez 2x 1mm-es hozalt a vízszinteshez pedig egy 2-mm-eset használtam. A magassági mozgatását a törzsben középen központilag találtam ki. Az acészálra gömbcsuklót ragasztottam.

A törzsben nem vittem úlzásba a keresztirányú merevítést, mivel nem túl nagy,  és van benne anyag is. Viszont az oldallapok alsó peremébe hornyot martam és beragasztottam egy-egy 1,5mm-es carbonszálat. Ha ütődne úgyis alulról ütődik (jobb esetben) így a merevítésen kívül keménységet is ad a peremeknek és a fólia sem tudja majd összerántani, hiszen a gép felülete domboru.
A farokrész felső takarását 1mm-es balsából csináltam. A külső, domború felét nedvesítve hajtottam rá kétoldalról.

Most már nem bírtam ki. Egyben kellett látnom ezért elkészítettem a szárnytartók karton másolatát a szárnypróba miatt:

Mivel szépen állt minden a helyén beborítottam az orrát is. Oldalt hagytam lehetőséget a középső konzolok rögzítéséhez. Ezeket 10*1,5 ös alulapból csináltam. Kétoldalon a törzs oldalától egy centivel bentebb hosszában végigfutó rétegeltlemez léc adja az alapot nekik. A rész nem akarom fával kitölteni, csak a fólia fogja takarni.

Már látszik a tűzfal másogik rétege is.

Eljött az otthoni munka egyik legizgalmasabb része, mert ilyet még nem csináltam házilag. Nevezetesen az orrburkolat és a kabintető. Egy-egy 5 literes desztvizes palackot szemeltem ki alapanyagnak.
Az orr formálya miatt, a sablont több darabból készítettem. Helyesebben mondva a végén szétfűrészeltem, hogy ki tudjam húzni, miután a palackot rázsugorítottam. Ha ilyet csináltok célszerő a csiszolást nem elnagyolni, mert minden meglátszik a készterméken. Amúgy egy nagy blokk fenyőből készültek a sablonok, mert az elég puha és olcsó is. Simán gázláng felett melegítettem rá a palackot szép lassan, minden oldalon egyformán zsugorítva.

és a cockpit tető:

Elérkeztünk a fóliázáshoz. Úgy döntöttem, hogy valamilyen klasszikus mintája lesz. Az alapszín fekete és “rikizöld” lesz az alja. A szárnyakon és a farkán félkörös “sárkánymintát” terveztem, a törzset pedig két csík fogja hosszában kettészelni.

Technikai részeletekbe nem donyolódok bele, műhelytitkokban lesz bejegyzés róla. Inkább pár képet osztok meg a végeredményről:

A szárny építésénél nem tértem ki rá, de az oldalsó távtartók rögzítéséhez egy-egy kis alu nyelvet csavaroztam a megfelelő bordákhoz, melyek erősebbek. A borítás előtt a nyelvecskék köré plussz fóliafoltokat ragasztottam, hogy a végső takarást védjem az esetleges berepedéstől. Lehetett volna átmenő csavaros megoldás is választani én inkább úgy csináltam, ahogy a szárny zöld alján látszik.

Ezután álltam naki a törzsnek:
A középső konzolok helyén szintén dupla fóliát ragasztottam.

Lassan elérkezünk az elektronika peépítéséhez.
A moci egy 35-42 es outrunner lett at RC-Timer jóvoltából, a szabi szintén onnan egy 70A. Ebben nincs BEC ezért még az jött a konfighoz.

A mintázás sokkal egyszerűbb, ha nem oracovert használsz, hanem orasticket. Ez öntapadós és éppen csak meg kell neki mutatni a vasalót. Nem kell bajlódni azzal, hogy a helyén maradjon 

A futóműre nem akartam sokat költeni, mert nem olcsók a boltban kapható alu és szén futószárak.
Végülis 4mm-es szénrúdból készítettem. Szép hosszúra hagytam, hogy magában is elég rugalmas legyen és, hogy (valószínüleg) ne törjön el tőben jött a sufnituning. Egy-egy műagyak 5cm-es műanyag csövecskét ragasztottam be a törzs aljába. Belső ármérőjuk 7mm. Ebbe gumipasztával rögzítettem a rudakat középen, így a futószárak végén már szép nagy rugózást kaptam. Majd, amikor már nem lesz más gondom még teszek a szárakra borítást is, hogy szép áramvonalas profilu legyen. Az első képen a szervók is a jó helyen vannak már.

A kerekek rögzítését bárhol kapható (najó, villanyszerelési bolt, barkácsáruház) szemessaruval oldottam meg. A préselhető részét óvatosan rányomtam a szénrúdra a szemes végét pedig a megfelelő szögben hajtottam meg. Ebbe kis alumínium peremes anyacsavarokat nyomtam,  és az egészet nyakonöntöttem epoxyval. Ha beválik, akkor még fogom használni ezt a megoldást mert 1000Ft volt az egész.
Csinálhattam volna egyben aluból is, de jó rugózást akartam másfél kilós géppel is.

Felkerült a középső szárnytartó is a végleges formában. Az alábbi képeken látható a már előbb említett hosszanti rétegeslemez tartó a törzsben.


Amúgy itt is a könnyű szerelhetőség, szétszedhetőség volt a cél, ezért sem burkoltam teljesen oldalról.

Következett az orrburkolat és a cockpit-tető lefújása. Kimaszholás, spayfesték, kicsi száradás és már a helyükre is próbálhattam.

A farokfutó még hiányzik, nem fog ilyen meredeken nézni az ég felé 

Aztán megint nem bírtam hovább. Egyben akartam látni. Csűrők és farokvezérsíkok nélkül így fest a madárka.

A gép fesztávja pontosan 108cm, hossza orrkúppal 116cm.

Íme pár kép a végeredményről, talán beszéljenek azok helyettem:) ha kérdésetek lenne szívesen válaszolok, aprólékosan is mindenféle megoldásommal kapcsolatban.

A berepülést a “gödörben” végeztük. Kb. 3 méter kellett neki a felszálláshoz. Teljes gázon agresszíven tört az ég felé. Igaziból annyi felhajtóereje van, hogy 12×6 os légcsavarral félgázon is gyönyörűen emelkedett körbe körbe a rét felett. Lehet, hogy a motoron dönteni is kell még lefele-jobbra, mert gázadásra megugrik felfele és tekeredne is kissé.
Fújt a szél ezért nem is töltöttem sok időt a pontosabb trimmeléssel épp csak nagyjából beállítottam és úgy mókáztam tovább. Pár bukfencet és orsót is megengedtem magamnak. Orsókat 3/4 gázon végeztem, alig vesztett a magasságból. Nagyon nyugodtan repül egyenesben (háton még nem próbáltam elsőre, pedig szeretek úgy repkedni:) ), gyorsan, lassan,  mindenhogy. A vezérsíkok is bőségesen elegendőnek bizonyultak, vígan forgatják, pörgetik a gépet. A leszállás viszonylag simán ment szépen süllyedt, de kissé kicsúsztam a leszállópályáról így annak a végén tette le a kerekeit. Meg is akadt egy gödörben és orra bukott, de a légcsavaron kívül nem történt semmi baja:) az meg fogyóeszköz. Tehát mindent bele! Bátran ajánlom mindenkinek!
Végezetül idebiggyesztek egy-két képet a repülésről: