Ha jobban belegondolunk, valahol, minden alkatrész nagyon egyszerű formából indul ki: téglatest vagy lemez, rúd vagy henger, háromszögidom, golyó esetleg más előregyártott formából (meg akkor is, ha öntvény készül). Későbbiekben kivágással, hajlítással, nyújtással olvasztással és egyesítéssel csodálatos szerkezeteket alkotunk belőlük. Az egyesítés folyamatához, viszont szükségünk lesz olyan anyagokra/elemekre, melyek a különálló alkatrészeket ideiglenesen vagy állandóan egybe tartják. Mivel az anyagok tulajdonságai eltérnek és gyakran nem csak azonos, hanem eltérő anyagokat is össze kell illeszteni, ezért kötőelemek világa igen tágas.

A repülőmodellek építésnél és javításnál legelterjedtebb kötési mód a ragasztás. Ezen technika lehetőségeinek kibányászása érdekében pár alapszabályt és háttérfolyamatot meg szükséges megismerni. Nagy előnye a ragasztásnak, hogy az összeerősítendő felületeket nem gyengítik a csavarok, szegecsek részére különben készítendő furatok. Az erők átvitelében az egész ragasztott felület részt vesz. Nincs hegesztés vagy forrasztás okozta hődeformáció, anyaglágyulás, oxidáció.  A ragasztás kötési szilárdsága az előírt technológia betartása esetén igen nagy. Amikor ragasztásról beszélünk, akkor egy réteg ragasztóanyag felvitelét értjük két vagy több elem közé. Kötés alatt a hígító elpárolgásán keresztül vagy kémiai reakció lévén a ragasztó réteg szilárdulását értjük. A kötés szilárdságát, lényegében, két tényező együttes hatása határozza meg: adhézió – a ragasztandó anyag és a ragasztó közötti kapcsolat és annak ereje (tapadás ereje). Természetesen, ez annál erősebb, minél kisebb a távolság az anyag és a ragasztó között. Ez meghatározza a ragasztást megelőző előkészítési munkálatokat is. A másik tényező, a kohézió (ragasztó belső összetartó ereje), mely a ragasztó természetétől, kötési feltételektől és időtől függ. Belátható, hogy a kohézió értéke magának a ragasztónak a jellemzője –minél magasabb az érték, annál erősebb a ragasztó, – azonban túlzásba sem érdemes esni, mert mi értelme egy drága erős ragasztónak, ha maga az anyag törik el. Itt is, mint mindenhol máshol, érvényesülnie kell a mértékletesség elvének.

Ragasztandó anyagok előkészítése, általában, a felület érdesítésben és szennyeződésmentesítésében kimerül (beleértve ide a zsírt, az olajat és a vizet…). Egyes aktív anyagok esetében, gondoskodni kell az oxidációval szembeni védelemről is. Ehhez speciális felületkezelő vagy védőgázos megoldások állnak rendelkezésre a ráérősebb modellezők számára.

Régebben kizárólag a hidegenyvet használták ragasztó anyagként. Ma már legfeljebb az egyszerűbb modellek papírbevonatának felragasztására használjuk. A háztartási boltokban kapható, fehér porszerű anyag (kazein). Vízzel elkeverve, jól eldolgozva, pépes anyagot kapunk, amelyet a bevonáshoz felhígítjuk, hogy ecsettel kenhető legyen. Hasonlóan képen alkalmazható még a Mozaik ragasztót és az Alkabort. Az oldószeres Aerofix még ma is kedvelt faragasztó a gyors száradása miatt. Ez acetonban feloldott celluloid származék 10…30 perc. Manapság, azonban a barkácsboltokban kapható Palma Fa és annak a gyors Palma Fa Expresz került a kedvencek közé.

Az utóbbi években azonban egyre jobban elterjedt a különböző műanyag alapú ragasztók alkalmazása. Ezeket általában nagyobb vegyi vállalatok állítják elő és eszenciájuk hétpecsétes titok (UHU, Ponal, Araltide, Teroson, Loctite). Fém illetve műanyag alkatrészek egymáshoz vagy fához ragasztásakor tudjuk legelőnyösebben alkalmazni. Egyes gyártok palettája igen széles ezért gyakran egy ragasztási mátrixot is közé tesznek segédletként a megfelelő termék kiválasztásához.

A nem oldószeres ragasztók általában két komponensűek. A ragasztók kikeverésekor az egyese alkotók előírt aránya szigorú betartása kötelező, különösen, ha kis mennyiségben készítünk elő ragasztót – a többletben levő anyag kötéskor szennyező anyagként szerepel majd a kötésben és csökkenti a kötés erejét. Egyes kétkomponensű ragasztók a levegőből kapják a 2. komponenst: pára, széndioxid (PUR).

Legolcsóbb, és leginkább hozzáférhető műanyag ragasztó az Epokitt. Leginkább fához és fémhez használjuk olyan helyeken, ahol a kötéssel szemben nincs nagyobb szilárdsági igényünk. Az epoxigyanták közül a kétalkotós, hidegen keményedő Araldit-ot használjuk. Az egyik az Araldit AW 106, amelyet a gyári katalógus sokoldalú felhasználásra ajánl (fém, kerámia, gumi, műanyagok, fa stb.). Rugalmas kötést ad, ebből következően igen ellenálló a dinamikus igénybevételekkel szemben (ütés, vibráció). Kötési ideje 25 °C-on 24 óra, de 100 °C-on kb. 20 perc. Az Araldit Rapid (Araldit AW 2101) mely szobahőmérsékleten 10… 15 perc múlva önhordó, és röviddel ezután terhelhető. A kötés mechanikai szilárdsága jó, jól ellenáll a víz, az olaj, a benzin és az oldószerek hatásainak. Ezek figyelembevételével a modellépítésben a szilárdsági szempontból kritikus helyek ragasztására, versenyeken pedig gyors javításhoz kiválóan alkalmas. Léteznek hallatlan gyorsan kötő, és nagy szilárdságú kötést adó egyalkotós ragasztók is. Ilyen a Loctite IS 12, melynek kötési ideje szemtelenül rövid: 15 másodpercen belül a ragasztott tárgy már elmozdítható, 10… 20 percen belül pedig rendeltetésszerűen használni lehet! Ezenkívül érdemes még megemlíteni a nagy kötési szilárdságot adó Uhu-plus és a Stabilit-express nevű ragasztókat.

A jó minőségű ragasztók kellemetlen tulajdonsága, hogy ruhánkhoz legalább olyan jól kötnek, mint a modellalkatrészekhez! Az oldószeres ragasztók még csak kimoshatóak. A komponensű ragasztók, ha még kötés előtt vízzel vagy acetonnal némileg tisztíthatóak, kikeményedés után már nem. Ajánlatos, tehát, ragasztás előtt elővenni a régi munkaköpenyt vagy a megunt ruhadarabjainkat.:)

————————————

Vas-, acél- és rézalkatrészek tartós kötését gyakran forrasztással oldjuk meg. A forrasztáshoz forrasztóónra, forrasztóvízre vagy forrasztózsírra van szükségünk. A repülőmodell-alkatrészek forrasztásához ne használjunk gyan-tás forrasztóónt, mert kötési szilárdsága viszonylag kicsi. A 35 . 50%-os forrasztóón megbízhatóbb kötést ad. A forrasztás menete a következő : A forrasztandó fém felületéről eltávolít-juk az esetleges szennyeződést és az oxidréteget. Bekenjük forrasztóvízzel vagy forrasztózsírral, és a forrasztópákán megömlött ónnal befuttatjuk a for-rasztandó felületet. Az összeforrasztandó lemezeket befuttatott oldalukkal egymásra helyezve, elegendő csupán a forró pákával kívülről melegíteni. A lemezek között az ón így is megolvad, és a kihűlés után biztos kötés jön létre. Azokat az alkatrészeket, amelyeket egymáshoz képest meghatározott hely-zetben akarunk összeforrasztani, előzőleg rögzíteni kell. Két acéldrótot pl. célszerű úgy összeforrasztani, hogy a szigetelő lakktól megtisztított vékony rézhuzallal előzőleg sűrűn áttekerjük (8. ábra). Alkalomadtán előfordul, hogy oldhatatlan kötést csak szegecskötéssel való-síthatunk meg. Általában alumínium szegecseket használunk, mivel alakítá-sukhoz kis erő kell, így deformáció nem keletkezhet. Amikor a repülőmodell-alkatrészeket csak egy időre, pl. a repülés időtar-tamára erősítjük össze, oldható kötéseket készítünk. E megoldás nagyon sok helyre kiterjedhet, kezdve a futómű, a motor, az üzemanyagtartály, időzítőóra stb. beerősítésétől a szárny felerősítéséig. Csavarkötés esetén a kisebb igénybe-vételnek kitett helyeken az M 2 és M 3 süllyesztett, lapos vagy félgömb fejű csavarokat használjuk. A 2,5 cm3-es motorokat pl. M 3-as csavarral erősít-jük fel, nagyobb motorokat azonban M 4-essel célszerű felfogni. A motoros modelleknél létrejövő vibráció miatt a csavaranya alá rugósalátétet teszünk, vagy ellenanyával biztosítjuk a meglazulás ellen. A repülőmodellek többségének szárnya, vízszintes csillapítófelülete lesze-relhető. Ezek felerősítését modellező gumifonállal végezzük. A feszes gumi biztosan tartja az alkatrészeket, nagyobb ütődés esetén azonban könnyen lepattan, és a szabaddá vált alkatrészek többnyire sérülés nélkül ússzák meg az esetet.
—————————————————————-

Teroson MS 939
Teroson 5055
Teroson EP 5055
Teroson PU 9225
Teroson SB S3000
Loctite 4090

Sziasztok én is Sokat probálkoztam a festéssel.Amire jutotam .
Vizes bázisu ragasztó , parketlak , + szinező paszta .
Hideg enyv : turó egy adag szalmiák szesz pár csepp viz higitónak.
Egy 7dcl jól zárható csavaros üvegbe félkiló félzsiros tehéntúró 2-3 cm3 szalmiák szesz ráöntése után 1-2 nap várakozás és kész a tiszta kazein enyv. Ezt szinező pasztával szineshetjűl mert méz szinü.
festés után formalinos rögzitéssel bakellitté alakul és oldhatatlan.
A turó tojás fehérjével is kiváltható

Előállítható házilag is, ha acetonban annyi celluloidot oldunk fel, hogy az oldat kb. méz-sűrűségű legyen. Célszerű az Aerofixet hosszú nyakú műanyag edénykébe tölteni (7. ábra), így ugyanis a kívánt helyre a szükséges mennyiséget vihet-jük fel, és a ragasztóval takarékosan tudunk bánni.

Follow