Hogyan célszerű elkezdeni a modellezést?
Hogyan is álljunk neki? Milyen géppel érdemes kezdeni? Ezek a kérdések a legnehezebben megválaszolhatók közé tartoznak, ugyanis a kezdő modellező képességeitől is erősen függenek.
A modellezés gondolata általában akkor merül fel bennünk először, amikor látunk egy fürge belsőégésű akrobata repülőgépet, vagy szemtanúi vagyunk egy vadászgép kicsinyített verziójának száguldásának, esetleg lenyűgözött bennünket egy vitorlázó repülőgép nesztelen siklása. Csábítónak tűnhetnek a gyors verseny- vagy katonai kópiák, azonban ezek a repülők nem kezdőknek valók. Bármi is legyen az ok, amiért kacsintgatunk az RC modellezés irányában, három fő csoportba érdemes gondolkozni:
– belsőégésű motorokkal hajtott modellek
– elektromos motorral hajtott modellek
– vitorlázó repülőgépek
Minden csoportban akad egy jó kezdő, vagy inkább nevezzük oktató gépnek. Közös tulajdonságuk ezeknek, hogy viszonylag lassan repülnek, a kormánymozdulatokra reakciójuk finom és folytonos, valamint elnézik a kisebb–nagyobb hibákat; vagyis rendelkeznek némi ön-stabilitással. Külső nézetben ezek általában felső szárnyas gépek, enyhe V-állással a szárnyban (5-10°). De nézzük, milyen kompromisszumokat kell kötnünk, ha egyik vagy másik csoport tagját választjuk.
Belső égésű motorral meghajtott (tévesen robbanómotorosnak nevezett) modellrepülők
Ezen modellek mérete igen változó: a legkisebbek 60cm körüli fesztávolsággal rendelkeznek, de egyes modellek elérhetik akár az eredeti légi jármű 1/3 – 1/4-ét is. Az oktatásra használt gépek fesztávolsága általában 1,2-1,5m. Méretükből adódóan könnyedén lehet velük landolni füves mezőn, és úgy tervezik őket, hogy könnyen lehessen velük repülni, valamint a leszálló-sebességük jóval kisebb legyen, mint a kópia- vagy nagyteljesítményű modelleknél.
Előnyök: a belső égésű motorok állandó nyomatékot adnak le a repülés során, így teljesítmény szempontjából konstans körülmények között repülhetünk. Landolás után 2-3 perc alatt újra felszállhatunk teli tankkal, és folytathatjuk a gyakorlást.
Hátrányok: nagyobb beruházásra kell számítani a motor üzemeltetése és karbantartása miatt. Zaj- és biztonsági előírások szűkítik a repítési területüket. Ezen kívül valamivel nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő meghibásodások, mint a következő két csoport tagjainál.
Elektromotor meghajtású modellrepülők
Ebben a csoportban a modellt mozgásban tartó légcsavarokat közvetlen, vagy fogaskerekeken át közvetett módon, egy vagy több elektromotor hajtja meg. A gépek méretét tekintve ez a csoport még nagyobb változatosságot mutat, mint az előző. A mini, pár centimétert meghaladó beltéri repülőeszközöktől kezdve egészen a kültéri, akár több kilowatt teljesítményű motorokkal szerelt “óriásokig”. Ugyanitt találkozhatunk repülőkópiákkal, gyors csupaszárnyúakkal és elektromos vitorlázókkal. Gyakorlás szempontjából a motoros vitorlázók talán a legalkalmasabbak az alapok elsajátítására. Egy kis gyakorlás után egyre többet és többet maradhatunk a levegőben ezekkel a gépekkel. Egy megfelelően megválasztott akkumulátorral akár 40-50 percet is elérhetünk egy töltéssel.
Előnyök: a gépek tiszta és majdnem zajmentes üzemeltetése nagyobb teret ad a repítésükre. A kisebb repülőket akár egy nagyobb parkban is használhatjuk repítési szabályok betartása mellett. Elektromos motorok megbízhatóan működnek negatív hőmérsékleti tartományban is. Legyen szó lassú vagy gyors gépről, találunk megfelelő modellt a kategóriában. Ez a kategória egyesíti a motoros és a vitorlázó repülés legjobb tulajdonságait. Hosszú repülési időknek köszönhetően könnyebben sajátíthatjuk el a termikus repülés fortélyait fölösleges landolások és újrastartolások nélkül.
Hátrányok: a meghajtó elektronika miatt a vitorlázók nehezebbek és gyorsabbak motor nélküli társaiknál. A jó repülési tulajdonságok elérése érdekében nagyon gondosan kell kiválasztani a megfelelő légcsavar-motor-sárkány kombinációt. Ezenkívül több felszerelésre lesz szükségünk egy motoros vitorlázóhoz, mint egy klasszikus vitorlázó repülőgéphez.
Vitorlázó repülőgépek
A klasszikus értelemben vett vitorlázóknak nincs légcsavarjuk, turbinájuk. A repüléshez szükséges energiájukat a természetből veszik: magasság, termik, légáramlás. Ahhoz, hogy a vitorlázó startpozícióba kerüljön, a gépet egy másik, motoros géppel vontatják, csörlőzik vagy kifeszített gumicsővel húzzák fel. Amikor a gép eléri a megfelelő magasságot, ott leold és folytatja a önálló siklását. Ezt hívják magas startnak. A legnagyobb kihívás a vitorlázó repülésben – megtalálni a függőleges légáramlatokat és minél tovább maradni a levegőben. Tapasztaltabb pilóták akár órákon át is szelhetik a kék eget egy startból. Gyakran nevezik ezt a repülési formát “ésszel, nem erővel való repülésnek”.
Előnyök: kétségtelenül zajmentes és természetbarát a vitorlázás,- nincs olyan modellreptér vagy mező, ahol megtiltanák a légtér használatát. A minimális befektetés, egyszerű szerkezeti felépítés, és alacsony sebesség kimondottan alkalmassá teszi őket gyakorló gépeként való használatra.
Hátrányok: amíg nem tanuljuk meg, hol találjuk a termikeket, addig a repülési időnk korlátozott. Szerkezeti felépítésből kifolyólag nem alkalmasak a műrepülésre (kivételt képeznek az erre tervezett vitorlázók). A csörlés, és a leszállás viszonylag nagy területet igényelnek.
A felsorolt tényezőket szem előtt tartva belátható, hogy nem olyan egyszerű az első modellrepülőgép megválasztása. Mielőtt meghoznánk a döntésünket, vegyük fel a kapcsolatot modellező társainkkal, kérjük ki véleményüket, ismerjük meg a repítési körülményeket a körzetünkben, látogassunk el egy vagy több modellező klubba. Érdemes utánajárni annak is, hogy hol, kivel lehetne kipróbálni egy-egy gépet. Ez erősen csökkenti a mellényúlás lehetőségét. A szimulátorok is nyújthatnak egy kis segítséget a választásban. Egyes boltokban kaphatunk leckéket a vezetésben szimulátoron és igazi tréner modellgépen. Érdemes rákérdezni az ilyen lehetőségekre. Egy megjegyzés a szárnyfesztávolságot illetően: az első repülőgépünk fesztávja ne legyen kisebb, mint 1m, és ha nincs egy egyterű autónk, akkor ne legyen nagyobb, mint 2,4m.
Végül, ha már megtörtént a választás, érdemes kicsit gyakorolni a szimulátoron. Nem kötelező a legdrágábbat választani. Az alapvető mozdulatok begyakorlására jók az ingyen-, pontosabban a FREE szoftverek is, mint az FMS. De a gyakorlást, ha lehet, azzal a távirányítóval végezzük, amivel repíteni is fogunk, hadd szokja a kezünket. Az első repülést érdemes egy tapasztaltabb pilóta “pórázán” végezni, az úgy nevezett tréner kábel segítségével. Ez a megoldás nem veszi el a természetes modellvezetés élményét, de lehetővé teszi az oktató számára a távoli korrekció elvégzését.
5 leggyakrabban előforduló hiba jó tanács
- Elsőként vegyünk lassú, jól vezethető gépet. Ne a külső, hanem a tulajdonságai legyenek a mérvadók.
- Gyakoroljuk be egy szimulátoron a szembe-, és a fejjel lefelé repülést. Kezdőként könnyű elvéteni ezen körülmények között a forduló irányát. (Egy kis súgó: szemberepülésnél a csűrő karját az alsó szárny irányába mozdítjuk.)
- Berepülést – legyen szó új gépről vagy pilótáról, – végezzük szélmentes körülmények között. Erre a világos napszak első néhány órája a legalkalmasabb.
- Bár az elektronikai eszközök fogyasztása egyre kisebb, ne hagyjuk a LiPo akkumulátorokat az elektronikába. Még ha lassan is, de fen áll a veszélye az akkumulátorok túlmerítése. Ez visszafordíthatatlan folyamatokhoz vezethet, vagy tartalmazó eszköz sérüléséhez vezethet.
- Ha már menthetetlenül zuhanunk, kapcsoljuk le a motort. A fűben való háton pörgés nem nevezgető repülésnek. Gyakoroljuk be repülőgép mentését egy szimulátor szoftver segítségével, és próbáljuk meghatározni, milyen szituációban, milyen magasságon tudunk menteni, és hol van az a pont, amikor bele kell “törődnünk a sorsunkba”. Gyakorlással, természetesen, ez elmozdul pozitív irányba.
+ 1: modellindítás előtt, ellenőrizzük, hogy minden mozdítható és nem mozdítható alkotó rész a helyén van, és megfelelően működik. Fejben tervezzük meg és vegyük végig az iskolakör minden részét.
Ajánlott linkek:
Follow
Themocracy
[…] Hogyan célszerű elkezdeni a modellezést? […]